A filmhez Chaplinnek két élmény adott döntő inspirációt: képek a klondyke-i aranyláz idejéből (1896-1898), melyek egy bánya nyomorát mutatják be, valamint egy könyv, amely a Donner-csapat katasztrófáját beszélte el, akik a hó fogságába estek bevándorlás közben, és kénytelenek voltak egymás testét megenni. A kegyetlen téma szolgált alapjául Chaplin vígjátékának, melyben egy általa alakított csavargó felcsap aranyásónak, és csatlakozik egy csoporthoz, vállalva az ezzel járó kockázatokat. Chaplin élete végén azt nyilatkozta, azt szeretné, ha erről a filmjéről emlékeznének majd rá.