Mi történik, amikor összegyűlünk ebédelni? Nem csak eszünk ilyenkor, mondja Roy Strong, akinek figyelemre méltó könyve, a Lakoma: A dúsan terített asztal története áttekinti a pazar lakomákat az ókori Görögországtól napjainkig. A szerző rámutat arra, hogy "az étkezés és minden, ami társul hozzá a státus és hierarchia - és persze a vágyak - meghatározásának eszköze volt, és mindmáig az, bármilyen formát öltsön is a társadalom". Illusztrációképpen Strong utazásra invitálja olvasóit, föltérképezve az ókori Róma lakomáit, amelyek, mielőtt dekadens kicsapongásba fulladtak volna (Caligula szerette az étkezést lefejezéssel fűszerezni), az étkezések kulturált szórakozás mintáinak számítottak. Ír az ókori görög és fogalommá vált római monumentális étkezésekről, a kereszténység szerény kivitelezésű szent és tobzódó álszent vacsoráiról, a gasztronómiai reneszánsz kibontakozásáról, a kéjenc barokk traktákról, a decens polgári ebédekről, végül korunk az előzőekhez képest szánalmas ropizós, üditőzős tévé előtti majszolgatásáról.