A nemzeti parkok a céltudatos környezetvédelem objektumai, azaz olyan területek, ahol a védett értékek a tudományt, az ismeretterjesztést, a közművelődést, esetenként a gyógyulás, a pihenés céljait is szolgálják, ezáltal az idegenforgalom számára is fontosak. Lassan komoly tematikus sorozattá érik a szerző nemzeti parkokat feldolgozó munkája. Észak-Amerika, Ausztrália távoli vidékei után ezúttal hazánk és közvetlen szomszédságának természetmegóvó tevékenységébe nyújt betekintést Bodnár László.

A Kárpát-medencében az országos jelentőségű védett területek száma és kiterjedése 1950 előtt elenyésző volt. 1970 után indult meg az a folyamat, melynek kapcsán a természetvédelem alá volt országos jelentőségű területek nagyobb összefüggő, valóban megvédhető egységekből való kialakítása volt a cél. Jelenleg negyven nemzeti parkot számlál a Kárpát-medence, melyeken hét ország osztozik. Ezekből válogatott a szerző, amikor részletesen bemutatja a Magyarországon számon tartott mind a tíz nemzeti parkot: Aggteleki, Balaton-felvidéki, Bükki, Duna-Dráva, Duna-Ipoly, Fertő-Hanság, Hortobágyi, Kiskunsági, Körös-Maros, Őrségi Nemzeti Park. Ezután Szlovákia, Lengyelország és Románia természetvédelmi területeit veszi számba a szerző, utoljára hagyva szülőföldjének kívánatos megóvását. A leírások földrajzi, geológiai, éghajlati elemzésekkel egészülnek ki.