A magyar nyelvnek - s vele együtt a kultúrtörténet számos területének - kiemelkedő fontosságú dokumentumai a nyelvemlékek, amelyeket a kötet a magyar könyvnyomtatás hőskorának tekinthető XVI. század végéig tárgyal. A legfontosabb nyelvemlékek áttekintése nyelvemlék típusonként történik. Az első hazai és külföldi szórványemlékek bemutatása után számba veszi a glosszákat (vendégszövegek) és a szójegyzékeket, majd az elsőként megjelent magyar nyelvű szövegemlékeket.

A kötet a művekből betűhív átiratban részleteket mutat be, ezután a feltételezett olvasat következik. Ha szükséges, harmadikként helyet kap a régi szöveg mai nyelvre, mai kifejezésmódra való "lefordítása". A művekkel kapcsolatban a szerző bemutatja létrejöttük körülményeit, kitér a szövegekből levonható tanulságokra, valamint összefoglalja a kéziratos és a nyomtatott írásművek korszakának legfontosabb jellemzőit. Az írásbeliségnek tehát arról a közel hét évszázadáról ad rövid áttekintést, amely a magyarság nyelvéből legkorábbról fennmaradt szavakkal kezdődik (930 körül), és a Vizsolyi biblia megjelenését (1590) követő évekig tart.