Nyugdíjas Könyvbarátok Klubja

Március 3-án a Nyugdíjas Könyvbarátok Klubjának vendége Bárth János néprajzkutató, történész, nyugalmazott múzeumigazgató volt, aki Hegyi tanyák a Székelyföldön címmel tartott előadást.

A tanya fogalmának nincs pontos, mindenki által elfogadott meghatározása. Általában azt mondhatjuk, hogy szétszórtan álló lakóépületek hozzá tartozó gazdasági épületekkel, melynek lakói mezőgazdasági munkából élnek, és nincs másik, állandó lakóházuk. A magyar földrajzi és településkutatásban sokáig tartotta magát az az elképzelés, hogy a magyar népesség csak az Alföldön hozott létre tanyákat, a hegyi tanyákon csak a magyarsággal együtt élő nemzetiségek éltek. Ezzel szemben már az 1930-as években Székelyföld hegyvidéki tájain több ezer magyar hegyi tanya létezett. Ezeket – ahogy az előadó fogalmazott – fel kellett fedezni. Bárth János az 1990-es évektől két területen végzett néprajzi kutatásokat: Udvarhelyszéken, a Nagyküküllő forrásvidékén és Csíkszéken, az Úzvölgyében, ahova a gyimesi csángók települtek be. Mint elmondta, a tanyakutatás két részből áll. Első a történeti vizsgálat, vagyis az állami és levéltári iratok kutatása, melynek fontos része az agrártörténeti kutatás. Az 1990-es években Romániában magyar kutatóként ez nem volt egyszerű feladat. Ezután következhet a néprajzi módszer, vagyis a terepmunka, melynek során a néprajzkutató bejárja a területet, rengeteget beszélget, fényképez, társasági alkalmakon vesz részt, majd a kiválasztott tanyákat felméri.

A hegyi tanyák nagyobb részét a 800-900 méter magasságban elterülő fennsíkokon telepítették, kisebb részüket a szűk patakvölgyekben. Kialakításukat a domborzati viszonyok határozták meg, az Alföldön megszokott derékszögű telkeket itt hiába keressük (ami megnehezíti a felmérést végző kutató munkáját). A másik szembeszökő jellegzetességük fordított helyzetükből adódik, amikor a kapun belépve először az állatudvarra lépünk, ahol a gazdasági épületek, ólok állnak, és csak utána következik kis kerítéssel elválasztva az „emberudvar” a lakóházzal. A tanyákon élők a szokásokat jobban tartották, mint a falvakban élők, egy családi eseményen (esküvő, temetés) több százan vettek részt.

Bárth János előadását azzal kezdte, itt, Kecskeméten mindenki tudja, mi a tanya, nincs tehát szükség a fogalom elmagyarázására, de lendületes, humoros előadásából a hallgatóság sok új ismeretre tehetett szert. Bővebben