- Ez az esemény elmúlt.
„Nem középiskolás fokon…” – A magánytól az összetartozásig
2023.02.18.. 16:00 - 17:15
Sokak örömére a Házasság heti rendezvénysorozat keretében Pál Feri atya tette tiszteletét könyvtárunkban, hogy a tartós kapcsolat ismérveiről és buktatóiról beszéljen az első pillanattól rendkívül lelkes közönségnek. A mentálhigiénés szakember előadását a szerelem szárba szökkenésénél, az úgynevezett „hormonális bumm” időszakánál kezdte. Ekkor egyes hormonok 10x-es mennyiségben vannak jelen a testben, ami az enyhe kábítószeres befolyásoltsághoz hasonló állapotot eredményez. Ez a másik iránti szűnni nem akaró sóvárgás, epekedés azonban minden törekvés ellenére legfeljebb 2-2,5 évig tarthat, ami után sok pár úgy hiszi – vendégünk hangsúlyozta, rosszul -, mégsem az igazit találta meg.
Pál Ferenc felhívta rá a figyelmet, hogy a szerelem bizonyos részei törvényszerűen mulandóak, mint amilyen a hormonális bumm is, más részei viszont törvényszerűen örök érvényűek, ha tetszik, ha nem. Utóbbinál példaként hozta fel a sokéves osztálytalálkozókon egymás mellé kerülő iskolai szerelmespárokat, akik ha akkoriban megélték a hormonális bumm időszakát, az agyi működésüknek köszönhetően sok-sok évvel később se tudnak az átéltektől elvonatkoztatni. Ha szeretnének, ha nem…
A mentálhigiénés szakember megnyugtatta a közönség soraiban ülőket, hogy a szerelemkor tapasztalt túlzó idealizálás teljesen természetes folyamat, mely segíti a realizálást, ahogy evolúciópszichológiai okokra visszavezetve a gyerek is eszményíti szüleit, hogy biztonságban érezze magát mellettük. Mindemellett a másik jó tulajdonságainak felnagyítása segíti a kötődés kialakulását, és hozzájárul az utódnemzéshez is. Tény azonban, hogy a szerelmesek ekkor egy autisztikus, regresszív állapotba kerülnek, mikor a külvilág semmivé foszlik, amikor csak a te és az én létezhet. Ezt a nagy Ő és az igazi mítoszt erősíti fel a kultúránk is, ami miatt egyetlen személytől várjuk el, hogy minden vágyunkat teljesítse, pont mint a csecsemő az édesanyjától. A Semmelweis Egyetem kutatása szerint azonban a magyar felnőtt lakosság 70%-a nem tud biztonságosan kötődni, ami problémát okoz a kapcsolatokban.
A hormonális bumm lecsengésével az idealizált kép helyébe a démonizált kép lép, mely éppen az előbbi ellentéte, mikor csak a rosszat vagyunk képesek meglátni a másikban. Erre az időszakra jellemzőek a kommunikációs problémák, a parttalan viták, az egymás közti párbeszéd elmaradása, ami majd magával hozza a képzettulajdonításokat. Pál Ferenc atya rámutatott, mikor egy kapcsolat ebbe a fázisba érkezik, nagyon megugrik a válások és szakítások száma, hiszen a jó tulajdonságok háttérbe szorulnak, és sokan szinte lehetetlennek látják a másikkal való együttélést.
A cél az, hogy a kapcsolat ezek után a harmadik szakaszba lépjen, melyben a felek képesek reálisan látni a másikat. Ennek elsődleges feltétele viszont egy másik eszményítés, az önidealizálás megszűnése. A mentálhigiénés szakember felhívta rá a figyelmet, az a taktika, miszerint a kapcsolat jobbá tételét csakis a másik erőfeszítéseitől tesszük függővé, mi pedig karba tett kézzel várjuk, hogy nekünk jobb legyen, egy csecsemő taktikája, mely két érett felnőtt ember között nem működik. Ahhoz, hogy hosszú távon boldog kapcsolatban élhessünk valaki mellett, saját magunkon is sokat kell dolgoznunk, hogy a másiknak igaz társa lehessünk. Az idealizálás lecsengésétől pedig nem kell félni, mert azt követően, már a realitás talaján állva is képesek leszünk meglátni a másikban a szépet és a jót.