Tisztelt érdeklődő! Korábbi híreinket az eseménynaptárban láthatja és keresheti!
Július 10.
Szeretne még többet tudni a könyvtári szoftverváltás okairól? Kíváncsi a Katona József Könyvtár jövőbeli fejlesztéseire? Hallgassa meg a Gong Rádió intézményvezetőnkkel, Bujdosóné Dr. Dani Erzsébettel készített interjúját! Bővebben
Július 2.
Az egyhetes zárvatartást követően július 2-án 9 órakor nyitottuk ki újra kapunkat a látogatók előtt, mellyel egy időben egy sajtótájékoztató keretében tájékoztattuk a média képviselőit a már bekövetkezett és a várható újításokról. Az eseményen jelen volt: Szemereyné Pataki Klaudia Kecskemét MJV polgármestere, Kozák Polett, a Kecskeméti Médiacentrum ügyvezető-főszerkesztője, Czoboly Miklós, a Monguz Kft. ügyvezetője, Körtési Lajos, a Könyvtári Kávézó új üzemeltetője, valamint könyvtárunk igazgatója, Bujdosóné Dr. Dani Erzsébet.
Az újítások egyik alapja annak a katalógusrendszernek (OLIB) a leváltása, melyet azóta használunk, hogy intézményünk megkezdte működését a Piaristák terén. Az évtizedek alatt az idő vészesen eljárt a szoftver felett, ezért ezt Kecskemét Megyei Jogú Város támogatásával egy új, a XXI. századi igényeknek megfelelő, hazai fejlesztésű integrált könyvtári rendszerre, a HunTékára (Monguz Kft.) cseréltük le. Az új felület korszerű keresést biztosít az olvasók számára, könyvtárunk részére pedig az új modulokkal új lehetőségeket biztosít a szolgáltatások bővítésére. Ennek része lesz többek között a Kecskeméti Televízió valamennyi archív anyagának digitalizálása, valamint visszakereshetősége, melynek kapcsán együttműködést kötöttünk a Kecskeméti Médiacentrummal.
És természetesen arról se feledkezzünk el, hogy vármegyei hatókörű városi könyvtárként a Katona József Könyvtár 90 kistelepülés könyvtári ellátását is végzi, így ennek a 90 könyvtárnak az állományát és használói adatait is ebben a szoftverben rögzítjük. A korábbi gyakorlatnak megfelelően két városi könyvtár – Bácsalmás és Tiszakécske – is csatlakozott az új integrált könyvtári rendszerünkhöz.
Noha az esemény helyszíneként a Könyvtári Kávézó szolgált, annak tényleges nyitására július közepéig még várni kell. A tervek szerint a kínálatban szerepelni fog napi menü, street food jellegű ételek, saláták, valamint mindezek vegetáriánus és vegán változatai, kiegészülve helyben készült friss limonádékkal és kávékülönlegességekkel. Bővebben
A sajtótájékoztatóról készült felvételt itt tudja visszanézni: https://www.facebook.com/watch/?v=437533862586566
BAON-beszámoló: https://www.baon.hu/helyi-kozelet/2024/07/katona-jozsef-konyvtar-szolgaltatas-bovites-kecskemet-galeria
Hiros.hu beszámoló: https://hiros.hu/informatikai-fejlesztessel-ktv-egyuttmukodessel-es-uj-kavezoval-frissit-a-konyvtar/
Július 2-án a Nyugdíjas Könyvbarátok Klubjának vendége Lengyel Sándorné, a széchenyivárosi olvasókör vezetője volt, aki a Mainau virágszigetre tett utazásának élményeit osztotta meg közönségével. Mainau az ivóvíz tisztaságú, csodálatos szépségű Bodeni-tó szigete, közigazgatásilag Konstanzhoz tartozik, ahonnan fahídon át lehet „száraz lábbal” a szigetre jutni. 45 hektárnyi területén többezer növény él, az évszakoknak megfelelően virágzó, szezonális és évelő fajok egész évben vonzzák a látogatókat.
Régészeti leletek bizonyítják, hogy Mainaun már időszámításunk előtt ötezer évvel emberek éltek. Az első növénytelepítések a skandináv keresztes lovagoknak köszönhetők, akik a keresztes hadjáratokból hazafelé itt pihentek meg, és a keletről magukkal hozott virágmagok egy részét – tudatosan vagy véletlenül – szétszórták. A 19. század elején azonban már senki nem ápolta a keresztesek örökségét, míg Herceg Esterházy Miklós 1827-ben megvásárolta a szigetet. Kitisztíttatta és további értékes, különleges növényekkel ültette be a területet, megalapozva ezzel Európa egyik legnagyobb botanikus kertjét. 1949 óta közpark, melyet a belépődíj megfizetése után bárki látogathat.
Az előadó május hónapban járt ott, így a színpompás, végtelen tulipánmezők voltak rá legnagyobb hatással, de lenyűgözte a lepkeház is, ahol a 4 földrészről származó pillangók mellett a gyönyörű, egzotikus virágok is elkápráztatják a látogatót, hasonlóan az orchideaházhoz, ahol 250 fajta pompázik kora tavasszal. Lengyel Sándorné közel egy évtized távlatából is csodálattal beszél a szigeten látottakról, ahová később, egy másik hónapban még szeretne visszatérni. Bővebben
Július 1-5.
2024 nyarán 8. alkalommal került megrendezésre a Könyvtári kalandok címet viselő táborunk. Az együtt töltött napok alatt Fazekasné Endre Éva és Molnár-Faragó Éva gyermekkönyvtárosok vezetésével számtalan mese, népi játék, rajzolás, barkácsolás, séta, izgalmas helyek felfedezése várt arra a 25 kisiskolásra, akik ezt a hangulatos tábort választották. A gyerekek közreműködésével megelevenedett A kiskondás c. magyar népmese, bepillantottak a robotok világába, elkészültek az egyedi, sokféle információt tartalmazó „pólók”, próbára tették ügyességüket a golyókapkodó békákkal, a csattogó nevű ritmushangszer hangját pedig hetedhét határon túlra vitte a nyári szél. Nagyon örültünk annak, hogy a résztvevők többsége a rendszeres könyvtárlátogatók sorába tartozik. További tartalmas vakációt kívánunk minden táborozó társunknak és a sok-sok segítő felnőttnek! Bővebben
Június 22.
Az idei Múzeumok Éjszakáján több mint 650-en döntöttek úgy, hogy könyvtári programjainkkal teszik színesebbé a napjukat. A látogatók az egész házat élettel töltötték meg: a földszintet a gyerkőcök lakták be, kiélvezve mókás ötkarikás játékainkat és fejtörőinket, míg a II. emeleten a táblás és kártyajátékok szerelmesei mérkőzhettek meg egymással a Kecskeméti Társasjáték Klub Egyesületének vissza-visszatérő klubeseményén. Ezen túlmenően is sok izgalmas elfoglaltsággal készültünk a látogatóknak, ahogy lesz a következő évben, 2025. június 21-én is. Akkor is várjuk vissza szeretettel könyvtárlátogatóinkat! Köszönjük az együtt töltött tartalmas perceket! Bővebben
Egy hangulatos kültéri koncerttel zártuk a június 22-i Múzeumok Éjszakája könyvtári programjait. Vendégünk a Kossuth-, Liszt- és Magyar Örökség-díjas Misztrál együttes alapító tagja, Török Máté volt, aki Cinkenyom című önálló estjével örvendeztette meg a zenekedvelő közönséget. Az egyórás koncerten főképp kecskeméti kötődésű művek hangzottak el többek között Radnóti Miklóstól, Petőfi Sándortól, Orosz Istvántól, Babits Mihálytól, vagy éppen Weöres Sándortól, akinek Ars poetica című művének megzenésített változata először nálunk hangozhatott el, lévén az az előadás napjának reggelén született. Bővebben
Június 21.
Nemez Z. Márió hungarofuturista költeménye és Lichter Péter ez alapján készült kísérleti filmje, a BAROKK FEMINA „fake news esztétikát” használ. A hibrid műfajok alkalmazásán, a valóságos (pl. a költészeti/irodalmi és a történelmi) előzmények alapján teremt asszociatív folyamatokra építő poszthumán nyelvet. A kollázsszerű, újonnan születő nyelvezet, a mediatizált világ jelenléte, valamint az elbeszélő, Zoli gyarapodása, megsokszorozódása, ZoliZoliZolivá válása mind hozzájárulnak ahhoz, hogy az előadás végül ezt a címet kapta. Ezek a tulajdonságok ugyanis alapjaiban határozzák meg az álhíreket, az áltudományokat és a deepfake-t: erről szólt a DigiKomm 5.
A dezinformációs társadalomban az új platformokon nagy mennyiségben és gyorsan terjedő téves vagy szándékosan megtévesztő információ mellett egyre nehezebb megkülönböztetni a hitelest a hiteltelentől, a tényeket a véleményektől. Az előadásban lelepleztük a reptiliánhívők elképzeléseit a világunkat uraló gyíkemberekről, együtt kérdőjeleztük meg a lúgosító diéta mindenre kiterjedő gyógyító hatását. Melyek lehetnek azok az árulkodó jelek, amelyek segítségével felismerhetők az álhírek és az áltudományos tartalmak? Hogyan függenek össze mindezek az áltartalmak az összeesküvés-elméletekkel? Miért veszélyes az, ha online személyiségtesztek alapján akarjuk önmagunkat megismerni?
Az előadás utolsó részében a deepfake videók negatív és pozitív alkalmazási területeivel ismerkedtünk meg, amely során pár konkrét tippet is kaptak a résztvevők arra vonatkozóan, hogy milyen alkalmazásokat (például Faceapp, DALL-E 2, Google Arts and Culture) lehet kipróbálni ahhoz, hogy szórakoztató deepfake-ket készítsünk. Érdemes azonban megjegyeznünk azt, hogy Alice Csodaországa csak távolról olyan mulatságos, a szakemberek azt mondják, hogy nem érdemes „lecsúszni a nyúlüregbe”. Bővebben
Javasolt olvasmányok:
Krekó Péter és Falyuna Nóra (szerk., 2022) Sarlatánok kora: Miért dőlünk be az áltudományoknak? Athenaeum.
Aczél Petra és Veszelszki Ágnes (szerk., 2023) Deepfake: A valótlan valóság: In: Médiatudományi Könyvek, Gondolat
Június 20.
Az Utazók a könyvtárban sorozatban június 20-án Szabó György Róbert, Jakabszállás polgármestere tartotta meg szingapúri élménybeszámolója második részét. (Az első rész 2023 novemberében hangzott el, mely elérhető a könyvtár YouTube-csatornáján.) Szingapúr nagyon biztonságos, tiszta, csupa „zöld”, csupa virág városállam, ahol a másfél Budapestnyi területen több mint 5 millió kínai, maláj, indiai és egyéb etnikumú állampolgár, valamint kb. 2 millió vendégmunkás él.
Ebben az előadásban is olyan építményeket mutatott az előadó, melyek valamilyen szempontból világcsúcstartók. A Changi reptér a világ 20 legforgalmasabb légi kikötőjének egyike, 1-es terminálja közvetlenül csatlakozik a Jewel biodómjához, így a repülőből kilépő utas egy mesterséges őserdőben találja magát. Szingapúr büszkélkedhet a világ egyik legszebb állatkertjével, ahol olyan ritka állatok várják a látogatókat, mint a fehér bengáli tigris és a fehér orrszarvú, ócenáriuma pedig a legnagyobb a világon. Dél-Ázsia egyik legkedveltebb szórakoztató attrakciója az Universal Studios vidámpark. Hat tematikus zónára oszlik, amelyek mindegyike egy-egy filmet, TV-műsort képvisel, és biztosítja a maximális illúziót a látogatók számára.
Az előadás második felének témája az étkezés volt, hiszen „a szingapúriak számára az evés nemzeti sport”. A boltok polcai roskadoznak a helyi és a világ minden tájáról idehozott élelmiszerektől, az utcákon egymást érik a kifőzdék, melyek mindegyike néhány ételre specializálódik. Szingapúr konyhája ugyanis multikulturális: minden itt megtelepedő nép hozta magával a saját specialitásait, amik egymásra is hatottak. A messziről érkező turistáknak kihagyhatatlanok az itt termő egzotikus gyümölcsök: a mangó, ananász mellett a piros sárkánygyümölcs, a rambután, a jackfruit, sőt a világ legbüdösebb gyümölcse, a durián. Bővebben
Június 18.
Június 18-án egy irodalommal egybekötött gasztronómiai esttel zártuk a 95. Ünnepi Könyvhét kecskeméti programsorozatát. Vendégünk Cserna-Szabó András József Attila-díjas író, újságíró volt, aki egy hamisítatlan vaddisznógulyást főzött a jelenlévőknek, ami már vígan rotyogott és ontotta magából a jobbnál jobb illatokat, mikor Füzi László, a Forrás folyóirat főszerkesztőjének vezetésével megkezdődött a beszélgetés a friss, júniusi lapszámról, valamint a meghívott legutóbbi, Az utolsó magyarok című novelláskötetéről.
Cserna-Szabó András a Forrásban megjelent „könyvkritikája” apropóján fejtette ki a jelenlévőknek a magyar gasztronómia történetét, legalábbis azt, amit legendákból és elmondásokból tudni lehet róla, lévén annak írásos nyomai (pontosabban a szakácskönyvek) franciából sokszorosan átfordított gasztrokönyveket takarnak. Szó került többek között a valós személyekről elnevezett ételek át-, meg átkereszteléséről, miközben a szófolyamot meg-megszakítva kerültek bele az újabb és újabb hozzávalók az üstön rotyogó bográcsba, igazi látványfőzést varázsolva ezzel a könyvtár Zöld udvarára.
A beszélgetés második felében Füzi László a novellákról kérdezte vendégét, aki a kötetben szereplő első műve kapcsán elárulta: bármennyit is fizetnének neki azért, hogy ne alkosson, ő ezt az ajánlatot képtelen lenne elfogadni, hiszen úgy tartozik hozzá életéhez az írás, mint az egérnek a rágás. Az alkotói válságot, már a hosszú elhallgatás értelmében, hírből sem ismeri, amikor viszont nincs kreativitása új történetet kitalálni, akkor nemes egyszerűséggel a hazai gasztronómia irodalmát gyarapítja.
Az est zárásaként a tányérokba került az addigra már finom illatokat ontó vaddisznógulyás, mely, a résztvevők megelégedésének bizonyítékaként, az utolsó cseppig elfogyott. Cserna-Szabó András végezetül szívesen dedikálta az olvasók köteteit, a könyvtári vendégkönyvben pedig örök emlékként egy gulyásfoltos ujjlenyomatot hagyott maga után. Bővebben
BAON Bács-Kiskun vármegyei Online-beszámoló: https://www.baon.hu/…/unnepi-konyvhet-cserna-szabo…
Június 15.
A 95. Ünnepi Könyvhét programjainak részeként mutattuk be könyvtárunkban Turai Laura költő új verseskötetét, melynek címe: Pengetükör. A kecskeméti alkotónak ez a harmadik megjelenése, noha 2006 óta rendszeresen publikál folyóiratokban és online portálokon, ami mellett pluszban még a Kecskeméti Médiacentrumban elindított Váltóáram című rovatban fiatal helyi tehetségeket fedez fel és mutat be a nyilvánosságnak. Beszélgetőtársa, Kozák Polett, a KM ügyvezető-főszerkesztőjének kérdésére válaszolva kifejtette, tulajdonképpen már gyermekkora óta ír verseket, amely mintegy családi vonás is (hiszen édesapja, Turai Kamil József Attila-díjas költő), ezen túlmenően pedig belülről is jön a késztetés, hogy az ihletet verssorokba öntse. Laura a közönségnek elárulta, ő nem a mennyiség alapján ítéli meg a költőt, ami rezonál saját alkotómódjára is, hiszen ő a megfontolt alkotásban hisz. Most, 2024-ben megjelent verseskötete az elmúlt jó 10 év termése, amely témájában vegyíti a valláshoz, az anyasághoz és a családhoz, szerelemhez való kapcsolatát.
Kozák Polett kérdésére vendégünk kifejtette, nála a költőiség egyfajta állandó készenléti állapot, így igyekszik mindig ceruzát és jegyzetfüzetet tartani magánál, hogy egy-egy gondolatot már a megszületés pillanatában feljegyezhessen, mert ha ez nem történik meg, lehet, hogy az örökre elszáll. A könyvek terén jelentkező publikációs hiátust (lévén jó tíz év telt el legutóbbi megjelenése óta) azzal indokolta, hogyha irodalomtudományt ír, az agya egyszerűen „átkapcsol”, és mintegy megszűnik költőként funkcionálni. Beszélgetőtársa kiemelte Turai Laura verseinek képszerűségét, melyekben gyakori szimbólumként bukkan fel a sötétség, a csillagok, a világosság, valamint a meghatározó színek, mint a piros, a fehér és a zöld. Erre reflektálva a költő elárulta, ha lírai alkotásra kerül sor, nem tervez előre, így számára is meglepő, mely képek térnek vissza-vissza műveiben. Ennek kapcsán említette meg, hogy egy barátja hívta fel rá a figyelmet, hogy a kés, a penge is gyakori motívuma, amely mintegy húsbavágó volta miatt fontos eleme a verseknek.
Zárásként Turai Laura köszönetet mondott Damó Istvánnak, amiért az ő krétarajzával a címlapon jelenhetett meg a Pengetükör, valamint lektorának, Halmai Tamásnak, aki egy különösen kedves fülszöveggel lepte meg a szerzőt a kötet hátulján. Vendégünk háláját fejezte kikollégája, Kozák Polett felé, hogy elindulhatott a Váltóáram című rovat, amelynek révén már sok helyi alkotót volt alkalma bemutatni a közönségnek; hiszen számára másokban meglátni és másokkal megosztani az igazi tehetséget, igazi öröm. Bővebben
A Hiros.hu beszámolója: https://hiros.hu/turai-laura-uj-verseskotetet-mutattak…/
Június 14.
Június 14-én Kemecsi Ferenc filmrendező, előadóművész látogatott el hozzánk a 95. Ünnepi Könyvhét alkalmából, aki többek között kommunikációs trénerként tanított már politikusokat és vállalati vezetőket, írt könyvet, nem mellesleg pedig mind itthon, mind külföldön adja elő hosszú évek óta Lélektől lélekig: vallomások az időről, a szerelemről és a hitről c. irodalmi estjét, melynek első bemutatóját 1988-ban tartották a svédországi Göteborgban. A körülbelül egyórás előadásban saját élményeit gazdagította olyan hazai és világszinten ismert írók, költők műveinek részleteivel, mint József Attila, Radnóti Miklós, Petőfi Sándor, Arany János, vagy éppen Babits Mihály, de elhangzott többek között egy tanulságos skandináv népmese is.
Kemecsi Ferenc estjével arra hívta fel a figyelmet, hogy a XXI. századi világban mindig valahonnan valahová sietünk, folyamatosan pipálgatva soha véget nem érő teendőlistánkat, miközben teljesen elfeledkezünk odafigyelni saját belső hangunkra, mely a zűrzavarban képes lenne megsúgni nekünk a helyes utat. Ez sokszor a jövőbeli problémák elől is kiutat jelenthetne, mert ha egy-egy terhet képtelenek vagyunk letenni és hosszú éveken keresztül cipeljük őket magunkkal, az előbb-utóbb valamilyen betegség formájában csúcsosodhat ki. Meghívott vendégünk ezért minden mondatával azt sugallta közönségének, hogy bizonyos időközönként ki kell szakadnunk a hétköznapok monotonitásából, hogy újra visszataláljunk magunkhoz és ezáltal kapcsolódni tudjunk másokhoz is. Bővebben
A vele készült KTV-s interjút itt hallgathatja meg: https://www.youtube.com/watch?v=q9xWAzxXx_Q
Június 13.
Egy nem szokványos program színesítette a 95. Ünnepi Könyvhét kecskeméti programjait. Június 13-án Lányi András író, filozófus, az ELTE Humánökológia mesterszakának megalapítója látogatott el hozzánk, akinek bár valóban meg lehetett vásárolni néhány kötetét a program zárásaként, azonban író-olvasó találkozó helyett egy előadás apropóján találkozhatott vele a közönség.
Meghívottunk előadását azzal kezdte, hogy a 18-19. századi gondolkodók és tudósok már lejegyezték, milyen jövőre kell számítani a XX. század végén, XXI. század elején, így tulajdonképpen nincs semmi meglepő azokban a problémákban, melyekkel jelenleg küzdenünk kell. Noha már szó szerint a bőrünkön érezzük a klímaváltozás hatásait, Lányi András emlékeztette rá a jelenlévőket, hogy minden klímacsúcs előtt rendre napvilágot lát egy, a válság tényét cáfoló sajtócikk, sőt ő maga is ismer olyan hazai egyetemi oktatókat, akik tagadják ennek meglétét. Szó mi szó, az emberiségnek végtelen kifogása van, miért lehet tétlenül ülni a babérjainkon, amiből mintegy népi 7-et emelt ki előadásában a meghívott filozófus.
1. A válság konkrét tagadása vagy a kiváltó ok „másra kenése” (pl. napkitörés). Ezt az okot egyre kevésbé lehet érvényesíteni, lévén a Földön már szinte bárhol saját bőrünkön érezzük az ezzel járó problémákat. Itt említette meg Lányi András, hogyha egy természettudós pontos prognózist mer adni, mikor várható a teljes ökológiai összeomlás, az szimplán csaló, hiszen ebben a lefelé tartó folyamatban nem lesznek neves dátumok, lévén ez egy lassú, fordulatok nélküli változás.
2. „Nem kell semmit sem tenni, mert ezen már nem lehet segíteni.” Vendégünk nem áltatta közönségét, hogy ehhez a kifogáshoz mindenkinek komoly érdeke fűződik, hiszen általánosságban nehezen viseljük a főbb életterületeinket érintő változásokat, de olykor már az apróbb átalakítások is indulatokat váltanak ki, lévén „nehogy már a zöldek mondják meg, hogyan éljünk”. Mivel nagyon szeretjük megúszni a kényes helyzeteket, jelenleg a mélyalkalmazkodás illúziójába ringatjuk magunkat, vagyis hogy akár a technológiai újításokkal, akár az életstratégia megváltoztatásával kedvezőtlenebb környezetben is ugyanúgy fennmaradhat az emberiség.
3. „De jó, hogy ez nem nálunk történik…!” Lányi András e mondat kapcsán két veszélyeztetett állatfajt emelt ki (elefánt, orángután), amik hallatán sokan megnyugodva lélegeznek fel, holott a klímaváltozás nem egy területileg behatárolható probléma. Magyarország kapcsán a vízproblémát emelte ki a filozófus: hiszen a Kárpátokban történt erdőirtások miatt fokozott árvízveszélynek tették ki a medencében fekvő országunkat, alvízi államként pedig a vízszennyezés is fokozottan érint bennünket. Vendégünk ugyanennél a pontnál hangsúlyozta, a problémák többsége azonban szerencsére helyben kezelhető és megoldható lenne, hiszen ahhoz saját érdekünk fűződik. Kér azért a bizonyos feltételes módért…
4. „Úgyis feltalálnak/kitalálnak majd valamit.” A technológia fejlődésébe vetett vak hit igen csalfa, hiszen az elmúlt 200 évben valóban csodálatos dolgokat fedeztünk fel, de lássuk be, a végső egyenleg még mindig negatív, hiszen a technológiai gondolkodás keretein belül nem voltak kezelhetők a felmerülő problémák – hívta fel a közönség figyelmét Lányi András.
5. „Bízzuk a politikusokra!” Ez szintén egy illúzió: ha mindenki ugyanarról beszél, azt hisszük, majd a vezetők kitalálnak valamit, ha kicsiben és helyben már nem lehet globális hatást elérni. Ennek kapcsán Lányi András csak annyit jegyzett meg, hogy a davosi és hasonló világkonferenciákon pont azok találkoznak egymással, akiknek a változás egyáltalán nem áll érdekükben.
6. „Meg kell dönteni a kapitalizmus rendszerét.” A szélsőségesség, a radikalizmus sosem célravezető. Ez az érv mondhatni a „ne kelljen semmin se változtatni” egyik alesete, hiszen a „haszonleső szörnyetegekre” így nyugodtan rákenhetünk mindent. Amolyan ellentmondásos ez a helyzet, hiszen amennyire ragaszkodunk ehhez a rendszerhez, legalább ugyanannyira gyűlöljük.
7. „Úgyis épp elég bajom van, ne nyomasszanak még jobban!”, vagyis a saját érdek mindig fontosabb lesz a jövőnél. Meghívott vendégünk kiemelte, nagyon rossz a szóhasználat, amikor a „zöldek” az ökológiai önkorlátozás fogalmával élnek. Helyette inkább képzelőerőre van szükség, hogy a más is lehet szebb, jobb, élhetőbb és tartalmasabb, amikor képesek vagyunk lecsökkenteni a rendszertől való kiszolgáltatottságunkat, ami egyfajta felszabadítási mozgalomként is felfogható. Noha vannak erre vonatkozó kezdeményezések (pl. ökofalvak létrehozása), ennek az ára rendkívül nagy, nem mellesleg pedig a rendszer akaratlanul is bünteti azokat, akik nem az ő játékszabályaik szerint játszanak.
Lányi András a végső megoldást édesanyjától tanulta, mely szerint, ha egy probléma túl nagy, azt fel kell bontani sok kis részfeladatra, így a megoldás már sokkal kezelhetőbb lesz. Tény és való, hogy sok önbizalomra van szükség a helyben elkezdett változtatásokhoz, az ökodiktatúra helyett azonban ez az alulról való építkezés sokkal célravezetőbb. Csak bízzunk benne, hogy előbb-utóbb célba ér a „sok kicsi sokra megy” elve, mielőtt az emberiségnek végleg bealkonyul. Bővebben
Június 12.
Június 12-én Prof. Dr. Sztachó-Pekáry István Kecskemét Megyei Jogú Város alpolgármestere nyitotta meg beszédével a 95. Ünnepi Könyvhét kecskeméti programjait, kiemelve, hogy ilyenkor még a nem olvasók figyelmét is sikerül a könyvek felé fordítani. A könyvbemutatót megelőzően az est házigazdája, a Forrás folyóirat főszerkesztője, Füzi László beszélt a teremben helyet kapó kiállításról, melynek darabjai részben a Cifrapalotából (Benes József özvegyétől), részben magánkézből kerültek át ideiglenesen a Nagyterembe, ami mellé vitrinekbe gyűjtöttek össze dokumentumokat és köteteket, melyek segítségével végigkövethető Benes József pályafutása.
Kezdésként a Hommage à Benes József című 13 perces filmrészletet tekintette meg a közönség, melyben az akkor negyvenéves művész vallott ars poeticájáról, technikáiról és arról, miképp is tekint ő saját magára és a műveire. Ezt követően a színpadon helyet foglaló három vendég, Virág Gábor, a Forum Kiadó igazgató-főszerkesztője, Faragó Kornélia irodalomtörténész és egyben a kötet szerkesztője, valamint Gaál József festőművész beszélgettek az est apropójáról, a frissen megjelent Alak a térben – Benes József művészetéről című gyűjteményről. A kötet az 1960-as évek elejétől tartalmaz összesen 65 szöveget 40 szerzőtől, amit több mint 130 illusztráció kísér. A kiadó igazgatója elárulta, ezzel a kötettel hűek maradtak ahhoz a célhoz, hogy a képzőművészetet és az irodalmat valamiképp képesek legyenek összefűzni, amely vállalkozás ez esetben egy hosszú évekig tartó munkát foglalt magába.
A köteten aktívan dolgozó Faragó Kornélia Füzi László kérdésére kifejtette, noha egy kész korpuszt kaptak a Benes családtól, ahhoz még sok más szöveget gyűjtöttek össze, melyek kritikai, értelmező nyelven íródtak, kizárva ezzel a szépirodalmi írásokat a gyűjteményből. Az irodalomtörténész hölgy a közönségnek kifejtette, Benes vajdasági és vajdasági szerb fogadtatása nehezen indult, mert noha a kritikusok nagy reményeket fűztek hozzá, nem igazán tudták ennek miértjét megindokolni. Gaál József, aki 1984-ben a makai művésztelepen találkozott először Benes Józseffel, hangsúlyozta, szerinte ez a kiadvány jó bizonyíték arra, hogy érdemes Benes munkáját kutatni, mert mind az európai, mind a nemzetközi festők közt nagy szerepe és jelentősége van.
Kérdésre válaszolva Faragó Kornélia elmondta, bár az utóbbi tíz évben voltak törekvések a vajdasági településeken, hogy Benes neve és ismertsége a fiatalok körében is megmaradjon, és habár az ő munkáiból rendezett kiállítások a legtöbbször teltházasok voltak, összességében elmondható, hogy a művész csak egy bizonyos kor felett van benne az emberek köztudatában. Mivel Benes Józsefről szóló monográfia az esten résztvevők tudta szerint nem készül, zárásként Füzi László reményét fejezte ki, hogy ezt idővel valaki pótolni fogja, hiszen Benes az egyetemes magyar művészet szerves része. Bővebben
Június 11.
Nagy örömünkre a városi televízió is kíváncsi volt, milyen meglepetésekkel és vendégekkel készülünk a 95. Ünnepi Könyvhét alkalmából. Gyermek- és felnőtt programjainkról, valamint a várható dedikálókról könyvtárunk igazgatója, Bujdosóné Dr. Dani Erzsébet beszélt a KTV műsorában. Bővebben
Június 11-én a sajtó jelenlétében nyitottuk meg a Bács-Kiskun Vármegyei Rendőr-főkapitányság Balesetmegelőzési Bizottságának „Így közlekedtek ti!” című rajzpályázatából összeállított tárlatot. Az eseményt hagyományszerűen könyvtárunkban rendezik meg, hiszen intézményünk számára fontos a tehetségek támogatása, valamint, hogy a látogatók és olvasók életkoruktól függetlenül többféle forrásból is hozzájuthassanak az őket érdeklő tudáshoz. Az alkalmon megjelentek a három korosztály (óvodás, alsó és felső tagozat) legeredményesebb pályázói is, akiknek dr. Fekecsné Szendrődi Roberta törzsőrmester adta át a díjakat. Az eseményen könyvtárunk Gyermek- és Tinivilágának osztályvezetője, Koleszár Márta külön felhívta a jelenlévők figyelmét, hogy a pályázat és annak témája, mely ebben az évben a gyalogos és kerékpáros közlekedés volt, nemcsak a gyerekek, de a felnőttek számára is fontos üzenetet hordoz, hiszen a fiatalok mintakövetőek, ezért mindenkinek arra kell törekednie, hogy lehetőség szerint jó példával járjon elől mind a biztonságos, balesetmentes közlekedést, mind pedig a mindennapokat illetően. Bővebben
További beszámolók a megnyitóról:
https://hiros.hu/igy-kozlekedtek-ti-lezarult-a-rendorseg…/
https://www.baon.hu/…/rendorseg-gyermekrajz-palyazat…
Noha a 95.Ünnepi Könyvhét kecskeméti programjainak megnyitójára csak június 12-én került sor, mi már egy nappal korábban is egy író-olvasó találkozóval készültünk látogatóinknak. Ezúttal hét vendég látogatott el hozzánk, a Történelmiregény-írók Társaságanak tagjai, akik fennállásuk 10. évfordulója, valamint Pest és Buda egyesülésének 120. évfordulója alkalmából egy nagyszabású tervvel álltak elő: több szerző bevonásával írták meg a főváros többszáz éves történetét. A köteten dolgozók szerint hasonló vállalkozás nincs még egy világon, és bár sok kétség és szkepticizmus övezte a társaság elnökének, Kapa Mátyásnak fejéből kipattanó ötletet, végül a nagy vállalást hatalmas siker övezte. De ne is szaladjunk ennyire előre…
Az írókkal könyvtárosunk, Vámos Tibor beszélgetett, aki kezdésként arra kérte a megjelenteket, beszéljenek magukról, az íráshoz fűződő viszonyukról, valamint az első reakciójukról, amikor meghallották a Buda & Pest könyv felvetését. Bányai D. Ilona mintegy kakukktojásként mutatkozott be abban az értelemben, hogy gyermekkorában meg se fordult a fejében, hogy író legyen, inkább csak olvasni szeretett, aztán mikor sok történet gyűlt össze a fejében, mások biztatására ragadott pennát a kezébe, 3. novellája pedig már meg is jelenhetett. Ő tipikusan az a szerző, aki az egyedül alkotásban hisz, viccesen meg is jegyezte, ez még a grafológiai elemzésében is szerepel.
Cselenyák Imre már az általános iskola udvarán is olvasmányélményeit mesélte a többi gyereknek, amikor pedig kifogyott belőlük, saját történeteket talált ki (mintha azok létező szerzőktől származtak volna) és jött rá egyidejűleg, hogy nemcsak a meséléshez van tehetsége, hanem a világalkotáshoz is. Noha pályáját vegyészmérnökként kezdte, illetve a rockzenészi életbe is belekóstolt, végül visszatért az alkotáshoz, és mire egy egész szobát teleírt, meg is jelent az első könyve, ma pedig már a 40.-en is túl van.
Fábián Janka már visszatérő vendégként beszélt közönségének arról a gyerekkori vágyáról, hogy íróvá válhasson, de mint mondta, a felnőttek kinevették ezért, mintha valami nem tisztességes foglalkozásra vágyott volna. Így választotta magának a tanári hivatást, mellyel a koronavírus idején hagyott fel, immáron teljes napjait az alkotásnak szentelve. Jómaga az elsők között volt, akik azonnal lecsaptak a Buda & Pest ötletére, megjelölve azt a korszakot is, amit meg szeretnének írni.
Schmöltz Margit elárulta, körülbelül 9 hónap telt el időben, amíg az ötlettől eljutottak a kötet megalkotásáig, és bár ebben ő a török korról írt, amely kedvenc témája, furcsa mód még nincs olyan önálló műve, amely ebben a korban játszódik.
Soós Tibor viccesen jegyezte meg, hogy ő úgy lett a társaság tagja, hogy addig még egyetlen történelmi regényt írt; ezt a tartozását nemrégiben viszont sikerült lerónia. Műfajiságát tekintve tipikus amerikai kalandregényeket ír, mindemellett pedig szerkesztőként dolgozik az Álomgyár Kiadónak, és olyan szerzőket juttatott országos hírnévhez, mint Budai Lotti, Karády Anna vagy R. Kelényi Angelika.
Gál Vilmosnak szoros kötődése van mind a társasághoz, mind pedig a könyvhöz, lévén történelmi szakember, viszont az íráshoz csak viszonylag későn, 41 éves korában került közel, ekkor jelent meg ugyanis első regénye.
Novák Andor grafikusként került a csapathoz, így kezdetben nem is akart írni, csak a borítót megtervezni. Azonban, mivel több, a társaság által megjelentetett kötetbe volt alkalma szépirodalmi szöveget írni, ez esetben pedig a kötet epilógusát alkothatta meg, utólag már egyáltalán nem bánja, hogy szerzőként is bevonódott a közös munkába.
Arra a kérdésre, ki hogyan viszonyult a felkéréshez, egészen eltérő válaszokat adtak a vendégek. Bányai D. Ilona első gondolata azt volt, hogy „ezt nem lehet megcsinálni”, és bár kezdetben nem is akart benne részt venni, Mátyás kora és az első nyomda története végül mégis meggyőzték a csatlakozásról. Cselenyák Imre már az elején látta, hogy nagy kihívás lesz véghez vinni az ötletet, viszont azt koránt sem gondolta volna, hogy végül ennyire sikeres lesz a vállalkozás, amit ő szíve szerint Guinness rekordnak is felterjesztene. Fábián Janka elárulta, az elnökben nem véletlenül egy ilyen kötet gondolata merült fel, hogy megünnepeljék a kerek évfordulókat, hiszen Kapa Mátyás több városregényt írt már korábban. Schmöltz Margit a közös gondolkodás inspiráló élményét emelte ki, és hogy meglepő módon már az elejétől kezdve egy rugóra járt a köteten dolgozó mind a 16 szerző agya. Soós Tibor a kötet szerkesztőjeként tartott attól, hogy lévén az írók önhitt, egoista emberek, nehezen fogják igába hajtani a fejüket, de végül meglepően konfliktusmentesen sikerült egy történetté simítani a 16 önálló elbeszélést. Gál Vilmos hozzátette, az elején még vitatkozott a társaság elnökével, hogy regény helyett inkább novellafűzért alkossanak, amit egy ponton feladott, utóbb pedig már ő maga is belátja, mennyire jó gondolat volt az eredeti felvetés, vagyis egy romantikus kalandregény megalkotása. Novák Andor életszemléletéhez hűen egyáltalán nem volt szkeptikus, úgy vélte, mint más, ez is „majd csak lesz valahogy”, így a munkafolyamatot fantasztikus élményként könyvelte el.
A megjelentek elárulták, hogy a folyamat során az előre megírt szinopszis ellenére minden szerző csak a korban közvetlen előtte lévővel és utána következővel kommunikált, így gyakorlatilag a teljes munkát mindenki csak a megjelenést követően vagy nem sokkal előtte olvashatta egybe. Külön kiemelték, hogy semmilyen támogatást nem kaptak, így mindent önerőből kellett megoldaniuk és szó szerint a piacból élnek, amely igazolta vállalkozásukat, hiszen bekerültek az év tíz legsikeresebb könyve közé. A közös munkából fakadó nyereségként egy emberként említették a vendégek az így kialakult baráti közösséget, amihez hasonló kevés vagy egy sem akad Magyarországon, már ami az íróbarátságokat illeti. Schmöltz Margit kiemelte, minden tekintetben nagyon sokfélék az alkotók, így példát tudnak mutatni, hogy békében és szeretetben is lehet együtt dolgozni. Bővebben
Június 7.
A nyári szünet előtti utolsó Helen Doron Kecskemét angol baba-mama foglalkozáson vehettek részt nálunk az anyák és gyerkőceik. Látogatóink igazán elemükben voltak, ezért még a legkisebbek is szívesen csatlakoztak a mókához, legyen szó buborékkergetésről, vagy éppen egy-két angol kifejezés elismétléséről.
Legközelebb találkozunk Széchenyivárosi Fiókkönyvtárunkban! Bővebben
A 120 éve született Andor Ilonára, a kodályi és bartóki kórusművészet példát és mértéket adó megalapozójára emlékeztünk 2024. június 7-én 15 órakor a zenepedagógus emléktáblájánál tartott koszorúzáson, 16.30-kor pedig B. Horváth Andrea KÓTA Életmű-díjas karnagy előadásán vehetett részt a kecskeméti közönség a Katona József Könyvtárban. A Magyar Kodály Társaság társelnöke igazi példaképként tekintett Andor Ilonára, aki nagyban segített pályaválasztásában és ma is elevenen él benne Ilonka néni tanítása. Ma is azokkal a bevésődésekkel énekli a Szózatot, ahogyan tanára megtanította neki az ’50-es években, amikor nem igazán lehetett előadni a darabot, ők mégis háromszólamban zengték kórusukkal. Iskolájukat belső-külső rend jellemezte: ha megnézzük a kórust egy a ’30-as években készült fényképen, hihetetlen rendezettséget látunk. Ilonka néni mindig angol típusú fehér blúzban és kosztümben jár. Kodály Zoltán 1953-ban számukra dedikálta Árva vagyok c. művét, a dinamikát pedig a karvezetőre bízta, ami nagyon nagy dolognak számított. Ilonka néni szerint a kompozíció záróakkordja a világ legszebb harmóniája. Kodály temetésén a Hegyi éjszakák mellett ezt a kórusművet énekelte az énekkar. A kiváló képességű karnagy – még egy oly virtuóz darab esetében is, mint a Túrót eszik a cigány – csupán a szemeit használva is irányítani tudta együttesét.
Benjamin Britten meghívására 1964-ben Angliába utaztak. Ilonka néninek 200 kórustag közül kellett kiválasztania a résztvevő 50 gyermeket. Elsőként a darabok, majd Bartók Kánonjának abc-s névvel történő felmondásával szűkítette a csapatot. B. Horváth Andrea felidézte az énekkar Edison-díjas lemezének történetét is: a Columbia lemezkiadó egynapos felvétele előtt minden énekes gyomorrontást kapott, Kodály pedig kekszet és teát rendelt számukra, hogy életet leheljen beléjük.
Kodály második házasságkötésekor számukra írta a Házasodik a vakond c. művet, amit azzal a szellemes megjegyzéssel küldött el Ilonka néninek, hogy ebben talán Marosán elvtárs sem találna kifogásolni valót.
A koszorúzás és az előadás alkalmával énekszóval közreműködött az Andor Ilona Baráti Társaság Kodály Kamarakórusa, B. Horváth Andrea vezényletével. Bővebben
A Hiros.hu beszámolója programunkról: https://hiros.hu/elete-ertek-es-mertek/
Június 6.
Június 6-án Dr. Fábián Borbála történész, a Délvidék Kutató Központ tagjának előadásával folytatódott „Nem középiskolás fokon…” ismeretterjesztő, olvasásnépszerűsítő sorozatunk. Ezúttal egy igen speciális témára, a bajai vármegyeházakra koncentráltunk, amelynek köszönhetően egy több százéves utazáson vehetett részt közönségünk. Baja mint település első okleveles említése 1323-ra datálható, amit, sok más magyar helységhez hasonlóan az 1600-as években megszálltak a törökök (ezzel jelentősen átformálva és megtizedelve lakosságát), és amely felszabadulását követően, 1696-ban városi rangra emelkedhetett (a bácskai városok közül elsőként). Itt tartották 1699. december 14-én az újjáalakult Bács vármegye alakuló ülését, 1713-tól pedig rendszeresen itt is tartották az összes többi közgyűlést is. Az akkori vármegyeháza építéséről nem maradt fent adat, amit Domus Cottensisként emlegettek a házösszeírásokban; ez a mai Tóth Kálmán utca sarkán emelkedett. Mikor a közgyűlés tagjainak eredeti terveihez hűen Zomborban felépült az új vármegyeháza, az oda átköltözéssel 1808-ban elárverezték a bajai ingatlant, majd azt az új vevő teljesen elbontatta, új épületet húzva fel a helyén.
Az első világháború vége és vele a trianoni békeszerződés azonban jelentősen átrajzolta hazánk térképét, elszakítva ezzel Zombort az országtól, amely miatt új megyeháza építésére kényszerültek a bajaiak. 1821-ben meg is kezdődött a gyűjtés, 1823-24-ben pedig rekordgyorsasággal folytatták le Münnich Aladár tervei alapján az építési munkálatokat, amely az akkori kaszárnya épületének a tulajdonképpeni átalakítását, egy emelettel való bővítését jelentette. Az épületet sokáig még Petőfi-vármegyeházaként emlegették, félve attól, hogy Zombor a Bácskától való elcsatolása miatt rossz érzést keltettek volna az emberekben. Noha az épületben sok közigazgatási szerv kapott helyet, és az maximálisan kielégítette az igényeket, 1940-ben a szovjet megszállás miatt átmenetileg (lévén minden közigazgatási épület katonai kórházként kellett funkcionáljon), majd Bács-Bodrog vármegye egyesítésével 1941-ben véglegesen kiköltözni kényszerültek az ott dolgozók az épületből. A megyeszékhelyi rangot a város végül egészen 1950. január 1-jéig viselhette. Bővebben
Június 5.
Június 5-én egy páros könyvbemutatóval hangolódtunk a június 11-én kezdődő kecskeméti Ünnepi Könyvhétre. Vendégeink Gubis Éva és Harag Anita írónők voltak, akikkel Szolláth Dávid irodalomtörténész, szerkesztő, kritikus beszélgetett, akinek ugyanitt néhány évvel korábban mutattuk be Mészöly Miklósról írott monográfiáját. A jelenlévők számára már az első percekben nyilvánvalóvá vált, hogy a színpadon helyet foglalók évek óta nagyon jól ismerik egymást, hiszen anno egy műhelyben dolgoztak együtt. Szolláth Dávid emlékei szerint akkor még mindketten bizonytalan, félénk, önbizalomhiányos írópalánták voltak, akikből mára tehetséges alkotók, kiváló novellisták váltak.
Harag Anitának 2019-ben jelent meg első, Évszakhoz képest hűvösebb című gyűjteménye, melyet azóta több díjjal is elismertek; ezt követte 2023-ban a Valakire mindig gondolni kell, ami kerüli a második kötetek hibáját, vagyis a jól bevált recepthez képest sikerült valami egészen mást mutatnia. Gubis Éva első novellagyűjteménye, a Más halak szintén az előző évben látott napvilágot, amit ő, André Ferenc költő megfogalmazásával élve, amolyan bemutatkozó kötetnek lát a maga eklektikusságával, szemben Harag Anita második novelláskötetével, melyben már érezhető a szövegeket egybefűző szervezőerő. Szolláth Dávid hasonlóságként emelte ki mindkét író esetében az otthonos helyszíneket körbelengő furcsa idegenségérzetet, amely mind a cselekmény, mind akár a nyelviség szintjén megjelenik.
A szerzőnők beszélgetőtársa hangsúlyozta, a novella mondhatni a magyar irodalom mostohagyermeke, mert bár még mindig van egy erős olvasótábora, a regények most sokkal nagyobb érdeklődésnek örvendenek. Még utóbbinak van ideje a témát alaposan körbejárni, addig előbbinek az az erőssége, hogy mikroszkópszerűen képes felnagyítani banálisnak tűnő hétköznapi pillanatokat, melynek egyes mozzanataira enélkül a nagyítás nélkül sosem eszmélnénk rá. Noha a témaválasztást illetően bőven akadnak hasonlóságok a két szerző közt, Szolláth Dávid hangsúlyozta, hogy míg Harag Anita inkább minimalista (a valóság leírására kevés időt fordít, az alaphelyzetről indirekt módon kap tudást az olvasó), addig Gubis Éva sokkal inkább realista (imádja a valóságot az olvasó elé tárni, amivel teljes mértékig kiszolgálja az igényeket). Bővebben
Június 4.
Június 4-én a Nyugdíjas Könyvbarátok Klubjában Péterné Fehér Mária nyug. főlevéltáros tartott előadást A divat Ferenczy Ida korában címmel. Ahogy XIV. Lajos megfogalmazta „a divat a történelem tükre”, így az előadó természetesen bemutatta azt a történelmi-társadalmi hátteret is, mely a divat változásaira hatott.
Egy divatirányzat szakaszai:
1. egy ember, az első modell felveszi a korábbi divattól eltérő ruhát,
2. egy szűk körnek megtetszik, és hordani kezdik,
3. széles kör hordja, majd
4. „túltelített” lesz, azaz olyan sokan hordják, hogy elveszíti az emberek érdeklődését.
Divat már az ókorban is volt, de az előadó ezúttal csak a XIII. századig tekintett vissza. Ekkor a divat központja még Itália volt, ami később átkerült az aranykorát élő Spanyolországba, majd XIV. Lajos francia uralkodó hatására Párizs lett a „fővárosa”, és ezt az előkelő helyet egészen a XX. század elejéig megőrizte. Az 1820-as években meginduló ipari forradalom hatására a textilipari termelés is megugrott, és ez magával hozta a divatirányzatok gyors változásait.
Ferenczy Ida fiatal nőként – ahogy minden közép- és felsőosztálybeli hölgy – krinolinos szoknyát hordott. A krinolin kezdetben lószőrből, később acélból készült abroncs volt, a szoknyához átlagosan 72 méter anyagot használtak fel. Nem volt tehát olcsó, ezért a divat változásával nem eldobták, hanem átalakították. A 70-es években nagyot változott a divat, Ferenczy Ida is tornűrös, vagyis farpárnás szoknyában áll az akkor készült fotókon. A 90-es évekre a szoknyák egyszerűsödtek. A szűkebb, harang alakúra szabott szoknyához rendkívül bő, úgynevezett sonkaujjal díszessé tett felsőt hordtak a hölgyek, ahogy ezt a 60 éves Ferenczy Idáról készült fotósorozaton láthatjuk. A 10-es, 20-as években tovább szűkültek a szoknyák, megjelent a kosztüm, és az öltözetet hatalmas, malomkerékszerű kalap egészítette ki. Ferenczy Ida még megérte ezt a divatirányzatot, de ebből az időből már nem maradt ránk róla készített kép.
Az előadás természetesen szólt az urak divatjáról is. Végigkövethettük, ahogy a frakk „fecskeszárnyai” megrövidültek, az 1860-as években megjelent a zakó, majd a 80-as években az öltöny, melynek először csak a zakója és nadrágja, majd a mellénye is ugyanabból az anyagból készült. Bővebben
Június 4-én Ordasi András csillagász, tudománykommunikátor, a Chillagász és a Skyentist YouTube-oldalak tulajdonosa látogatott el hozzánk „Nem középiskolás fokon…” ismeretterjesztő sorozatunk keretében. Meghívottunk a jól megszokott délutáni időpont mellett két rendhagyó órát is tartott, egyet nyolcadik, egyet pedig tizedik osztályos tanulóknak. Előbbi tekintetében általános, tényszerű információkkal gazdagította vagy éppen frissítette fel a jelenlévők tudását, mint például, hogy milyen állításoknak kell teljesülnie ahhoz, hogy valamit bolygónak nevezhessünk (a Nap körül kering, megközelítőleg gömb alakú, saját pályáján domináns –> ezért is sorolták át 2006-ban a Plutot törpebolygónak). A diákok megtudhatták, hogy az állandó égboltfelmérések segítenek kiszűrni a potenciálisan veszélyes kisbolygókat, és hogy az augusztusi csillaghullás marketingje túlértékelt, hiszen a december közepi Geminidák és a január eleji Quadrantidák sokkal nagyobb élményt jelentenek, hiszen télen sokkal tisztább a légkör.
A középiskolás osztályoknak Ordasi András esettanulmányokon keresztül érzékeltette, hogyan szivároghat be a tudomány és a csillagászat a köznapi hírekbe, ezzel együtt pedig a köztudatba. Az egyik ilyen cikk például annak adott hangot, hogy egy magyar csillagász, Sárneczky Krisztián még a becsapódás előtt fedezett fel egy, a Föld légkörébe lépő aszteroidát, amit így az amatőr fotósok és csillagászok meg is tudtak örökíteni. Erre a történelem során mindössze 8 példa akadt, ebből hármat e magyar szakembernek köszönhetünk, ami bolygóvédelmi szempontból rendkívül fontos munka. A tudománykommunikátor számos oldalt javasolt, ahonnan hiteles információkat érhetnek el a fiatalok (pl. csillagaszat.hu, urvilag.hu, Kiss László csillagász YouTube-oldala), valamint olyan applikációkat, amelyek valamiképp az égbolt tanulmányozásához kapcsolódnak (Stellarium, Heavens-Above, FlightRadar24, The Sun Now, Space Weather Live, Real.fun/Asteroid-Launcher).
A 17 órás előadásra összesereglett közönség több, a médiában futótűzként terjedő álhírrel szembesülhetett, ahol a pontatlan fogalmazás vagy egy rossz mértékegység használata igazi kattintásvadász cikket szült. Ilyen volt például az, amikor a Mars 36 millió mérföldes közelség helyett 36 mérföldnyire volt csak a bolygónktól, mármint a pontatlan hír szerint. A lelkes jelenlévők többek között azt is megtudhatták, mivel telnek egy csillagász hétköznapjai, milyen felfedezésekért kaptak Nobel-díjat e tudományág képviselői és milyen előnyeink származnak a mindennapokban az e területen végzett munkából. Bővebben
Május 31.
A legutóbbi DigiKomm a digitális művészet magyarországi kezdeteivel és a digitális múzeum fogalmával foglalkoztunk. Az Agyonnézett képek cím Galántai György számítógépes grafikájára utal, ami szerepelt az első magyar Digitart I. kiállításon 1986-ban a Szépművészeti Múzeumban. Mivel monitorok és egyéb technikai eszközök hiányában az eredeti munkákat nem tudták kiállítani, ezért a munkákat megjelenítő monitorokról készített fotók szerepeltek a kiállításon. A vizuális jellemzők, az agyonnézettség nemcsak a pixelekből építkező formavilágban, de a kísérletező kedvben is megmutatkozik.
Szóba kerültek a digitális művészet olyan kezdeti – kiállításokban, kutatóműhelyekben, oktatási programokban megvalósuló – később intézményesült formái mint a Metaforumok (a C3 Kulturális és Kommunikációs Központ (c3.hu) szervezésében), az Internet.galaxisok, a videóképzés a mai MOME-n és az Intermédia Tanszék indulása a mai Képzőművészeti Egyetemen. Máig emlékezetes Eperjesi Ágnes VRML statisztika (1997) című munkája, ami a betárcsázós telefon vonalakkal és az oldalak lassú betöltődésével együtt járó várakozási idő paródiája. Az olvasója türelmét méri az üres képernyő előtt, végül pedig másodpercben kiírja, hogy az olvasónál mikor szakadt el a cérna és mikor nyomta meg a továbblépéshez szükséges billentyűt. Nem kevésbé humoros az Artworld Anonymus Útikönyv Telephóniába (1995) című munkája, ami egy automatából 20 Ft-ért megvásárolható floppyn közli a telefonrendszerek technikai leírását és segítséget nyújt az ingyen interneteléréséhez. A Matáv ezen nem nevetett.
A digitális eszközök mára a múzeumi funkciók többségében szerepet játszanak, így a gyűjtésben, a restaurálásban és megőrzésben, a kutatásban, a megosztásban, a kiállításokban és a közvetítésben. Mindez több új munkakör létrejöttéhez vezetett, ilyen például a digitális kurátor. Javaslom böngészésre Dr. Ruttkay Zsófia oldalát a dimu.hu/digitalis-muzeum-t, amely arra is magyarázatot ad, hogy hogyan kerül közelebb a látogató Weöres Sándorhoz egy virtuális pitypang elfújásával (Gondolatfújás, Weöres100, PIM, 2013).
Javasolt könyvek:
Seres Szilvia (2021) Digitális perspektívák: Az újmédia-művészet hazai kezdetei, Magyar Művészeti Akadémia Művészetelméleti és Módszertani Kutatóintézet, Budapest.
Ruttkay Zsófia és German Kinga (2017) Digitális Múzeum (Múzeumi iránytű 12), Múzeumi Oktatási és Módszertani Központ. Bővebben
Május 31-én a Lányregény könyv szerzője, Görcs Annamari volt könyvtárunk vendége, aki látogatása előtt több példánnyal is megajándékozott bennünket és fiókkönyvtárainkat. A kötet szerzője kérdésre válaszolva elárulta, gyermekkora óta az élete részét képezi az alkotás, akár szavak, akár képek formájában, lévén mindkét művészeti vonalon aktív, habár utóbbi tekintetben inkább csak hobbi szinten. Noha az iskolai évek a nyelvek és az üzleti kommunikáció, majd végül a családi vállalkozáshoz való csatlakozás felé sodorták, sohasem tett le arról a régi álmáról, hogy egyszer az ő neve is egy köteten szerepeljen. A hidraulikus cég ügyeinek operatív feladatai sokáig nem engedték, hogy a 2007-ben elkezdett regényt folytassa, a változást így végül a koronavírussal terhes év hozta el számára, amikor az alkotó energiáit más területen is kiélhette. Habár, hangsúlyozta Görcs Annamari, egy cég ügyeinek intézése is ugyanúgy kreativitást igényel, nem beszélve az általa alapított kiadó létrehozásáról, aminek a gondozásában látta meg könyv formájában a napvilágot a Lányregény.
A beszélgetés második felében a szerző beszélt az öt főszereplő mögöttes motivációiról, valamint arról, hogy igyekezett a regénnyel azt a nézőpontot érvényesíteni, hogy noha segítségünkre van a skatulyázás, előbb-utóbb elérkezünk arra a pontra, amikor felül kell bírálni korábbi értékítéletünket. Az alapvetően huszonéves korosztályról szóló történet sok, a célcsoporton felüli olvasót megmozgatott, köszönhetően a sok aktuális témának, mint a párválasztás, házasság, családalapítás, munka és így tovább. A jelenlévők kóstolót kaphattak a regény hangulatából és stílusából, végül pedig feltehették kérdéseiket az írónőnek. Bővebben
Május 30.
Május 30-án egy helyi költő, Török Ági (mivel az Ágnes nevet nem szereti, ezért lett ez a művészneve) mutatkozott be első kötetével a szép számú közönségnek, akivel a szintén lírikus, irodalomtörténész Dr. Turai Laura beszélgetett. A beszélgetőtárs elárulta, a Kecskeméti Médiacentrum mutathatta be elsőként az alkotót az olvasóknak, akit ő három éve ismert meg a Váltóáram irodalmi rovat révén, és akinél úgy érzi, a vérében van a költészet. A könyv, melynek címe Alkonyuló alkonyidő, nyomokban tartalmaz az elmúlásról szóló költeményeket; azok frissessége miatt Turai Laura első olvasatra úgy érezte, mintha egy tízen-, huszonéves műveit olvasta volna. Ritka és kivételes kegyben részesítette a szerzőt a sors, hiszen műveivel nem kellett házalnia. Maga Szondi György, a Cédrus Művészeti Alapítvány képviselője kereste meg a kiadással kapcsolatban, amivel egy sok-sok éves, nem is remélt álom válhatott valóra.
Török Ági arról beszélt közönségének, régen úgy gondolta, csak az igazán nagy dolgokról lehet maradandót alkotni, de ilyenek egyáltalán nem történtek. Kezdetben még novellákat alkotott, majd később a versek felé fordult, de ezek a korai alkotásai nem maradtak fent. Élénken idézte fel azt a 6. osztályos feladatot, amikor a Pató Pál úrról szóló verset kellett átalakítaniuk Pató Pannira, és bár tudvalevő volt, hogy mindenkinek segítenek otthon a szüleik, vendégünk mégis szégyellte magát, mikor kiderült, az ő műve sikerült a legjobban. Noha ezt követően is alkotott, azt az asztalfióknak tette, és csak barátnője bátorítására merte ismét másoknak is megmutatni a műveket. Később, a munkahelyén már volt olyan kollégája, aki minden nap elején kérte tőle az újabb és újabb verseket. Ez talán túlzásnak tűnik, mégsem az, hiszen Török Ági termékeny költőnek számít, csak fennmaradt verseinek száma eléri a 1400-at is (nem számolva bele a kötetbe beválogatottakat.)
Turai Laura kérdésére kifejtette, szíve szerint magyar-történelem szakon tanult volna tovább, de ezt édesanyja nem engedte, így közgazdaságot hallgatott, majd lett belőle végül képesített könyvelő és gépíró. A költészetben szinte minden megihleti, így nem is tud előre tervezni témákat, és más költőkhöz hasonlóan ciklusokról sem beszélhetünk az ő esetében. A kötet borítóját ő álmodta meg, melyet végül unokája valósított meg, valamint a gyűjteményben szereplő többi rajz is az ő keze munkáját dicséri. Mivel eddig több pozitív visszajelzést is kapott, az írást biztos, hogy nem hagyja abba, hátha újra valóra válhat egy álom egy második kötet képében. Bővebben
Május 29.
Május 29-én Meister Éva EMKE Életmű-díjas színművész állt Nagytermünk színpadára, hogy Psalmus Hungaricus, magyar zsoltár című saját zenés irodalmi összeállításával a magyarság szabadságvágyáról, az összetartozásról és harcairól emlékezzen meg. Ő maga ezt erdélyi származású magyarként is megélte, mikor menekülnie kellett hazájából pusztán azért, mert ki mert állni az ott élő honfitársai mellett. Műsorában elhangzottak Ady Endre, Albert Camus, Bánfi Ferenc, Czegő Zoltán, Cseh Tamás, Dsida Jenő, Gyulai Pál, Kányádi Sándor, Magyari Lajos, Petrás János, Pesty László, Petőfi Sándor, Székely János, Szőcs Géza és Teleki Pál műveiből részletek, valamint kuruc, katona- és népdalokat is előadott. Bővebben
Május 28.
Május 28-tól látogatható könyvtárunk Nagytermében Kalán Viktória PARA-HUMANS című kiállítása.
Az esemény nyitó napján a Forrás főszerkesztője, Füzi László irodalomtörténész méltatta a fiatal tehetség munkásságát. A művész képei sajátos látásmódról tesznek tanúbizonyságot, festményei iróniával, játékossággal reflektálnak a bennünket körülvevő helyekre, amelyek egyúttal egy kétellyel teli világot vizionálnak elénk, és ahol semmi sem az, aminek látszik. A kiállított darabok további fontos aspektusa a hibriditás, amely leginkább abból fakad, hogy a festmények álemberei nyugtalanító módon leplezik le az emberben élő állati meghatározottságot.
Noha a szellem- és művészettörténetnek már régóta kísérői a határlények, gondoljunk csak Minotaurusznak, a bikafejű embernek a görög mitológiában való feltűnésére, a kecskeméti alkotó munkái új jelentéssel bővítették a félig ember, félig állat lényekhez kapcsolódó értelmezések már eddig is igen gazdag tárházát. Kalán Viktória darabjai pontosan detektálják jelenkorunk problémáit, kihívásait; a klímaváltozás fenyegető jelenlétét, az elmagányosodás szorongó tapasztalatát, az agresszivitás növekvő tendenciáját, melyek alól a képek játékos látásmódja némi feloldozást nyújt. Bővebben
A kiállítás megtekinthető június 8-ig a könyvtár nyitvatartási idejében (kedd–szombat 9–18 óráig). Minden érdeklődőt szeretettel várunk!
A Kecskeméti tv színes összeállítását itt tekintheti meg: https://www.youtube.com/watch?v=Coe4na06c4w
Május 28-án a Magyar Örökség Díjas lovasíjász, Kassai Lajos volt könyvtárunk vendége, akit illusztris helyen, a Városháza Dísztermében kérdezett Szappanos Benedek, a Bács-Kiskun Vármegyei Tudományos Ismeretterjesztő Társulat igazgatóhelyettese. A beszélgetés témája az egymással örökké szembenálló hagyomány és modernitás témaköre volt, amely korra és nemre való tekintet nélkül sokakat megmozgatott, mondhatni teljesen megtöltve az esemény helyszínét. Meghívottunk szerint a magyar nép számára minden adott volt a Kárpát-medencében ahhoz, hogy jól éljen, viszont egy réteg mindig többre és jobbra vágyása az évszázadok alatt szép lassan kizsigerelte, majd (nem éppen előnyére) formálta át ezt a területet. Egy példaként a sok közül emelte ki az alföldi régiókat sújtó áradások és az aszályos időszakok váltakozását, amely a hajózás miatti folyószabályozások egyik hosszú távú következménye. Az emiatt kialakult helyzetben sokak számára úgy érezhető, mintha egymásnak feszülne a vidéken és a városban élő ember, Kassai Lajos szerint azonban sokkal inkább az eltérő értékrendben keresendők ezek az ütközéspontok.
A lovasíjász többször hangsúlyozta, hogy a konzervatívoknak és a liberálisoknak nem a szimpátiát kell keresni a másik oldalon állókkal (mert azt sosem fogják megtalálni), hanem empátiára törekedve kell valódi párbeszédet folytatniuk egymással, minél inkább betemetve azokat a bizonyos lövészárkokat. Nem az a cél, hogy megváltoztassák egymás véleményét, hanem hogy megértsék a másik indokait. Kassai Lajos a közvetett médiumokon keresztül való üzengetés helyett a szemtől szemben való kommunikáció fontosságát hangsúlyozta ki. Így tett ő is, amikor meg akarta akadályozni, hogy a róla készült Lovasíjász című filmet egy politikai párt kötelezővé tegye, amely végül sikerült is neki. Máskor pedig szívesen invitált meg magához egy az ő értékrendjétől a lehető legtávolabbi nézeteket valló politikai aktivistát, hogy megismerje világlátását és általánosságban értekezzenek ország-világ dolgairól.
Az esemény végén néhány nézői kérdésre is jutott idő, valamint a meghívott köteteit is megvásárolhatták a jelenlévők. Zárásaként a Kassai Lovasíjász Iskola Smuta Törzsének talajíjász bemutatóját tekinthették meg az érdeklődők a Romkertben, amely egyesület nemcsak névlegesen, de szakmaiságában és értékrendjében is a Magyar Örökség Díjas lovasíjász képviselte hagyományokat prezentálta. Bővebben
Május 25-26.
A Katona József Könyvtár munkatársai is részt vettek a városi gyereknapon. Az eredeti koncepcióhoz igazodva csupa olyan játékkal készültünk, amelyek „főszereplői” a zöldségek és gyümölcsök voltak. A gyerekek titkosírást fejtettek, találós kérdéseken töprengtek, képdarabokat varázsoltak egésszé, szólások, közmondások magyarázatát kutatták, sőt még egy gyümölcsös soduku megoldását is kipróbálhatták. A két nap alatt 233 gyerek és 231 felnőtt volt a játszótársunk. Köszönjük, hogy felkerestetek bennünket! Az év többi napján is örömmel – és persze remek olvasnivalókkal – várunk benneteket a könyvtárban! Bővebben
Május 25.
Bősze Ádám kifejezetten a kecskeméti közönségnek állította össze Hölgyválasz? A nők szerepe a zenetörténetben c. előadását, amit 2024. május 25-én szombaton tartott a Ferenczy Ida Egyesület és a Katona József Könyvtár közös szervezésében. A szerzetesből lett zenetörténész elsőként Szent Cecíliáról, az egyházzene védőszentjéről beszélt, akit egészen a 15. századig nem ábrázoltak hangszerrel. A 12. századi zeneszerzőnő, Hildegard of Bingen előtt se női, se férfi zeneszerzőről nem nagyon tudunk. A kor felfogása szerint a mennyben az angyalok szünet nélkül, magas hangon énekelnek, így a komponistáknak is ezt kellett leképezniük a zenében. Úgy vélték, hogy a dallamot és a szöveget is fentről kapjuk, azt nem ember alkotja – következésképpen tökéletes és egyetemes. Ha valaki hamis hangot énekelt, feszületet kellett fölé tartani.
A 17. században ez a felfogás megváltozott. Az első igazi romantikus értelemben vett női zeneszerző Barbara Strozzi volt, akit egy német lexikon „zenére szakosodott kurtizánként” említ. Egy zeneszerző akkor tudott érvényesülni, ha sikerült műveit nyomtatásban megjelentetnie, amihez azonban rengeteg pénzre volt szükség. A főnemesek támogatásáért cserébe, nekik dedikálta madrigálköteteit.
Nannerlről, Maria Anna Mozartról azt írták, hogy legalább olyan tehetséges volt, mint öccse. Zenét is szerzett, de művei nem jelentek meg nyomtatásban, így nem is maradtak fent. Hasonló nővér-öcs kapcsolat volt Fanny és Felix Mendelssohn között fél évszázaddal később, a nő társadalmi szerepe viszont nem igazán változott. Felix minden darabját megmutatta testvérének, a jelzett hibákat pedig javította. Fanny remek ízlésű, végtelen műveltségű nő volt; első művei 40 éves korában, csak apja halála után jelenhettek meg. Abraham Mendelssohn nem magát a komponálást tartotta illetlen dolognak, hanem a kiadóknál eladás céljából való kilincselést. Fanny elsősorban dalokat írt, mivel azok terjesztéséhez nem volt szükség zeneműkiadóra. Mendelssohnékkal ellentétben Friedrich Wieck kifejezetten nagy muzsikust akart lányából, így finoman szólva sem nézte jó szemmel, hogy kézhibája miatt Robert Schumann Clarával akarja bemutattatni műveit. Alma Mahlert lenyűgözte tanára, Zemlinsky nagysága, ő azonban nem sokra értékelte a nő zenei tehetségét. Gustav Mahler nem igazán hagyta kibontakozni feleségét, mert úgy vélte: két dudás nem fér meg egy csárdában.
Az előadás végén a zenetörténész kiemelte, hogy az operaszereplők között is találunk jelentős hölgyeket. Példaként említette VI. Sándor pápa lányát, Lucrezia Borgiát, aki kétes múltja ellenére köztiszteletben álló nőként halt meg. Bővebben
Május 24.
Szappanos Benedek, a borkultúra szakértője 2024. május 24-én pénteken másodízben tartott előadást a Katona József Könyvtárban. Az este folyamán vendége volt Dabasi Gábor bornagymester, aki elsősorban a kunsági borászat történetéről beszélt a hallgatóságnak. Az 1930-as években a lakosság jelentős része még külterületen, a tanyavilágban élt: jellemzően mezőgazdasággal, gyümölcstermesztéssel és állattartással foglalkozott. Ekkoriban a hazai sárgabarack export 80%-át Kecskemét adta. Hosszú időn keresztül a város egyetlen adóbevétele borból és pálinkából származott. A város körzeteinek elnevezésében a „hegy” használata marketing célokat szolgált, mivel az emberek szívesen vették hegyvidékek borát: Máriahegy, Körösihegy, Budai-hegy.
Az Alföldön a bor az ünnepek (lakodalmakban kizárólag bort fogyasztottak), a sör a hétköznapok munkás itala volt. A borban az isteni beavatkozást látták. Jézus első csodája alkalmával a kánai menyegzőn 480 liter borral kínálta a vendégeket. Mózes a kőből vizet fakasztott, Jézus a vizet borrá változtatta, az utolsó vacsorán pedig a borból Krisztus vére lett: „ez az én vérem”. A bor szakrális szimbólum, az élet szimbóluma. Hamvas Béla A bor filozófiájában így fogalmaz: „Minden bor egyéni. Minden borban (fajta, évjárat, táj, föld, kor) megismételhetetlen és utánozhatatlan sajátos géniusz él. A géniusz az olaj materializált alakja. Maszkja. A női test minden részének különös illata van, s ezt mással összetéveszteni nem lehet. Miért? Mert más-más kis daimón lakja. A bor spirituális olajtartalmú ital. Minden borban kis angyal lakik, aki, ha az ember a bort megissza, nem hal meg, hanem az emberben lakó megszámlálhatatlanul sok kis tündér és angyal közé kerül. Amikor az ember iszik az érkező kis géniuszt a már bent lévők énekszóval és virágesővel fogadják. A tündérke el van bűvölve és az örömtől majd meggyullad. Az emberben ez az örömláng árad el, és őt is elragadja. Ez ellen nem lehet védekezni. Ezért mondom, hogy egy pohár bor az ateizmus halálugrása.”
Az alföldi borok nem túl savas, könnyen fogyasztható borok, melyek jól beilleszthetők a modern gasztronómiába. Fontos mindig az ételhez megfelelő bort választani. Kecskemét Város Bora, aminek kiválasztása objektív szempontok szerint történik, egy-egy éven keresztül reprezentálja Kecskemétet. Az ide látogató vendégek a helyi ízekre kíváncsiak, így fontos, hogy minél több étteremben megkóstolhatók legyenek a kunsági borvidék termékei.
A program során a jelenlévők a Gedeon Pincészet idei győztes Kövidinkája, valamint Dabasi Gábor és a Damax Borászat korábban szintén nyertes Irsai Olivérje mellett az Il Gattoprado étterem jóvoltából pizzafalatkákat kóstolhattak. Bővebben
Május 23.
Az Utazók a könyvtárban sorozatban május 23-án Füredi Krisztina utazásszervező mesélt Baliról. Bali sziget Indonéziában, 3,2 kilométerre keletre helyezkedik el Jáva szigetétől, és mintegy 8 fokkal az Egyenlítőtől délre. Kelet–nyugati irányban a sziget kiterjedése 153 km, észak-déli irányban 112 kilométer. Ezen a Bács-Kiskun vármegyénél kisebb területen él kb. 4 millió fő. Legnagyobb részük balinéz, hitük a hinduizmus és az animizmus keveréke (míg az országban a muzulmán vallás van többségben). Mélyen vallásosak, a szigeten rengeteg templom található, ezen kívül minden lakóházban van saját szentély is, valamint áldozati kosárkákat helyeznek szinte mindenhova. A vallásnak is köszönhető Bali rendkívüli természeti szépsége, hisz az őserdőt tudatosan érintetlenül hagyják. A szigetet nem hálózzák be autópályák, vasút és tömegközlekedés pedig egyáltalán nem létezik.
Bali híres a táncművészetéről, festészetéről, szobrászatáról és a fafaragásokról, utóbbiba szinte mindenhol beleboltunk. A gazdag díszítések a bőséget jelzik, holott az ottani emberek egyszerűen élnek. A táncok hindu történetekből mutatnak be jeleneteket. Ha ezt a turistáknak adják elő, a közönség számára kinyomtatott szöveggel segítik a megértést.
Az előadásból megtudhattuk még, hogy Balin pedáns tisztaság uralkodik, ahol még a nyilvános WC előtt is leteszik a cipőt, a lakosság rendkívül barátságos, akik felnéznek a „fehéremberre”, ezen a szigeten terem a kígyógyümölcs, és itt készül a világ legdrágább kávéja, a Kopi Luwak. Bővebben
Május 21.
A JÓ FÖLD termékcsalád gyártója sorozatának utolsó tavaszi alkalmán Siposné Barát Mónika, a Kecskeméti Arborétumért Alapítvány kuratóriumi elnöke látogatott el hozzánk, hogy beszéljen munkájukról és a közparkként működő arborétum eddigi életéről. Előadását rögtön egy történeti visszatekintéssel kezdte: az erdő telepítése 1986-ban vette kezdetét, viszont a Kecskeméti Erdőfelügyelőség akkori igazgatója, Göbölös Antal gondolt egy nagyot, és annak ellenére, hogy mások döntése miatt bolondnak nézték, rögtön egy arborétum megalkotását tűzte ki célul. Ez némiképp kihívást jelentett, hiszen száz évvel ezelőtt a területen a futóhomok volt az úr, de köszönhetően annak, hogy előbb szőlővel, majd kukoricával kötötték meg a talajt, az ő vállalkozásának kezdetén telepített véderdősáv is biztos gyökeret eresztett, így újabb és újabb fajokat telepíthettek a 25 hektáros területre.
Siposné Barát Mónika hangsúlyozta, egy családi kiskerthez hasonlóan az arborétum faji összetétele is állandó változásban van, hiszen nekik ugyanúgy reagálniuk kell az éghajlat és az időjárás okozta nehézségekre, melyek a klímaváltozás miatt jelenleg is átalakulóban vannak. Az igazi változást azonban az hozta el a létesítmény életében, mikor az addig fakitermelési profilt 1995-ben megváltoztatták, és fokozatosan egy olyan erdőlátképet, valamint ösvényeket alakítottak ki, hogy az az odalátogatók számára is valódi élményt jelenthessen. Céljuk, hogy emeljék az alföldi kertkultúrát (hiszen itt bárki tájékozódhat azokról a növénycsoportosulásukról, melyek jól érzik magukat az alföldi mikroklímán), valamint fontos oktatási helyként is működnek, mivel rendre fogadnak felnőtt és gyermekcsoportokat.
A 25 hektáros terület ellátására azonban igencsak szűk a költségvetésük (viszonyítandó: csak egy fűnyírás 1,5-2 millió forintjukba kerül), 2022 augusztusában létrehozták a Kecskeméti Arborétumért Alapítványt, amelyhez befolyt adományokból támogatni tudják a növénypopuláció variabilitását. A bővítés kapcsán a kuratórium elnöke kiemelte, mindig törekednek arra, hogy magyar genetikai állományú növények kerüljenek az arborétum területére, amely nehéz feladat, hiszen a faiskolákban rendre olasz és holland fajokat lehet vásárolni, ezek ellenállósága viszont köszönőviszonyban sincs az itteni klímán nevelkedettekével. Zárásként Siposné Barát Mónika azt javasolta, ha valaki kertépítés előtt áll, előbb őket keresse fel, tájékozódva azokról a növényekről, melyek garantáltan jól fogják érezni magukat a kiskertekben is, szemben a kevésbé rezisztens, külföldről behozott csemetékkel, és csak mindezeket követően rohamozzák meg a faiskolákat. Bővebben
Május 16.
Utóbbi sci-fi találkozóinkon a régi idők alkotásai, majd a The Expanse című sorozat kerültek terítékre. Következő alkalommal a kilencedik művészetről fogunk beszélgetni. Érdekel a képregények világa? Szeretnéd tudni, hogy születnek ezek a rajzos alkotások? És hogy kik készítik őket? Milyen munkafolyamatokon keresztül formálódnak? Milyen kiadványokat érdemes gyűjteni? Miben különböznek az amerikai, európai és keleti címek? Nálunk választ kaphatsz kérdéseidre. Találkozzunk június 13-án 16.30-kor a Tinivilágban! Bővebben
Május 14.
A Nyugdíjas Könyvbarátok Klubjának vendége május 14-én – immár sokadszorra- Földesdy Gabriella színháztörténész volt, aki „Elfeledett írók” sorozatában a 150 éve született Bánffy Miklóst mutatta be. Nem volt egyszerű előadását 60-70 percbe sűrítenie, hisz a polihisztor gróf számos területen tevékenykedett, és amibe fogott, mindent magas színvonalon művelt. Így külön-külön előadást is megtöltene politikai, diplomáciai, mezőgazdasági, irodalmi, képzőművész, zenei, kultúraszervező stb. munkásságának bemutatása.
Bánffy az ország egyik legnagyobb földesura volt, családja a X. századig tudta visszavezetni származását, nemességüket IV. Bélától kapták. 33 évesen Kolozs vármegye és Kolozsvár főispánja lett, néhány év múlva országgyűlési képviselő, aki szót emelt Erdély nemzetiségi kisebbségei érdekében. 1916-ban IV. Károly koronázási ünnepségének kormánybiztosa. 1921-ben a Bethlen-kormányban külügyminisztereként késleltette Burgenland átadását, majd előkészítette a soproni névszavazást, és ezzel végső soron hozzájárult Sopron visszaszerzéséhez. Komoly része volt abban, hogy Magyarországot felvették a Népszövetségbe.
Még joghallgatóként szorgalmasan látogatta a színházi előadásokat, az 1890-es években már színészi állást kínált neki a Vígszínház. Festészetet és rajzot tanult Székely Bertalantól, mellette pedig még zeneszerzést. 1912-ben kinevezték az Operaház intendánsának, ő döntött Bartók Béla korábban elutasított műveinek, A kék szakállú herceg vára és A fából faragott királyfi bemutatásáról, miközben színpadképeket is tervezett. Első novelláit még álnéven írta, Naplegendáját Ady Endre elismerően értékelte, de minden műfajban jelentőset alkotott. Farkasok c. novellája, A Nagyúr c. drámája, Erdélyi történet c. regénytrilógiája indokolnák, hogy a legnagyobb magyar írók között tartsuk számon. Ennek ellenére már életében sokan támadták, műkedvelő mágnásnak tartották, Illés Endre, a Szépirodalmi Könyvkiadó vezetője egyenesen dilettáns grófnak nevezte. Halála után pedig a tudatos agyonhallgatás lett a része. A kétezres évektől fedezte őt fel igazán a könyvkiadás, így ma már elérhetőek a művei. Számosat kikölcsönözhetnek könyvtárunkból is. Bővebben
Május 9.
A téma és az előadó iránti hatalmas érdeklődésre való tekintettel május 9-én újra Steigervald Krisztián generációs szakértő volt a vendégünk, ezúttal „Nem középiskolás fokon…” olvasásnépszerűsítő, ismeretterjesztő sorozatunk keretében. A program elején Kecskemét Megyei Jogú Város képviselője, Nemcsik Mátyás is köszöntötte a közönséget, valamint a meghívott előadót, külön hangsúlyozva, mennyire fontosak azok a programok, melyek a generációk közötti különbségekből eredő problémákat és kihívásokat hivatottak megoldani, esetleg megküzdési stratégiát kínálni rájuk, amelyre jó példaként idézett fel egy Kecskeméten korábban megvalósult integrációs mentorálási programot.
A több generáció tagjait megmozgató esemény fő témájának Steigervald Krisztián a szülőséget és a nevelést választotta, amihez ki gyakorló szülőként, ki pedig még valakinek a gyermekeként tudott kapcsolódni. Az előző előadáshoz hasonlóan most is nagy hangsúlyt kapott az egyéni példamutatás fontossága, hiszen semmit sem ér a szülő szabályhúzási kísérlete, ha azt ő maga sem képes betartani. A generációkutató elmondta, hiába tudja és meséli el újra és újra előadásaiban szakemberként, milyen üzenetet hordoz egy gyermek számára a beszélgetés közben magunk mellé kitett mobiltelefon (még képernyővel lefordítva, lenémítva is!), olyannyira megszokássá vált számunkra, hogy ez a kütyü mindig és mindenhol velünk van, hogy még ő maga sem eszmélt rá, hogy évekig vitte magával a telefonját az esti meseolvasáshoz. Ezernyi indokot lehet felsorolni, miért nőtt ez az eszköz a kezünkhöz, de ha egy felnőtt nem képes lemondani róla és kontroll alatt tartani használatát, semmi esélye mindezt elvárni azoktól a fiataloktól, akik már egy digitális eszközök uralta világba születtek bele.
Az egymás meg nem értésének okaként a generációkutató a makrokörnyezetünk radikális átalakulását említette meg, amelybe magától értetődően beletartoznak a digitális-technológiai újítások, az ezekből fakadó más generációs élmények és így az élethez, a munkához, a várakozáshoz és az információk feldolgozásához való hozzáállásunk. Egy Columbo sorozaton nevelkedett még a lassan kibontakozó cselekményhez és a várakozáshoz (unatkozáshoz!) szokott hozzá, de a pörgős TikTok-videók korába érkezettek számára már minden az azonnaliságra és gyorsaságra épül. Így nincs semmi meglepő abban, hogy egy 45 perces tanóra alatt hamar elveszíti a pedagógus a gyermek osztatlan figyelmét és hogy egy fiatal semmi szórakoztatót nem lát a szülő által felmagasztalt analóg eszközökben. Hacsak nem sikerül felépíteni azt a bizonyos kommunikációs hidat, amitől már mindkét fél úgy érzi, hogy közös nyelvet beszél a másikkal, bármennyi generáció is álljon közöttük.
Steigervald Krisztián előadását egy személyes élményből fakadó tanulsággal zárta. Addig, amíg kinevetjük a gyermekünket azért, mert azt kérdezi, hogy a diavetítő volt-e a régi korban a YouTube, esélyünk se lesz hozzá kapcsolódni, és az a bizonyos ajtó lehet, hogy előbb-utóbb végleg be is zárul a szülő előtt. Ellenben, ha észrevesszük a fiatalok kapcsolódási szándékát és sikerül átvitt értelemben beszélni egy mára már elavult eszközről, előbb-utóbb eljöhet az áttörés, amikor egy online világba született számára egy offline eszköz érdekessé és fontossá válik, miközben a szülővel tölthet el közös, minőségi időt. Bővebben
Borda Máté Hiros.hu-n megjelent izgalmas beszámolóját itt olvashatja: https://hiros.hu/steigervald-krisztian-generaciokutato…/
Május 7.
2016 után ismét könyvtárunk adott helyszínt a kecskeméti körökben jól ismert Pilinszky-díjas költő, esztéta és művészetfilozófus, Turai Kamil könyvbemutatójának. Az alkotót felesége, Sütő Éva grafikusművész kérdezte, aki a szerző szerint talán a leginkább ismeri őt, és aki mellett igaz társra talált. Mint azt vendégünk elárulta, katolikusként azt vallja, hogy csak egy jó házasság létezik, melyet ő a Szentháromság mintájára harmadszorra talált meg Éva oldalán. Így nemcsak házas-, de alkotótársként is ott vannak egymás mellett, ezért sem véletlen, hogy a Summae Poeticae című kötet hátoldalán Turai Kamil feleségének egyik, Mítosz – Eurüdiké című tusrajza látható; míg a címoldalon Eyas-Kovács József olajfestménye néz szembe az olvasóval, akinek zsenialitását a művész Van Gogh-éhoz és Tóth Menyhértéhez hasonlította.
Nézői kérdésre válaszolva Turai Kamil elárulta, 11 éves korában írta első költeményét, és mivel a Summae Poeticae egy életösszegző kötetnek számít, elmondható, hogy összesen 61 évig dolgozott rajta. A műben található, több ciklusra osztott versek reflektálnak mind a hosszú távú történelmi eseményekre, mind a férfi-nő kapcsolatra, mind pedig a vallást érintő kérdésekre. Utóbbi nem is meglepő, hiszen vendégünk hosszú évekig tanított vallásfilozófiai tárgyakat, ami során ráébredt arra, hogy valójában csak egy Isten létezik, a különböző vallások pedig az Ő ezer arcát mutatják meg.
Amennyiben kíváncsi a műre, azt megtalálja Helyismereti gyűjteményünkben. Bővebben
Május 3.
Családias hangulatban töltöttünk együtt bő fél órát a Helen Doron Kecskemét angol baba-mama foglalkozásán. A gyerkőcök a borongós idő ellenére is igazán elemükben voltak, Jázmin tanár néni pedig a legváltozatosabb játékokkal igyekezett szórakoztatni őket. Akik betegség vagy egyéb előre nem látható ok miatt lemaradtak a mai mókáról, azok május 31-én a Széchenyivárosi Fiókkönyvtárban tarthatnak velünk, vagy majd a következő, június 7-i központi könyvtári alkalmon. Bővebben
Május 2.
Május 2-án Prof. Dr. Rácz Lajos környezet- és klímatörténész volt könyvtárunk vendége a „Nem középiskolás fokon…” ismeretterjesztő, olvasásnépszerűsítő sorozatunk keretében. Meghívott vendégünk elárulta, a mai napig élénken él benne az emlék, amikor 1985-ben, az akkor még JATE-ként ismert szegedi egyetem kollégistájaként megszületett benne a gondolat, mivel is szeretne foglalkozni. A döntésben jelentős szerepet játszott egy 10 napos, a szülők által nem kifejezetten pártolt bihari kirándulás is, ami sok felismerést hozott a csökmői fiatalban, többek között, hogy lényegében az éghajlat a leginkább mérvadó a tekintetben, hogy egy-egy területen hogyan is alakul az élet.
A környezet- és klímatörténész mindenekelőtt ismertette mind az éghajlat, mind a magyarság fogalmát (melyek központi elemei voltak előadása címének), majd négy esettanulmányon keresztül elemezte az elmúlt ezer év magyar éghajlatának változásait. A honfoglalás (mely a régészek jelen álláspontja szerint mindössze 100-120 évig tarott) idején jellemző birka- és lótartás (kb. 10 milliós állatállománnyal) teljesen átalakult, mivel a Kárpát-medence legelőterülete méretéből fakadóan alkalmatlannak bizonyult ekkora egyedszám ellátására. Kalandozó hadjárataik során őseink mondhatni egész Európát bejárták, nagyobb legelőterületet mégsem találtak, így a réti transzhumáció, a csatornarendszerek, végül pedig a mezőgazdaságra helyezett nagyobb hangsúly (és a disznó priorizálása) jelentette a valódi megoldást a problémára.
A török háborúk idején jelentősen megnövekedett a vízborított területek nagysága, az erdőborítottság mértéke pedig teljesen átalakult; a palánkvárakhoz használt alapanyagszükséglet miatt gyakorlatilag megtizedelődött az faállomány. A faluhálózat lényegében elpusztult (vagy lemészárolták a lakosokat, vagy elmenekültek), a kultúrtáj leromlott, így a menedékhelyet a mezővárosok (Debrecen, Kecskemét, Cegléd, Nagykőrös) jelentették, a helyzetre adott jól működő stratégiát pedig a marhaexport jelentette.
A vízszabályozás és modernizáció korában az alapvetően addig mozaikszerű földhasználati rendszer monokulturálissá alakult, így jelentősen átszabták a magyar területek képmását – gondoljunk csak a csatornákba terelt vizekre és a Balaton „megcsapolására”. Utolsó esetként pedig az elkerülhetetlen jelenkori fölmelegedésről beszélt Prof. Dr. Rácz Lajos: az utolsó kis jégkorszak 1963-ra datálható (ekkor fagyott be utoljára a Duna vize), a hőmérséklet pedig 1988-ban kezdett ugrásszerű emelkedésbe. Az eddigi adatok alapján így 2085-re várhatóan 8 fokkal emelkedhet tovább az átlaghőmérséklet (melynek igazi vesztesei a mediterrán országok, a nyertes pedig a skandináv régió), míg a csapadékmennyiség várhatóan le fog feleződni. Vendégünk külön kiemelte: Magyarország több éghajlat ütközőpontjában helyezkedik el, így még bizonytalan, mi lesz a sorsa; jelenleg viszont úgy tűnik, a 2 évszakos éghajlatba csúszhatunk át a jól megszokott tavasz, nyár, ősz, télből.
A pánikkeltés helyett ilyen adatok láttán azonban sokkal fontosabb az, hogy mit teszünk, hangsúlyozta a környezet- és klímatörténész, aminek kapcsán a patkány és a cápa típusú stratégiát említette meg. Míg előbbi minden élethelyzethez alkalmazkodik a túlélés érdekében, addig utóbbi bár látszólag rettenthetetlen ragadozó, közben rendkívül sérülékeny is, hiszen, ha megszűnik mozogni egyszerűen elpusztul. Ezen analógia mentén vette példaként az áram- és vízszolgáltatást Prof. Dr. Rácz Lajos, amik nélkül (elég csak az egyiket kivenni a rendszerből) napokon, de egy-két héten belül biztos, hogy vége lenne a modernkori civilizációnak. Így a kérdés már csak az, hajlandóak vagyunk-e a rágcsálók taktikáját alkalmazni a túlélés érdekében. Bővebben
Április 29.
2024. április 29-én 18 órakor a Kecskeméti Városháza Dísztermében Ludányi András Amerikai életutam c. kötetének bemutatójára került sor.
A Kisebbségekért – Pro Minoritate Alapítvány és a Méry Ratio Kiadó gondozásában megjelent könyvet a szerző, Ludányi András amerikai magyar politológus, történész, egyetemi tanár és Németh Zsolt, az Országgyűlés Külügyi Bizottságának elnöke beszélgetése során ismerhettük meg. A 6 gyermekes Ludányi-család 1945-ben emigrált Amerikába, ahol előbb Virginiában majd később New York államban telepedtek le. Küzdelmes és tartalmas életük során mindegyikük sikeres ember lett. Ludányi András beszélt életútjáról, tanulmányairól, egyetemi tanárként való tudományos működéséről és arról a rendkívül fontos közéleti tevékenységéről, amit a diaszpórában élő magyarság magyarságtudatának erősítéséért tett. Az 1972 óta működő mozgalma a magyarság vallásos szintre emelését tűzte ki célul a magyar nyelv és a magyar kultúra éltetésével.
A könyvbemutatón köszöntőt mondott Bujdosóné Dr. Dani Erzsébet könyvtárigazgató, habilitált egyetemi docens. A programot Szemereyné Pataki Klaudia polgármester asszony szavai zárták. Bővebben
Április 25.
Egy bátor fiatal hölgy volt az Utazók a könyvtárban előadója április 25-én, Farkas Ágnes biológus, aki 6 évig élt Ugandában. Bár a diplomamunkáját Dél-Afrikában írta, 2010-ben úgy indult el egy barátja javaslatára Ugandába csomagjában egyetlen kerékpárral, hogy semmit nem tudott az országról. Többek között azt sem, hogy ebben az országban nők nem kerékpároznak. Így amikor kerékpárral kezdte bejárni a fővárost, Kampalát, nagy feltűnést keltett, viszont zaklatás sem ezért, sem másért soha nem érte. Az ugandai emberek kedvesek, mosolygósak és az ország nagyobb részén jól beszélnek angolul. A szerencse gyorsan Farkas Ágnes mellé szegődött, a híres kutatónő, Martha Robbins alkalmazta kutatóasszisztensként, így teljesült a vágya, hogy a hegyi gorillákkal foglalkozhasson. (Ő volt az első és máig az egyetlen magyar kutatóbiológus Ugandában.) A Bwindi Nemzeti Parkban, a civilizáció minden kényelmét nélkülözve, hónapokon át végezte a nagy fizikai és lelki terhelést jelentő munkát, amikor pedig visszatért az emberek közé, akkor sem hagyta el Afrikát. Kampalában nyitott utazási irodát, amihez természetesen először meg kellett ismernie az országot. Autóstoppal és gyalog, olykor egy kézzel rajzolt térképet követve, olykor csak a megérzésre hagyatkozva bejárta Uganda nemzeti parkjait és kevéssé ismert tájait, ahova aztán szafari utakat szervezett.
Előadásában rengeteg tényt, élményt, érdekességet osztott meg a közönséggel. A hegyi gorillákról (és általában a gorillákról) megtudhattuk, hogy arckifejezésük tükrözik érzelmeiket, és sok egyéb emberi tulajdonságuk is van. Az erdőelefántok agresszívebbek, mint a szavannai elefántok, 20-30-as csapatokban járva pedig nagyon veszélyesek. Ugandában él a zsiráf egyik leginkább veszélyeztetett alfaja, a Rothschild-zsiráf, a háromszarvú kaméleon, más néven Jackson-kaméleon és Uganda címerállata, a szürkenyakú koronásdaru. Elhangzott az is, hogy rengeteg a konfliktus az emberek és a vadállatok között, ami abból adódik, hogy folyamatosan csökken az állatok élettere. A Magyarországnál háromszor nagyobb területű ország lakossága ugyanis nagyon gyorsan nő, az utóbbi 14 év alatt 30 millióról 47 millióra emelkedett.
A hosszúra nyúlt előadás után a közönség még nem akarta elengedni előadóját, rengeteg kérdéssel bombázta, melyre Farkas Ágnes hosszú évek alatt gyűjtött tudására és tapasztalatira támaszkodva válaszolgatott. Bővebben
Április 24.
A Kecskeméti Ifjúsági Fesztivál 0. napján, április 24-én fél 6-kor nyitották meg könyvtárunkban a rendezvénysorozat részét képező Fiatal művészek kiállítását. Az egyik főszervező, Stein Ildikó elárulta, hagyományteremtő céllal, hónapok kemény munkájának gyümölcseként hívták életre ezt a többnapos gazdag programsorozatot, amelybe mind a helyi, mind pedig a határon túli diákok aktívan bekapcsolódnak. Sőt az akkor még közönség által meg sem tekintett tárlat évenkénti, azon belül akár többszöri megrendezése iránt is igény támadt az alkotók részéről, ami igazi visszajelzés volt a szervezők részére.
A kiállítást a Bács-Kiskun Vármegyei TIT szakmai igazgatóhelyettese, Szappanos Benedek nyitotta meg ünnepi beszédével, melyben hangsúlyozta, a tálentum mindenki számára adott, azzal viszont élni is tudni kell. Ezt a tehetséggel való jó sáfárkodást mutatta be a tárlat valamennyi alkotása, köztük többek között a Katedra Általános és Középiskola és a Kecskeméti SZC Kandó Kálmán Technikum diákjainak munkái több más helyi alkotó művével egyetemben.
A köszöntők sorát Szajsz Janka női szabó, a Katedra Általános és Középiskola tervező grafikus diákja zárta személyes hangú, a fiatalokhoz és a felnőttekhez egyaránt szóló szavaival. Az alkotó elárulta, művészi munkájában a fenntarthatóságot helyezte középpontba (ezt tükrözi a teremben helyet kapó műve is), mely élesen szembemegy a fast fashion hetente változó divatirányzataival, a gyors elhasználódással és a minőség drasztikus romlásával. Szajsz Janka olyan ruhákról beszélt, melyek nemcsak egy, de több generáció és többféle ruhaméretet hordó ember számára is megfelelőek lehetnek, amelyek elkészítése során olyan anyagokat hasznosítanak az alkotók, amik maradékként felhalmozódtak, vagy éppen egy régi darabból így születhetnek újjá. A megszólaló végezetül a közönségtől sem kért egyebet, mint amit maga is nap mint nap igyekszik követni, vagyis hogy mindenki tegye meg a tőle telhetőt annak érdekében, hogy még sokáig élvezhesse az emberiség a Föld bolygó vendégszeretetét.
A fiatal kecskeméti alkotók munkáiból készült tárlat április 30-ig tekinthető meg könyvtárunk nyitvatartási idejében (kedd-szombat 9-18 óra) a Nagyteremben, kivétel programok ideje alatt. Bővebben
Április 23.
Április 23-án a Kecskeméti Evangélikus Egyházközség lelkésze, Kovács Barbara vendégeskedett a Jó Föld termékcsalád gyártója, Hegedűs Ágoston kertészeti előadássorozatában, hogy bemutassa a gyülekezet egy éve működő közösségi kertjét. Vendégünk elmondta, a szintén evangélikus lelkész férjével Pécsről, kertes házból érkeztek Kecskemétre, a belvárosi szolgálati lakásukban pedig erősen érezték a kültéri tennivalók hiányát. Végül a Gyöngyös közben találtak egy dupla telket, amit egészen addig egy idős úriember művelt, aki szívesen átadta nekik a területet, felvetve, hogy esetleg alakítsák át közösségi kertté a gyülekezeti tagok részére.
2023-ban így közös erővel szántották és parcellázták fel a föld egy részét, amin jelenleg 7 család 5×5 méteres területen (valaki többön is) élvezheti a gazdálkodói lét szépségeit. Kovács Barbara ugyanakkor kihangsúlyozta, a kertészkedés inkább csak járulékos pozitívum, hiszen a fő céljuk a közösség építése volt, amely eddigi fennállásuk során maradéktalanul teljesül, hiszen mind a karbantartáshoz, szépítéshez, mind pedig a mindennapos folyamatokhoz ki-ki hozzáadja a maga részét és tudását.
2023-ban egy pályázatnak köszönhetően 15 gyümölcsfával gazdagodott a terület, amely fák, ha termőre fordulnak, vagy az evangélikus óvodának ajándékozzák majd a termést, vagy a táborokban fogják őket felhasználni, így mások is részesülhetnek a közös munka gyümölcséből. Hely azonban még van bőven, így az evangélikus lelkész arra bátorította az érdeklődőket, nyugodtan jelentkezzenek náluk, amennyiben ők is szeretnének maguknak egy kis területet, melynek a gyülekezethez való tartozás sem bemeneti követelménye.
A bemutatkozót követően együtt vonultunk át a könyvtár Zöld udvarára, ahol Guszti bácsi jóvoltából újabb növényekkel (paprika, paradicsom, padlizsán, petrezselyem) gazdagodtak magaságyásaink, melyek elültetésében a lelkes, vissza-visszatérő tagok voltak segítségünkre. Legközelebb, az első félévben utoljára május 21-én 17 órakor találkozunk egy újabb előadás és ültetés erejéig. Addig pedig május 3-4-én, anyák napja alkalmából Guszti bácsi kertjének szomszédságában, a GUMO kertészeti szakáruházban lehet találkozni a Jó Föld termékcsalád gyártójával a belvárosból oda áttelepült virág- és kirakodóvásár alkalmából. Bővebben
Április 20.
Elképesztő könyvtárlátogatóink lelkesedése: a februári alkalmat követően még többen, bőven száz fő fölött látogatták a Kecskeméti Társasjáték Kör Egyesületenek könyvtárunkban tartott már-már maratoni, 8 óra hosszúságú programját. A most publikált fotókon is látszik, nem túlzás, hogy minden korosztály képviseltette magát; a játéktól örömittas arcokat látva pedig nem tudtunk és nem is igazán akartunk szelektálni a sok-sok fénykép közül. Ha ez egy felfelé ívelő tendencia, a Múzeumok Éjszakáján talán újabb rekordot fogunk dönteni…? Bővebben
Április 18.
Legutóbbi sci-fi találkozónkon a tizenharmadik törzs legendás bolygóját, a Földet kerestük. Témánk a Battlestar Galactica volt. Szó esett mesterséges intelligenciákról, fegyverkezésről, gyarló vezetőkről és még sok minden másról. Most sem lesz másképpen, amikor a The Expanse című sorozatot vesszük górcső alá.
A Trónok harcán edződött írópáros – Daniel Abraham és Ty Franck – James S. A. Corey álnéven tárta elénk nagyon is valószerű jövőképét. Az emberiség tönkretette a Földet, de nem érte el a csillagokat. Így saját kietlen Naprendszerében ragadt. A Föld, a Mars és a kisbolygók között pattanásig feszül az egyébként sem túl rózsás viszony, amikor egy dörzsölt nyomozó és egy jégszállító hajó legénységének túlélői egy összeesküvés nyomaira bukkannak…
Találkozzunk május 16-án 16.30-kor a Tinivilágban! Bővebben
A DigiKomm harmadik része, amely a digitális pedagógiával foglalkozott, Birkás Mona Lopott tűz című kiterjesztett valóság installációját hívta segítségül a téma felütéséhez. A Lopott tűz ugyanis digitális eszközök, iPadek segítségével idézi fel a tűzrakás és a tűz továbbvitelének pillanatát. A tűzrakóhely körül álló iPadeken futó program képes leolvasni a tűzrakás helyén álló kódokat, így a képernyőkön megjelenik a lobogó tűz képe. Saját mobiltelefonunkkal pedig leolvashatjuk az installációban szereplő QR-kódokat, így magunkkal vihetünk a tűzből egy darabkát. Mindez az aktus nem zárja ki azt, hogy a hétvégén kiruccanjunk a barátainkkal és valódi tűz mellett szalonnát sütögetve beszéljük meg a világ dolgait. A Lopott tűz működési elve valósul meg a digitális pedagógia területén is, amely új eszközökkel, interaktív módon törekszik a tudás egy darabkájának megosztására, bővítésére és arra, hogy új, kreatív gondolatokat inspiráljon. Nem zárja ki és nem mond ellent a nem digitális eszközökkel megvalósuló pedagógiai gyakorlatnak.
Az előadás során a tanulás folyamata került előtérbe (nem az oktatásé). Ennek keretében ismerkedtünk meg az „élet minden területén folyó tanulás” (LWL = long-wide learning) fogalmával, amelyet elsősorban a motivációval kapcsoltunk össze (vagyis a figyelmet, az érdeklődést, az erőfeszítést, az elkötelezettséget és az elégedettséget vizsgáló pszichológiai kutatásokkal). A közoktatás vonatkozásában olyan tanulást (elsősorban az olvasást, a szövegértést, a matematikai, a logikai készségeket, a természettudományos képességeket) segítő alkalmazásokat, platformokat emeltünk ki mint az eDia vagy az elea.hu. A felsőoktatást illetően szóba kerültek a mindenki számára elérhető, nemzetközileg ismert egyetemek által hirdetetett önfejlesztő kurzusok is (PLE = Personal Learning Environment), amelyeket ma MOOC (massive open online courses) néven ismerünk (pl. edX, Coursera).
A digitális eszközök közül kiemeltük az óvodások logikai készségeit (alapvető programozási képességeket) fejlesztő sárga méhecskét, a BeeBotot és a térlátást segítő magyar fejlesztésű Leonar3Do-t. Az iskolai infokommunikációs eszközhasználat során egyre inkább elterjed a BYOD (Bring your Own Device) módszer, amely alkalmas a saját eszközeink tudatos használatának elősegítésére, de arra is, hogy olyan eszközöket használhassanak a diákok, amelyeket egy-egy iskola anyagi források híján nem tudna biztosítani. A digitális eszközök megkönnyítik a tanulásvizsgálatokat, hatékonyságméréseket, ennélfogva egyre többet tudunk magáról a tanulás folyamatáról, a tanulási szokásainkról. Bővebben
Április 12.
A 39. Kecskeméti Tavaszi Fesztivál keretében Tóth Péter kórusművészetéről szóló előadással folytatódott kortárs kórusszerzőket bemutató sorozatunk 2024. április 12-én. Az Erkel-díjas zeneszerző beszélt pályája indulásáról és arról, kitől, mit tanult: Kocsár Miklóstól a szép harmóniákra való törekvést, Petrovics Emiltől a zene drámaiságának fontosságát sajátította el. Első kórusművei Weöres Sándor versére születtek. 1992-ben édesanyja biztatására pályázott egy kecskeméti zeneszerzői versenyre Holdévek c. munkájával, amivel harmadik helyezést ért el. Bár egy komponista számára meghatározóak a visszajelzések, nem lehet minden észrevételt megfogalmazni: adott esetben valaki szerint egy mű vége túl rövid, mások szerint ugyanaz túl hosszú. Tóth Péter valamennyi karnagynak és kórusnak (többek között Dr. Tamási Lászlónak és a Debreceni Kölcsey Kórusnak) hálás, akik megszólaltatták és megszólaltatják műveit, hiszen azok így töltik be valódi funkciójukat. A komponistának sokat segít, ha tudja, kiknek írja művét és az hogyan fog megszólalni, hiszen ilyenkor előre érzi a karvezető avizóját és a kórus levegővételét is. Az első nem magyar nyelvű kórusműve a Szeged város felkérésére, Kovács Gábornak írt Ave maris stella volt. Mindszenty Zsuzsánna egyszer azt mondta: „Péter, te egész más zenét írsz, ha nem magyar zenét írsz.” Tóth Péter szerint anyanyelve esetében jobban odafigyel arra, hogy a szöveg mindenhol érthető legyen, mint egy idegen nyelvű darab alkalmával. Az eredetileg férfikarra írt, később nőikarra és ifjúsági vegyeskarra átdolgozott Lángok c. műve Dsida Jenő versére, egy 1956-os pályázatra készült. Tamási László ennek apropóján jegyezte meg: „Péter, neked minden kórusodban jajgatnak.” 2019-ben Kocsár Miklós halála után, mesterére emlékezve, néhány óra alatt írta meg Et incarnatus c. kompozícióját, ami lassú, úszó stílusával teljesen eltér valamennyi korábbi munkájától.
Az előadást az Ubi Caritas et Amor, az Ave Maria és az Üres a ház c. művek megszólaltatásával a kecskeméti Kodály Iskola Aurin Leánykara tette teljessé, Durányik László vezényletével. Bővebben
Április 11.
Áprilisban, éppen a költészet napján rendezte meg Európa kávéház című programját a Europe Direct – Bács-Kiskun, ahol a művészet iránt érdeklődő közönség tudhatott meg többet Albert Csilla író következő regényéről és Erszény Eszter író, szófestő néhány munkájáról Szabó Zoltán, a Huszadik Század főszerkesztőjének moderálásában. Ha lemaradt az alkalomról, jó hírünk van, hiszen a rendezvényt később, más témával folytatjuk. Bővebben
A Csíkszeredában született, de jelenleg Kolozsváron élő André Ferenc volt a Forrás folyóirat vendége a költészet napja alkalmából, akivel Pál Sándor Attila kollégánk beszélgetett. Az esemény annak az ódának a felolvasásával kezdődött, amelyet éppen aznap díjaztak Lillafüreden egy pályázat keretében.
A résztvevők megismerhették, „hogyan vált költővé” André Ferenc, ami annak tükrében nem tűnt evidensnek, hogy a középiskolai tanulmányai fókuszát a matematika és a fizika jelentette.
A meghívott vendég a beszélgetés során mesélt szerteágazó szakmai tevékenységéről: szó volt költői, műfordítói munkásságáról, illetve szerkesztői, irodalomszervezői tevékenységéről és az önképzőkörökben betöltött szerepéről egyaránt. Utóbbi kapcsán pedig a kolozsvári miliő sajátosságaira, az egyetemi élet egyedülálló lehetőségeire is reflektált, ugyanakkor az azt követő kulturális élet szűkösségével is szembesítette hallgatóságát.
A számos folyóiratban és antológiában szereplő szerző verseit román, angol, török, szlovák és szlovén nyelvre fordították eddig, de ő maga is aktívan részt vállal a fordítói tevékenységben, többek közt Gellu Naum, Nora Iuga, Ștefan Manasia, Ștefan Baghiu, Ovio Olaru, Teodor Dună, Anastasia Gavrilovici, Teona Galgoțiu, Medeea Iancu, Marius Ștefan Aldea, Andrei Dósa, Robert Gabriel Elekes verseiből közölt fordításokat.
André Ferenc a beszélgetés során többször utalt arra, hogy magát nem tartja alanyi költőnek, számára sokkal lényegesebb annak a szűkebb-tágabb világnak a megmutatása, amely körülvesz bennünket. A Szótagadó című kötetéből való felolvasás után beszélt arról, hogy fontosnak tartja hangot adni azoknak a „nyelvvel és névvel nem rendelkező néma egyének” számára, akik éppen ezért gondolatvilágukat nem tudják artikulálni, és akiknek képviselői a kibeszélőshow-kból lehetnek ismerősek a számunkra.
Köszönjük, hogy André Ferenccel ünnepelhettük könyvtárunkban a költészet napját! Bővebben
Április 9.
Bartók Béla amerikai éveiről tartott előadást 2024. április 9-én kedden Dr. Kovács Sándor, a Zeneakadémia professor emeritusa a 39. Kecskeméti Tavaszi Fesztivál keretében, a Katona József Könyvtárban. A zenetörténész beszélt arról, miként jutott el a komponista hazájából – hogy német földre ne lépjen – Jugoszlávián és Olaszországon keresztül Svájcba, onnan Barcelonán és Lisszabonon keresztül, majd utána hajóval Amerikába. A több nyelven beszélő Bartóknak el kellett sajátítania az angol nyelvet, ami egész tisztességesen sikerült is neki. Sajnos az előre beígért koncertek jelentős része elmaradt, a többi pedig kis vidéki helyszíneken valósult meg. Pásztory Ditta messze nem volt olyan zongorista kvalitás, mint férje.
Az előadás második felében Kovács Sándor érdekességeket osztott meg Bartók egyik fő művéről, a Concertóról. Serge Koussevitzky, a Bostoni Szimfonikus Zenekar karmestere 1000 dollárt ajánlott Bartóknak a mű megkomponálásáért, 500 dollárt pedig kvázi előlegként rögtön le is tett a zeneszerző betegágyára. Az első tételben azt halljuk, hogyan érkezett meg Amerikába: reszket és fél. „Mi lesz velem?” A lassú részben magyar keserveseket idéz torzított formában, majd a gyors részből az első amerikai impressziókat érezhetjük. A 2. tételként helyet kapó Párok játéka feltehetően egy korábbi balettrendeléshez készült, de maga a balett sohasem nyert végleges formát. A kisdobszólót követően a fafúvósok különböző hangközökben, párokban mutatkoznak be. Ezt követi egy lassú korál, majd újra a párokat halljuk, rendszerint egy harmadik hangszerrel kiegészülve. A Concerto 3. tétele egy magyar keserves: Elégia, ami A Kékszakállú herceg vára 6. ajtajának, a Könnyek tavának zenei világát, hangulatát idézi. A 4. tételt közepétől kezdve mutatta a közönségnek a zenetörténész: szlovákos zenei anyagot követően visszatér a tétel magyaros nyitótémája. Sándor György zongoraművésznek Bartók azt mondta: „A költő szerelmet vall hazájának, de a nyers erőszak hirtelen félbeszakítja a szerenádot, durva csizmás emberek rárontanak, még a hangszerét is összetörik.” A magyaros dallam forrása Vincze Zsigmond A hamburgi menyasszony című operettjének népszerű Szép vagy, gyönyörű vagy Magyarország tétele, egy felfelé haladó skála. A következő téma pedig egy lefelé haladó skála, amit Bartók Shostakovich Leningrádi szimfóniájából merített, ám az orosz zeneszerző elődje Lehár Víg özvegyének egyik tétele (Danilo belépője az 1. felvonásból) volt. A Concerto fináléja népek körtánca, amiben minden van – még jazz is, de magyar nincs, mivel az elveszett.
Béla és Ditta az utolsó időkben különváltak, a komponista pedig szállodákban élt, de betegsége súlyosbodásával – a barátok unszolására – Saranac Lake-re már Ditta is elkísérte. A 3. zongoraversenyt azért komponálta Bartók, hogy halála után felesége kizárólagos előadói joggal pénzt kereshessen.
A zeneszerzőt 1945. szeptember 21-én szállították kórházba. Épp egy amerikai magyar zongoraművésznek lett volna órája Bartókkal, konstatálva azonban, hogy az óra elmarad, a zongorista beült a Bartóknak rendelt taxiba, a haldoklót pedig a második taxi vitte a kórházba. Bartók Béla szeptember 26-án hunyt el. Bővebben
Április 6.
Április 6-át az egészség jegyében töltöttük együtt könyvtárlátogatóinkkal, köszönhetően a Europe Direct – Bács-Kiskun programjainak. Délelőtt a gyerekek találkozhattak Tóth Eszter dietetikus, gyermekkönyvíróval, akivel Suba Csaba irodavezető beszélgetett az egészséges táplálkozásról szóló köteteiről, a tudatos étkezésről, valamint írói munkájáról, miközben a gyerekek játékos feladatokat oldhattak meg szüleik segítő útmutatásával. Délután vendégünk pedig már a felnőtt közönség számára tartott informatív előadást az élelmiszercímkékről és minden másról, ami e mögött rejlik, kitérve többek között az előrecsomagolt élelmiszerekre vonatkozó európai uniós jogszabályokra, tápértékjelölésekre és e-számokra. Noha a tudatos vásárlás elengedhetetlen része ezen címkék tanulmányozása, a kutatások sajnos azt igazolják, hogy ezt mégis kevesen teszik meg, talán többek között azért is, mert a mai információáradatban nehéz kiszűrni, milyen elveket érdemes követni, hogy valóban egészségesek lehessünk.
A programokról videofelvétel is készült, így amennyiben lemaradt róluk, később YouTube-csatornánkon nézheti őket vissza. Bővebben
Április 5.
Április 5-én tovább szépült könyvtárunk Zöld udvara, köszönhetően a Gyenes László Kertészete, a JÓ FÖLD , a Széchenyivárosért Egyesület 2 és a Széchenyivárosi Málnás Közösségikert 2 Kecskemét támogatásával. Az összesereglett önkéntesek élénk színű szegfűvel ültették tele virágládáinkat, a magaságyásokba friss föld, zsenge borsó-, illetve spenótpalánták kerültek, és a legutóbb Hegedűs Ágoston ’Guszti bácsitól’ ajándékba kapott citromfa, fügefa, valamint a Moldavszkij magnélküli csemegeszőlő is már az egyre gazdagodó udvari növénypalettánkat színesíti.
Ezúton köszönünk szépen minden támogatást a „zöldítési” akcióban résztvevőknek, ami bízunk benne, hogy könyvtárhasználóink tetszését is el fogja nyerni! Bővebben
Április 4.
A 39. Kecskeméti Tavaszi Fesztivál programjaként nagyszámú közönség előtt foglalta össze életútját és színészi pályáját Piros Ildikó Kossuth- és Jászai-díjas színésznő, érdemes művész, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja. Hangsúlyos szerepe volt a kecskeméti gyermekkornak, mely útjára indulását segítette. A prózai előadást jelentősebb szerepeinek repertoárjából válogatott filmbejátszások színesítették. Nagyszerű és neves partnerek oldalán játszott számos színpadi szerepet a komikától a primadonnán át a drámai hősnőig; tehetségét a megformált karakterek sokasága is érzékeltette. Kecskemét város tiszteletbeli polgáraként hálás szívvel mondott köszönetet rajongói sokaságának, akik között egykori gimnáziumi osztálytársai is ott voltak. Bővebben
Március 28.
Március 28-án Dr. Csontosné Dr. Buzás Zsuzsa tartott előadást Luxemburgról, ahol 2008 és 2023 között összesen 13-szor járt, többnyire zenepedagógiával kapcsolatos projektek keretében.
Luxemburg területe 2.586 km², tehát körülbelül akkora, mint egy kisebb magyarországi megye, ennek ellenére rendkívüli természeti adottságokkal rendelkezik. A kellemes, óceáni éghajlat kedvez a mezőgazdaságnak, a bőségesen bányászható vasércére kohászat települt. Lakosainak száma 660.000 fő, akik 95 %-a katolikus. A miniállam hasonlóan Magyarországhoz több mint ezeréves történelemmel büszkélkedhet. 963-ban Siegfried, az Ardennek grófja megszerezte a Lucilinburhuc nevű kis erődítményt, ahol megalakította grófsága székhelyét, amiről 1353-tól beszélhetünk mint Luxemburgi Hercegségről. A későbbiekben több évszázados idegen elnyomás alá került az ország, az 1839-es londoni szerződés pedig a nagyhercegség vallonok lakta nyugati felét, azaz teljes területének 2/3-át Belgiumhoz csatolta. Talán ebből is következik, hogy Luxemburg népe számára rendkívül fontos a függetlenség, erős a nemzeti tudat.
A 19. században a még elmaradott mezőgazdasági ország a második világháború után gyors fejlődésnek indult. 2017-ben Luxemburg produkálta a világ hatodik legmagasabb egy főre eső GDP-jét, fővárosa, Luxembourg Európa egyik fontos pénzügyi központja. A korrupció rendkívül kicsi, a minimálbér átszámolva 1 millió Ft körüli. Itt várható az egyik legmagasabb élettartam Európában, és ma ez a világ 9. legboldogabb országa. Csak „hab a tortán”: 30 nap fizetett ünnepük van egy évben.
Természetesen az előadás az ország természeti és épített szépségeire fókuszált. Gyönyörű fotókon mutatta be Luxembourg főváros óvárosát, mely az UNESCO világörökség része, „Európa legszebb erkélyét”, az Alzette folyó völgyét a rengeteg híddal (köztük az Adolphe hidat, mely felavatásakor, 1903-ban a világ legnagyobb íves kőhídja volt). A város bejárását megkönnyíti, hogy a tömegközlekedés mindenki, a külföldiek számára is ingyenes. Magyar turistáknak „illik” megnézni a Polgári Kaszinót, melyet 1882-ben Liszt Ferenc tiszteletére építettek, és ahol Liszt utolsó nyilvános, jótékonysági zongoraestjét adta 1886-ban. A fővárosból „kilépve” a közönség megcsodálhatott néhányat Luxemburg kb. 100 kastélyából és az ősi Echternach város apátságát.
Különleges színt hoztak az előadásba a zenei bejátszások. A közönség „betekinthetett” néhány ének-zene órába, ahol – az egyébként nem zene szakos – diákok magas szinten végeznek ritmikus gyakorlatokat. Zárásként pedig meghallgathatott egy jubileumi alkalomra írt nagyzenekari művet, mely a luxemburgi nemzeti himnusz motívumát dolgozta fel. Maga a himnusz már az előadás elején felhangzott, és a közönség meglepődve fedezte fel, hogy hangulatában mennyire hasonlít a mi nemzeti himnuszunkra. Bővebben
Március 27.
Március 27-én több mint fél évszázados, 55 éve töretlen működését ünnepelte a könyvtárunkban működő szépirodalmi, szociográfiai és művészeti lap, a Forrás folyóirat. Indulását követően hamar komoly tiszteletre tett szert, olyan hazai folyóiratok magasságába emelkedve ezzel, mint a Tiszatáj vagy a Jelenkor. Nem véletlenül, hiszen szókimondása és szociográfiai érzékenysége miatt akkor és most is előszeretettel forgatják a kultúrára éhes művészetkedvelők. A Forrás eddigi munkájáról az állandó szerkesztők, valamint az aktuális, 2024. márciusi lapszám szerzői beszéltek Kriskó János jól irányzott kérdéseitől szárnyakat kapva.
Az alkalomra meghívást kapott többek között Juhász Tibor író, költő, akinek már többedjére jelent meg munkája a lapban; most a Miskolc-Lyukóvölgyben élő, mélyszegénységbe süllyedt emberek életéről készülő szociográfiájáról olvashatunk egy részletet. Őt követte a kézdivásárhelyi Fekete Vince József Attila-díjas költő, a Székelyföld című folyóirat főszerkesztő-helyettese, aki felidézte a Forrással való közös munka legemlékezetesebb pillanatait, majd felolvasta a nemrégiben elhunyt Kovács András Ferenc költő tiszteletére íródott egyik versét is.
Egykori szerkesztőként tiszteletét tette Füzi Péter, aki bár szakértelmével már az Akadémiai Kiadó csapatát erősíti, a mai napig szerepet vállal a lap képanyagának szerkesztésébe. Szintén jelen volt Pintér Lajos József Attila-díjas költő is, akinek, egészen hihetetlen módon, de a Forrás volt az egyetlen jegyzett munkahelye, ahonnan a Covid-járvány idején bár nyugállományba, de fontos, nem tétlenségbe vonult. Kriskó János kérdezte továbbá kollégánkat, Csenki Nikolettet is, aki a tanári állását cserélte többek között olvasószerkesztői pozícióra, mely azonban jó döntésnek bizonyult. 2017-ben csatlakozott a Forráshoz a szentendrei költői, Pál Sándor Attila, aki a tévképzeteket meghazudtolva úgy látja, saját generációja nemcsak forgatja a folyóiratot, de iránymutatónak is véli a XXI. századi publikáció nagy zajában.
Utolsóként a lap főszerkesztője, Füzi László foglalt helyet a Kriskó János melletti székben, aki számba vette a folyóirat eddigi életét, méltatta elődjeit, korábbi kollégáit, valamint szót szólt az eseményről egészsége miatt távol maradni kényszerült Buda Feri bácsiról is. Az este jó hangulatban, bizakodó jövőképet felvázolva ért véget, hiszen a Forrás főszerkesztője úgy látja, a lap működése a továbbiakban is biztosított, látva a sok lelkes és tehetséges fiatalt. Bővebben
Március 26.
A Nyugdíjas Könyvbarátok Klubjában március 26-án Csiszár Endre, hidrogeológus mérnök tartott előadást a víz világnaphoz kapcsolódóan „Okos vízkészlet-gazdálkodás és kúthasználat a környezettudatosság és fenntarthatóság jegyében, avagy miért jelentenek veszélyt a hadi kutak békeidőben?” címmel.
A víz az élet forrása, közös ügyünk tehát a jó minőségű víz megőrzése. Különösen nagy kihívás ez az éghajlatváltozás és a Föld népességének növekedése idején, ezért fontos, hogy megértsük vízkészleteink örök körforgását, törvényszerűségeit. Csiszár Endre röviden elmagyarázta ennek legfontosabb összefüggéseit, tisztázott néhány, a köznyelvben pontatlanul használt fogalmat (pl. a felszín alatti víz nem egyenlő a talajvízzel!), kitért néhány földművelésben használt, víztakarékosságot célzó praktikára, többek között a helyes öntözési módokra.
Az előadás második, kutakkal foglalkozó felét Hioszi Tatiosz bölcsességével indította: „Poshadt vizű kút mellett üldögélve sosem találod meg a tiszta forrást.” Elmondta, hogy a kútfúrásnál legfontosabb annak megakadályozása, hogy szennyeződés jusson a mélyebben fekvő tiszta vízrétegbe, illetve, hogy ez a vízréteg közvetlen kapcsolatba kerüljön idegen vizekkel. Ehhez kell, hogy a kút csöve jó minőségű, megfelelő anyagból készüljön, legyen gyűrűstere és lezárt kútfeje. Mindezekkel az úgynevezett hadi kút nem rendelkezik. A hadikút nevét onnan kapta, hogy szükséghelyzetben, leginkább háborúban, amikor a gyorsaság a legfontosabb szempont, ilyen ideiglenes vízforrásokat létesítenek. Békeidőben olcsóságuk, gyors kialakításuk miatt alkalmazzák, mely hosszú távon azonban a visszájára sülhet el. A kármentesítés ugyanis mindig nagyon körülményes és drága. Végezetül az előadó kitért a nemrégiben hozott, kerti kutakat szabályozó törvényre.
Az előadás végén záporoztak a klubtagok hozzászólásai, kérdései, melyeket Csiszár Endre nagy hozzáértéssel és türelemmel válaszolgatott meg. Bővebben
Március 23.
Az utóbbi hónapban többször is volt alkalma megismerniük látogatóinknak zenei könyvtárosunkat, Kállai Erzsébetet, aki gyönyörű énekhang birtokosa, nem is véletlen, hiszen énekművészként végzett a Szegedi Tudományegyetemen. A Kecskeméti Tavaszi Fesztivál keretében március 23-án egy egész estés műsor keretében ezúttal erről az oldaláról ismerhette meg őt közelebbről a közönség mind a próza, mind pedig a muzsika nyelvén szólva, hol magyar, hol német, hol pedig kun darabon keresztül. A zenés darabokon Nemes Dóra kísérte őt zongorán, míg az összekötő, zenetörténeti szövegeket Virág Barnabás szolgáltatta. A humort és a vicces anekdotákat sem nélkülöző jó egy órányi program során a jelenlévők széles spektrumot járhattak be a zenés utazáson: a népi imádságtól kezdve a barokk, klasszikus, romantikus műfajokon át egészen az áriáig sok minden is elhangzott, sőt Kállai Erzsébet kollégánk még a versmondásban is megmutatta tehetségét.
Amennyiben lemaradt az alkalomról, jó hírrel is szolgálhatunk, hiszen az arról készült felvételt hamarosan YouTube-csatornánkon nézheti vissza. Bővebben
Március 22.
Nagy-nagy örömünkre a legutóbbi HorgolÓra foglalkozásunkon is sokan gyűltek össze, hogy együtt alkothassanak és tanulhassanak Bitó Dóra könyvtárosunktól. Köszönjük szépen azoknak, akik eddig megtiszteltek bennünket bizalmukkal, figyelmükkel és kitartásukkal! Április hónapban már biztos, hogy könyvtári programunk szünetel; a visszatérésről viszont feltétlen értesíteni fogjuk követőinket. Bővebben
A Kecskeméti Tavaszi Fesztivál keretében Dr. Turai Laura költő, irodalomtörténész volt március 22-én könyvtárunk vendége, aki A Pilinszky-líra és a Simone Weil-életmű hatástörténeti összefüggései címmel tartott ismeretterjesztő előadást szép számú közönségének. Vendégünk még tinédzserként ismerkedett meg a két XX. századi alkotó műveivel, akinek (ahogy a francia írónő nyomott hagyott Pilinszky János líráján és publicisztikáján) költészetére, ha akarta, ha nem, hatással voltak a korábban említett szerzők. Noha Pilinszky-kutató jó néhány, Simone Weil életművét elemző szakember pedig egy-kettő már van hazánkban, Dr. Turai Laura is tudta gyarapítani e két íróval kapcsolatban született publikációkat. Neki tulajdonítható többek között több, a francia alkotó tollából született vers magyarra ültetése, valamint Pilinszky János lírai műveiben tetten érhető Simone Weil-i hatás dokumentálása.
Dr. Turai Laura előadásának elején hangsúlyozta, nem belemagyarázás részéről a Pilinszkyre gyakorolt Simone Weil-hatás, hiszen a magyar alkotó Publicisztikai írásaiban Krisztus után a második legtöbbször említi a francia írónőt. Noha Pilinszky János csak a francia alkotó halálát követően kezdett megismerkedni Simone Weil műveivel, több hazai kutató is úgy gondolja, hogy Pilinszky értelmezése közben nem lehet tőle teljesen függetleníteni a francia aktivistát, még úgy se, hogy sok Pilinszky-vers jóval azelőtt született, hogy a költő ismerte volna alkotótársát. Később e hatás már jóval egyértelműbb, mikor Pilinszky János lett Weil első magyar fordítója, amiről a magyar költő egyik publicisztikájában úgy írt, gyakorlatilag Simone Weil miatta tanult meg franciául, aki olyan nagy hatást gyakorolt rá, hogy átmenetileg el is némította. Emiatt noha még a zsurnalisztikai pálya képe is felsejlett Pilinszky előtt, szerencsére költőnk végül visszatalált saját hangjához.
Vendégünk előadása során több motívumon keresztül elemezte Pilinszky János verseiben a Simone Weil-i hatást; ilyen volt többek között a kereszt és a figyelem. A vers és naplórészleteken túl a közönség mélyre hatóan hallhatott e hazánkban kevésbé ismert francia alkotó életéről és munkásságáról is. Bővebben
Március 21.
Legutóbbi sci-fi találkozónkon Középföldére látogattunk el és vendégül láttuk a Szilmarilok, a Hobbit, és A Gyűrűk Ura teremtményeit. Érintettük J. R. R. Tolkien életét és munkásságát. Kibeszéltük a két filmtrilógia alkotói folyamatait, a sorozatot, a szerep- és videójátékokat, és megvizsgáltuk a tündérmesének a fantasy zsánerére gyakorolt hatásait is.
Következő alkalommal a tizenharmadik törzs legendás bolygóját, a Földet keressük. Mesterséges intelligencia, fegyverkezés, gyarló vezetők. Glen A. Larson fiataloknak készült űroperáját Ronald D. Moore gondolta újra komoly, felnőtteknek szóló sci-fi drámaként. Megalkotva ezzel, számos kritikus szerint minden idők legjobb fantasztikus sorozatát. Mi pedig mindkettőről beszélgetni fogunk. Témánk a Battlestar Galactica. „Mind így szólunk!” Találkozzunk április 18-án 16.30-kor a Tinivilágban! Bővebben
Németh Hajnal Berlinben élő intermédia-művész munkái nyomán indultunk el a boldogságkeresésre a Big Data világában. A Viszlát Boldogság, Helló Magány! (2001) című videómunka felidézi az internetkorszak hajnalát. Ekkoriban talán a leggyakoribb fogalmaink közé tartozott a magány, az idegenség, az elszigeteltség vagy az elkeseredettség. Persze ez csak egy oldal, egy felkiáltójel. A Félelem a zenétől, bizalom a tizenkettőben (2022) című performansz már az AI, a mesterséges intelligenciák alkalmazásának időszakában született, amelyben az érzékeny és tanulékony algoritmusok határozzák meg a lelkiállapotok széles skáláját. Kisorsolják, hogy a tizenkét kórustag éppen izgalomról, félelemről, örömről vagy más érzelemről daloljon. Míg Az én időm, a te időd (2020) című interaktív, látogatói részvételen alapuló munka megengedi azt, hogy belehelyezkedve egy másik ember életébe újra felébredjen bennünk az empátia és az ember újra megtanuljon a földön is járni, nyomot hagyni.
Az előadás során az emberi élet különböző területeihez (erőszakhoz, családhoz, szerelemhez, sporthoz, egészséghez) kapcsolódó olyan kutatásokat ismerhettünk meg, amelyek nem a földi, hanem a digitális lábnyomaink alapján készültek mégpedig egy olyan feltevésre alapozva, amely szerint a Google keresője előtt őszintébbek vagyunk, mint bármikor máskor az életünk során.
Olyan őrült kérdésekre is fény derült, hogy vajon hogyan vásároljunk versenylovat, miért és mikortól mosolygunk a fényképeken, miben tévedett Freud és miben nem, amikor azt állította, hogy tudatalattinkat a szexuális ösztöneink határozzák meg leginkább…
Ajánlott könyveink:
Dessewffy Tibor: Digitális szociológia. Szociológiai képzelet a digitális korban, Typotex, 2019.
Seth Stephens-Davidowitz: Ne higgy a megérzésednek! – Hogyan használd a Big Datát, hogy megkapd, amire vágysz?, Athenaeum, 2024. (2024 május elején jelenik meg!!!) Bővebben
Március 19.
Március 19-én Guszti bácsi felesége, Hegedűs Ágostonné osztotta meg a batáta szaporításában szerzett ismereteit a kertészeti előadássorozat közönségével. Habár vendégünk szabadkozott, hogy ő úgymond csak „beugró” szerepet vállal, 30 évnyi növényi mikroszaporításban szerzett tapasztalattal a háta mögött igazán nem volt oka szerénykedni tudásával. Bemutatóját rögtön azzal kezdte, hogy bár palánta formájában is beszerezhető az édesburgonya, viszont azt jóval nehezebb életben tartani és ritkán fordul termőre a növény. Ehelyett vendégünk arra biztatta a jelenlévőket, hogy a piacon, zöldségesnél, avagy a boltban kapható édesburgonya hajtásos végét vágják le és tegyék vízbe, mely folyamatos vízpótlás és -csere mellett előbb-utóbb ki fog hajtani. Mikor már a kezdemény kezd növényként kinézni, lehet földbe ültetni (Hegedűs Ágostonné e tekintetben a Jó Föld rózsaföldjére esküszik), és konyhaablakba rakni, hiszen erősen igényli a meleget. Ahogy nő, fel is lehet cserepezni, de a májusi fagyokat követően rögtön ki is lehet ültetni, például egy magaságyásba, majd a kerítésre, apácarácsra futtatni, vagy a földön elterülve hagyni növekedni.
Szubtrópusi növényként noha jól bírja a napot, nagyon szereti a vizet, így a nyári melegben egyetlen napot sem érdemes kihagyni az öntözésben. Ha a növény jól muzsikál, augusztusban már szemmel láthatóan nyomja felfelé a földet, ami nem csoda, hiszen ahogy Hegedűs Ágostonné elárulta, nekik tavaly egy magaságyásban 13 kilogrammot(!) sikerült megtermelniük. A betakarítást követően hagyni kell leszáradni az apró sebeket, majd hideg helyett nyáron húszon-egynéhány, télen pedig tízen-egynéhány fokon jó tárolni, kerülve a nedves, légmentes helyet, mert attól hamar berothad.
Feleségét követően Guszti bácsi bemutatta a még két engedélyezésre váró keverékét: a kaktusz- és a bonsaiföldet, melyeket egyaránt Dunszt István rajzai díszítenek. Hegedűs Ágoston ismertette továbbá a gyepmegújító földkeverékének 12 pontját, valamint az idén 15 éves Jó Földről is ejtett néhány szót. A röpke prezentációkat követően pedig ezúttal is az ültetés élvezte a főszerepet: előbb néhány, a könyvtárnak adományozott növény került át nagyobb edénybe, majd a látogatók kedvükre vethettek palántatálcákba zöldség- és gyümölcsmagokat, melyből, ha mindent jól csinálnak, előbb-utóbb szüretelhetnek is. Bővebben
Március 15.
Hálásak vagyunk, hogy nemcsak nagytermi programjaink, de március 15-i játékaink és foglalkozásaink is sok érdeklődőt vonzottak. A legbátrabbak szavalhattak a „Nemzeti Múzeum” előtt, megpróbálhattak kiutat találni a Kreatív stúdiónkban rejlő labirintusból, vagy éppen kutatómunkát kellett végezniük könyvtári állományunk végtelennek tűnő sorai közt. Bízunk benne, hogy kicsik és nagyok egyaránt jól érezték magukat, és így, ahogy idejük engedi, szívesen látogatnak vissza hozzánk. Bővebben
Március 15-én került sor a könyvtár előtti bronzszobor, a Jel leleplezésére. A szobor ürügyén indítottuk útjára Mester és tanítványai sorozatunkat, amelynek első részében Lakatos Pállal, a Jel megálmodójával és egykori kandós tanítványaival beszélgettünk, köztük Kis Tamással, Baráth Fábiánnal és Kozma Anitával. A beszélgetés nem titkolt célja volt az is, hogy a szobrászok gondolkodásmódjába betekintést nyújtson, az anyagokhoz, léptékekhez, formákhoz és felületekhez való eltérő viszonyaikra rávilágítson. Szerettük volna, ha a szobrászat, hasonlóan a zenéhez, a vershez vagy a tánchoz, a saját nyelvezetét tudja megmutatni. A Jelet alkotója érzékletesen egy olyan élesztőkockához hasonlította, amelyet cérnával kettévágunk. A vágás, a tömb megnyitása révén olyan felület válik láthatóvá, amely eddig rejtve volt előttünk. Bővebben
Hiros.hu beszámoló: https://hiros.hu/tercsapdak-a-mester-es-tanitvanyai/
Különleges alkalom volt az idei március 15-e, hiszen, a korábbiakkal ellentétben, most könyvtárunk ajtaja is tárva nyitva állt az olvasók és látogatók előtt. Nemzeti ünnepünk emlékezéséhez több programmal is hozzájárultunk, többek között a Magyar Állami Operaház főigazgatója, Dr. Ókovács Szilveszter Erkel Ferencről tartott előadásával. Meghívott vendégünk frappáns címadásával nem egy hőn szeretett négylábúnk túlélési technikájára, sokkal inkább a komponista általa betöltött pozíciók sokszínűségére igyekezett utalni. Hiszen Erkel Ferenc egyszerre volt kiváló zeneszerző, zenepedagógus, a magyar kórusmozgalom egyik fő szervezője, híres sakkozó, nem utolsó sorban pedig családapa, aki zenei tudását képes volt továbbadni fiainak, akik munkájukkal éltették tovább a felmenőjük által szabott irányvonalat, legalábbis ami a hazai zenét illeti.
Előadását színesítendő húzott párhuzamot Dr. Ókovács Szilveszter több világszinten is ismert magyar zeneszerző, mint Erkel, Kodály, Liszt és Bartók közt. Míg előbbiek kis magyar hazánkban töltöttek be pozíciólat és igyekeztek felvirágoztatni a zenei életet, ami mellett jóval kevesebb idejük jutott a tényleges alkotásra, addig Liszt és Bartók nemzetközi karriert futottak be, mindamellett a tényleges komponálásra is több energiájuk maradt. Noha más nézeteket vallottak, mind Erkel és Liszt, mind pedig Kodály és Bartók tisztelték a másikat, egymás támogatásával pedig hozzájárultak a hazai zenei élet fejlődéséhez – hangsúlyozta meghívottunk.
A Magyar Állami Operaház főigazgatójának előadását két zenei produkció foglalta keretbe: előbb kollégánk, Kállai Erzsébet énekművész adta elő Erkel Ferenc Bánk bánjából Melinda áriáját Nemes Dóra zongorakíséretével, majd zárásként a Kodály Intézet thaiföldi diákja, Pathorn Swasdisuk énekelt el két magyar népdalt Kodály Zoltán Székely fonójából; zongorán kísérte Székely Balázs. Bővebben
Borda Máté cikke a Hiros.hu-n: https://hiros.hu/erkel-ferenc-het-eleterol-tartott…/
Március 14.
Március 14-én a LFZE Kodály Zoltán Zenepedagógiai Intézete Tulipán Énekegyüttesének fület gyönyörködtető előadása köszöntette az egybegyűlteket Banczik Róbert fotókiállításának megnyitóján. Mivel a város legkeresettebb fotóriportere nem kollégáink közül való, viszont az elmúlt évtizedek alatt olyan sok látványos pillanatot örökített meg mind programjainkról, mind szolgáltatásainkról, mind pedig könyvtárunk tereiről lencséje segítségével, hogy ez előtt az áldozatos munka előtt e tárlattal szerettünk volna neki köszönetet mondani. Banczik Róbert az évek során semmit sem veszített szerénységéből, így a tiszteletére rendezett alkalmon is igyekezett a háttérbe húzódni, azonban bízunk benne, hogy a kiállítással sokak figyelmét fordíthattuk az ő csendes, de annál látványosabb alkotótevékenysége felé.
Ahogy az Alapítvány a Bács-Kiskun Megyei Könyvtárért kuratóriumának elnöke, Kecskemét főépítésze, Öveges László megnyitó beszédében kiemelte, ritka együttállás, amikor valakinek a hobbija a munkája is egyben, Banczik Róbert így e szempontból biztos, hogy szerencsésnek számít. Többek között azért is, mert mindvégig megőrizte elhivatottságát, a szakma iránti alázatát, és a mai napig szenvedéllyel teszi dolgát anélkül, hogy belefásult volna. Noha a fotóriporter elhárítja a rá művészként való hivatkozást, fényecsetje segítségével (Öveges László szóhasználatával élve) képes olyan múló pillanatokat dokumentálni, melyek megörökítése már-már művészet. Az ő munkáiból tekinthet meg Ön is egy válogatást könyvtárunk Nagytermének falain nyitvatartási időnkben, keddtől szombatig 9 és 18 óra között. Bővebben
Múzsa: https://www.youtube.com/watch?v=Gg3YfbTvK-k
Hiros.hu: https://hiros.hu/banczik-robert-fotoi-a-katona-jozsef…/
BAON Bács-Kiskun vármegyei Online: https://www.baon.hu/…/banczik-robert-fotokiallitas…
Március 7.
Nőnap alkalmából március 7-én zenés bolondozással köszöntötte a szép számú közönséget Szecsődi Ferenc Liszt-díjas érdemes és kiváló hegedűművész, mely műsorban közreműködött a „Ne égesd el” c. vietnami, Oscar-díjra jelölt alkotáshoz zenét szerző Benedekfi István (zongora) és Benedekfi Zoltán (hegedű). A humorral fűszerezett program egy akár valós, akár kitalált szerelmi történet nagy amplitúdóit vitte színre hol a zene, hol pedig a szavak játékosságával. Felcsendültek Sosztakovics, Csajkovszkij, Fritz Kreisler és Hubay Jenő darabjai, valamint egy musicalrészlet és egy rumbaszám is, melyekben élvezettel fürdőzött a nagyérdemű, az ezek közötti szünetekben pedig a szóviccek és tréfás anekdoták mulattatták őket. Az est végén Dr. Szeberényi Gyula Tamás országgyűlési képviselő köszöntötte a hölgyeket egy-egy szál virággal, mely a Nők a Nemzet Jövőjéért Egyesülettel közösen szervezett est méltó lezárása volt. Bővebben
Hosszabb beszámolóért olvassa el a Hiros.hu cikkét!
Március 5.
Előadással bővített tárlatvezetést tartott március 5-én Ács Imre mesterpedagógus a Nyugdíjas Könyvbarátok Klubja tagjainak. A Helyismereti gyűjteményben január óta megtekinthető kiállításon előadónk régi szakácskönyvgyűjteményének legszebb darabjait mutatja be, az előadáson pedig alkalma volt egy kis áttekintést adni e műfaj történetéről, megjelenéséről, főbb jellegzetességeiről.
Az első, még kézírásos szakácskönyvek az ősi nagy kultúrákból (India, Kína, zsidó királyságok) maradtak ránk. Európában, azonban belül is Katalóniában a XV. században jelentek meg az első nyomtatott szakácskönyvek. Magyar nyelven Misztótfalusi Kis Miklós adta ki elsőként a Szakáts mesterségnek könyvetskéjét, egész pontosan 1698-ban, amit rövidesen sok más hazai gasztrokönyv követett. A szerzők, kiadók lehettek háziasszonyok (Rézi néni), urasági főszakácsok, szállodák mesterszakácsai (Dobos C. József), híres emberek (Móra Ferencné), de a különböző vallási felekezetek is. Nyelvük kezdetben Magyarországon is latin, később német volt, majd nagyon elterjedt a francia, ez lett a gasztronómia hivatalos nyelve is. (Ugye mindenki ismeri pl. a passzíroz vagy a paníroz szavakat? Hiszen ezeket is utóbbi náció szókincséből ültettük át a magyarba.)
Az elméleti bevezető után tekintették meg a klubtagok a tárlatot, ahol az előadó egy-egy könyvet kiemelve szemléltetni is tudta az elmondottakat. Itt szembesült vele a hallgatóság több tagja, hogy bizony egyik-másik szakácskönyvet még édesanyjuk, vagy ők maguk is használtak. Bővebben
https://keol.hu/kecskemet-bacs/acs-imre-mesterpedagogus-eloadasa-a-konyvtarban
Március 1.
Mókában ezúttal sem volt hiány a Helen Doron Kecskemét baba-mama foglalkozásán. A tanfolyami hallgatók már egészen bátran teljesítették Jázmin tanár néni kéréseit, de a vissza-visszatérő, alkalmi látogatók is elkezdték bontogatni szárnyaikat. Ha Ön sem szeretne kimaradni az efféle játékos angolozásból, március 22-én Széchenyivárosi Fiókkönyvtárunkban csatlakozhat hozzánk. Bővebben
Február 29.
Tanári pálya iránti elköteleződése motivációinak felvázolásával kezdte A biológia, több mint egy tantárgy c. előadását Lengyel Adrien tankönyvíró, innovátor mesterpedagógus, a Nemzeti Tudásképző Akadémia Középiskolai Képzési Program igazgatója, a Kecskeméti Református Gimnázium tanára február 29-én. Tanárként, emberként, anyaként és innovátor mesterpedagógusként is az egészséges életmódra, a környezettudatosságra nevelés és a tehetséggondozás a legfőbb célja. Mint mondta, a magyar lakosság egészségi állapota katasztrofális. Az egészséges táplálkozás nem paleo, nem vegán, nem ilyen, nem olyan, hanem egyszerű, vegyes táplálkozás, mindenből mértékkel. Beszélt a környezeti problémákról: az iszonyatos mértékű szemetelésről, a szmogról, a túlnépesedésről és arról, miként pusztítja el az ember bizonyos állatok élőhelyét. Lengyel Adrien fontosnak tartja az áltudományokkal szembeni óvatosságra inteni a gyerekeket. Példaként hozta fel azt a berendezést, ami állítólag a talpon keresztül szívja ki a méreganyagokat a szervezetből, holott köztudott, hogy a talpunkon a legvastagabb a bőr, ami már önmagában ellentmondás. Tanárként megoldási javaslatokat kell tenni, feladat a tájékoztatás, tanítás és az érdeklődés felkeltése; a környezettel való harmónia megteremtése, az „elég” fogalmának tudatosítása, az egocentrikusság fékezése és az empátia kialakítása; valamint prevenció egészség és szocializáció terén is. Napjainkban nem népszerű gondolat, de az előadó vallja: szükséges egy lexikális tudás, egy alaptudás, nem építhetünk csupán a kütyükre. Sokan nincsenek tisztában azzal sem, hogy a teljes népesség egy faj, amit mi sem bizonyít jobban, mint hogy bárki bárkivel képes szaporodni, aki termékeny állapotban van. A mesterpedagógus hamisnak és rombolónak tartja azt a nézetet, hogy mindig jobbnak és jobbnak kell lenne, véleménye szerint tudni kell elégedettnek lenni. Bővebben
Február 28.
Jó hangulatú farsangi mulatság várta a Hírcse – Hírös Családmentor Egyesület HírCsE csacsogójának e hét szerdai látogatóit könyvtárunk Nagytermében. Csillogó_Csimota egy foglalkozással örvendeztette meg a gyerkőc-anya párosokat, Manka gyógypedagógus pedig egy kis tánccal mindenkit átmozgatott, végül pedig a páros jelmezverseny díjai is gazdára találtak a „szakmai” zsűri bírálatát követően. A fotók alapján mind a kicsik, mind pedig a nagyok jól érezték magukat, mi pedig bízunk benne, hogy eme mulatsággal végleg elkergették a telet, és most már tényleg marad a tavaszias, enyhe idő. Bővebben
Február 24.
2024-ben immáron 7 órássá bővült a Wass Albert erdélyi magyar író, költő tiszteletére szervezett emléknap. Az immáron harmadik éve könyvtárunkban helyet kapó felolvasó délután mostanra zenés irodalmi nappá nőtte ki magát, köszönhetően a szép számú előadó és kórus jelentkezésének. A több mint 300 érdeklődőt vonzó programon voltak vissza-visszatérő résztvevők és új arcok egyaránt, ki-ki a maga tehetségével gazdagítva a Hírös Rovókör, a Hírös MAG és a Hírös Olwassókör által szervezett programot.
Fotóválogatásunk ízelítőül szolgál a február 24-i fellépők hosszú-hosszú sorából. Bővebben
A Hiros.hu beszámolója és galériája: https://hiros.hu/zenei-eloadasok-is-szinesitettek-a-wass-albert-elott-tisztelgo-olwassunk-egyutt-napot
Február 22.
Meglepetéssel kezdődött az Utazók a könyvtárban sorozat február 22-i előadása: A Katona József Könyvtár Vegyeskara hawaii dallomokkal hangolta témára a nagyszámú közönséget. Ezután kapott szót az est előadója, Ádám Adrienn világutazó, aki 2023-ban három hónapot töltött Hawaiin, és élményeit a Hawaii kalandok c. könyvében örökítette meg.
Hawaii az Amerikai Egyesült Államok egyik exklávé tagállama, azaz földrajzilag elkülönül az ország törzsterületétől. Lényegében egy Polinéziához tartozó szigetcsoport a Csendes óceánban 3.800 km-re az amerikai kontinenstől. Bár az odajutás nem egyszerű, a beutazási engedélyhez szállásfoglalást és megfelelő mennyiségű pénzt kell tudni felmutatni. Hazai mércével mérve nagyon drága a szállás és az élelmiszer, mégis közkedvelt célpontja a turistáknak, köztük a magyaroknak is. Meleg trópusi éghajlata és változatos természeti környezete teszi vonzó úti céllá. Míg az egyik sziget maga a földi paradicsom buja zöld növényzetével, több száz méteres vízeséseivel, a másik kietlen, holdbéli táj, működő vulkánokkal, lávafolyásokkal. A Mauna Kea, a szunnyadó pajzsvulkán a méretei miatt is lenyűgöző: ha a tengerszint feletti magasságához az óceán alatti részeit is hozzászámoljuk, 10 203 méterével ez a föld legmagasabb hegye. Ha azt hisszük, hogy a fehér homokos tengerpartokat nem lehet felülmúlni, meg kell nézni Hawaii zöld, fekete és vörös homokos partszakaszait!
Hawaii élővilága is több világrekorddal büszkélkedik. Itt él a Föld legszínesebb fája, a szivárvány eukaliptusz, és itt található a Föld legnagyobb fán termő gyümölcse, a jackfruit. Szomorú rekord viszont az a különbség, ami a fehérek számára elérhető luxus és az őslakosság mélyszegénysége között feszül. A hawaii őslakosok mégis boldog és hazaszerető emberek. Bővebben
Február 20.
A Jó Föld termékcsalád gyártójának, Guszti bácsinak február 20-i előadását ismét egy vendégelőadó, ezúttal a Hunyadivárosi Közösségi Kert kertszervezője, Szilberhornné Csilla bemutatkozása előzte meg. A közösségi kertépítő visszaemlékezett arra a parlagon heverő területre, amelybe az önkormányzat és a helyi képviselő támogatásával tudtak új életet lehelni, amin kezdetben 15, főként kisgyermekes család kezdte meg a vegyszermentes gazdálkodást. Ez az alapelvük azóta is változatlan: nem használnak sem műtrágyát, sem permetszert, így a felbukkanó kártevők ellen igyekeznek a természetes ellenségeket bevetni, például a levéltetvek ellen ott vannak a katicák. Folyamatosan komposztálnak, mindig törekszenek a rendezett küllemre, a közös munkafolyamatokat pedig együtt végzik, legyen szó fűnyírásról, vagy épp tereprendezésről.
A kezdeti 1000 négyzetméteres terület mostanra jelentősen kibővült, így immáron 26 család és két intézmény gazdálkodik náluk, ki a földben, ki pedig az oda telepített magaságyásokban. A 2012-ben megalapított kert az első volt a hazai közösségi kertek sorában, amely eddig összesen 60 családnak biztosított vegyszermentes termesztési lehetőséget. Fontos, hogy a zöldségek és gyümölcsök mellett virágokat, gyógy- és fűszernövényeket is ültetnek, hiszen ezekkel csalogathatják oda a különböző beporzókat. A kertépítés mellett pedig a közösség építésére is törekszenek közös főzéssel, vagy éppen A legszebb konyhakertek megmérettetésben való részvételükkel – fejezte be a rövid, ízelítőként szolgáló bemutatkozást Szilberhornné Csilla kertszervező.
A Hunyadivárosi Közösségi Kert képviselőjét követően Hegedűs Ágoston vette birtokba a teret, aki előadás helyett most az élményszerzésre a hangsúlyt. Kezdetben sorra vette a jelenlévőkkel a növénytermesztés legfontosabb ismérveit, ahol a helyes válaszokat apró ajándékokkal is jutalmazta, majd mindenkit az asztalhoz szólítva vette kezdetét a különböző zöldség- és gyümölcsmagvak ültetése, valamint a már előnevelt növények nagyobb cserépbe való áttelepítése. A program végén pedig minden Jó Föld okos földkeverék, valamint kitelepíthető növény gazdára talált a jelenlévők között. Bővebben
Február 17.
Így kell egy évet elkezdeni! Kicsik és nagyok közel százan játszottak velünk és a Kecskeméti Társasjáték Kör Egyesülete játékmestereivel az idei év első Társasjáték klubjában. Bízunk benne, hogy a lelkesedés a következő, április 20-i alkalomra is megmarad, sőt, még bőven van hova tovább fokozni, amíg még van szabad hely és asztal a térben. Bővebben
Február 16.
Hagyományainkhoz hűen idén is egy egyházi személy előadásával színesítettük a Házasság hete programjait. Február 16-án Fodorné Dr. Ablonczy Margit családpasztorációért felelős lelkész családvédelemről szóló szavait hallgathatta meg a közönség, akinek előadása elsősorban a lelki védelemre és erőforrásokra helyezte a hangsúlyt. Vendégünk felidézte a bibliai családfogalmat, mely az évezredek során fokozatosan formálódott át, ami mostanra, a XXI. századra erősen megrendült. Sokan érezzük sajátunkénak az érzést, miszerint egyre több család hullik szét, annak értékei sérülnek, vagy éppen megvalósíthatatlanok. Éppen ezért a családvédelemben a legfontosabb, hogy e fogalomban rejlő belső értékeket védjük meg, mely folyamatnak belülről, a család egyes tagjaiból kell kiindulnia. Valljuk be, ez manapság egyre nehezebb, hiszen az egymásra fordított minőségi idő megtalálása is igazi kihívás.
A család mint fészek példáján keresztül érzékeltette Fodorné Dr. Ablonczy Margit e közösség megtartó erejét. A ragadozó madarak is a fészek- és családalapítás kezdetén teszik próbára kapcsolatuk erejét, majd miután megalapítják közösségüket, utódaik számára egy kényelmes, puha közeget teremtenek, melyben a későbbi generációk kényelmesen nevelkedhetnek. Ahogy azonban kicsinyeik cseperednek, úgy teszik fejlettségi szintjükhöz mérten újabb és újabb kihívások elé gyermekeiket, vigyázva, hogyha még túl gyengék valamihez, rögtön ott teremnek segíteni. Egy idő elteltével azonban az oltalmazó fészekből kicsipkedik a kényelmi elemeket, hogy az durvává váljon, érzékeltetvén a leválás fontosságát. Ehhez hasonlóan egy család feladatai is fokozatosan változnak, viszont fontos, hogy sosem szűnnek meg egy egység lenni.
Egy újabb analógia, a tűzhely hasonlatát beemelve beszélt a családpasztorációért felelős lelkész a közösen őrzött értékek szerepéről, melyek csak a szűk közösség megtartó erejével maradhatnak életben, legyen szó hagyományokról, szokásokról vagy bármi másról. Értelmezhető a család egyfajta rendszerként is, melynek minden eleme ugyanúgy számít, azonban fontos, hogy egyénként csak a saját viselkedésünkre tudunk hatással lenni. Így például nem mindegy, hogyan hordozzuk magunkban a múlt fájdalmait és a jelen nehézségeit, vagy éppen mennyire fókuszálunk a jövőre, hogy hogyan tudjuk megőrizni, ápolni még meglévő értékeinket.
De adaptálhatjuk egy japán művészet, a kintsugi jelentését is családi közösségünkre, akik az összetört edényt arannyal „forrasztják” össze, melytől a csorbát szenvedett darab csak még értékesebbé válik. Vendégünk hangsúlyozta, ha valami sérül, azt nem kell egyből eldobni és helyette újat beszerezni, hiszen azt, a fenti példánál maradva, sokkal értékesebbé is tehetjük. Példa erre a bibliai József története, aki meg tudott bocsátani másoknak, vagy éppen Jézus, aki saját testi szenvedéseivel vezekelt az emberek bűneiért, így oldozva fel a halandókat Isten haragja alól.
Utolsóként hangsúlyozta ki Fodorné Dr. Ablonczy Margit a belső erőforrások megerősítésének fontosságát. Tekinthetünk az előre meghatározottságra teherként is, egy új szempontból, szemszögből közelítve azonban még előnyt is képesek lehetünk kovácsolni belőle. Hiszen a legfontosabb az én erejének felfedezése, hogy megtaláljuk saját magunk feladatát, hogy mi min tudunk változtatni, ha kell, sokadszorra is ahelyett, hogy közben másokra mutogatnánk. Mindezt egy felsőbb cél, a család fennmaradása érdekében. Hiszen ez az a közeg, ahol valódi elfogadásra lelhetünk, míg mindenhol máshol csak megfelelni tudunk. Bővebben
Február 15.
Legutóbbi sci-fi találkozónkon a Marvel Cinematic Universe sikereit megalapozó Vasember mozifilmről és a címszereplő további életéről beszélgettünk. Szóba került a rendező Jon Favreau megközelítése, Robert Downey Jr. rögtönzései, a forgatások kulisszatitkai, és természetesen megállapítást nyert az is, hogy Tony Starknak van-e szíve.
Következő alkalommal Középföldére látogatunk el és vendégül látjuk a Szilmarilok, a Hobbit és a Gyűrűk Ura teremtményeit. Érintjük majd J. R. R. Tolkien életét és munkásságát. Kibeszéljük a két filmtrilógia alkotói folyamatait, a sorozatot, a szerep- és videojátékokat, és megvizsgáljuk a legendának a fantasy zsánerére gyakorolt hatásait is. Találkozzunk március 21-én 16.30-kor a Tinivilágban! Bővebben
Február 14.
Szép számú közönség fogadta a városba visszatérő Kiss Esztert, Firenze hivatalos idegenvezetőjét frissen megjelent Hello. Itt Firenze című könyvbemutatóján. A szegedi születésű, ám Kecskeméten is több mint tíz évet élő vendégünk már fiatalkorában is fontolgatta a külföldi munka gondolatát, melyben végül a szerelem és a családalapítás hozta meg számára a döntő lépést. Persze a váltás nem volt könnyű: egy 8 hónapos gyerkőccel és olasz férjével költözött ki a mindkettejük számára ismeretlen, sokak által romantizált Firenze városába, ahol nagyszülői segítség nélkül kellett beleszoknia az új mindennapokba. Önállóan, autodidakta módon kezdte felfedezni a várost, ahol előbb kulturális koordinátorként szervezett gasztronómiai programokat amerikai diákoknak, majd miután ez a munkahelye megszűnt, vetődött fel az idegenvezetés gondolata egy, a férjétől kapott prospektus formájában. De, mint oly sok dolog az életben, ez sem ment könnyen.
Már csak időközben derült ki, hogy a szuperintenzív és olcsónak egyáltalán nem nevezhető képzést már valamilyen fokú előképzettséggel rendelkezők (építészek, művészettörténészek, rajztanárok) számára találták ki. Eszter azonban, mivel mindig is itta magába a tudást, nem hátrált meg, kitartott, és végül sikerrel zárta a vizsgát. Ezt követően néhány hónappal pedig már a következő kurzust végezte, miközben olasz nyelven tartott idegenvezetést a helyieknek. Legalábbis kezdetben. Kiss Eszter elárulta, hamar ráébredt, hogy a csoportos túrák vezetése nem az ő világa, valami egyedit, exkluzívat szeretne nyújtani a vendégeinek, így bármennyire is riasztók voltak számára a jogszabályok, saját vállalkozásba kezdett, 2017-ben pedig elindította a könyvvel azonos című közösségi médiaoldalát.
Követőbázisa szépen gyarapodott, majd a Covid hatására ugrásszerűen megnőtt, mikor a magyar média képviselői szinte napi rendszerességgel keresték fel, hogy tudósítson az olaszországi eseményekről. Eszter visszaemlékezve is átélte azt a pillanatnyi sokkhatást, mikor közölték vele, hogy kétmillió magyar fogja hallani azt, amit nyilatkozni fog. „Ennyi ember még sosem hallgatott engem egyszerre!” – nevetett fel, mintha maga sem hitte volna el, hogy egyik napról a másikra ilyen sokak számára lett fontos, amit el szeretne mondani, át szeretne adni. És ez az érdeklődés azóta sem csappant, sőt fokozatosan épül tovább. Először a bezártság idején készített online sorozatai (például a Medici családról, Dantéról, Michelangeloról, Galileiről) lettek népszerűek, vendégeinek aránya pedig egyre inkább a magyarok arányára billent, most pedig már gyakorlatilag szinte csak hazaiaknak mutatja meg Firenze, illetve Toszkána nevezetes városainak szépségeit. Mindezt egyénre szabva, amit, ahogy mondta, 5 perc beszélgetés alapján képes „letapogatni”, ki, mire vágyik.
Mintegy különleges képessége, hogy képes úgymond „régi” szemekkel nézni a nevezetességeket. Szinte fülében csengnek az egykori zajok, látja korhű ruhákban sétálni az egykor élt embereket, melyekről azt is gondolhatta volna, csak a túlzott álmodozás miatt képzelődik. De nemcsak ő, Ady Endre is hasonlóról számolt be, amely szuperérzékenység mindkettőjük javára válik. Kiss Eszter elárulta, bár szereti bővíteni tudását, számára ezentúl az is fontos, hogy mindezt meg is ossza másokkal. Ebből az adni akarásból és az ő szűnni nem akaró, ahogy fogalmazott, írhatnékjából született meg végül első könyve, melyben azokat az élményeit örökítette meg, amikről úgy érezte, valósággal ki akarnak törni belőle.
A négy részre tagolt kötet novellákból áll össze egy egésszé, melyek önmagukban is megállják a helyüket. Míg az első az idegenvezetés élményeit adja át az olvasónak, a második a külhoni utazásokat örökíti meg, a harmadik az érzelmi mélyrepülésekről vall megkapó őszinteséggel, a negyedik pedig a gyermekkor meghatározó momentumait öleli fel. Így mindenki megtalálja a magának kedveset, a hangulatához éppen illőt, amelyek mindig mást és mást képesek adni az olvasónak, árulta el Kiss Eszter, hivatkozva az eddig hozzá érkező visszajelzésekre. Az útikönyv helyett sokkal inkább egyéni élményeket átadó könyvnek már készül a második része, de az idegenvezető még ezen túl is folyamatosan keresi a fejlődési lehetőséget. Bővebben
Február 13.
Február 13-án folytattuk néhány éve megkezdett hagyományunkat, a Házasság hetén tartott Ketten az úton című beszélgetést, amelyre olyan, a város prominens, magas szakmai munkát végző személyeket hívjuk meg, akikről köztudott, hogy régóta harmonikus házasságban élnek. Ez alkalommal Somogyvári Ágnes régészt és Füzi László irodalomtörténészt kérdezte a város kulturális szakújságírója, Kriskó János, vagyis a tavalyi évhez képest most felcserélődtek a szerepek. (Ha kíváncsi a Kriskó házaspárral folytatott társalgásra, az erről készült felvételt megtalálja YouTube-csatornánkon.)
Noha a régészként tevékenykedő Ágnes és az irodalomtörténészi munkát végző László is az egykori Pannónia provincia területéről származnak, lévén egyikük Pécsett, másikuk pedig Petőháza határában nevelkedett, útjuk csak később, tanulmányaik során keresztezte egymást. Már találkozásuk előtt is mindketten szerettek olvasni, melyben egy-egy, a munkáját kiválóan végző magyartanár játszott szerepet; míg Somogyvári Ágnes a francia irodalmat, addig Füzi László a hazai és határon túli magyar folyóiratokat falta előszeretettel.
Noha Ágnes egy egyetemvárosban nevelkedett, László pedig igen messze lakott Szegedtől, végül mindkettejük útja a valamikori JATE-hoz vezetett. Somogyvári Ágnest a Tutanhamon sírjának feltárásáról szóló könyv terelte a régészet felé, és miután kigyógyult az egyiptológia iránti bűvöletből, a Csongrád-Csanád vármegyei intézmény régészeti specializációs képzésére esett a választása. Addig Füzi László a Tiszatáj című folyóiratot szerkesztő Ilia Mihály professzor úr miatt jelölte meg a szegedi kampuszt, hiszen tudta, ott határon túli magyar irodalomról is hallhat. Így alakult, hogy évfolyamtársakká lettek, és a közös iskola mellett a Somogyi-könyvtár iránti szeretetükben is osztoztak, lévén mindketten előszeretettel tanultak, kutattak és olvastak az ódon könyvtár falai közt. Kapcsolatukat még az egyetemi évek alatt házassággal koronázták meg, az iskola elvégzését követően azonban nem maradtak sokáig a városban, hiszen Somogyvári Ágnesnek az egri múzeumban állást ajánlottak.
Az új pozícióban azonban nem volt alkalom rögtön elmélyülni, hiszen már útban is volt első gyermekük, Zsófia. Az ott munkában eltöltött évek végül mégis meghatározóak lettek Ágnes számára. Olyannyira, hogy mikor Lászlót hivatása 1982-ben Kecskemétre szólította, a múzeumi kollégák azzal bátorították, ha a Bács-Kiskun vármegyei megyeszékhelyen nem sikerül állást találnia, szívből visszavárják. A történet azonban nem így alakult. Megszületett második gyermekük, Ágnes, és míg Füzi László bekerült egy folyóirat szerkesztőségébe, addig Somogyvári Ágnes a GYES évei után a kiskunfélegyházi múzeumban tudott régészként elhelyezkedni. Harmadik gyermekük, Péter pedig csak ezt követően tette teljessé családjukat.
Az eltérő foglalkozások miatt hol László járt gyermekeivel együtt régészeti feltárásokra, hol pedig Ágnes utazta be férjével keresztül-kasul az egész országot irodalmi rendezvények miatt, ami, ahogy fogalmaztak, számukra így természetes. Így fordulhatott meg a hajlékukban Kányádi Sándor, Eszterházy Péter, Zelei Miklós vagy éppen Benes József is. Kölcsönösen hatottak egymásra, inspirálták és inspirálják máig a másikat, beszédükből pedig sem Kriskó János, sem pedig a közönség nem tudott mást kiolvasni, mint egy harmonikus, szerető kapcsolatot. Bővebben
Február 8.
Február 8-i Középpontban a katedra sorozatunk előadása volt az első, amely a telt ház mellett még plusz kivetítést is igényelt, így több mint 180 fő hallgathatta meg Steigervald Krisztián generációkutatót. A generációkutató többször hangsúlyozta: az idősek mindig is panaszkodtak a fiatalokra, a gyerekek pedig szidták az időseket, hiszen mindenkinek más és más az alapélménye, mások a tapasztalatai, amiben felnövekedett, így nincs ebben semmi újdonság, ez mindig is így volt és így is lesz, amíg világ a világ.
Vendégünk előadását rögtön az elmúlt évszázad jelentős változásainak taglalásával kezdte, hiszen a világtörténelem során soha nem volt még ilyen hosszú a munkában eltöltött évek száma, ami miatt a nyugdíjkorhatár egyre csak kintebb tolódik, valamint a várható élettartam ideje is négyszeresére nőtt az elmúlt évszázadokéhoz képest. Így függetlenül a technológia fejlődésétől, pusztán száz év leforgása alatt jelentős átalakuláson ment át nemcsak a magyar, de a világ társadalmának jelentős része, amivel érthető módon a gazdasági, egészségügyi és egyéb területek szinte képtelenek voltak lépést tartani. Már önmagában ez is éppen elég feszültséget okoz az egyes generációk között, nem is beszélve a technológia térhódításáról, ami hatalmas szakadékot vájt az offline és az online világban nevelkedettek közé.
Steigervald Krisztián kiemelte, az elmúlt évszázadban felnövekvők még rendelkeznek a várakozás képességével, tudják, hogy mit jelent vállalni a felelősséget a tetteinkért és tudnak önállóan cselekedni. Ma már azonban, amikor más nevelési elveket vallunk és gyakorlunk, és szinte minden pillanatok alatt elérhető, karnyújtásnyi távolságra van tőlünk, a most fiatalok nem értik, mégis miért indokolt bármire is várakozniuk, valamint fogalmuk sincs, mégis mit jelent unatkozni. Olyannyira megnőtt az információterhelésünk, hogy sokszor már valósággal szomjazunk arra a bizonyos 5 perc nyugalomra és csöndre, hiszen már-már kihívást jelent elbújni az audiovizuális tartalmak elől, a digitális detox pedig szinte elképzelhetetlen, hiszen valósággal össze vagyunk nőve a telefonunkkal. Így vendégünk szerint nem az a kérdés, hogy mikor adunk telefont a gyerekünk kezébe, hanem sokkal inkább az, hogy eldöntsük, mikor mutatjuk meg neki, hogy egy eszköztől függünk.
Éppen a fentiek miatt kontraproduktív, ha a szülők el akarják szakítani a gyerekeket a digitális kultúráról, mert ez bizonyítottan hatékonyságcsökkenést fog eredményezni. Igenis tudomásul kell venni, hogy a Z és alfa generáció már nemcsak offline, de online énnel is rendelkezni, utóbbi elől pedig képtelenek elmenekülni, így szülő legyen a talpán, aki képes leülni beszélgetni a gyerekkel a cyberénjéről. Ahelyett, hogy magunkat vagy másokat ostoroznánk a digitális eszközhasználatot illetően, jobb inkább a lehetséges következményekre koncentrálni, mert akkor tudunk rájuk releváns válaszokat adni, hívta fel a közönség figyelmét Steigervald Krisztián.
Vendégünk legfontosabb üzenetként azt fogalmazta meg, hogy a most gyermeket nevelők törekedjen rá, hogy megmutassák a fiataloknak az offline világban rejlő szépségeket, hiszen csak azok képesek hidat építeni a szétszakadófélben lévő generációk között, akiknek még az offline és az online világot is volt alkalmuk megtapasztalni 35 éves koruk előtt. Bővebben
Február 6.
A Nyugdíjas Könyvbarátok Klubja február 6-án az 50 éve elhunyt kecskeméti-jakabszállási költőre, Sántha Györgyre emlékezett. A klub vendége volt Sántha Melinda, a költő unokája és Benkő Irén, a Sántha György Emlékkör alapítója, akik ismertették a költő életútját, méltatták költészetét, valamint a Sántha-Kör tagjai olvasták fel verseit.
Sántha György az 1930-as években már érett és országszerte elismert költő volt annak ellenére, hogy nem mozdult Kecskemétről. A „földközeli” élet hozzátartozott költészetéhez. Személyes kapcsolatot tartott azonban a nagy népi írókkal, és segítette fejlődését a kecskeméti pezsgő szellemi élet is. Ebben az időszakban jelent meg A toronyőr című és az Arany homokon nomád felhők alatt című verseskötete. Az „aranyhomok” ekkortól vált közszóvá. A baráti szálak ellenére Sántha hosszú távon nem tudott kitörni a vidéki létből, az ötvenes évekre már az irodalmi élet perifériájára szorult – méltatlanul. Már a magyar népi mozgalom költészetéhez tudott egyéni színeket hozzátenni, tudott egyedi lenni. Számára nem az idillbe menekülés lehetőségét jelentette a jakabszállási homokvilág, mindig együtt látta a tájat és az embert. Az ötvenes évektől pedig bibliai ihletésű, bonyolultabb kép- és formavilágú verseket írt.
Sántha Melinda – bár személyesen nem ismerhette nagyapját – a családi emlékezet révén személyes emlékekkel is gazdagította előadását. Elmondása szerint Sántha György kemény, tiszta jellemű, humorérzékkel megáldott ember volt, aki úri származása ellenére a szegények mellett kötelezte el magát.
A Sántha György Emlékkör havonta (legközelebb e hét pénteken 15 órakor) a könyvtárban találkozik, szívesen várják a csatlakozni kívánókat. Bővebben
Fennállásának 40. évéről megemlékezendő, egy kerekasztal-beszélgetésen vettek részt a Kecskeméti Városvédő és Városszépítő Egyesület képviselői február 6-án könyvtárunkban. Az eseményen jelen volt többek között Dr. Farkas Gábor építész is, aki újraindította a szervezetet, mely korábban több formában, más-más néven működve látott el hasonló funkciót, mint a ma együtt dolgozó csapat. Az egyesület alelnöke, Hahn-Tapodi Zsuzsanna fő feladatukként jelölte meg, hogy a komoly, mérnökök által alkotott terveket mintegy átültessék a közemberek nyelvére, valamint fórumok révén biztosítják a lehetőséget, hogy a lakosságnak is legyen beleszólása a folyamatosan épülő, szépülő, formálódó városképbe. Mondhatni kapocsként vannak jelen a mérnökök, a lakosok és a városháza közötti rendszerben. Így volt lehetséges többek között az is, hogy a forró, megosztó témának számító ügyekben is képesek voltak változást, változtatást előidézni.
Kriskó János kérdésére került terítékre a felújításra szoruló nagyszínház épülete, amely kapcsán máig nagyon megoszlanak a vélemények. Hahn-Tapodi Zsuzsanna hangsúlyozta, bár ő a modernitás oldalát képviseli, sokan erős védelmükbe vették az intézményt körülölelő zöldterületet, ami miatt végül egy A és B terv helyett, a polgármester közbenjárásával, egy harmadik megoldás született. Dr. Farkas Gábor építész a téma kapcsán hozzátette, véleménye szerint a felújítás esetén a legfontosabb, hogy amit lehet, azt meg kell őrizni, hogy az új épület is tükrözze a hely szellemét, viszont bizonyos (pl. műszaki) kérdésekben elkerülhetetlen a modernizáció, ami nem képezheti vita tárgyát. Ellenkező esetben, ha nincsenek tekintettel újratervezéskor felmenőink eredeti szándékára, előfordulhat, hogy a lakosok nem fogják szeretni új formájában, hiába korszerű és XXI. századi szemmel nézve esztétikus.
Király József elnök beszélt többek között a Dobó körútra tervezett parkolóház kérdéséről, amiben egy közlekedési mérnök véleményét is kikérték, hogy a problémát most orvosló fejlesztés valójában milyen hosszú távú, 50 év távlatában mérhető következményekkel járhat. Hiszen lehet, hogy a parkoló autóknak most helyet tudnak vele biztosítani, de az csak még nagyobb forgalmat, még nagyobb szállópor koncentrációt generálna, ami az ott lakók kárára lenne. Nem is volt kérdés, hogy ezek miatt egyesületi szinten tiltakoznak ellene.
Dr. Farkas Gábor építész beszélt továbbá az általa alapított Mende Valér-díjról, amivel az építészekre igyekszik ráirányítani a köz és a média figyelmét, hiszen korábban szomorúan tapasztalta, hogy egy-egy beruházás átadásakor a legkevesebb szó a munka oroszlánrészét végző építészről esik. Ez, mint mondta, sikeres kezdeményezésnek bizonyult, hiszen egy általuk kitüntetett építészt már szakértőként is kérdezett a helyi média. Nem utolsó sorban pedig a díj nevével egy olyan fiatal, az 1800-as években alkotó szakemberre is felhívhatják a figyelmet, akinek köszönhető Kecskeméten többek között a Luther udvar és palota, a Hajdú-villa, vagy éppen az Újkollégium épülete.
Zárásként Kriskó János arra kérte a jelenlévőket, emeljenek ki egy kudarcként és egy sikerként megélt történetet a sok közül. Hahn-Tapodi Zsuzsanna egyértelműen a Kerényi József tervezte, úgynevezett virágablakos épületet említett bukásként, aminek sorsa már-már megpecsételődött, holott az egész építész társadalmat a hátuk mögött tudhatják. És bár a legtöbb ügyet mindent vegyes érzelmekkel telve éli meg, a szecesszió életben tartását és jelentőségét egyértelmű sikernek könyveli el. Király József a belvárosi társasházak térhódítását említette meg negatívumként, hiszen ezekkel szerinte elveszik a hely korábbi hangulata, szelleme. Ami viszont egyértelmű dicsőségként könyvelhetnek el, az a barack „felvirágoztatása”, a szecesszió, a Rákóczi út rehabilitálása, valamint a Dr. Farkas Gábor építésszel folytatott együttműködésük. Bővebben
Február 2.
Igazán sokan voltak társak a mókában a Helen Doron Kecskemét mai baba-mama foglalkozásán. A már tanfolyamra járó gyerkőcök valósággal csüngtek Jázmin tanár néni szavain, önfeledten mondogatták hol az angol számokat, tárgyak neveit, hol pedig tették, amit kértek tőlük. Talán az eddigi legfelszabadultabb órát tudhatjuk magunk mögött.
Két hét múlva a Széchenyivárosi Fiókkönyvtárba várjuk az érdeklődőket egy ehhez hasonló bemutatkozó foglalkozásra. Ne feledje, bár a részvétel ingyenes, minden esetben előzetes regisztrációt igényel! Bővebben
Február 2-án Halász Kinga kommunikációs szakember előadásával folytatódott Középpontban a katedra sorozatunk, melyre ezúttal is rendkívül sokan voltak kíváncsiak. Az előadást vendégünk rögtön egy megdöbbentő statisztikai adattal kezdte, miszerint annak, amit szóban át szeretnénk adni másnak, a 70%-a veszik el a kommunikációs folyamat közben. Így talán már nem is túl meglepő az a kissé felháborodott felkiáltás, ami a program címében is benne foglaltatott, miszerint: mondom, de nem értik!
Ezt az információátadási nehézséget árnyalják továbbá a különböző kommunikációs stílusok (agresszív, passzív, manipulatív, asszertív), melyek az önérvényesítés és az együttműködési hajlam tengelyén más-más ponton helyezkednek el, ekképp hátráltatva a hatékony párbeszédet. Mert végtére is az egyetlen és kívánatos forma az asszertivitás, amiről nagyon sokszor és sokat hallhattunk, olvastunk már, viszont sokan mégis a berögzült, rossz sémákat alkalmazzuk. De mégis miért? A kérdés természetesen költői.
Holott a jó kommunikáció módja négy lépcsőben bárki számára elsajátítható.
1. Igaz a mondás, miszerint hallgatni arany, ezért általános érvényű szabály, hogy kétszer annyit hallgassunk, mint beszéljünk. Így gyakorolhatjuk az igazi, értő figyelmet a másik irányába.
2. Ha már mesterei lettünk az értő figyelésnek, ne felejtsünk el kérdezni sem! Ilyenkor mindenképp érdemes nyitott, semmint zárt, vagyis eldöntendő kérdéseket alkalmaznunk, amik képesek előrevinni a beszélgetést.
3. Egy konfliktusos helyzetben nagyon fontos az úgynevezett én-üzenetek megfogalmazása, vagyis, hogy mi hogyan éljük meg az adott szituációt. Ha rögtön azzal kezdünk el vagdalkozni, mennyire felelőtlen, idegesítő a másik, biztos, hogy az védekezést, rosszabb esetben ellenállást vált ki.
4. Ha már jól begyakoroltuk az első három lépcsőt, szinte biztos, hogy sikerrel alkalmazhatjuk a FÉK módszert, amely az igazi kulcsa az asszertív kommunikációnak. F, mint fókusz, É, mint érzések és K, mint kérés. Így törekedjünk arra, hogy mindig objektíven írjuk le az adott szituációt, majd tegyük hozzá, az belőlünk milyen érzéseket váltott ki, és végül mindig legyen egy egyértelmű üzenetünk, amelyet a másiktól kérünk a helyzet feloldására.
Halász Kinga kommunikációs szakember szerint a FÉK elveinek alkalmazásával még a legrizikósabb kommunikációs helyzetet is le tudjuk vinni olyan szintre, hogy hiába a másik fél jogosan érzett dühe, konstruktívvá tegyük a beszélgetést. Természetesen azonban, mint minden más, ez is gyakorlást igényel, hogy az idegennek tűnő módszer rutinná válva segítségünkre lehessen a mindennapokban, legyen szó családi konfliktusról, munkahelyi összezördülésről vagy éppen egy utcai szituációról. Bővebben
Február 1.
Az első DigiKomm címét a kortárs alkotó, Szalai Dániel Szabadítsd fel a csordádban rejlő lehetőségeket című kiállítása inspirálta. A tucatnyi fotó alapján készült 3D-s raszterképek mintegy adathalmazként mutatják a teheneket. A tech-bukolikus világot ellenpontozzák a nyalósókat mímelő organikus műgyanta formák (a telepen szinte csak a nyalakodást nem lehet szabályozni). A robotizált szarvasmarhatelep lakói jutalomért cserébe maguktól állnak be a fejőboxba. Ebben a körhintára emlékeztető szerkezetben tesznek egy kört, majd kihátrálnak.
Az előadás bemutatta a világháló leggyakoribb metaforikus elképzeléseit, például a bábeli könyvtárat és a pillangóhatást, ismertette a médiatudomány újabb vizsgálati kereteit (a Media Studies 2.0-t és a netnográfiát), valamint körbejárta a konvergencia (összetartó folyamatok) különböző típusait.
Végül arra kerestünk megoldásokat, hogyan maradhatunk egészségesek akkor, ha a technológia túlságosan magával ragadna minket. Ahelyett, hogy future shockot kapnánk (jövősokk), vagy felütné fejét a FOMO (attól való félelem, hogy valamiből kimaradunk), netalántán csatlakoznánk a neoludditákhoz (a technológiát erősen bíráló és elutasító közösség), még mindig ott a lehetőség arra, hogy együtt éljünk a technológiával. Tudatosan. Vagyis pukkasszuk ki az algoritmusok által nekünk készített buborékot! Ne legyünk olyanok, mint a tehenek, akik a jutifalitól függenek! Ne dőljünk be a triggereknek (cselekvést kiváltó okoknak, pl. pittyenéseknek), inkább alkalmazzuk a pomodorót (rövidebb idejű fókuszált figyelem, amelyet 3-5 perces pihenőidők szakítanak meg) vagy egy időre vonuljunk digitális detoxikálóba (a zero kütyüzés elve)! Bővebben
Január 26.
A Kecskeméti Képzőművészeti Szabadiskola fennállásának 30. évét nemcsak egy rendkívüli, az általuk csak örök fiatalnak hívott növendékek alkotásaival is kiegészülő éves tárlattal ünnepelte meg, hanem egy kerekasztal-beszélgetéssel is, melyen Kriskó János televíziós szerkesztő kérdezte a tanárokat, Bruncsák András festőművészt, Csörgő Tamás és Patkós László grafikusművészt, valamint Vass-Eysen Ervin építészt a város művészeti intézményének múltjáról, jelenjéről és jövőjéről.
Bruncsák András felelevenítette, hogy az iskola ötlete még egy Harsányi Zsuzsanna festőművésszel folytatott beszélgetés közben született meg, mely mintegy Harsányi Zsuzsanna grafikai stúdiójának leányvállalataként látott napvilágot tízen-egynéhány diákkal. Szerencsére a kezdeményezés hamar kinőtte magát, így a fokozatos bővüléssel újabb és újabb oktatásra alkalmas helyek után kellett nézniük, hogy ma már osztályonként más-más épületben dolgozzanak a tanárok és növendékeik. Fontosnak tartották, hogy a felvételit és a kikerülést ne kössék be- és kimeneteli feltételekhez, mint általánosan egy akkreditált oktatási intézményben teszik ezt. Habár ugyanolyan rendszeresek a találkozóik, mégis jóval kötetlenebbek egy „rendes” iskoláénál; ezért is lett a nevük szabadiskola. És bár 5-10 gyerek dolgozik egy csapatban, így még biztosítottak a személyi oktatás feltételei és lehetőségei, tette hozzá Patkós László.
A tanári kar legfiatalabb tagja, Csörgő Tamás hangsúlyozta, nem kötött mintát visznek végig a tudásátadás során, hanem mintegy technikai ismereteket adnak át a fiataloknak attól függően, hogy kinek mi az érdeklődési területe. Így egy csupán kedvtelésből űzött alkotóval szemben sokkal „elnézőbbek” tudnak lenni, mint egy felvételi előtt álló fiatallal, akin saját érdeke miatt muszáj „bevasalniuk” a kötelező ismereteket. Patkós László hozzátette, a jelenlegi osztályok jól lefedik a felvételi igényeket (különösen azért, mert Csörgő Tamás a szobrászathoz és a kerámiához is ért), így csak akkor fognak bővülni, ha igényt formálnak rá a diákok.
Bruncsák András hangot adott azon véleményének, miszerint mindenki tehetséges, amit sajnos az önbizalomhiány képes elnyomni, elrejteni. Ezért is fontos, hogy a legfiatalabbak először tanulják meg jól érezni magukat a közösségben való alkotás közben, amikor pedig már elköteleződtek, terelgethetők az általuk meghatározott irányba.
Noha gazdasági értelemben önfenntartók, bíznak benne, hogy a jövőben is tovább működhet az iskola, melyre 30 éve töretlen igény mutatkozik. Vass-Eysen Ervin hangsúlyozta, ő amióta része a tanári karnak, minden pénteken tartja az óráit olyan intervallumban, amennyiben a diákok részéről igény mutatkozik rá. Bízik benne, hogy akinek majd átadja/átadják a stafétabotot, ugyanilyen elhivatottsággal segíti/segítik majd a felnövekvő generáció tagjait. Bővebben
Január 25.
Különösen nagyszámú közönség volt kíváncsi január 25-én az Utazók a könyvtárban sorozat előadására, ahol Dr. Magonyi Nóra kutatóbiológus féléves Costa Rica-i önkéntes munkájának élményeit osztotta meg hallgatóságával.
Costa Rica európai mércével is apró közép-amerikai ország: lakosainak számát és területét tekintve feleakkora, mint Magyarország. Mégis itt található a világ biológiai sokféleségének 5%-a köszönhetően az ország földrajzi helyzetének és mindannak az erőfeszítésnek, amit a természetvédelem érdekében tesznek. 20 nemzeti park található az országban, és az ország területének 23%-a védett valamilyen formában. Vannak azonban problémáik, melyekkel nehezen küzdenek meg, mint például az olajpálmák túlzott terjedése vagy az orvvadászat, amely itt fészekrablás formájában valósul meg leggyakrabban.
A természetvédők szívesen fogadják az önkéntes segítőket a világ bármely részéről, akik azonban nem kapnak pénzt a munkájukért, sőt még ők fizetnek az ellátásért. Az esőerdőkben ugyanis annyira drága a legelemibb feltételek (pl. a tiszta víz, vagy a főzéshez használt gáz) biztosítása, hogy az már meghaladja a természetvédelmi projektek költségvetését. Dr. Magonyi Nóra szerint mégis az önkéntes jár jól: megfizethetetlen az a sok élmény, természetközeli tapasztalat, amit egy ilyen út során szerez. Megtanulja például, hogy lehet csúzlival a fák felső ágaira juttatni először a segítő, majd a mászó kötelet, hogy aztán több emelet magasban lógva keressen papagájfészkeket és kövesse heteken keresztül a papagájfiókák felnövekedését. Máskor a sötét tengerparton bukdácsolva igyekezzen elcsípni azt a percet, amikor a tengeri teknős lerakta a tojásait, hogy aztán „ellopva” a tojásokat egy olyan partszakaszon ássa el őket az önkéntes, ahol a fészekfosztók nem találják meg azokat. Az élménybeszámoló mellé természetesen képek és videók is társultak, melyek bővelkedtek „cukiságokban”.
Előadása végén dr. Magonyi Nóra életkorra és végzettségre tekintet nélkül bátorított mindenkit, hogy jelentkezzen önkéntesnek. Bővebben
Január 23-25.
Örömmel adjuk hírül, hogy Bujdosóné Dr. Dani Erzsébet és Virág Barnabás 2024. január 23-25 között a portugáliai Coimbrában megrendezésre került 32. Nemzetközi BOBCATSSS Könyvtár-és Információtudományi Konferencián képviselték intézményünket. A könyvtárigazgató doktorandusz hallgatói (Szabó Dóra, Habtamu Keno Dessa) és helyettese mentoraként, valamint a „Tudásrendszerezés a fenntarthatóság támogatásáért” szekció moderátoraként vett részt a nemzetközi szimpóziumon, az igazgatóhelyettes pedig „Zenés könyvtári gyűjteményünk a streaming szolgáltatások korában” címmel tartott angol nyelvű előadást. A konferencia szakmai programjain túl az intézmény delegáltjai erősítették a Katona József Könyvtár szakmai kapcsolatait és előremutató terveket fogalmaztak meg a közelebbi és távolabbi jövőre vonatkozóan. Bővebben
Január 23.
Január 23-án A közösségi kertépítés ABC-je címmel indult újra Hegedűs Ágoston, városunk Guszti bácsijának kertészeti előadássorozata. A megnevezés kissé megtévesztő lehet, hiszen most is az alapoktó indulunk, hogy aztán fokozatosan bővüljön tudásunk a növénytermesztés terén, így az egy cserépben való termesztéstől lépésről lépésre el a balkon-, a kis-, a közösségi és a nagy kertek világához. Így kapcsolódott be együttműködőként a programba a széchenyivárosi közösségi kertek felelőse, a Széchenyivárosért Egyesület, akik egyre többekkel szeretnék megosztani a közösségben való gazdálkodás szeretetét. Tavasszal egy roadshow keretében invitálják az érdeklődőket egy kis közös alkotásra, hogy lehetőség szerint minél többen kedvet kapjanak a léleknek és a testnek egyaránt kellemes kültéri foglalkozáshoz – osztotta meg a jelenlévőkkel az egyesület elnöke, Laczkó-Zsámboki Angéla.
A bemutatkozót követően Guszti bácsi vette át a szót, aki a közönség által is legfontosabbnak ítélt zöldségek (spenót, paprika, paradicsom, sárgarépa, zöldség) termesztésének egyszerűségére hívta fel a jelenlévők figyelmét. Ezek közül kiválóan alkalmas előveteménynek például a spenót, de ott van még a fejes saláta és a zöldbab is, a sóska pedig egyenesen elnyűhetetlen, csak győzzük enni, hiszen évelő növényként évről évre valóságos gyepet varázsol a kertbe vagy a magaságyásba. A snidling, a metélőhagyma és az eper balkontermesztésre is kiválóan alkalmas, aki pedig sütőtök, cukkini vagy netán padlizsán termesztésére vetemedik, és elég ügyesen gazdálkodik, készülhet rá, hogy előbb-utóbb a szomszédok hűtője is tele lesz a finomságokkal, lévén szezonban lehetetlen lépést tartani bőséges termésükkel. Természetesen a paprika és a paradicsom is kiváló táptalajra lel a kecskeméti klíma támogatásával, aki viszont már a mínuszokban is szeretné elkezdeni a kertészkedést, annak a Jó Föld termékcsalád gyártója a vízfüggönyös fólia használatát javasolta. Bővebben
Január 19.
Zsúfolásig megtelt könyvtárunk nagyterme Bősze Ádám zenetörténész – a magyar kultúra napja alkalmából, külön a kecskemétiek számára összeállított – ünnepi előadásán 2024. január 19-én, pénteken délután. Az előadás előtt Kecskemét alpolgármestere, Prof. Dr. Sztachó-Pekáry István köszöntötte a megjelenteket. Bősze Ádám egy idegen nyelvű kiadványra hivatkozva legismertebb magyar melódiaként a Rákóczi-dallamot nevezte meg. Ifj. Johann Strauss Éljen a magyar c. polkája is a kódában megszólaló Rákóczi motívumtól válik igazán magyarrá. A zenetörténész részletesen beszélt a Szózat és a Himnusz megzenésítésének körülményeiről, többek között arról, miként zárták ki a Szózat pályázatából Erkelt azáltal, hogy a zsűribe ültették. Ennek ellenére a gyulai komponista is megzenésítette Vörösmarty versét, és bár nagyszerű muzsika, ezt kevesen ismerik. A Kossuth nóták olyannyira a nemzeti identitás részévé váltak, hogy az egyik politikai párt közössége a választási győzelem pillanatában ezek közül énekelt egyet. Freddie Mercury 1986-os budapesti koncertjén a Tavaszi szél c. népdallal lepte meg magyar rajongóit. A kecskemétieknek Bősze Ádám e dallam Vásárhelyi Zoltán által írt kétszólamú feldolgozásával kedveskedett, amit Virág Barnabással szólaltatott meg. Végeredményben a magyarság kifejeződhet bármilyen melódiában, ami bennünk ennek az érzését idézi elő. Persze vannak bizonyos jellegzetes stíluselemek is, mint a verbunkos stílus vagy a török időkből itt maradt janicsár muzsika egyes elemei. Az izlandi focicsapat szurkolói himnusza Kálmán Imre Ördöglovas c. operettjének egyik népszerű tétele, de ez egész mást jelent nekik, mint nekünk. A program végén a közönség meghívott előadónk zongorakíséretével énekelte el nemzeti imánkat, a Himnuszt. Bővebben
Január 18.
Legutóbbi sci-fi találkozónkon elfeledett sorozatokkal foglalkoztunk: volt köztük retro és újabb, könnyedebb és komorabb egyaránt. Huszonkét alkotást vettünk sorra, majd látogatóink további címeket is ajánlhattak egymásnak. Következő alkalommal február 15-én 16.30-kor gyűlünk össze, hogy Jon Favreau és Robert Downey Jr. nagy dobásáról, a Vasember mozifilmről és folytatásairól beszélgessünk. Mindenkit várunk sok szeretettel a Tinivilágban! Bővebben
Január 9.
A Nyugdíjas Könyvbarátok Klubjának tagjai az év első klubnapján Mikszáth Kálmán és a legendás Bagi uram című előadást hallgatták meg.
A szentesi dúsgazdag parasztot, Bagi Józsefet (1800-1886) életében országszerte ismerték, mivel különcsége miatt a korabeli társasági lapok rendszeresen írtak róla. Emlékét tíz vármegyének közel száz faluja, városa örökítette meg anekdotákban, de a parasztnábob alakja megjelent az irodalomban is. Jókai Mór saját nevén szerepelteti a Jocus és Momus című kötetében, szerepel Tamási Áron: Hullámzó vőlegény című színpadi művében, és Mikszáth Kálmán több novellájának is főhőse.
Miután Bajtai Mária nyugdíjas tanár, a klub tagja röviden beszélt a téma irodalmi vonatkozásairól, Mesznéder Klára helytörténeti kutató mutatta be kutatásainak eredményét. Ő nem csak a fellelhető irodalmat olvasta végig, hanem felkereste a még élő leszármazottakat, emlékezőket, azt vizsgálva, mennyi lehet az igazsága a fennmaradt anekdotáknak és a szóbeszédnek. Csongrádon a 20. században évtizedeken keresztül kitartóan élt a „népnyúzó Bagi uram” képe. Annyira, hogy egyik leszármazottja, Bagi László néprajztudós a második világháború után még a Bagi Józseffel fennálló rokonsága miatt nem kapott állást. Sok életrajzi adat, tény viszont épp e negatív kép ellenkezőjét bizonyítja.
Mesznéder Klára nyomon követte a Bagiak kiterjedt családfáját is, és előadásában több híres kecskeméti leszármazottat mutatott be: Bagi László polgármestert, ifj. Bagi László helyettes polgármestert, Bagi Béla festőt; Bagi József építészt és Bagi Gyula színészt. Bővebben
Január 5.
Családias körben, de annál jobb hangulatban indítottuk az évet egy Helen Doron Kecskemét angol baba-mama foglalkozással. A bő fél órás alkalmon ezúttal a színek, számok, mozgásformák és építőkockák kerültek a középpontban, miközben énekeltünk, mozogtunk is egyet. Ha Ön is részesülne ebből a mókából, január 19-én csatlakozhat hozzánk Széchenyivárosi Fiókkönyvtárunkban. Bővebben
Tisztelt érdeklődő! Korábbi híreinket az eseménynaptárban láthatja és keresheti!
