Híreink

Tisztelt érdeklődő! Korábbi híreinket az eseménynaptárban láthatja és keresheti!

Április 29.

Április 29-én ismét két Kecskeméthez kötődő személlyel folytatódott Kriskó János kulturális szakújságíró pódiumsorozata, a Találkozások. Elsőként a kiskunhalasi születésű dr. Mácsai Anikó ügyvéd foglalt helyet a színpadon, aki immáron 50 éve mondhatja magát kecskemétinek. Noha erősen kötődik gyökereihez, hamar búcsút tudott mondani szülővárosának, hiszen sem ő, sem a férje nem szerettek volna szüleik árnyékában élni. Az ügyvédnő elárulta, noha eredetileg diplomatának készült, a matematika kitüntetett szerepe miatt rögvest a jogi pálya irányába mozdult. Karrierje során több területen is kipróbálta magát; felettesei az első pillanattól azon dolgoztak, hogy megutálja az ügyészi szakmát, a bírói pozíciója ellen a férje valósággal tiltakozott, 1994-ben még a politika szele is megérintette, de mivel elmondása szerint sosem szerette, ha mások utasítják és korlátozzák, a lehető legjobb döntés volt a részéről, hogy önálló praxist hozott létre, ahol egészen a mai napig társ nélkül dolgozott. A múlt idő pedig nem véletlen, a szakmát április 30-ával végleg maga mögött hagyja.

Noha a városban sok hölgy egy-egy turkáló révén kötött vele ismertséget, ez nem került szóba az est során, annál inkább emlékezetes ügyei és ügyfelei. Az ő nevéhez fűződik a Vörös és Fekete kiállítás, melyhez érdekes adalékként szolgált, mikor az ügyvédnő elmondta, rajztanára, Diószegi Balázs 13 évesen egy vörös háttér előtti fekete alakként festette le. Kriskó János kérdései nyomán dr. Mácsai Anikó örömmel mesélt unokáiról, a színházhoz fűződő kapcsolatáról, valamint arról, mit tervez az ügyvédi pálya utáni évekre.

Az est második vendége az Aranytoll Életmű-díjas újságíró, Ballai József volt, aki noha nagykőrösi lakos, a Petőfi Népe szerkesztősége révén ezer szállal kötődik a városhoz. Az irodalom szeretetébe nagypapája vezette be, ő tanította meg őt, valamint ikertestvérét olvasni, aki előszeretettel szavalt is nekik. Mindössze 16,5 éves volt, mikor az első cikke megjelent, amikor egy életre elkötelezte magát az írás mellett. A Petőfi Népe szerkesztőségéből főszerkesztő-helyettesként állt fel a rendszerváltást követően, de az ott töltött évekre a mai napig úgy gondol vissza, hogy egy csoda csapat voltak, hiszen a csúcson 80 ezer példányszámban megjelenő újság volt a második, ha nem a legjobb napilap az egész országban.

A privatizáció következtében került át jó 10 évre a Világgazdasághoz, ahol megírta élete legnagyobb cikkét, a Stadler-ügyet. Szintén emlékezetes volt számára az a 7 év, amit az Amerika Hangjánál töltött rádiós tudósítóként, ennek köszönhetően az ország legnevesebb politikusaival készíthetett interjút. Hogy utolsó szerkesztőségétől is búcsút vett, nem jelenti azt, hogy az írás ne lenne azóta is az élete szerves része. 2024-ben jelent meg Karcos diafilmek című kötete, melyben azokat a családi élményeit gyűjtötte egybe, melyeket örömmel adott közre közösségi oldalán. Bővebben

Április 28.

2026. április 28-án Kerékfy Márton zenetörténész, zeneszerző tartott előadást Ligeti György és az idén 100. születésnapját ünneplő Kurtág György zenéjéről a Muzsikáló évszázadok című sorozatunk záróestjén.

A zeneirodalomban gyakran találkozunk olyan zeneszerzőpárosokkal, akik kortársak voltak, és egymást kiegészítve alkottak. Gondolhatunk például az Itáliában működő, főként egyházi műveket író Palestrina és a világi zenében jeleskedő, Európát bejáró Lassus párosára, vagy a 18. századból Bach és Händel, illetve a 20. századból Kodály Zoltán és Bartók Béla kettősére. Hasonlóan szoros kapcsolat jellemezte Ligeti és Kurtág barátságát is: azonos nemzedékhez tartoztak, életre szóló barátság kötötte őket össze. Egyszerre felvételiztek a Zeneakadémiára, mindketten Románia magyar területeiről érkeztek, asszimilált zsidó családból. Mestereik között ott találjuk Veress Sándort és Farkas Ferencet is.

Kerékfy Márton előadása négy nagy témakör mentén mutatta be a két komponista életművének párhuzamait:

1. Újrakezdés

Az 1956-os forradalom mindkettejük életében radikális törést hozott. Ligeti a feleségével Bécsbe, majd Kölnbe emigrált, ahol a nyugat-európai avantgárd közegben, Karlheinz Stockhausen hatására fordult az elektronikus zene felé. Ennek egyik emblematikus darabja az Artikulation (1958), amely analóg eszközökkel létrehozott, úttörő jelentőségű elektronikus kompozíció.

Kurtág György súlyos belső válságon ment keresztül, majd párizsi ösztöndíja során – Messiaen tanítványaként és Stein Marianne segítségével – újra rátalált önmagára. Ennek eredménye az Op. 1-es Vonósnégyes, egy rendkívül tömör, koncentrált, hat tételes kompozíció.

2. Játék

A játékosság mindkét szerzőnél kulcsszerepet kap. Kurtág György Játékok című zongoradarab-sorozatát 1973-ban felkérésre kezdte komponálni és a ciklus máig bővül; eddig 11 kötet látott napvilágot. A darabok középpontjában a mozgás, a billentés, a játék és a formai felfedezés öröme áll – mintegy visszavezetve a zenélést a gyermeki kísérletezés szabadságához.

A Prelúdium és valcer C-ben című darab egyetlen hanggal játszik. Ezzel párhuzamba állítható Ligeti korai ciklusa, a Musica ricercata (1951–53), amelynek első darabja – a záróhang kivételével – szintén egyetlen hang különböző oktávokban való megszólaltatására épül.

A játékosság és a kísérletezés a hangszerkezelésben is megjelenik: Kurtág Perpetuum mobile című brácsadarabja a hangszer négy üres húrján mozog, aszimmetrikus ritmikával. Ligeti Szóló brácsaszonátájának 4. tétele (Prestissimo con sordino) ennek mintegy párdarabja: szédítő tempójú, folyamatos mozgás, amely a hangszer határait feszegeti.

3. Zenetörténeti és népzenei hagyomány

Mindkét komponista művészetében hangsúlyosan jelen van a hagyományhoz való viszony – nem egyszerű idézésként, hanem kreatív újraértelmezésként. Közös toposzaik közé tartozik a korál, a hoquetus („csuklás”, amikor egy dallam hangjai szólamok között oszlanak meg), a búcsúzás motívuma (Les Adieux) és a sirató.

Kerékfy Márton bemutatta, miként formálta át a két szerző Beethoven Esz-dúr („Les Adieux”) szonátájának nyitótételét, illetve hogyan jelenik meg a siratás gesztusa műveikben. Ligeti Kürttriójának (1982) negyedik tétele édesanyjának állít zenei emléket, míg Kurtág Mint az mezei virágoc… című darabját (Játékok V., 1982) szintén Ligeti Ilona tiszteletére írta. A lehajló dallamívek, a „sírás” zenei gesztusai személyes és egyetemes jelentést egyaránt hordoznak.

4. Énekhang

Kurtág életművében kiemelkedő jelentőségű a Kafka-töredékek (1985–87), amely 40 rövid tételben, szoprán hangra és hegedűre íródott. A közel egyórás ciklus rendkívüli sűrűséggel és érzékenységgel mutatja meg az emberi lét kiszolgáltatottságát, töredezettségét.

Ligeti György késői korszakában szintén fontos szerepet kap az énekhang: 2000-ben Weöres Sándor verseire komponálta a Síppal, dobbal, nádihegedűvel című ciklust, amelyet Károlyi Katalinnak és az Amadinda Ütőegyüttesnek ajánlott.

Az előadás korunk két megkerülhetetlen, világszerte meghatározó magyar zeneszerzőjének munkásságát hozta közelebb a közönséghez. Bár a kortárs komolyzene sokszor réteg műfajnak tűnik, az ilyen ismeretterjesztő alkalmak segítenek abban, hogy értő füllel közelítsünk felé.

Ne feledjük: minden korszak zeneszerzői a saját jelenükre reflektáltak, saját közönségüknek. Ahogyan ma természetes számunkra, hogy évszázadok zenéjét hallgatjuk, úgy érdemes nyitottan fordulni a ma születő alkotások felé is. Ligeti, Kurtág és az őket követő nemzedékek zenéje nekünk szól. Bővebben

Április 24.

Könyvtárunk is csatlakozott az idei Wunderbar fesztiválhoz, amely a német nyelvet népszerűsítette egy héten át hazánkban. Ennek keretében négy középiskolai csoportot fogadtunk az elmúlt héten. Volt nálunk Bibliotheksrallye, megismerhették a fiatalok a legrégebbi és a legújabb német dokumentumainkat, próbára tehették bátorságukat egy VR-eszköz segítségével, és Mersich Lili, a Goethe-Institut Budapest tanára rendhagyó német órákat is tarott a diákoknak.

Köszönjük a közreműködést az iskoláknak! Bővebben

Április 23.

Idén tavasszal is megrendezésre került a Megyei mesemondó próba. A vármegye számos településéről érkeztek a mesélők és varázsolták el hallgatóságukat. Köszönjük ezt a mesés délelőttöt nekik! Bővebben

Az Utazók a könyvtárban sorozat előadója április 23-án Jessica Placz angolnyelv-tanár volt, aki guatemalai utazásáról mesélt nagyszámú közönségnek.

Jessica az USA-ban született magyar apától és amerikai anyától. 2024-ben egy DNS-teszt eredményéből, majd édesanyjával történt őszinte beszélgetésből tudta meg, hogy anyai ágon valójában guatemalai. Ekkor határozta el, hogy találkozik rokonaival, akiknek létezéséről addig nem is tudott. A kutatást az interneten kezdte: édesanyja nevéből és születési adataiból kiindulva találta meg az első rokont, aki végül a többiekhez is elvezette. Néhány hónap múlva indult útnak a távoli országba, ami azonban nem várt nehézségeket hozott, így végül a 22 órásra tervezett repülőutat 61 óra alatt tette meg. Kimerülten, betegen érkezett meg Guatemalába, de boldog volt, mert újonnan felfedezett rokonai nagy szeretettel fogadták és látták vendégül.

Jessica három hét alatt egy természeti adottságait tekintve gyönyörű, de nagyon szegény és veszélyes országot ismert meg. Gazdaságának jelentős pillérét az USA-ba emigrált lakosok által hazautalt pénz jelenti. A középosztálybeli állampolgárok lakta városrészben a házak a helyhiány miatt egymásra épülnek, amelynek következtében nincs vagy alig van ablakuk, légkondicionálót pedig azért nem szerelnek fel, mert a külső részét úgyis ellopnák. A járdán közlekedve a lábak elé nézni kívánatos, mert sok helyen ellopták a csatornafedelet. A falvakban még nagyobb a szegénység. Az országban az egyenlőtlenség még latin-amerikai mércével is kiemelkedő, a vékony gazdag réteg szép városrészekben élhet, magas színvonalú szolgáltatásokhoz juthat a magánkórházakban, és kiváló oktatásban részesülhetnek a magániskolákban tanuló diákok. Az országban uralkodó közbiztonságot jól tükrözi, hogy amikor Jessica biztosításán keresztül szeretett volna orvosi ellátáshoz jutni, a biztosító nem talált olyan orvost, aki el mert volna menni Jessica rokonainak lakhelyére. Az emberek ott machatéval, golfütővel, egyéb eszközökkel felszerelkezve utaznak, hogy támadás esetén meg tudják védeni magukat. A benzinkutakat, de még a kólát szállító autókat is géppisztolyos rendőrök őrzik. Jessica szerencsésen megúszta a nagy kalandot, és boldogan tekint vissza útjára. Az előadás végén így foglalta össze érzéseit:

„A DNS-teszt egy csoda. 1 csepp nyál: tengernyi információ. Ami szórakozásként kezdődött, az teljesen megváltoztatta az életemet. A kutatás elején családfám szegényesen nézett ki, mint a legtöbb fa télen. Ahogyan teltek a hetek, és megérkezett a tavasz, egyre egészségesebben kezdett kinézni, a nyárra pedig gyönyörű lett. Minden új rokonnal egy újabb falevéllel gazdagodott a fám. Most már mondhatom, hogy van nagy családom. Tudom, hogy honnan származom. Büszke vagyok arra, hogy sikerült megteremtenem a családfámat. A kutatással megadtam mindent, amire szüksége volt, hogy megnőjön és megszépüljön. Úgy érzem, hogy nekem van a legeslegszebb családfám a világon.” Bővebben

Április 22.

László Ferenc 2026. április 22-én – egy nappal II. Erzsébet születésének 100. évfordulója után – tartotta meg előadását a Katona József Könyvtárban.

Az előadás középpontjában az államfői szerep állt: mit is jelent az, hogy a királynő „uralkodik, de nem kormányoz”? II. Erzsébet 1952-es trónra lépésekor nemcsak az Egyesült Királyság, hanem a Nemzetközösség számos országának is uralkodója lett – ez a kör azonban uralkodása alatt folyamatosan szűkült.

Különösen meghatározó volt az a szolgálateszmény, amelyet már 21 évesen megfogalmazott híres rádióbeszédében: életét népe szolgálatának szenteli – „legyen az hosszú vagy rövid”.

Az első évtizedeket még erősen apja öröksége határozta meg, és olyan történelmi személyiségek vették körül, mint Winston Churchill. Az előadás végigtekintett azon a 15 miniszterelnökön is, akik Erzsébet uralkodása alatt szolgáltak – köztük Margaret Thatcher, akivel különösen összetett, munkaközpontú, mégis feszültségekkel teli kapcsolatot ápolt.

Szó esett a heti audienciák világáról, a diplomácia finom jelzéseiről – például arról, hogyan közvetített politikai üzenetet egy-egy ruhaválasztással –, valamint a gondosan megszervezett állami látogatásokról.

A történész több emlékezetes, olykor humoros epizódot is felidézett:
– a „rossz Marbachba” szervezett látogatást,
– a „beszélő kalap” esetét, amikor a mikrofon magassága okozott gondot,
– vagy azt, hogyan vált hagyománnyá az új-zélandi „közönségtalálkozás”.

A királynő rendíthetetlen kötelességtudatát jól mutatja, hogy élete utolsó napjaiban is ellátta feladatait, és még halála előtt fogadta az új miniszterelnököt.

Az előadás kitért arra is, miként vált a királynő az ország „egyszemélyes imázsává”, és hogyan tudott egyszerre hagyományőrző és meglepően modern lenni – elég csak a 2012-es londoni olimpia megnyitójára gondolni, ahol egy humoros kisfilmben „ejtőernyős ugrást” is vállalt Daniel Craig oldalán.

Kecskeméti vonatkozásként szóba került az 1993-as látogatása is, amikor a Kodály Iskola kórusát a korabeli sajtó beszámolója szerint „elragadtatással” hallgatta. Bővebben

Április 21.

A hét folyamán egy nagyon kedvelt ifjúsági könyvsorozat, a Zabaszauruszok írója, M. Kácsor Zoltán – meseíró volt a vendégünk. Az utolsó dzsinn című könyvét mutatta be, melynek során a gyerekek többek között megismerkedtek a dzsinnek eredetével, fajtáival, szokásaival. Ezt követte egy kis borítóelemzés és felolvasás is. Bővebben

Április 18.

Egyszerűen imádjuk, amikor könyvtári tereink élettel telnek meg, ez a Kecskeméti Társasjáték Kör Egyesülete havi rendszerességű Társasjáték klubjain pedig rendre meg is történik.

Májusban elmarad a közös játék, de júniusban, a Múzeumok Éjszakáján ismét találkozunk! Bővebben

Április 17.

A mai Helen Doron English & Espanol Kecskemét angol babafoglalkozásán tizenöt izgő-mozgó lurkó lépett rá a idegen nyelvi elsajátítás útjára. Legyen szó eszközös, mozgásos vagy zenés feladatokról, a kicsik játszva, szivacsként szívják magukba a tudást, abból is legfőképp a hangzó készletet, ami segíti őket a későbbi, akcentus nélküli beszédben.

Következő hónapban ismét találkozunk. Kövesse figyelemmel közösségi oldalunkat és/vagy honlapunkat, ahol közzétesszük a májusi időpontot!  Bővebben

Április 14.

A XX. század zenéjéről tartott izgalmas és gondolatébresztő előadást Kovács Sándor zenetörténész 2026. április 14-én, Muzsikáló évszázadok című sorozatunkban.

Az előadás elején romantikus dalok eredeti és XX. századi „átértelmezéseit” hallhattuk: Johannes Brahms, Liszt Ferenc és Robert Schumann művei mellé kerültek a szövegek XX. századi megfogalmazásai. Csak később derült ki, hogy ezek a meglepő és gyakran egészen új megvilágításba helyezett változatok az amerikai Charles Ives alkotásai. Ives különleges személyiség volt: Arnold Schönberg kortársaként merészen kísérletezett, több hangnem egyidejű megszólaltatásával is. Az egyetemen igazi futballsztár, később sikeres biztosítási szakember lett – olyan alkotó, aki nemcsak zenében, hanem az élet más területein is új utakat keresett.

A XX. század egyik alapvető törekvése a hagyományos hangrendszer lebontása volt: negyedhangok, hatodhangok, új hangzásvilágok jelentek meg – ez a világ Bartók Béla érdeklődését is felkeltette. Ives „Central Park in the Dark” című műve különleges zenei élményt kínál: egyszerre több tempó és metrum szól, két karmester irányításával, miközben a csend is „megszólal”.

Az amerikai zenei élet további izgalmas alakjai is szóba kerültek: Conlon Nancarrow, aki szinte emberileg játszhatatlan darabokat írt lyukkártyás zongorára, és akit Ligeti György is nagyra tartott; valamint Henry Partch, aki saját hangszereket alkotott és 43 fokú skálát használt. Az est John Cage művészetével zárult, aki nemcsak Arnold Schönberg tanítványa volt, hanem szenvedélyes gombász is. Szó esett preparált zongorájáról, vízi „zenéjéről”, valamint legendás 4’33” című darabjáról, amelyben a csend – és a környezet hangjai – adják a zenét.

Az előadás meggyőzően mutatta meg, milyen rendkívül gazdag és izgalmas volt a XX. századi amerikai zene világa. Bővebben

Április 10.

Egy verseskötet és egy ifjú alkotó bemutatójával emlékeztünk meg idén a költészet napjáról. Április 10-én Sipos_Attila_András_Hivatalos_Oldal vésztői alkotó látogatott el hozzánk, hogy eddigi önismereti utazásának tapasztalatairól valljon a közönségnek, melyben Lélekbarlang című, 64 verset tartalmazó kötete volt a segítségére. A program beszélgetőpartnere, Szécsiné Lestyán Magdolna művészeti előadó hegedűjátékával vette kezdetét, aki szertartásvezetőként biztos kézzel, gyakorlottan vezette és tartotta mederben a sokfelé ágazó beszélgetést.

Sipos Attila András a kötet eredőjeként 9 éves korában elveszített nagypapáját említette meg, akinek távozása után érzett fájdalmát a versírás segítségével próbálta feldolgozni. Traumáját azonban idővel több másik is követte: édesapja stroke-ot kapott, ami miatt nem tudta tovább betölteni a családfői szerepet, így Attilának idő előtt kellett férfivá érnie, testvére pedig 16 éves korában hunyt el. Ez utóbbi ébresztett fel benne egyfajta küldetéstudatot, hogy verseit könyv formájában jelentesse meg, valamint hogy fiatalabb társait patronálja, segítve, támogatva őket a költővé válás útján.

Az alkotó Lélekbarlang című kötete 11 év alkotói munka 64 kiválasztott művét tartalmazza, melyek a depresszív, magánnyal átitatott hétköznapoktól indulnak, majd jutnak el végül egy derűsebb, bizakodóbb, hálával átitatott életkorszakig. Mindez jól tükrözi Sipos Attila András önismereti útját, aki a nehézségekből erőt merítve képes volt egy pozitív életszemléletű, ambiciózus fiatal felnőtté válni, tele tervekkel, eltökéltséggel. Bővebben

Április 7.

Április 7-én a Nyugdíjas Könyvbarátok Klubjában a „Húsvétkor a Cartuja Aula Dei monostorban” című vetített képes előadáson vehettek részt a klubtagok, melyet az alkalmak szervezője, Kálvinné Jenei Ágnes könyvtáros tartott.

A spanyolországi Zaragozától 14 kilométerre, Peñaflorban áll az egykori karthauzi monostor, a Goya festményeiről is híres Cartuja Aula Dei. Az 1567-ben megnyitott monostor ma már a francia Chemin Neuf ökomenikus elhivatottságú, katolikus közösség fenntartásában működik. A karthauzi rend a csökkenő szerzetesi létszám miatt nem volt képes fenntartani ezt a hatalmas épületrendszert és gazdaságot, ezért 2011-ben átadta azt a fiatal Chemin Neuf közösségnek, amely új szerepet adott a monostornak: elsősorban családok számára fenntartott képzési központot alakított itt ki. Egy ilyen képzésen vett részt a Jenei család a 2018–19-es tanévben. A monostorban töltötték a húsvétot, a családfő pedig nazarenoként részt vehetett a zaragozai húsvéti körmeneten is.

Az előadó a család élményeit mesélte el az általuk készített fotók és videók segítségével. Bemutatta, milyen a híres körmenet „belülről”, valamint azt is, hogyan ünnepelik a nagyhetet és húsvétot az egykori karthauzi monostorban. Bővebben

Április 7-én elindult László Ferenc háromrészes előadássorozata a Katona József Könyvtárban a 100 éve született II. Erzsébet életéről. Az első alkalom a családi háttérre fókuszált – sok apró, izgalmas részlettel.

A királynőt kívülről jól ismerjük, mégis feltűnő, mennyire kevés konkrét politikai véleményt tudunk tőle idézni. Ez nem véletlen: hét évtizedes uralkodása alatt végig szigorúan ügyelt a pártatlanságra. Az uralkodók megítélése V. György idején vett fontos fordulatot, aki tudatosan kezdte használni a médiát, és elsőként mondott karácsonyi rádióbeszédet. Fia, VIII. Eduárd rövid uralkodása után – mivel egy kétszeresen elvált nőt akart feleségül venni – lemondott, így öccse, VI. György került trónra. VI. György és felesége tudatosan szeretetteljes, „normálisabb” családi légkört igyekeztek teremteni Erzsébet és Margit számára; nevelésükben egy dada és egy nevelőnő is fontos szerepet játszott (utóbbi azonban később kegyvesztett lett, miután visszaemlékezéseket publikált).

Erzsébet fiatalon találta meg a szerelmet Fülöp herceg személyében, akivel 1939-ben ismerkedtek meg. A kapcsolat nem volt problémamentes: Fülöp családjának több tagja a náci Németországhoz kötődött, ezért a királyi család eleinte ellenezte a házasságot. Végül azonban a szerelem győzött. Fülöpnek le kellett mondania görög és dán hercegi címéről, majd az esküvőt követően megkapta az edinburgh-i hercegi rangot. Az 1947-es esküvő után egy évvel megszületett Károly: több mint négy évtized után ő volt az első fiúgyermek a Windsor-házban. Érdekes ellentmondás, hogy míg Erzsébetet szeretetteljes családi közegben nevelték, saját gyermeke, Károly herceg már jóval távolságtartóbb légkörben nőtt fel – ami az uralkodócsaládoknál inkább általánosnak mondható.

Szó esett a királyi család hétköznapibb oldaláról is: a Britannia jachton például sokkal oldottabban éltek, olykor még a királynő is hawaii ingben mutatkozott. II. Erzsébet a lóversenyt és a skót táncot kedvelte, és nem a klasszikus zenét vagy a „magas” művészeteket. A családi történetek között megjelentek a feszültségek is: az Anyakirálynő költekező életmódja, illetve Margit hercegnő sikertelen szerelme egy válófélben lévő férfival.

Károly herceg és Diana hercegné 1981-es házasságkötése az „évszázad esküvője” volt – az esemény tiszteletére még bélyeget is kiadtak. A királyi család híres „Balmoral-tesztjén” Diana még megfelelt, Erzsébet pedig nem avatkozott bele fia házassági problémáiba egészen a hercegné BBC-interjújáig, amely – a családot érintő kritikus hangvételével – felgyorsította a kapcsolat felbomlását. Bővebben

Március 31.

Verdi Traviatája került a Muzsikáló évszázadok harmadik előadásának középpontjába március 31-én, kedden, ahol Mona Dániel, az Operaház zenetörténésze új megvilágításba helyezte a romantikus operairodalom ikonikus művét.

Az ifjabb Alexandre Dumas regénye nyomán született operának Verdi eredetileg a Szerelem és halál címet szánta – ez a kettősség pedig az egész művet áthatja. A nyitány zenei íve a gyötrelemtől és szomorúságtól a két szerelmes találkozásán át a boldogságig vezet, miközben témái az opera későbbi pontjain is visszatérnek: az első a harmadik felvonás elején, a második a második felvonás nagy szerelmi jelenetében, az utolsó motívum pedig már az első felvonás elején hallható. Így az opera dramaturgiája épp a nyitány fordítottja: a történet eleinte derűs, a végére azonban minden tragédiába fordul. Mona Dániel érdekességként azt is megemlítette, hogy a Micsoda nő! című film zenei dramaturgiája ezzel szemben a nyitány sorrendjét követi, hiszen a film pozitív befejezésű.

Az előadó Alfredo és Violetta három nagy kettősén keresztül mutatta be a duettek evolúcióját. Az első, a híres Libiamo ne’ lieti calici még valójában nem igazi duett: Alfredo a kurtizán partiján egy kikényszerített pohárköszöntőt mond, Violetta pedig ugyanarra a zenei anyagra, de más szöveggel, ironikusan válaszol. Néhány perccel később, Alfredo spontán szerelmi vallomásánál Violetta még egészen más karakterben felel, ám miközben szövegben ellenáll, zeneileg már fokozatosan átveszi Alfredo dallamát. A harmadik felvonás végén pedig, a kibékülés jelenetében már valódi egység jön létre: a két szólam kiegészíti egymást, harmóniát teremtve — a szerelem itt érik be igazán.

Külön figyelmet kapott Alfredo apjának, Giorgiónak alakja is, aki a szerelmesek szétválasztásán dolgozik. Már belépése is baljós: lefelé tartó mélyvonósok kísérik. Mona Dániel arra is rámutatott, hogy míg a recitativo felgyorsítja a drámai időt, az ária lelassítja azt, és lehetőséget ad a szereplő belső világának megmutatására. Giorgio híres áriájában először Violetta szívére próbál hatni, majd pengetett vonósok kíséretével ravasz érvelésbe kezd: „úgysem tart örökké…”. A rosszindulat zenei ábrázolását ezután egy őszinteséget alig sejtető vigasztalás követi. Hogy a jelenet végi bocsánatkérése mennyire tekinthető őszintének, azt az előadó a közönség megítélésére bízta.

Szó esett Violetta első nagy jelenetéről is: az È strano, è strano! valóságos érzelmi pingpong, amelyben a carpe diem életfelfogás és a szerelem feszül egymásnak. A kíséretben a vonósok az észérveket, a fafúvósok a szív hangját jelenítik meg, miközben a szerelem fokozatosan felszabadul a nőben. A Sempre libera táncos karakterű nagyáriájában Violetta még a szabadságot hirdeti, de közben a távolból hallja – vagy talán csak képzeli – Alfredo hangját, s ezután már sokkal visszafogottabban tér vissza a főtéma. Bővebben

Március 28.

A Forrás folyóirat szerkesztősége emlékkonferenciát rendezett egykori főmunkatársa, Buda Ferenc Kossuth- és Príma-díjas alkotó, a Nemzet Művésze tiszteletére. A rendezvényt Bán János, Kecskemét alpolgármestere nyitotta meg köszöntőjével. A rendezvényt végig nagy érdeklődés kísérte, és jelen voltak Buda Ferenc családtagjai is, többek között Buda Eszter, Buda Borbála, Buda Ádám, Buda Péter és felesége, valamint Orosz Csaba.

A konferencia első előadója Orosz István (Kossuth-díjas grafikusművész, Nemzet Művésze) volt, aki előadásában személyes emlékeket idézett fel, amelyek gyermekkoráig nyúltak vissza, hiszen édesapja, Orosz László közeli kapcsolatban állt a költővel. Ezekből az élményekből tíz rövid történetet osztott meg a hallgatósággal. Ezt követően dr. Füzi László, a Forrás főszerkesztője adott áttekintést Buda Ferenc munkásságának főbb sajátosságairól. Előadásában – „Egy választás, s ami utána következett” címmel – arra világított rá, hogy a költő már fiatalon, 17 évesen elkötelezte magát a költészet mellett, és ezt tekintette élete hivatásának.

Lapis József, a Sárospataki Református Hittudományi Egyetem könyvtári munkatársa és az Alföld folyóirat szerkesztője Buda Ferenc költészetének kevésbé ismert oldalát mutatta be. Előadásában a bibliai motívumok és a hit paradoxonjainak megjelenését vizsgálta Buda Ferenc műveiben. Szintén különleges megközelítést választott Szegő János, a Magvető Kiadó szerkesztője, aki a vasút szimbolikáját elemezte a költő verseiben.

Az ebédszünet után dr. Mórocz Gábor, a Tokaj–Hegyalja Egyetem oktatója tartott előadást. Mivel korábban kismonográfiát is publikált a költőről, most egy kevésbé tárgyalt nézőpontot emelt ki: az időskor és fiatalság viszonyát vizsgálta a versekben, különös tekintettel a rezignáció, a nosztalgia és az irónia megjelenésére. Füzi Péter, az Akadémiai Kiadó munkatársa szintén személyes hangvételű előadással készült. Elemzésének középpontjában a „Himnusz haza” című vers állt, amelyet Buda Ferenc az ő családjának ajánlott. Az előadó részletesen vizsgálta a mű tájszemléletét.

Ugyan betegség miatt elmaradt Csenki Nikolett előadása, amely „A Füvek példája” biopoétikai értelmezését dolgozta fel, azonban az írás teljes terjedelmében megjelenik majd a Forrás folyóirat májusi Buda Ferenc-emlékszámában. Utolsó előadóként Pál Sándor Attila, a Forrás szerkesztője zárta a konferenciát Buda Ferenc nyomtatásban megjelent interjúiról szóló prezentációjával. Érdekfeszítő előadásában rendszerezte a jelenleg ismert 66 interjút, ismertetve azok típusait és jellegzetességeit, majd részletek felolvasásával érzékeltette a költő gondolkodásmódját, művészeti szemléletét, valamint a kor hozzá fűződő viszonyát. Bővebben

Március 27.

2026. március 27-én közel ötven mesemondó és az őket kísérő felnőtt vett részt a Kecskeméti Tavaszi Fesztivál programján. Csernik Szende székely mesemondó, lábbábos már a köszöntésével felkeltette a közönség figyelmét. Nyelvi játékát, a tájegységre jellemző szavait meséi közben tanulták meg kicsik és nagyok. Megtudhattuk tőle, milyen emlékeket hordozza gyerekkorából, amiket átad a meséin keresztül; úgy, mint tisztelet, gondoskodás és a természet szeretete.

Az első meséjét örömmel ismerte fel a hallgatóság, mert a mesemondó próbák egyik kedvence. A csihány csípte csóré lábacskája segítségével mesélte el A kolbász, a béka és az egér történetét interaktív formában. Együtt főzött a hallgatóság, nagy nevetések közepette. Megtudtuk, hogyan lehet csendes tapasztalatot szerezni, mi az a laskasirítő, léostyán, murkocska, celler és pityóka. Szende második meséje egy családi történetet elevenített fel a mesebölcsőben. Nagymamájára emlékezett, ahogy ringatta, énekelt neki és puszilgatta. Felnőtt korában hasonlóan gondoskodott a szeretett nagyiról, amikor már ő szorult segítségre. A szívhez szóló emlékezés könnyeket csalt a felnőttek szemébe. Megelevenedett a gyermekkorunk.

Csernik Szende előadását kivétel nélkül mindenki nagyon élvezte, és megköszönte, hogy a részese lehetett. Csoportképek és közös szelfik bizonyítják, milyen elragadó hatással volt a közönségre. Bővebben

2026. március. 27-én, a Kecskeméti Tavaszi Fesztivál programjaként került megrendezésre a Klebelsberg Kunó-emlékév keretében a Trianoni Szemle című folyóirat 2025. évi különszámait bemutató est. Az előadók egyike dr. habil Ujváry Gábor CSc, a VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár általános és tudományos főigazgató-helyettese, aki vetített képes előadásában részletesen ismertette a 150 éve született egykori vallás- és közoktatásügyi miniszter, a magyar tudományos és kulturális élet kiváló alakja életútját. Gróf Klebelsberg Kunó 1922-től 1931-ig tartó minisztersége idején rendkívüli munkát végzett, oktatás-, tudomány-, sport- és kulturális politikája máig ható, maradandó értékeket teremtett. Életművével bekerült a 20. század azon magyar államférfiai közé, akiknek szellemi hagyatéka megkerülhetetlen.

Az est másik előadója Székelyné Kőrösi Ilona történész, etnográfus volt, aki a miniszter népiskolákért, a vidék kulturális fejlődéséért, a tömegműveltség emeléséért végzett munkáját mutatta be. A nevéhez fűződő nagyszabású tanyai iskolaépítési akció megszervezésére a népszövetségi kölcsön felvételét követően kerülhetett sor. Az 1925-30 között lezajlott, központilag irányított, jól szervezett akció egyedülálló a magyar iskolák történetében. Az iskolaépítési akció az 1926. évi VII. törvénycikkre épült. A dokumentum „A mezőgazdasági népesség érdekeit szolgáló népiskolák létesítéséről és fenntartásáról” címet viselte. Klebelsberg iskolaépítési programja öt esztendőre szólt, és 5000 népiskolai objektum megvalósítását tűzte ki célul. (Ez 5000 iskolai objektum 3475 tanterem és 1525 tanítói lakás felépítését jelentette.) Az akció során az Alföld néhány pontján egyszerre épült föl valamennyi tervezett népiskola. Ilyen részlet-akcióra volt példa a kecskeméti tanyavilágban is. A kecskeméti tanyai iskolák felavatására 1926. október 4-én került sor Horthy Miklós kormányzó és Klebelsberg Kunó kultuszminiszter részvételével. A méheslaposi külterületi iskolánál rendezett ünnepségen jelképesen felavatták az Alföldön addig felépült 361 népiskolai létesítményt is. Klebelsberg Kunó több szálon is kötődött Kecskeméthez, 1928-ban a város díszpolgára lett.

Az előadásokat Dratsay Ákos művészi fuvolajátéka színesítette, aki a Klebelsberg-korszak kiemelkedő zeneszerzőjének, Dohnányi Ernőnek a Passacaglia című művéről tartott ismertetetőt, majd elő is adta a darabot.

Az est 2. felében a Trianoni Szemle 4 különszámát mutatta be röviden a két történész. A különszámok Klebelsberg életéről, iskolaalapítói munkásságáról, a két világháború közötti magyar művészeti élettel való kapcsolatáról és a kultuszminiszter emlékezetéről és kultuszáról szóltak. Bővebben

Március 26.

Az Utazók a könyvtárban sorozat vendége március 26-án Bardócz Attila földrajz-rajz szakos tanár volt, aki évtizedek óta járja a világot. Afrikába sokáig nem kívánkozott, mígnem kilenc éve, akkor még egy utazási iroda szervezésében tett meg egy Namíbia, Botswana, Zimbabwe körutat, amikor beleszeretett ebbe a földrészbe (is).

A körúton a csoport nagyobbrészt Namíbiát járta be. A fotókon bemutatott tájak és az élővilág az előadás közönsége számára a Sivatagi show és Az oroszlánkirály című filmekből ismerősek lehettek. A homokfodros sivatag a hatalmas, akár 400 méter magas homokdűnékkel, amelynek vörös színét a benne található rengeteg vasérc adja. A Spitzkoppe kopasz gránit csúcsai és gömbjei; mivel a gránit kemény kőzet, nem reped, viszont mállik, így alakultak ki ezek a formák. A fehér színű Halott mocsár kísérteties tája, melynek fái noha 600-700 éve halottak, de még mindig állnak, mert annyira száraz a levegő, hogy nem tudnak elkorhadni. Szőlőmadár, hajnalbogár, szarvcsőrű madár, „tömegével” zsiráf, zebra, antilop, strucc, kis szerencsével oroszlán, hiéna, elefánt, orrszarvú is látható, bár a túl közeli találkozás utóbbiakkal nem ajánlott. Mindhárom országban hatalmas nemzeti parkok találhatóak, példás a természet védelme. Az őslakosok élete azonban nagyon sokat változott. A busmanok már a fehérek által létrehozott nyomorúságos telepeken élnek, és csak a turisták kedvéért térnek vissza sivatagi kunyhóikhoz, hogy ott bemutassák ősi életmódjukat. Botswanában egy csónaktúrán vettek részt a turistacsoport tagjai, ahol azon izgulhattak, hogy ne keltsék fel a közhiedelemmel ellentétben kifejezetten agresszív víziló túlzott figyelmét. Zimbabwében a Viktória-vízesést, a „Mennydörgő üstöt” keresték fel. Ez a Föld legszélesebb vízesése, esős időszakban 1708 méter széles. A csoport száraz évszakban járt ott, de a látvány így is lenyűgöző volt.

Az előadás végén az érdeklődő közönségből még számtalan kérdés érkezett, melyekre Bardócz Attila készségesen válaszolt. Bővebben

Március 25.

Március 25-én három vendéggel folytatódott Kriskó János kulturális szakújságíró Találkozások című pódiumsorozata. A népszerű televíziós műsorvezető elsőként Hoffer Zoltánt kérdezte, aki mindössze 18 évesen vállalta magára a bibliai tematikájú szabadegyetem szervezésének és irányításának feladatát. Mint elmondta, Szigeti Jenő kérte fel erre a munkára, amely kezdetben csupán néhány alkalomra szólt, ám mestere hamar felismerte rátermettségét, és arra biztatta, hogy életfeladatként tekintsen rá.

A beszélgetésből az is kiderült, hogy Hoffer Zoltán különleges életutat járt be: talán egyedülálló módon előbb szerzett egyetemi végzettséget, és csak ezt követően érettségizett le. Ennek hátterében az állt, hogy 1983-ban – pusztán vallási okokból, mert családjával templomba járt – megbuktatták biológiából és kémiából. Ez kezdetben elbizonytalanította a továbbtanulásban, ám amikor 18 évesen csatlakozott az adventista egyházhoz, életútja egyértelmű irányt kapott. Ma már kifejezetten hálás fiatalkori nehézségeiért, mert ezek világossá tették számára, hogy a hitélet és mások segítése az ő valódi hivatása.

A program második részében Edőcs Fanni és Korb Attila egy jazz ballada előadásával teremtettek különleges hangulatot. Mindketten zenész családból érkeztek, így pályaválasztásuk szinte magától értetődő volt. Korb Attila már 11 évesen saját zenekart alapított, 13 évesen pedig a Bohém Ragtime Jazz Band teljes jogú tagja lett. Érdekességként elhangzott, hogy egy fiatalkori beidegződés következtében mind a mai napig a másik kezével kezeli a harsona tolókáját.

Edőcs Fanni ezzel szemben kezdetben kevésbé volt elkötelezett hangszere iránt: a budapesti konzervatórium helyett Kecskemétre ment tanulni, és kezdetben szinte „sajnálatból” kezdett csembalóórákra járni. A zongorát – amelyet korábban fő hangszerének tekintett – 14 évesen végleg háttérbe szorította, és bár ma is ad alapfokú zongoraleckéket, érdeklődése egyértelműen a régi magyar hangszerek felé fordult.

A beszélgetés során az is kiderült, hogy Ittzés Tamás és Mudrák Mariann az ő családjuk révén ismerkedtek meg egymással, és a történet különös fordulata, hogy Attila és Fanni éppen az ő esküvőjükön találkoztak először. Bővebben

Március 20.

Ismét egy vidám angol foglalkozásban volt része a babáknak, köszönhetően a Helen Doron English & Espanol Kecskemétnek. Mindegy volt, hogy éppen Sunny üdvözölte a kicsiket, vagy éppen az építőkockák és a jolly joker buborékfújó került elő, az összes jelenlévő gyerkőc jól érezte magát, miközben észrevétlenül szívták magukba az angol nyelv hangzó készletét, ezzel segítve későbbi nyelvtanulásukat. Bővebben

Március 18.

A Kecskeméti Tavaszi Fesztivál keretében, 2026. március 18-án mutattuk be a Magyar Kodály Társaság szervezésében A mi Erkelünk című új dokumentumfilmet. Az alkotás különleges jelentőségét adja, hogy Erkel Ferencről utoljára 1952-ben készült film, így valóban hiánypótló mű született.

A vetítést megelőzően Jámbor Zsolt beszélgetett Somogyváry Ákossal, az Erkel Ferenc Társaság elnökével, aki egyben a zeneszerző szépunokája is. A beszélgetésből kiderült: Erkel életműve ma sem lezárt, hiszen még mindig vannak feltárásra váró művek, kiadás előtt álló darabok. Somogyváry Ákos küldetésének tekinti, hogy mindezt kutassa és közelebb hozza a mai közönséghez.

A film érzékletesen rajzolja meg Erkel Ferenc alakját: a gyulai indulástól a nemzetközi hírnévig ívelő pályát, amely során a magyar zenét európai szintre emelte. Megismerhetjük benne a kivételes tehetségű muzsikust, akinek nagysága előtt még Liszt Ferenc is meghajolt. Az alkotás nemcsak a komponistát, hanem az embert is közelebb hozza: a szenvedélyes sakkozót, a sokoldalú művészt és a magyar zenei élet egyik megteremtőjét.

Különösen megható, hogy a film narrációját a Kossuth-nagydíjas Mécs Károly készítette – ez volt életének utolsó művészi munkája.

Az est során egy személyes hangvételű pillanat is helyet kapott: Somogyváry Ákos felidézte a galyatetői Magyarok Nagyasszonya kápolna és harmóniumának felújítását, amelyben Ittzés Mihály is jelentős szerepet vállalt, majd ennek emlékére fotómontázst adott át a zenetudós özvegyének. Bővebben

Március 17.

Március 17-én három influenszer, Hudácskó Brigitta (Popkult, csajok, satöbbi), Pancsusák Boglárka (BorkaReads) és Vigh Ágnes (https://www.tiktok.com/@konyvkalandok) volt a vendégünk, akiket Sipos_Attila_András_Hivatalos_Oldal költő kérdezett az online világban végzett tartalomkészítői munkájukról. A beszélgetés során kiderült, hogy valamiképp mindannyian az egymáshoz való, közös téma mentén történő kapcsolódás reményében indították útjukra eltérő platformú csatornájukat, melyek azóta sokakat inspiráltak az olvasás megkezdésére, vagy éppen egy-egy ajánlott kötet elolvasására. Valamennyiük életében volt egy-egy meghatározó olvasmány: Hudácskó Brigitta Jane Austen Büszkeség és balítéletét, Agatha Christie krimijeit, Pancsusák Boglárka a fantasyk terén a Tüskék és rózsák udvarát, a Hollófiúk-sorozatot, klasszikusok közül pedig Oscar Wilde Dorian Gray arcképét, míg Vigh Ágnes a görög mitológiára épülő Percy Jackson-szériát, valamint Donna Tartt A titkos történet című regényét emelte ki.

Sipos Attila András kérdésére válaszolva a tartalomkészítők kifejtették, valamennyien olvasnak magyar és angol nyelven, utóbbin sokszor azért, mert elégedetlenek a magyar fordítás minőségével. Míg a Popkult csajok satöbbi nem igazán szokott kapni PR-megkereséseket, Borka és Ágnes az ilyen típusú felkéréseket tudatosan megszűrik, és csak azokat vállalják el, melyekkel azonosulni tudnak. Az ingyenesen használható közösségi felület, a Wattpad kapcsán mindhárman pozitívan nyilatkoztak: itt bárkinek lehetősége van kiélni kreatív energiáit, és arra is volt már példa a magyar piacon, amikor egy szerző, Kollár Betti tehetségére itt figyelt fel egy könyvkiadó. Az együttműködések terén kivétel nélkül nyitottak a kollaborációra, már csak azért is, mert habár az olvasás alapvetően egy magányos tevékenység — Hudácskó Brigitta szerint —, igazi közösségi élmény is tud lenni. Bővebben

A 41. Kecskeméti Tavaszi Fesztivál keretében látogatott el hozzánk Bősze Ádám zenetörténész és László Ferenc történész, akik páros, a spontaneitásra és a humorra egyaránt építő előadást tartottak II. Józsefről és Mozartról. Az érdeklődők száma csodálatra méltó volt, látogatóink Nagytermünk minden négyzetcentiméterét megtöltötték. Bővebben

Az eseményről Kriskó Jánostól és Varga Gézától olvashat bővebb beszámolót a Hiros.hu oldalán:

https://hiros.hu/paratlan-parok-a-muzsikalo-evszazadok…

https://hiros.hu/kozonsegsiker-mozart-es-ii-jozsef…

Március 16.

Örömmel tájékoztatjuk olvasóinkat, hogy az Országos Széchényi Könyvtár koordinációjával 2026. március 16-án elindult a Széchényi Ferenc Könyvprogram.

A program keretében a Libri-Bookline Zrt. összesen 349 könyvcím 80 000 példányát ajánlja fel a Kárpát-medence magyar nyilvános és iskolai könyvtárainak, mintegy 320 millió forint értékben. A kezdeményezés célja, hogy a könyvtárak korszerű, jó állapotú és az olvasók által kedvelt kiadványokkal gazdagíthassák állományaikat – mindezt térítésmentesen.

A Széchényi Ferenc Könyvprogram példaértékű együttműködés: állami és önkormányzati intézmények, piaci szereplők és civil szervezetek közösen dolgoznak a magyar könyvkultúra erősítéséért.

A program megvalósításában a Corvina Alapítvány is közreműködik, a határon túli könyvtárakba történő eljuttatást pedig három regionális könyvtár segíti:
– a győri Dr. Kovács Pál Könyvtár és Közösségi Tér,
– a debreceni Méliusz Juhász Péter Könyvtár,
– a kecskeméti Katona József Könyvtár,
valamint a Nemzetstratégiai Kutatóintézet.

Könyvtárunk tehát kiemelt szerepet, komoly és felelősségteljes feladatot kapott a programban: a Kárpát-medence déli, magyarok lakta térségeinek könyvtáraiba juttatjuk el az adományokat.

Dolgozunk rajta, hogy a könyvek minél hamarabb eljussanak a határon túli magyar közösségekhez! Bővebben

Március 13.

Nagy örömmel és büszkeséggel osztjuk meg a hírt, hogy nemzeti ünnepünk alkalmából Dr. Sulyok Tamás, Magyarország köztársasági elnöke a Magyar Érdemrend lovagkeresztje kitüntetést adományozta Bujdosóné Dr. Dani Erzsébetnek, a Katona József Könyvtár igazgatójának, a Debreceni Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának tanszékvezető egyetemi docensének a szakma innovatív megújítása, a közösségi értékek megőrzése és a jövő nemzedékei számára élhetőbb könyvtári környezet kialakítása érdekében végzett munkája elismeréseként.

A rangos állami elismerést ünnepélyes keretek között, a Pesti Vigadóban adta át Hankó Balázs, kultúráért és innovációért felelős miniszter.

Szívből gratulálunk az elismeréshez, és kívánunk további jó egészséget, erőt és sok új szakmai sikert a munkájához! Bővebben

„Nem középiskolás fokon…” ismeretterjesztő sorozatunk keretében Magyar Ernő, a Volt egyszer egy beatkorszak blog szerzője, a HANGŐR Egyesület külső munkatársa tartott előadást, aki a II. világháborútól egészen a rendszerváltásig tekintette át a magyarországi szubkulturális közeg változásait és jellegzetességeit. Előadásában rámutatott arra, hogy a fényes szelek nemzedéke rögtön a második nagy világégést követően bukkant fel, akiknek tagjai kezdték el az ország újjáépítését. A csalódást és kiábrándulást jelentő 1948-as év után őket váltotta a pesti srácok nemzedéke, akik már radikális változásra vágytak, azonban politikailag kissé „zavaros” elképzelésekkel rendelkeztek, az 1956-os megmozdulásokat követően pedig apátiába süllyedve tűntek el. Az ezt követő Kádár-rendszeri „kiegyezés” közös amnéziára késztette a társadalmat, amikor bár látszólag viszonylagos béke uralkodott, politizálni tilos volt, és az embereknek be kellett érniük azzal, hogy volt hol lakniuk, volt mit enniük és volt szórakozási lehetőségük.

Ebben az időszakban jelent meg a beatnemzedék, akiknek még igencsak behatárolt szórakozási lehetőségeik voltak, például a Budapesti Ifjúsági Park, ami igen sajátos szabályzattal rendelkezett mind az öltözködésre, mind a viselkedésre vonatkozóan. Talán éppen ezért aratott nagy sikert a fiatalok körében az ekkor felbukkanó Piramis együttes. A rendszer természetesen ezt nem nézte jó szemmel, ezért a KISZ bevonásával igyekeztek csökkenteni a banda népszerűségét; sikerrel, hiszen a fesztiválokon fellépő és albumokat publikáló formáció, lévén már nem minősült tiltottnak, érdektelenné vált a fiatalok számára. Az így hátramaradó Piramis-árvák új együttesekben találták meg magukat, mint amilyen a P. Mobile, a Hobo Blues Band, a Beatrice és az Edda volt.

Magyar Ernő előadásában kitért a szubkultúrát képező társadalmi csoportokra is: a csövesek még a Piramis együttes fénykorában jelentek meg, akik a passzivitást, kóborlást és zenehallgatásba feledkezést jelképezték. Megnevezésük eredete homályba vész, de valószínűsíthetően a trapéznadrág ellenében megjelenő csőnadrág miatt hívhatták őket így. Öltözködésük elengedhetetlen része volt a flaneling, az alföldi papucs, a szimatszatyor. A másik végletet a digók képviselték, akik a rendszer megítélése szerint jól öltözöttek voltak, elfogadhatóan viselkedtek, és akik a rock helyett a diszkózenét részesítették előnyben. Őket követte az új hullám, ami már egy nehezen behatárolható, széles spektrumú szubkultúrát írt le, melynek két véglete volt a popper és a punk.

Ennek a szubkulturális sokszínűségnek vetett véget a rendszerváltás, ami megteremtette a fogyasztói társadalmat, ez pedig szép lassan uniformizálta az embereket. Magyar Ernő előadását egy mind a fiatalok, mind a felnőttek számára megszívlelendő gondolattal zárta: „Legyetek ott mindenhol, ne hagyjatok ki semmit!” Bővebben

Március 10.

A Középpontban a katedra című sorozat március 10-én a tanulói diverzitás kérdéskörével folytatódott. Az SNI-s és BTMN-es tanulókat érintő témáról a Debreceni Egyetem két oktatója tartott előadást: Dr. Bacskai Katinka, a Nevelés- és Művelődéstudományi Intézet adjunktusa, valamint Sávai-Átyin Regina, a Nevelés- és Művelődéstudományi Intézet Neveléstudományi Tanszékének tanársegédje ismertette a legfontosabb szempontokat a résztvevők számára. A két szakember a CHERD-Hungary (Center for Higher Education Research and Development — Hungary), vagyis a Debreceni Egyetemhez kötődő kutató-fejlesztő központot képviselve beszéltek átfogóan a témáról, melynek kapcsán az észak-alföldi régióban végzett kutatásaikat is ismertették.

Bevezetésként Dr. Bacskai Katinka áttekintette azokat a szakpolitikai lépéseket, amelyek először irányították rá tudatosan a figyelmet a speciális nevelési igényű gyermekek oktatására. Kiemelte az 1994-ben megfogalmazott ajánlást, amely kimondta, hogy minden gyermeknek joga van a lehető legmagasabb szintű oktatáshoz; ez az elv egy, napjainkig tartó integrációs folyamatot indított el. Az integráció megvalósítása azonban jelentős anyagi ráfordítást igényel, amelyet sok intézmény nem tud vagy nem kíván vállalni. Emellett a pedagógusok gyakran nem rendelkeznek megfelelő felkészültséggel, és a segítő szakemberek száma is elégtelen, így a probléma mindmáig nem tekinthető megoldottnak. A CHERD-Hungary kutatásai szerint a pedagógusok sokszor rendszerszintű nehézségekkel szembesülnek: a témakörhöz kapcsolódó feladatok jelentős részét nekik kellene egyedül kezelniük az intézményi háttér korlátozottsága mellett.

Sávai-Átyin Regina országos és regionális felmérések eredményeit ismertetve mutatott rá arra, hogy mind az SNI-, mind a BTMN-kategóriába sorolt tanulók aránya évről évre kedvezőtlen tendenciát mutat. Ennek egyik oka, hogy a problémák felismerése és a fejlesztőközpontok létrejötte nyomán egyre több gyermeket diagnosztizálnak, így többen kerülnek be a rendszerbe. Ugyanakkor a nehézségek kialakulásának pontos okai továbbra sem teljesen tisztázottak. Saját kutatásaik azt is jelezték, hogy a BTMN-es tanulók aránya a felsőbb évfolyamokon csökkenhet. Ennek hátterében egyrészt az állhat, hogy egyes tanulók később SNI-diagnózist kapnak – például azért, hogy az érettségi során könnyítéseket vehessenek igénybe –, másrészt kedvezőbb esetben az is elképzelhető, hogy valamilyen motiváció vagy életcél hatására sikerül kilépniük a korábbi besorolásból.

Az elméleti áttekintést követően a szakemberek gyakorlati javaslatokat is megfogalmaztak. Kiemelték az alapos didaktikai tudás fontosságát, vagyis a taneszközök és módszerek széles körének ismeretét, valamint a módszertani felkészültséget, különösen a differenciálás és az eszközök tudatos megválasztásának szerepét. Hangsúlyozták továbbá a szakmai együttműködések jelentőségét – legyen szó pedagógusok egymás közötti vagy a pedagógusok és segítő szakemberek közötti kapcsolatról –, valamint az empatikus pedagógiai attitűd fontosságát. Az előadás második felében a résztvevők interaktív feladatban vettek részt: a diákok visszajelzéseihez kellett megfelelő pedagógiai válaszokat társítaniuk. A program végén az előadók személyes könyvajánlókkal is szolgáltak, amelyek a mindennapi pedagógiai gyakorlatban nyújthatnak támpontot. Bővebben

Ajánlott olvasmányok:

Tantervi és módszertani útmutató az autista tanulók neveléséhez, oktatásához (https://www.oktatas.hu/…/aosz_modszertani_utmutato…)

SNI/BTMN kisokos. Tapasztalataink alapján (https://www.oktatas.hu/…/Zala/2022/SNI-BTMN_kisokos.pdf)

Szerk.: Falus Iván, Szűcs Ida: A didaktika kézikönyve – Elméleti alapok a tanítás tanulásához

Dr. Gyarmathy Éva: Diszlexia a digitális korszakban

Madarassy-Szücs Anna, Sipos Boldizsár, Túri Anna, Vétek Zsófia: AuTipikus – Útikalauz az autizmusról kíváncsi elméknek

Szigethi Zsófia: Láthatatlan akadályok – Útmutató autista és ADHD-s gyerekek megértéséhez és támogatásához

Március 3.

Március 3-án a Nyugdíjas Könyvbarátok Klubjának vendége Bárth János néprajzkutató, történész, nyugalmazott múzeumigazgató volt, aki Hegyi tanyák a Székelyföldön címmel tartott előadást.

A tanya fogalmának nincs pontos, mindenki által elfogadott meghatározása. Általában azt mondhatjuk, hogy szétszórtan álló lakóépületek hozzá tartozó gazdasági épületekkel, melynek lakói mezőgazdasági munkából élnek, és nincs másik, állandó lakóházuk. A magyar földrajzi és településkutatásban sokáig tartotta magát az az elképzelés, hogy a magyar népesség csak az Alföldön hozott létre tanyákat, a hegyi tanyákon csak a magyarsággal együtt élő nemzetiségek éltek. Ezzel szemben már az 1930-as években Székelyföld hegyvidéki tájain több ezer magyar hegyi tanya létezett. Ezeket – ahogy az előadó fogalmazott – fel kellett fedezni. Bárth János az 1990-es évektől két területen végzett néprajzi kutatásokat: Udvarhelyszéken, a Nagyküküllő forrásvidékén és Csíkszéken, az Úzvölgyében, ahova a gyimesi csángók települtek be. Mint elmondta, a tanyakutatás két részből áll. Első a történeti vizsgálat, vagyis az állami és levéltári iratok kutatása, melynek fontos része az agrártörténeti kutatás. Az 1990-es években Romániában magyar kutatóként ez nem volt egyszerű feladat. Ezután következhet a néprajzi módszer, vagyis a terepmunka, melynek során a néprajzkutató bejárja a területet, rengeteget beszélget, fényképez, társasági alkalmakon vesz részt, majd a kiválasztott tanyákat felméri.

A hegyi tanyák nagyobb részét a 800-900 méter magasságban elterülő fennsíkokon telepítették, kisebb részüket a szűk patakvölgyekben. Kialakításukat a domborzati viszonyok határozták meg, az Alföldön megszokott derékszögű telkeket itt hiába keressük (ami megnehezíti a felmérést végző kutató munkáját). A másik szembeszökő jellegzetességük fordított helyzetükből adódik, amikor a kapun belépve először az állatudvarra lépünk, ahol a gazdasági épületek, ólok állnak, és csak utána következik kis kerítéssel elválasztva az „emberudvar” a lakóházzal. A tanyákon élők a szokásokat jobban tartották, mint a falvakban élők, egy családi eseményen (esküvő, temetés) több százan vettek részt.

Bárth János előadását azzal kezdte, itt, Kecskeméten mindenki tudja, mi a tanya, nincs tehát szükség a fogalom elmagyarázására, de lendületes, humoros előadásából a hallgatóság sok új ismeretre tehetett szert. Bővebben

Február 28.

Február 28-án hatalmas érdeklődés mellett valósult meg az Empátia Pszichológiai Központ Empátia mini-konferenciája. Noha ezt a rendezvényt a 2025. évi esemény „kistestvérének” szánták, azonban az sem látogatói számában, sem szakmai színvonalában nem maradt el az előzőtől. A háromórás konferencia kezdetén ezúttal is Csernák Krisztina egészségszakpszichológus köszöntötte a megjelenteket, akik közt volt kecskeméti, a környező településről érkező, de még megyén túli látogató is, és mint kiderült, a közönség fele az első esemény miatt szavazott újra bizalmat a rendezvénynek.

Az előadók sorát Tóth Szilvia prevenciós és mentálhigiénés szakember nyitotta, aki az általa kidolgozott tudatos ÉLET programját ismertette, miszerint a változás a közhiedelemmel ellentétben nem egy tudatos döntésen, sokkal inkább az önazonosságon áll vagy bukik. Az ÉLET mozaikszót részekre bontva (mint élmény, lelkesedés, empátia és tolerancia), kulcsszavak mentén juthattunk közelebb ahhoz, miként érhető el a valódi, tartós átalakulás. Az élmény az első lépcsőfok, amely személyessé teszi mindennapos tapasztalatainkat, melynek alapfeltétele, hogy tudjunk teljes figyelemmel jelen lenni egy adott folyamatban, miközben nem tervezünk, gondolkodunk, átadjuk magunkat a flow élményének. A lelkesedés az a hatóerő, ami visz bennünket előre, így hétköznapi feladataink közepette érdemes megállni egy-egy pillanatra, és megkérdezni magunktól, mi az az 1 százalék, amin változtatni tudunk a hatékonyság érdekében. Az empátia része, hogy ne akarjunk mások helyett problémákat megoldani, hanem tudjunk hallgatni és meghallgatni a másik felet. És végül a tolerancia, vagyis az akadályok elviselése, melyhez olykor szó szerint venni kell három nagy levegőt, hogy ne azonnal, érzelemből reagáljunk.

Második előadóként Marosi Tímea pszichológus, neurofeedback terapeuta a rezilienciáról és az érzelmi alkalmazkodásról tartott előadást. Az érzelmi hajlíthatóság mentális egészségre gyakorolt hatása rendkívüli, aminek tartóoszlopai öt fő kritérium mentén határozhatók meg. Az első az önszabályozás, mely teret enged a negatív érzelmek megélésének, viszont a teljes érzelmi belesüllyedés ennek már nem része. A második az optimizmus, ami a most divatos „hurráoptimizmus” helyett a reális alapokon nyugvó derűlátással feleltethető meg. A harmadik a kapcsolatok, hiszen mozgósítható kapcsolati háló nélkül nem beszélhetünk érzelmi ellenállóképességről sem. A negyedik a kontroll, vagyis a cselekvés, hogy képesek legyünk eldönteni, tudunk-e hatni az adott helyzetre vagy sem. Az utolsó, az ötödik pedig az értelem, ami pontosabban az érzelmi átkeretezést jelenti, hogy a kudarcok közepette is képesek legyünk megtalálni a helyzetben a pillanatnyi jót, amelyből tanulni és fejlődni tudunk. Marosi Tímea útravalóként fogalmazta meg az önmagunkkal való együttérzés, a kognitív átkeretezés és a hálanapló vezetésének gondolatát.

A mini-konferencia szünetét követően néhány percben megemlékeztek a nemrégiben elhunyt pszichológus szakemberről, Dologné Kovács Izabelláról, aki szakértőként gazdagította az Empátia Pszichológiai Központ első kecskeméti konferenciáját. A nehéz perceket követően Csernák Krisztina gyászfeldolgozási szakterapeuta, egészségpszichológus tartotta meg előadását az életmódváltás pszichológiájáról. Az előadó erőteljesen cáfolta azokat az érveket, amelyek szerint az egészséges életmódot a motiváció vagy az akaratgyengeség szabotálná. Mindezt sokkal inkább döntési rendszerünk modelljei programozzák: a gyors, könnyű megoldásokat kereső automatikus rendszer1 és a lassú, elemző, jövőre fókuszáló tudatos rendszer2. Mindezt tovább tetézik az otthonról hozott, „örökölt asztal” mintáink („ételt nem dobunk ki”, „addig nem állsz fel, amíg meg nem eszed”), így az életmódváltás sokszor a lojalitáskonfliktussal kéz a kézben jár. Csernák Krisztina szerint az ördögi körből való kilépés első pontja a tudatosítás, amit az újrakeretezés követ és végül az alternatív érzelemszabályozási technikák zárnak. Mindezt hosszú távon segíti, ha az életmódváltást az identitásunk részévé tesszük, ha tudatosan alakítjuk át a környezetünket és a jó családi, baráti kapcsolatokra koncentrálunk, melyek természetes „nyugtatószerei” az idegrendszernek.

Utolsó előadóként Adamik Zsanett mentálhigiénés segítő szakember, relaxációs tréner lépett a színpadra, aki először a szimpatikus és paraszimpatikus idegrendszer aktivitásával járó testi folyamatokat ismertette a közönséggel. Ideális esetben a kettő működése egyensúlyban van, azonban a modern világ stresszorai jelentősen eltolják a kettő működését a szimpatikus idegrendszer irányába, amikor pulzusunk emelkedett és tartós készenléti állapotban vagyunk. Ezekre az aránytalanságokra dolgozták ki különböző önszabályozási módszereket, mint amilyen például a hipnózis, az autogén relaxáció, a progresszív relaxáció vagy a mindfulness. Relaxált állapotban ugyanis lassul a pulzusunk, csökken a túlgondolás mértéke, jobb az érzelemszabályozás és teret kap a regeneráció. Mindebben természetesen az egyedi tényezőknek is szerepe van: az idegrendszer aktuális állapotának, a személyiség jellemzőinek és a pszichodinamikai tényezőknek, valamint az adott helyzetnek és a körülményeknek, és tény, hogy tényleg nem mindenkinek való. A relaxált állapot eléréséért Adamik Zsanett azt javasolta, tudatosítsuk magunknak, hogy ez a fajta pihenés mindenkinek jár, próbáljuk csökkenteni az ártalmas környezeti hatásokat (pl. képernyőidő, séta hiánya), sajátítsunk el relaxációs technikákat (keressük meg azt, amit sajátunknak érzünk), és az sem árt, ha közben közösségekhez kapcsolódunk. Bővebben

Február 26.

Az Utazók a könyvtárban előadója február 26-án Zöldi-Kovácsné Korompai Mónika volt, aki 2023 októberében utazott Törökország dél-nyugati részére, lykiai partvidékére. Főszezonon kívül a leleményes török utazási irodák olyan buszos körutazásokat állítanak össze a külföldiek számára, melyeken az ekkor már üres tengerparti szállodák kínálnak éjszakára szállást. Lykiára az antik kultúra szerelmeseinek érdemes ellátogatni. Ahogy mondani szokták, Törökországban sokkal több az antik görög-római emlék, mint Görögországban. Ennek oka, hogy míg Görögországban a városok évezredeken keresztül lakottak voltak és jelenleg is azok, egymásra épültek a különböző korok rétegei, ami nagyban megnehezíti a feltárást. Törökországban viszont hatalmas területek állnak lakatlanul, az egykori városok romjait betemette a föld, így azok a régészek feltárásai után „rögtön” láthatóvá válnak. A lykiai körutazás résztvevői megcsodálhatták Myra sziklasírjait és hatalmas ókori színházát, Szent Miklós szarkofágját, Epheszosz agoráit és amfiteátrumát, a házat, melyben a hagyomány szerint Szűz Mária élt, Laodicea óriási romterületét a hatalmas amfiteátrummal, Kekova város tengeralatti romjait és még sok gyönyörű építészeti emléket.

A lykiai partvidéket természeti szépségei kedvéért is érdemes felkeresni. A Dalyan folyó deltatorkolatán hajózva a magyar turistának a Tisza-tó jut eszébe, eltekintve a folyót határoló magas hegyektől és az ott található sziklasíroktól. A tengerpart ezen a szakaszon homokos, a víz fürdésre alkalmas, de természetvédelmi okokból kiépített infrastruktúra nincs a parton. Pamukkale (gyapotvár) évszázadokon át hófehér vonulataival kápráztatta el az arra járókat, mára sajnos veszített fehérségéből, a csapadékhiány miatt ugyanis nem mindenhol tud kicsapódni a mészkő. Bővebben

Az utazásról bővebben itt olvashat:

https://montazsmagazin.hu/az-all-inclusive-nyaralason…

https://montazsmagazin.hu/az-all-inclusive-nyaralason…

Február 25.

Február 25-én folytatódott Kriskó János kulturális szakújságíró sorozata, a Találkozások. A népszerű televíziós műsorvezető vendégei igen távoli területeket képviseltek: míg egyikőjük a romániai építészet történelmébe kalauzolta el a jelenlévőket, addig a másik nyelvészeti, fordítói és szövegalkotói munkájáról beszélt a közönségnek. A színpadon elsőként Guttmann Szabolcs műépítész, Nagyszeben volt főépítésze foglalt helyet, aki 1987-ben végezte el az akkor az országban egyetlen építészeti fakultását másik 149 egyetemista társaságában, ami hatalmas létszámnak tűnhet, a nagy szakemberhiány viszont rendkívüli mód indokolta ezt a hatalmas évfolyamot. Egyedülálló módon egy városrehabilitációs gondolat köré szervezte diplomamunkáját, amely későbbi pályájának fókuszát képezte. Nagyszeben főépítészeként sok épület neki köszönhette megújulását, vagy éppen visszaépítését, mint például a régi Rondella Színház, melyet maga Nicu Ceauşescu rendelt el, amely élesen szemben állt a politikus édesapjának rombolási tevékenységével. Guttmann Szabolcs munkáit nem egy elismeréssel díjazták: három általa tervezett épület is Europa Nostra-díjat kapott, nem beszélve a Pro Architectura díjról, melyet 2019-ben szintén neki ítéltek oda.

Építészi munkája mellett az oktatás is kiemelt szerepet kap az életében: Nagyszebenben az általa alapított egyetemen és Kolozsvárott is tanít, és noha már benne van a levegőben a nyugdíjazás gondolata, azt sem eseménytelenül tervezi tölteni, hiszen akkor több ideje lesz figyelni a fiatalokra, hogy támogassa őket pályájuk kezdetén.

Kriskó János második vendége a húszas éveiben járó Török Ábel klasszika-filológus volt, akit a többség számára különleges érdeklődésének okairól kérdezett a televíziós műsorvezető. Az íróként is jeleskedő vendég elárulta, noha mindig könyvek vették körbe, semmilyen hatás, pláne nem nyomás nem érte közvetlen környezetében, amiért ilyen elhivatottsággal fordult a régi szövegekkel való munka felé. Családi hagyományként kezdett el franciául tanulni, és saját bevallása szerint az elején kifejezetten nem szerette a vasárnap reggeli nyelvtanulást, a későbbiek során ez jelentősen megváltozott, hiszen az egyetemre már három felsőfokú nyelvvizsga birtokosaként vették fel. Tizenévesen volt lehetősége egy évet Norvégiában tölteni, ami rendkívüli hatással volt az életére: ezáltal kezdett el műfordítással foglalkozni, itt fogant meg második regényének, A harmadik égnek gondolata, és azt sem vitatta, hogy személyiségének alakulásában is szerepet játszott az Északon eltöltött idő.

Török Ábel szerint sosem szerette azt a XXI. századi pörgést, ami körbevesz bennünket, így számára teljesen természetes és otthonos, hogy XIII. századi bizánci szövegekkel dolgozik, csendes könyvtárakban kutat és hogy egy holt nyelvű szöveg kritikai kiadását készíti. Nádasdy Ádám javaslatára választotta a klasszika-filológia szakot, mesterképzésen már bizantinológiát hallgatott, jelenleg pedig párhuzamosan tanul az ELTE-n és a párizsi egyetemen, hogy nemzetközileg elismert doktori fokozatot szerezhessen. Mindemellett szépíróként is tevékenykedik: viszonylag korán, már hétévesen elkezdett írni, eddig megjelent két kötetét pedig tizenéves korában alkotta. Azóta rendre publikál több online és nyomtatott folyóiratban, ezekben már olvashatók részletek tervezett harmadik kötetéből. Bővebben

Február 24.

2026. február 24-én könyvtárunk Nagytermében mutattuk be Bertók László Összegyűjtött versek című, kétkötetes kiadványát. A költő teljes életművét átfogó kötetet Mohácsi Balázs szerkesztette, akivel Pál Sándor Attila, a Forrás szerkesztője beszélgetett. Az est során elhangzott, hogy bár Bertók már 17 évesen közölte első versét, bemutatkozó kötete, a Fák felvonulása csak húsz évvel később jelenhetett meg. Szó esett még Bertók László börtönben töltött időszakáról, Pécshez fűződő viszonyáról, és legfőképp a Bertók-projektről, amelynek ötlete fiától, Attilától származott.

A Bertók-projekt – amelynek részeként a szintetizáló munka is megszülethetett – kettős célt szolgál. Egyrészt fenn kívánja tartani a díj névadójának emlékezetét, másrészt elő kívánja segíteni az ideológiáktól, korlátozásoktól mentes szabad művészetnek, illetve a kortárs magyar költészet jeles alkotóinak elismertségét.

Az est nem csupán egy reprezentatív, kétkötetes kiadvány bemutatója volt, hanem egy költői életmű újraolvasásának és újragondolásának közösségi alkalma is. A beszélgetés érzékeltette, hogy Bertók László pályája – a korai publikációtól a hosszú hallgatás évein át a későbbi elismerésekig – nemcsak irodalomtörténeti, hanem erkölcsi és egzisztenciális értelemben is tanúságtétel.

A kétkötetes Összegyűjtött versek nem pusztán filológiai teljesítmény, hanem egy olyan szerkesztői és közösségi vállalkozás eredménye, amely a költő munkásságát a maga teljességében kívánja hozzáférhetővé tenni a mai olvasók számára. A bemutató hangulata, a személyes emlékek és a szakmai reflexiók egyaránt azt sugallták: Bertók költészete tovább él az értelmezésekben, az újrakiadásokban és a kortárs irodalmi diskurzusban.

A rendezvény végére világossá vált, hogy az est tétje túlmutatott egy könyv megjelenésén: az emlékezet fenntartásáról, az irodalmi hagyomány továbbírásáról és a szabad művészet melletti elköteleződésről szólt. Bővebben

Február 23.

Rendkívül büszkék vagyunk kollégáinkra, akiknek mindennapos munkájuk mellett kiemelkedően fontos a hátrányos helyzetűek támogatása.

A tavalyi Országos Könyvtári Napok keretében megrendezett Lapról hangra felolvasóversenyen könyvtárunk 2. helyezést ért el, melyben két kollégánknak külön köszönettel tartozunk. Tóth Andrásné Böbe érintettként népszerűsítette a versenyt, mely a vakok és látássérültek kultúrához és információszerzéshez való hozzájutását tűzte ki célul. Fáczán Szilvia pedig felolvasóként nyújtott kiemelkedő teljesítményt, hiszen szűnni nem akaró lelkesedésével a legtöbb felvételt készítők közé került.

Ne feledje, hogy a Könyvtári kihívás keretében indított akciónk keretében most is lehetősége van önzetlenül támogatni a Lapról hangra célkitűzését! A felolvasás kapcsán érdeklődjön a II. emeleti Zenei szolgáltatásban dolgozó kollégáinknál! Bővebben

Február 20.

A Helen Doron English & Espanol Kecskemét mai angol babafoglalkozásán ismét rendkívül jól érezték magukat az izgő-mozgó lurkók. Noha az ilyen alkalmakon még a nyelvelsajátításon van a fókusz, a jól strukturált órákon sok mindenről szó esik: legyen szó állatokról, színekről vagy éppen mozgásos, zenés feladatokról. Bővebben

Február 18.

A Házasság Hete alkalmából Böjte Csaba ferences szerzetes és a Dévai Szent Ferenc Alapítvány nagyszalontai gyermekotthonának néhány lakója volt a Katona József Könyvtár vendége. A nagy közönséget vonzó találkozón Csaba atya az emberi kapcsolatok értékéről, a megértésről, a türelemről és az egymás iránti odafigyelés fontosságáról beszélt.

A szerzetesi működése során megtapasztalt személyes példázatokból arra világított rá, hogy a szeretetet nem elég magunkban tartani, azt mások felé is egyértelművé, nyilvánvalóvá kell tenni, hogy elérje célját. Arról is beszélt, miként lehet a gyermekotthonokban élő gyerekeket, még a legelveszettebnek ítélteket is szerethetővé és a szeretetet megélőkké tenni. A Nagyszalontáról érkezett gyerekek nagy sikerrel mutatták be a Szent Ferenc életéről készült színdarabjukat.

A találkozó Csaba atyához méltóan közös imádsággal zárult. Bővebben

Február 17.

Az elmúlt két hétben majd’ száz gyermek hozta el meséjét a város számos általános iskolájából, hogy együtt töltsünk el egy jó hangulatú délutánt a Tinivilágban. A próba kiállása után mindannyian Meseország lakói lettek. Bővebben

Február 12.

Tájékoztatjuk kedves követőinket, hogy a Katona József Könyvtár igazgatói pozícióját újabb 5 évig Bujdosóné Dr. Dani Erzsébet tölti be. Bővebben

A hír kapcsán a Hiros.hu írt rövid összegzést szakmai munkájáról, melyet a következő linkre kattintva olvashat el: https://hiros.hu/tovabbra-bujdosone-dr-dani-erzsebet…/

Idén 5. alkalommal szerveztük meg a Házasság hete kecskeméti rendezvénysorozat keretében Ketten az úton című beszélgetésünket, melynek főszereplői a Kecskeméti Katona József Nemzeti Színház színészei, Bori Réka és Koltai-Nagy Balázs voltak. Bene-Kovács Márta kollégánk kérdésére Bori Réka elárulta, igen kalandos út vezetett hivatásáig. Reál középiskolába, matek-angol szakra járt, és noha jelentkezett a színművészetire, az első rostán nem sikerült átjutnia. Ezt követően aztán felvételt nyert a Budapesti Operettszínház stúdiójába, ahol volt alkalma megtanulni, miről is szól a színház és hogyan is kell próbálni, de biztos, ami biztos alapon közben elvégzett egy szakács tanfolyamot is, mert mint mondta, főzni szeret. Koltai-Nagy Balázs pedig gyorsan hozzátette, nemcsak szeret, tud is. A harmadik sikertelen színművészetis felvételit követően, szülei javaslatára, élelmiszermérnöknek kezdett el tanulni, ám végül úgy határozott, hogy még egyszer – utoljára – megpróbálja a jelentkezést. Negyedszerre sikerrel járt, és felvételt nyert Selmeczi György zenei osztályába.

Koltai-Nagy Balázs útja sem volt kevésbé kalandos a színészi pályáig. Azt mesélték neki, noha az óvónénije ragaszkodott hozzá, hogy zeneiskolába menjen, édesanyja a sport felé orientálta. Úszott, kosarazott, szertornázott, atletizált, majd hat évig jégkorongozott. Mindeközben belekóstolt a népdaléneklésbe, a versmondásba, tagja volt egy metálzenekarnak, míg nem nagyapja 2010-es halála felerősítette benne a gondolatot, hogy a színészi pálya mellett kötelezi el magát. Kezdetben úgy gondolta, külföldön tanulja ki a szakmát, de végül elsőre felvették a Kaposvári Egyetemre, ami teljesen átformálta személyiségét. Az egyetem ötödik, gyakorlati évét már Kecskeméten végezte, aminek köszönhetően végül a társulat állandó tagja lett.

Első találkozójuk a koronavírussal terhelt időszakban történt, amikor az Egy csók és más semmi című darab apropóján Kecskemétre hívták az akkor még szabadúszóként dolgozó Bori Rékát. Kapcsolatuk kezdetéről megható őszinteséggel beszéltek: míg Réka akkor tett pontot egy hosszú párkapcsolat végére, Balázsnak azzal kellett megküzdenie, hogy sosem volt még komoly kapcsolata. De bármennyire is megterhelő volt számukra az első egy-másfél év, az egymásba fektetett energiájuk megtérült, hiszen 2024 októberében kimondták a boldogító igent. Bori Réka szemében a házasság egy szövetség, melyet ezzel a szerződéssel pecsételtek meg, amely mindenek felett áll. Koltai-Nagy Balázs szerint pedig mindez egyfajta tartást és hitet nyújt a házastársaknak, hogy tiszteljék a másikat és hogy tartsanak ki egymás mellett.

A beszélgetés során a színészek hálájukat fejezték ki a kecskeméti közönség hűsége, szeretete, lokálpatriotizmusa iránt, amelyet ilyen szinten egyik másik színházban sem tapasztaltak. Mindketten jól érzik magukat a társulatban, ahol minden műfajban megmutathatják magukat, ez pedig kellő kihívással látja el őket munkájuk során. Ugyanakkor abban is biztosak, hogy probléma esetén a vezetőség meghallgatja őket, hiszen eddig is úgy érezték, hogy a szakmai fejlődésükre odafigyelve alakították az évadot. Bővebben

Február 7.

A februári, vagabunder találkozóval egybekötött Társasjáték klubot hihetetlen érdeklődés övezte, hiszen több mint 170-en játszottak velünk és a Kecskeméti Társasjáték Kör Egyesületevel.

Legközelebb március 7-én várjuk a játékra éhes látogatókat, akkor a Delta Vision Kiadó lesz a vendégünk. Bővebben

Február 5.

2026. február 5-én mutattuk be könyvtárunkban Háy János legújabb, A csokimikulásos lány című regényét. Az íróval Pál Sándor Attila, a Forrás folyóirat szerkesztője beszélgetett.

A szerző új regényét egyfajta „nagy integrálódási történetként” aposztrofálta. A beszélgetés során azt is kifejtette, hogy egy író abból dolgozik, amije van és amit a világból meghall; véleménye szerint mások emberi sorsa is óhatatlanul formál bennünket.

Bár Háy János prózával érkezett, vallomása szerint az irodalmi műnemek között a lírát tartja a legmagasabb rendűnek.

A résztvevők azt is megtudhatták, hogy a versírás nem sürgethető; szükség van hozzá úgynevezett „üres időre”, amikor a gondolatok kiforrhatják magukat.

Az író az est során ugyanakkor azt is hangsúlyozta, hogy számára az alkotási folyamat több mint munka: az írás az ő módja a világban való jelenlétre. Bővebben

Február 3.

Február 3-án a Nyugdíjas Könyvbarátok Klubjának vendége a könyvtár és a klub vissza-visszatérő előadója, Bella Rózsa grafikusművész volt, aki Sárospatak, Sátoraljaújhely és Széplak nevezetességeit mutatta be, külön kiemelve a Kazinczy Ferenchez köthető emlékeket.

Sátoraljaújhely Magyarország legészakibb városa, Kossuth Lajos és Kazinczy Ferenc városának is tartják. 1261-ben emelték városi rangra, középkori fejlődését a borszőlőnek és a városon keresztül vezető kereskedelmi utaknak köszönhette. Vára már az 1500-as évekre elpusztult, de rengeteg műemléket, műemlék jellegű épületet talál az idelátogató. Itt áll a világ egyetlen bortemploma, amely alatt hatalmas borpincét alakítottak ki. A barokk városháza emeletén kapott helyet a levéltár, amelynek 15 éven át Kazinczy volt a főlevéltárnoka. Berendezése maga is műemlék. A régi zsidó temető a zsidóság jelentős zarándokhelye, hiszen itt található a csodarabbi, Mose Teitelbaum sírja.

Széphalom eredeti neve Kisbánya, amit Kazinczy „keresztelt” át Széphalomnak, 1886-ban pedig ez lett a község hivatalos neve is. Az írót kérésének megfelelően háza kertjében temették el, nyughelye a reformkorban számos hazafi zarándokhelyévé vált. Az egykori családi ház helyén ma a Kazinczy Emlékcsarnok áll.

Sárospatak a Rákócziak városa, a „Bodrog-parti Athén”. A Református Kollégium és a vár „kötelező program”, ha valaki itt jár. A kollégium udvarán áll a múzeum, a Berna-sor. Az 1771–72-ben épült egyemeletes épület az egyetlen, ami az eredeti, barokk stílusú kollégiumépületből megmaradt. Az itt működő gimnázium az ország egyik legrégebben fennálló oktatási intézménye (1531-ben alapította Perényi Péter koronaőr). Az országban elsőként itt lehetett angol nyelvű diplomát szerezni, ezért a Magyar Cambridge-nek is nevezték, és itt épült az ország első tornacsarnoka is.

A közkedvelt turistacélpontok mellett a közönség kevéssé ismert építményeket, szobrokat is megismerhetett, rengeteg adatot, érdekességet hallhatott az igényesen összeállított, képes előadásból. Bővebben

Január 30.

2026. január 30-án mutattuk be könyvtárunkban Vámos Tibor Nem voltam ura a helyzetnek című novelláskötetét. A szerzővel Steiner Petra beszélgetett.

Tibor elárulta: 13 éves kora óta ír verseket, első kötetének szövegei 13 és 25 éves kora között születtek. A próza felé azért fordult, mert úgy érezte, van története, amelyet terjedelmesebben, más eszközökkel szeretne elmondani. Már a verseskötet bemutatóján – ahol Pál Sándor Attila, a Forrás szerkesztője beszélgetett vele – jelezte, hogy prózaköteten dolgozik. A kérdés inkább az volt számára: szabad-e ilyen mélységekig megírnia, majd kiadnia a saját életét.

A szegénység, a kirekesztettség és a depresszív gondolatok mindkét kötetben meghatározóak. A nagymama elvesztése a verseskötetben jelenik meg először, majd a novellákban bontakozik ki igazán – a két könyv kiegészíti és magyarázza is egymást. A sorozat még nem ért véget: további kötetek készülnek, köztük egy szerelmes könyv is.

A Nem voltam ura a helyzetnek visszaemlékezés: szubjektív, egyetlen nézőpontból született, nem lehet kristálytiszta – de igaz. Tibor úgy érzi, nyitott könyvvé vált. A második kötet három év alatt készült el, fájdalmas alkotói folyamatban: minden novella traumatikus élményhez kötődik, és maga az írás is a feldolgozás része volt. Közép-Európában sok hasonló történet létezik, amelyről nem merünk beszélni – a szerző számára a tabudöntés is fontos cél volt.

Az est során a közönség a címadó novella mellett több részletet is hallhatott a szerző tolmácsolásában. A név viselője… című írás kapcsán Tibor elmondta: másodikként viseli ezt a nevet, és bár felmerült benne a névváltoztatás gondolata, rájött, hogy nem ez a megoldás, hanem a múlt feldolgozása. Az elődök hibáiból tanulva szeretne valami jobbat létrehozni.

Egy csongrádi bemutatón különleges élményben volt része: alsó tagozatos tanító nénije olvasott fel a kötetből – köztük a róla szóló részeket is –, amit Tibor varázslatos pillanatként élt meg.

A fogadtatásról elmondta: édesanyja örült annak, hogy megírta a könyvet. Bár számított kritikákra, igazán „húsba vágót” eddig nem kapott. Nem tud megbarátkozni a kultúrsznobizmussal, a hivatalos irodalmi élethez még keresi az utat – és a mesterét is, akitől szakmai tanácsokat kaphatna.

Sokáig nem engedett közel magához senkit, mindenkiben ellenséget látott, később azonban párkapcsolat és barátságok segítették a személyiségformálódásban. A fiatal író tart a harmadik x-től, de dolgozik egy jubileumi köteten is, amely élete első 30 évét foglalja majd össze.

Gratulálunk a kötethez és a bemutatóhoz! Öröm és büszkeség számunkra, hogy Tibor munkatársunk. További szép sikereket kívánunk! Bővebben

Január 29-30.

2026-ban is kitárult Meseország kapuja. Számos bátor mesemondó története csalt mosolyt a jelenlévők arcára. A próbák pedig folytatódnak! Bővebben

Január 29.

Az Utazók a könyvtárban január 29-i előadója Mikulás Gábor pr- és információs tanácsadó volt, aki Velencéről mesélt a közönségnek. A vendég két éve az Adria Interkulturális Egyesület meghívására töltött több hetet Olaszországban, ekkor látogatott el egy napra Velencébe. Ez éppen húshagyó keddre esett, amikor is a karneváli hangulat a tetőfokára hág. A velencei karneválról szóló első feljegyzés 1094-re datálható, hivatalos, „piros betűs” ünnepé viszont csak a XIII. században nyilvánították. A XVIII. századtól kezdett igazán divatba jönni, amikor messze földről látogattak el ide az emberek. Egyszer még Ferenc József is részt vett egy ilyen látványosságon, persze inkognitóban. Az 1980-as évektől újraéledt a hagyomány, ami annyi látogatót vonz, hogy a város már korlátozásokat volt kénytelen bevezetni a túlzsúfoltság ellen.

A karnevál egy fordított világ, „legális túlcsordulás”, amikor a megszokott rend felborul, a normákat nem kell betartani, és az emberek máshogy viselkednek, mint a hétköznapokon. Mikulás Gábor sem akart szokásos turistaként viselkedni. Nem az ismert és megnézésre ajánlott nevezetességeket kereste fel, hanem tetszőlegesen kezdett bóklászni az utcákon. Hagyta, hogy a véletlen vezesse, egy felfedező izgalmával, nyitott szemmel és nyitott lélekkel minden szépségre, benyomásra, gondolatra, hiszen ennek a többezer éves városnak minden köve történelem.

Mindenki tudja, hogy az „igazi” Sóhajok hídja Velencében található, azt viszont talán már kevesen, hogy elnevezése Lord Byrontól származik, a hozzá kapcsolódó rémtörténetek pedig Victor Hugo fejéből pattantak ki. Ami azért is méltánytalan, mert a börtön, ahová a híd vezetett, a kor leghumánusabb fogdája volt, 1660-ban a világon először itt szüntették meg a kínzásokat. Az előadás során elhangzott még az is, hogy a Szent Márk-bazilika ereklyéjét egy alexandriai kolostorból csalták ki, hogy a gondola orrán lévő acéldíszítés, a ferro a dózse süvegét, a város kerületeit és szigetei jelképezi, és hogy a velencei hajógyárban, az Arzenálban képesek voltak akár egy nap alatt összeszerelni egy gályát. Bővebben

Január 28.

Január 28-án folytatódott Kriskó János, a város népszerű televíziós műsorvezetőjének pódiumbeszélgetés-sorozata, a Találkozások. Első vendége Somogyvári Ágnes régész volt, aki igazán izgalmas utat járt be, míg végül Kecskeméten telepedett le. Pécsi lányként látta meg a napvilágot, ott is kezdte meg iskolai tanulmányait, de a régészet romantikája mégis képes volt egy alföldi városba, Szegedre csábítani. A beszélgetés során azt is elárulta, hogy a nagy felfedezésekről szóló könyvek, mint például az inka és maja kincsek megtalálása, vagy Tutankhamun sírjának feltárása rózsaszín képet festettek a szakmáról, így abba bele sem gondolt, hogy sokszor szó szerint a sárban kell majd vájkálnia. Trogmayer Ottó szárnyai alatt tanulta ki a mesterséget, dolgozott többek között a nagy ópusztaszeri feltáráson is, így mire végzett, már tudta, hogyan kell felépíteni egy komplett ásatást. Még egyetemi évei alatt ismerkedett meg férjével, Füzi Lászlóval. A munka miatt előbb Egerbe, majd később Kecskemétre költöztek. Bár nem volt könnyű számára elengedni az egri munkát, végül a hírös város és környéke is megteremtette azokat a szakmai kihívásokat, amelyekre vágyott.

Kriskó János második vendége a pomázi születésű Dr. Nemes József ortopéd orvos volt, akinek pályafutása a ’80-as években az akkor vadonatúj kecskeméti kórházban indult, de tanulmányai során ő is végigjárta azt a bizonyos ranglétrát: segédműtősként sterilizált, szállította a betegeket, éjszakai nővérként pedig gyógyszerezett és mosdatott is. Ekkoriban hozott igazi áttörést az ortopédiában az artroszkópos eljárás, amit kitanulva később a szakterületévé vált. Munkáját még a kecskeméti intézmény traumatológiai osztályán kezdte, hiszen az ortopédiának külön részleg csak 1987-ben alakult meg. Hat évnyi osztályvezetőség után döntött úgy, enged a külső nyomásnak, és Angliában folytatja tovább karrierjét, ahol a nulláról építette fel pacientúráját. Összesen 15 évig élt és dolgozott kint, melyet a mai napig nem bán, és amiből családja, már csak a nyelvtanulás miatt is, rendkívül sokat profitált. 2023-ban költöztek vissza Kecskemétre, és noha még ki-kijár a munka miatt, szinte rögvest visszatért egykori munkahelyére, a kecskeméti kórházba. A beszélgetés során azt is megemlítette, hogy igaz, hogy Magyarországon szűkösebbek az erőforrásaik, viszont meggyőződése, hogy ugyanolyan színvonalú ellátást tudnak nyújtani, így elmondható, hogy sokkal hatékonyabban dolgoznak. Bővebben

Január 27.

Középpontban a katedra nem csak pedagógusoknak szóló előadás-sorozatunk január 27-i vendége Dr. Guld Ádám médiakutató, kommunikációs szakember és tanácsadó, a PTE BTK Kommunikáció- és Médiatudományi Tanszék habilitált egyetemi docense, tanszékvezető-helyettese volt, aki az iskoláról mint kommunikációs környezet jellemzőiről tartott előadást az érdeklődőknek. Noha meghívottunk maga nem generációkutató, a generációs elmélet felől közelítve építette fel előadását, mely szerint 4 csoport képviselői aktívak a mai oktatási közegekben, ami több fronton is problémát okoz. Ilyen kihívás lehet a formális és informális kommunikáció, a digitális eszközhasználat, az eltérő motivációs mintázatok, valamint az információról mint tudásról való gondolkodás.

Az elöregedő pedagógustársadalom miatt a boomerek (61–80 év) máig biztos pontjai az oktatási közegnek, akiknek mottója akár az is lehetne: azért él, hogy dolgozzon. Hisznek a kemény munka hozta eredményekben; számukra a pozíciójuk erősen egybeforrt az identitásukkal. Leginkább a jelenben, valós időben és térben komfortosak, de a telefonnal, e-maillel is elboldogulnak. A videochattől és a rövid üzenetektől azonban erősen ódzkodnak.

Az X-generáció tagjainak (46–60 év) motivációja már erősen különbözik, azért dolgoznak, hogy éljenek. Ők az utolsók, aki akkor is hajlandók túlórázni, ha azt nem fizetik ki. A kommunikációjuk már sokkal inkább az e-mailre és a telefonra hagyatkozik, a legújabb technológiáktól és a túl hosszú képernyőidőtől viszont erősen elhatárolódnak. Őket követik az Y-generációsok (31–45 év), akiknek a mottója a változatosság, függetlenség, kreativitás. Szeretnek dolgozni, de csak akkor, ha az adott munka a saját érdekeiket szolgálják. Szívesen támaszkodnak a mobiltelefonra és a közösségi médiára. Ki nem állhatják a hivatalos, távolságtartó stílust, valamint az úgynevezett „hideg hívásokat”, vagyis a kéretlen (telefonos) megkereséseket, mert nagyon aktívan védik a privát szférájukat.

Az oktatásban pedagógusként megjelenő legfiatalabb, Z-generáció tagjai (16–30 év) már a bennszülött digitális médiageneráció része, akik mottójuk szerint mindent gyorsan, hatékonyan és otthonról szeretnének megoldani, hiszen hozzászoktak ahhoz, hogy egy-két kattintással kielégíthetők az igényeik. A mesterséges intelligencia nyújtotta lehetőségekkel rendszeresen élnek, ahogy az okostelefon is gyermekkoruk óta az életük szerves része. Számukra egyértelmű no-go zónát jelentenek a hosszú, írott szövegek, valamint a hierarchikus „lefelé” kommunikáció.

Dr. Guld Ádám előadásának végén külön hangsúlyt szentelt annak, hogyan érdemes motiválni az érzelmileg és idegrendszerileg kiégett Z- és alfa generációt. Az információs túlterheltség miatt ezek a fiatalok nehezen találnak maguknak célt és küldetést, ezért jelentős támogatásra szorulnak. Mivel mondhatni a kütyükkel a kezükben születtek, a játékosítás eszközével jelentősen növelhető munkájuk hatékonysága, illetve érdemes hangsúlyozni egyéni munkavégzésük jelentőségét. A technológiai megoldások alkalmazásában jeleskednek, ezért az ilyen típusú feladatok előnyösek a számukra. Nagyon fontos azonban, hogy nem szabad erősíteni a velük szemben megfogalmazott negatív sztereotípiákat, valamint megértéssel és elfogadással kell feléjük fordulni, mert, ahogy azt Steigervald Krisztián generációkutató is szokta mondani: ők nem rosszak, hanem egyszerűen mások, mint az előző generációk. Bővebben

Január 23.

Kitörő újévi lelkesedéssel fogadták az apróságok a Helen Doron English & Espanol Kecskemét januári baba-mama foglalkozását. A szülő-gyerkőc párosok zenés-játékos formában ismerkedhettek az állatvilággal, a testrészekkel, és természetesen a közönségkedvenc buborékfújás sem maradhatott el. Bővebben

Január 22.

A magyar kultúra iránti tisztelet és elhivatottság jegyében, valamint a magyar kultúráért dolgozók iránti megbecsülés kifejezéseként a Kulturális és Innovációs Minisztérium kezdeményezésére szervezték meg Kecskeméten a Magyar Kultúra Napja Bács-Kiskun Vármegyei Gálát. Ennek alkalmával Dr. Hankó Balázs kultúráért és innovációért felelős miniszter elismerő oklevéllel kívánt köszönetet mondani mindazoknak, akik kiemelkedő munkájukkal hozzájárultak a helyi és nemzeti kultúra egészéhez. A 48 megyei kitüntetett közt oklevelet kaptak könyvtárunk munkatársai: Bene-Kovács Márta könyvtárszakmai főosztályvezető, Bujdosóné Dr. Dani Erzsébet könyvtárigazgató, valamint Fazekasné Endre Éva gyermekkönyvtáros.

Rendkívül büszkék vagyunk kollégáink eredményeire, valamint szívből gratulálunk minden további elismerésben részesülőnek! Bővebben

További részletek: https://kormanyhivatalok.hu/kormanyhivatalok/bacs-kiskun/megye/hirek/hir/dijaztak-kecskemeten-kulturaert-dolgozokat

Január 22-én, a magyar kultúra napján Molnár Krisztina Rita költő, író, műfordító volt könyvtárunk vendége, akivel Dr. Váradi-Kusztos Györgyi mentálhigiénés szakember, a Károli Gáspár Református Egyetem filozófia és magyar szakos oktatója beszélgetett. A program kezdetén, tisztelegve az alkalom apropója előtt, versek hangoztak el, mert ahogy meghívottunk fogalmazott, a magyar kultúra olyan, akár egy végtelen szőnyeg, melyhez minden alkotó hozzászövi a saját részét.

Molnár Krisztina Rita a beszélgetés során azt is megemlítette, hogy anno a biatorbágyi Kisgombos Könyvesbolt felkérésére kezdett el mesterségkurzusokat tartani, amely a nagy érdeklődésre tekintettel azóta egy bárki által látogatható íróműhellyé bővült. Az oda jelentkezők mostanra már nem csupán egy adott műfajban való alkotáson dolgoznak, hanem sokkal inkább arra törekednek, hogy mélyebb önismeretre tegyenek szert, és jobban megértsék saját működésüket és gondolkodásukat. Ezen alkalmak során a műhelyt vezető alkotót is beleértve dolgoznak együtt az adott feladatokon a jelenlévők, ahol egymással megosztva beszélik meg tapasztalataikat, megfigyeléseiket.

Az irodalom lelki egészségre gyakorolt hatása kapcsán a beszélgetés során elhangzott, hogy az irodalomterápia műfaja nem veszélytelen, hiszen ennek is megvannak a maga határai. Dr. Váradi-Kusztos Györgyi hangsúlyozta, noha olykor az írás is hozhat feloldozást, megkönnyebbülést egy-egy trauma alól, azonban ez főképp a normatív krízisekre igaz: mélyebb válságoknál mindenképp érdemes orvosi segítséget igénybe venni. Ettől függetlenül a személyiségfejlesztő írásgyakorlatok remek lehetőséget teremtenek, hogy bebarangoljuk lelkünk zegzugait, ahol egy-egy gyakorlat az éppen aktuális pillanatot, lélekállapotot rögzíti. Molnár Krisztina Rita Ilyen kék virágok kötete remek bevezetést nyújt ebbe az önismeretüket mélyíteni kívánóknak, ahol egy-egy művészeti alkotás segít ráhangolódni az írás aktusára, ahol a szépírás nem cél, hanem sokkal inkább nem várt „mellékhatás”. Bővebben

Január 21.

Január 21-én egy, az év szerzője díjjal kitüntetett, elsőkönyves szerző, Pirisi Máté volt könyvtárunk vendége, akivel kollégánk, Molnár-Faragó Éva könyvtáros beszélgetett. A szerző a Liszt Ferenc Zeneakadémián diplomázott klarinétművészként, de hamar kiderült számára, hogy a csapatban való munka helyett sokkal inkább magányosan tud kibontakozni, így a koncertek helyett a zenetanítást választotta. Ugyanezért vált az írás is fontos részévé az életének: kezdetben színdarabokat jegyzett (Ikre és Kaviár, Apám helyén), azonban első regényére, a Karalagura sem kellett sokat várni, amely tavaly jelent meg.

Pirisi Máté kifejtette, mind a borítóterv, mind pedig a regény narrációja és olvasási tempója valamivel szemben fogalmazza meg magát, így alkotva éles kontrasztot a populáris, könnyen és gyorsan fogyasztható, túlromanticizált alkotásokkal szemben. Ehhez mérten a szerző kerülte a didaktikus magyarázatokat, a kötet első részében pedig teljes mértékig az olvasóra bízta, mi jut eszébe az ott vázolt szituációkról. Mivel a mű erősen épít a befogadói projekcióra, ezért az egy sokkal lassabb olvasási sebességet követel meg, hogy legyen idő benne elmélyedni és végül, hogy gondolkodásra sarkallhasson.

A szerző egy kérdésre válaszolva azt is elárulta, hogy mivel történelmi regényt igen nehéz írni az esetleges pontatlanságokra rávilágító kritikák miatt, ezért számára nem volt kérdés, hogy egy fiktív valóságba fogja helyezni a cselekményt. A regény az elhangzottak szerint egy elejétől a végéig tudatos írói munka eredménye, mely mellőzi azt a bizonyos „a szereplőkre bízzák a történet alakulását” attitűdöt.

A jövőre vonatkozóan Pirisi Máté sok több új ötletét is megosztotta a közönséggel. A korábban a Tisztatáj online felületén megjelenő Apám helyén várhatóan ebben az évben jelenik meg annak regénnyé bővített változata, és már úton van a Szép történet munkacímre hallgató következő írása is. Utóbbiban a ’90-es évek és a rendszerváltás történetét meséli el egy igen szűk lencsén, egy gyermek szemszögén keresztül, ami magyarázat helyett csak rögzíteni fogja az eseményeket. Szándéka szerint ebben vegyíteni fogja a Hrabalra jellemző alárendelő és a Krasznahorkai fémjelezte mellérendelő mondatszerkezeteket. Bővebben

Január 20.

Január 20-án tartotta a Nyugdíjas Könyvbarátok Klubja ez évi első klubnapját, melyre Dúlosy Rozáliát hívta meg vendégül, aki a tűzzománc készítésének titkaiba avatta be közönségét.

Rozália gyerekkori álmát valósította meg, amikor körülbelül 15 évvel ezelőtt, már nyugdíjasként, egy szakkörön és videókat nézve tanulta ki ezt a képzőművészeti technikát. Először hideg üvegfestéssel kezdte, majd a tiffany technikát sajátította el. Utóbbi esetében színes üvegdarabok éleit öntapadós rézfóliával vonják be, majd ólom-ón ötvözettel forrasztják össze. Az első ilyen kép elkészítéséhez az ötletet egy baleset adta, aminek során egy nagy méretű festett üvegképe összetört. Így született meg „A törött üveg balladája” című képe. A következő állomás a zománcfestés megtanulása volt. A festék üvegpor és desztillált víz keveréke, melyet vékony rétegekben visznek fel a vékony fémlemezre – Rozália a rezet részesíti előnyben. Minden réteget külön kell égetni. Az égetés hosszával lehet befolyásolni a színárnyalatot, de természetesen vigyázni kell, nehogy megégjen a festék. A festett alapra jöhet aztán a minta.

A közönség videón nézhette meg az égetés folyamatát, kézbe vehette a félig kész, színes lemezeket, és megcsodálhatta a Dúlosy Rozália képeiből kiállított tárlatot. Ezt ma 18 óráig bezárólag még bárki más is megteheti intézményünk Nagytermében. Bővebben

Január 8.

Elstartolt idén is Harry Potter Klubunk, egy jó hangulatú kvízdélutánt töltöttünk együtt. Továbbra is várjuk az érdeklődőket minden hónap első csütörtökén, legközelebb, február 5-én a Tinivilágba! Bővebben

Tisztelt érdeklődő! Korábbi híreinket az eseménynaptárban láthatja és keresheti!