Testképek a kortárs művészetben – Mesterséges szépség: robotok, kiborgok és avatárok

Az előadás azt próbálta megvilágítani, hogyan kapcsolódott össze a művészet és a tudomány a robotokon keresztül. Szóba került a robotok története Jacques de Vaucanson automata kakiló kacsájától (1700 körül) a new yorki világkiállításon is szereplő Elektróig (1939). Utóbbi már olyan humanoid volt, aki színeket különböztetett meg, korlátozott számú szókészlettel beszélt, képes volt felfújni egy lufit és dohányozni is tudott. Még egy robotkutyája is volt, Sparko, ami ugatott vagy éppen pitizett az emberek kegyeiért.

De milyen robotokat alkottak a művészek? Egyik válaszunk RobOtto Csepel G.E. nevű tornarobotja volt, ami az alkotó elképzelése szerint a Magyar Robotikai Vállalat egyik prototípusa és a Szovjetunió legkiválóbb mérnökei és tudósai jártak a csodájára annak, ahogyan a robot a gyári munkásokat tornáztatta reggelente az 1960-as évektől kezdve.

Hogyan dolgoznak együtt az alkotók ezekkel a humanoidokkal? Gondoljunk csak Elena Knoxra, aki videóiban a humanoidok feminin vonásaira kérdez rá a korosodás, a prostitúció vagy a megfigyelés témakörein keresztül. A Szánalmas tévedés (2022) fiatal lányrobot szereplője például nem tudja elképzelni, hogy ő valaha is megöregszik. És bármilyen bizarrnak is tűnik a helyzet, ahogyan mindezt egy idősebb női szereplővel megosztja, végül is igaza van.

Mikor ér véget a robot és mikor kezdődik az élet, avagy mi is az a bioart? A kérdésre Amy Karle őssejttenyészet révén alakuló emberi kezével válaszoltunk (Regeneratív ereklyetartó, 2015-16), ami folyamatosan növekszik és kristályosodik egy bioreaktorban arra várva, hogy egyszer a tudomány képes legyen a végtagot valóban egy ember hiányzó vagy deformált végtagjához illeszteni úgy, hogy az valódi kézként működjön.

Az előadás zárásaként megismerkedtünk két kiborggal, Neil Harbissonnal és Pol Lombartéval, akik mesterséges eszközöket ültettek a testükbe, hogy azáltal kapcsolódjanak a külvilághoz és a társadalom többi tagjához. A színvak Neil antennája segítségével képes felfogni a színek rezgését, míg Pol a szívéhez kapcsolódó elektródákon keresztül NFT formájában árulja saját szívritmusát. Az ember és a gépek, különösen a humanoidok kapcsolata a pszichológiai vizsgálatok szerint viszonylag rövid idő alatt roppant szorossá válhat, hiszen ez a társ mindig megerősít, kedves és pozitív, türelmes, semmiképpen sem felejti el a szülinapunkat. Egy robottárssal élő személy könnyen eshet abba az illúzióba, hogy maga a robot is valódi érzelmeket érez iránta. Bővebben