Testképek a kortárs művészetben – Csóró vagy szexi? Sztereotipikus testképek

A Csóró vagy szexi? mint előadáscím visszautal Agata Pyzik könyvére a Csóró de szexire (Poor but Sexy: Culture Clashes in Europe East and West, 2014). Pyzik két fontos állásfoglalást tesz: visszautasítja a keleti, régi szép időkkel foglalkozó „ostalgia”-t (a nosztalgikus ábrándozást és a múlt megszépítését) éppúgy mint a kelet-európaiak azon vágyát, hogy Európa normális részévé váljanak. Mindezek helyett a másik Európa fogalmat használja.

Az előadás során megismerkedtünk a New East (az „új kelet”) fogalmával: a posztszovjet esztétika a 2008-as gazdasági válság, majd a 2014-es kijevi forradalom és a 2022. február 24-én kirobbant orosz-ukrán háború eseményeit ki- és felhasználva – az 1980-as évek óta először – újra a divat, a zeneipar és a képzőművészet témája lett. A divattervezők közül említettük például Gosha Rubchinsky SS 16 kollekcióját, amely a posztszovjet lakótelepek öltözködési szokásait idézi a suhogós melegítőkkel, orosz feliratokkal és olyan szimbólumokkal mint a sarló és a kalapács. Felidéztük a Vogue 2018. márciusi címlapját, amelyen két lengyel modell egy nagy fekete Volgának támaszkodva pózol a varsói Kultúrpalota előtt. Kérdés az, hogy ma milyen jelentésekkel társíthatók a keleti kúlság szimbólumai? Távoli és egzotikus, veszélyes, izgalmas, autentikus? Szabad, vakmerő és független? Vagy éppen a biztonságos nyugat képének megerősítését szolgálja a rendezetlen hátterű utcagyerek, az alkoholista szülő és a szegénység felidézése?

A képzőművészethez kapcsoltuk a keletfuturizmus kifejezést (Gerhard, 2020), amelyet olyan kelet-európai művészekre használnak, akik az avantgárd tradíciókat a posztszocialista örökség tapasztalataival ötvözik (ezzel is ellene mennek a kapitalista realizmus jövőkép nélküliséget hirdető elképzeléseinek). A keletfuturizmus egyik ágaként jelent meg a hungarofuturizmus (Miklósvölgyi Zsolt és Nemes Z. Márió, 2016). Ez olyan kulturális és művészeti mozgalmat jelöl, amelyben az alkotók a magyar történelem jelképeinek kisajátításával, visszavételével teremtenek új mitológiát, új játékteret. Mindez nem hagyományőrző és nem is hagyománytagadó. Ennek egyik példájaként meghallgattuk a kartali asszonykórus Hírdalcsokrát (2021, https://vimeo.com/540364695), ami a népdalok élő, jelenleg is formálódó műfaját idézi, az új dalok aktuális felülvizsgálják a jelenkor eseményeit és a megváltozott női szerepeket.

Az előadás zárásaként a sztereotipikus Kelet-Európa képpel foglalkoztunk. Veczán Zoltán (2021) mémkutatásai alapján azt feltételeztük, hogy a kelet-európaiság többségében a keménykedésben és a divatjamúlt öltözékben fogalmazódik meg (számos más jellemző például az erős dohányzás, a bűnözői létforma, a „megcsináljuk okosba” és a rossz angolság mellett). A sztereotípiákat maguk a kelet-európaiak is kihasználják, ezt példázza a Kontroll (2003) című film, a Sport szelet vagy a CBA-reklámok. Bővebben