Katona-nap 2023 – Dr. Milbacher Róbert: A Bánk bán aktualitása

Dr. Milbacher Róbert, a PTE BTK Klasszikus Irodalomtörténeti és Összehasonlító Irodalomtudományi Tanszékének egyetemi docense kissé tartva a várható reakcióktól, de annál őszintébben kezdte előadását: ő bizony eleddig nem igazán szerette a Bánk bánt. Mondta mindezt a mű szerzőjének városában, ahol az ország egyik legnagyobb Katona József-kutatója, Orosz László is élt és dolgozott, és ahol, véleménye szerint, mindenki csak többet tudhat nála erről a témáról. „Vallomását” folytatva azonban azt is elárulta, ahogy a friss szakirodalmakat átböngészve (erősen támaszkodva a jelenlegi legnagyobb Katona-kutató, Nagy Imre professzor úr munkáira), majd a művet újra elolvasva maga is rácsodálkozott, mennyi érték is rejlik ebben az 1800-as években született műben. Akkor mégis miért azonosulunk vele ilyen nehezen? – erre kereste a válaszokat előadásában.

A szépíróként is tevékenykedő Dr. Milbachert Róbert elárulta, nemcsak a XXI. században idegenkedtek Katona József művétől, hiszen már a kötet megjelenésekor is fanyalogva beszéltek róla. Nincs mit szépíteni: kudarcként könyvelhette el azt a szerző. Lényegében a sorsa, hogy nemcsak egy ország, hanem szélesebb közönség is megismerhette, az operának köszönhető, amely viszont végleg „félrevitte” a Bánk bán értelmezését. Az első és egyben legnagyobb probléma a szöveg nyelvállapota, hiszen az még egy nyelvújítás előtti nyelvállapotot tükröz, így nem is meglepő, hogy mind Egressy Béni, mind pedig Nádasdy Kálmán erősen hozzányúlt a szövegkorpuszhoz. Előbbi Vörösmarty-szövegekkel tűzdelte vele, amivel egyrészt korszerűsíteni, másrészt nemzetiesíteni próbálta, ezzel viszont végtelenül leegyszerűsített egy alapvetően összetett drámát. Utóbbi a másik nagy nemzetiesítője a szövegnek, aki reformkori hazai toposzokkal dúsította fel, amik viszont száz év múlva színtiszta giccsé váltak mindenféle nóvum és mondanivaló hiányában.

A dráma erejét ugyancsak csorbítja a polifónia, vagyis hogy nincs benne egy, a szerző által kijelölt nagy igazság, mert hiányzik belőle a vezérszál – magyarázta vendégünk, hozzátéve, hogy ezt a gondolatot még Nagy Imre professzor úrtól tanulta. Ez élesen szemben áll Jókai írásmódjával, aki mindig megkérdőjelezhetetlenül jelölte ki regényeiben az egy igaz utat. Mindemellett pedig olyan témákat vonultat fel a szöveg, melyek az énnek egytől egyig arra az aspektusára világítanak rá, ami felett se akkoriban, se most nem tudunk úrrá lenni. Ezt a lélekállapotot olyan hétköznapi élethelyzetek idézhetik elő, mint a szerelem, a féltékenység, az előítéletek, a hatalom akarása, amikkel nemes egyszerűséggel se Katona kortársai, se a XXI. század embere nem kíván szembenézni, hiszen a józan ész elvesztésének állapotát megélni, de arról olvasni sem mindig kívánatos.

Dr. Milbacher Róbert végtelen őszintesége és nagy átélése a bő egyórás előadás alatt végig lekötötte közönsége figyelmét, akik számára még egy nem kecskeméti kutató is bőven tudott újdonsággal szolgálni. A program zárásaként, igazolván a nagyérdeműre átragadt lelkesedést, többen örömmel álltak sorba egy-egy dedikáció és néhány négyszemközti mondat erejéig a szerző előtt. Bővebben