Kiss Eszter: Hello. Itt Firenze – könyvbemutató

Szép számú közönség fogadta a városba visszatérő Kiss Esztert, Firenze hivatalos idegenvezetőjét frissen megjelent Hello. Itt Firenze című könyvbemutatóján. A szegedi születésű, ám Kecskeméten is több mint tíz évet élő vendégünk már fiatalkorában is fontolgatta a külföldi munka gondolatát, melyben végül a szerelem és a családalapítás hozta meg számára a döntő lépést. Persze a váltás nem volt könnyű: egy 8 hónapos gyerkőccel és olasz férjével költözött ki a mindkettejük számára ismeretlen, sokak által romantizált Firenze városába, ahol nagyszülői segítség nélkül kellett beleszoknia az új mindennapokba. Önállóan, autodidakta módon kezdte felfedezni a várost, ahol előbb kulturális koordinátorként szervezett gasztronómiai programokat amerikai diákoknak, majd miután ez a munkahelye megszűnt, vetődött fel az idegenvezetés gondolata egy, a férjétől kapott prospektus formájában. De, mint oly sok dolog az életben, ez sem ment könnyen.

Már csak időközben derült ki, hogy a szuperintenzív és olcsónak egyáltalán nem nevezhető képzést már valamilyen fokú előképzettséggel rendelkezők (építészek, művészettörténészek, rajztanárok) számára találták ki. Eszter azonban, mivel mindig is itta magába a tudást, nem hátrált meg, kitartott, és végül sikerrel zárta a vizsgát. Ezt követően néhány hónappal pedig már a következő kurzust végezte, miközben olasz nyelven tartott idegenvezetést a helyieknek. Legalábbis kezdetben. Kiss Eszter elárulta, hamar ráébredt, hogy a csoportos túrák vezetése nem az ő világa, valami egyedit, exkluzívat szeretne nyújtani a vendégeinek, így bármennyire is riasztók voltak számára a jogszabályok, saját vállalkozásba kezdett, 2017-ben pedig elindította a könyvvel azonos című közösségi médiaoldalát.

Követőbázisa szépen gyarapodott, majd a Covid hatására ugrásszerűen megnőtt, mikor a magyar média képviselői szinte napi rendszerességgel keresték fel, hogy tudósítson az olaszországi eseményekről. Eszter visszaemlékezve is átélte azt a pillanatnyi sokkhatást, mikor közölték vele, hogy kétmillió magyar fogja hallani azt, amit nyilatkozni fog. „Ennyi ember még sosem hallgatott engem egyszerre!” – nevetett fel, mintha maga sem hitte volna el, hogy egyik napról a másikra ilyen sokak számára lett fontos, amit el szeretne mondani, át szeretne adni. És ez az érdeklődés azóta sem csappant, sőt fokozatosan épül tovább. Először a bezártság idején készített online sorozatai (például a Medici családról, Dantéról, Michelangeloról, Galileiről) lettek népszerűek, vendégeinek aránya pedig egyre inkább a magyarok arányára billent, most pedig már gyakorlatilag szinte csak hazaiaknak mutatja meg Firenze, illetve Toszkána nevezetes városainak szépségeit. Mindezt egyénre szabva, amit, ahogy mondta, 5 perc beszélgetés alapján képes „letapogatni”, ki, mire vágyik.

Mintegy különleges képessége, hogy képes úgymond „régi” szemekkel nézni a nevezetességeket. Szinte fülében csengnek az egykori zajok, látja korhű ruhákban sétálni az egykor élt embereket, melyekről azt is gondolhatta volna, csak a túlzott álmodozás miatt képzelődik. De nemcsak ő, Ady Endre is hasonlóról számolt be, amely szuperérzékenység mindkettőjük javára válik. Kiss Eszter elárulta, bár szereti bővíteni tudását, számára ezentúl az is fontos, hogy mindezt meg is ossza másokkal. Ebből az adni akarásból és az ő szűnni nem akaró, ahogy fogalmazott, írhatnékjából született meg végül első könyve, melyben azokat az élményeit örökítette meg, amikről úgy érezte, valósággal ki akarnak törni belőle.

A négy részre tagolt kötet novellákból áll össze egy egésszé, melyek önmagukban is megállják a helyüket. Míg az első az idegenvezetés élményeit adja át az olvasónak, a második a külhoni utazásokat örökíti meg, a harmadik az érzelmi mélyrepülésekről vall megkapó őszinteséggel, a negyedik pedig a gyermekkor meghatározó momentumait öleli fel. Így mindenki megtalálja a magának kedveset, a hangulatához éppen illőt, amelyek mindig mást és mást képesek adni az olvasónak, árulta el Kiss Eszter, hivatkozva az eddig hozzá érkező visszajelzésekre. Az útikönyv helyett sokkal inkább egyéni élményeket átadó könyvnek már készül a második része, de az idegenvezető még ezen túl is folyamatosan keresi a fejlődési lehetőséget. Bővebben