Házasság hete – Pap & papné

A Házasság hete országos rendezvénysorozat alkalmából február 11-én Hajduch-Szmola Patrik evangélikus lelkész volt vendégünk, aki Pap & papné címmel tartott könnyed humorral fűszerezett előadást az érdeklődőknek. Kezdésként azokat a lelkészi hivatással járó, megmosolyogtató szituációkat idézte fel, melyeket feleségével, a szintén lelkész Kovács Barbarával éltek meg. Többször is megesett már, hogy mikor meghívottunk nyitotta ki a lelkészi hivatal ajtaját, az édesapját keresték, gondolván, hogy ilyen ifjú férfi még nem gyakorolhatja a hivatást. De ugyanígy a lelkésznő titulus nem találása is új, egészen izgalmas fogalmakat csalt már elő a hívekből, mint például a tisztelendő kisasszonyt, az atyanőt vagy éppen az istennőt, mikor nem őt, hanem feleségét keresték. Sokan kételkednek benne, hogy a nemek szerint betöltött jogok nem teljesen azonosak, hogyha például keresztelésről, temetésről beszélünk, noha semmilyen különbségtétel nem létezik lelkész és lelkésznő között. Magyarországon nem kevesebb, mint ötven éve gyakorolhat hölgy is ilyen hivatást, az evangélikus egyházban pedig fele-fele arányban töltenek be nők és férfiak lelkészi pozíciót. Hajduch-Szmola Patrik szerint ez így van rendjén, hiszen bizonyos lelki gondokhoz egy nő sokkal jobban ért egy férfinál.

Az evangélikus lelkész rámutatott, a házasság fogalmára manapság mindenki másként tekint: az állam szerződésként, mely két fél között köttetik, az egyház viszont már Isten rendeltetése szerinti dolognak tekinti, mely az ember teremtettségével egyidejű. Fogalombéli különbségek azonban nemcsak különböző szervek, intézmények, de az egyes egyházi felekezet között is akadnak: a katolikusok például szentségnek, ekképp felbonthatatlannak tartják a házasságot, míg az evangélikusok „csak” Isten áldását adják a párra, mely nem jelenti azt, hogy ők ne lennének szétválaszthatók. Már e fenti példákból is jól látszik, hogy az értelmezések nem egészen fedik egymást, így egy-egy fogalmat övező „rendbe tételt” sokan úgy képzelnek el, hogy azt valami teljesen új jelentéssel kell megtölteni. Vendégünk szerint ennél azonban sokkal fontosabb, hogy a házasságban érdekelt két fél beszéljen egymással, hiszen ezzel tehetik legtöbbet a kapcsolatukért. Matematikai síkra terelve a kérdést meghívottunk úgy fogalmazott, egy házasságban mindig a közös nevezőt kell megtalálni, hogy ezt követően bármilyen műveletet el lehessen végezni.

Egy-egy tanácstalan helyzetben a hívő ember szívesen nyúl a Bibliához, hátha rejlik benne olyan történet, amely képes utat mutatni a számára. Ennek kapcsán Hajduch-Szmola Patrik felhívta rá a figyelmet, hogy a házasság kapcsán többféle modellt is említ egymás mellett a szentírás, úgy mint monogámiát, „szerelmi háromszöget” vagy éppen többnejűséget, melyek közül az egynejűség követendősége csak Jézus idejében válik egyértelművé. Ez viszont nem jelenti azt, hogy ne találnánk benne mindmáig megszívlelendő intelmeket: ezek közül egyet (Márk 4:35-41) emelt ki vendégünk a hallgatóságnak, melynek minden egyes szavát, mondatrészét magyarázta, kommentálta.

Hajduch-Szmola Patrik szerint nagy luxus és önteltség, hogy habár az Úr mindvégig velünk van, még sincs vele kapcsolatunk. Gyakran előfordul, hogy az élet viharos tengerén egymást vagy éppen magát Istent hibáztatjuk az újabb és újabb csapásokért, és nem akarjuk el- és felismerni, hogy mi magunk is felelősek vagyunk sorsunk alakulásáért. Vendégünk előadását azzal a konklúzióval zárta, miszerint, ha úgy érezzük, nincs kiút szorongatott helyzetünkből, egyszerűen csak Istenhez kell fordulnunk, és ő elvezet bennünket a megoldáshoz. Bővebben