Találkozások

A program formabontó módon egy ötperces vetítéssel indult, bemutatva ezzel Szoboszlay Eszter munkásságát és egyben egy projektjét is, amely miatt két díjjal is jutalmazták. Szülei Kecskeméti Rajzfilmstúdióban eltöltött ideje mondhatni az ő életén is nyomot hagyott, mert noha sosem készült animációval dolgozni, az élet lassacskán mégis efelé sodorta. A Kecskeméti Képzőművészeti Szabadiskolában eltöltött évek nagyban meghatározták a jövőjét: mindmáig hálás Bruncsák András pedagógiai módszerének, valamint a Patkós László tanár úrtól tanult sokszorosítási ismereteknek, amiket megelőzően még Szappanos István festőművésztől tanulta a rajzolás alapjait. Kezdetben a MOME grafika szakon képzelte el magát, de mivel oda nem vették fel, az egri főiskola rajz- és vizuális kommunikáció tanár szakára keveredett, ahol bármennyire is jól érezte magát, azt félbehagyva a Magyar Képzőművészeti Egyetem képgrafika szakán folytatta tanulmányait. Kriskó János kérdésére válaszolva az animációs filmrendező nem tagadta, hogy akkoriban biztos szívesen maradt volna a fővárosban, de szívből szeretett munka és lehetőségek híján 2004-ben visszatért a hírös városba. Így került a Katedrába oktatóként, valamint a Ciróka Bábszínházhoz, de utóbbi helyről végül más irányba, az animáció és a rajzfilmstúdió irányába terelődött, aminek sok feledhetetlen munka lett a gyümölcse, például a 2007-től több részt megélt Fejlakók, vagy éppen a Cigánymesék sorozat. Jelenleg a Találkozás című animációs filmjén dolgozik, melyet az idei KAFF-on fognak bemutatni, és noha illusztrálni nem készül, a korábban sokak által szeretett miniatűrökkel való foglalatoskodás valamiképp visszatér majd az életébe.

A színpadon másodikként az újabban digitális tartalomkészítőként is aposztrofálható Libor Zoltán foglalt helyet, aki nemcsak kecskeméti emlékekkel, de számos apatörténettel örvendeztetni meg oldalának lelkes követőit, akiről mindig rendkívüli tisztelettel és szeretettel beszél, mint életének egyik meghatározó személyiségéről. A közíró pironkodás nélkül ismerte el fiatalkorának kilengéseit, a Kecskeméti Katona József Gimnáziumban szerzett rossz magatartásjegyeket, az onnan való kitiltását, valamint az úttörőségtől való eltanácsolását is, ami élesen szemben áll a korábbi jó gyerek image-ével. Mindezek ellenére folytatta tanulmányait a Szegedi Tudományegyetemen, ahol olyan évfolyamtársai akadtak, mint a PTE-n irodalomtudományt tanító Papp Balázs, vagy éppen a Shakespeare szonettjeinek újrafordításáról híres Fazekas Sándor. Visszatérve a városba több mint tíz évig tanított egy szakiskolában, ahol elmondása szerint sosem zavarták az ún. „dobozon kívüli” gyerekek, lévén ő nagyon liberális nézeteket vallott (az órán lehetett inni, enni), és talán nemcsak ezért szerettek ők a diákok. Libor Zoltán hangsúlyozta, számára sosem a lexikális tudás volt a fontos, hanem hogy megtanítsa őket gondolkodni. Noha imádott tanítani, a probléma csupán egy volt ezzel: nem tudott belőle megélni, és lánya, Lelle, akit ő csak Fidóként emleget, érkezésével kényszerűen váltania kellett. Kriskó János kérdésére válaszolva kifejtette, gyermeke születésével teljesen máshogy látja és értelmezi a világot, és úgy érzi, ha tud legalább olyan jó apa lenni, mint az ő édesapja volt neki, akkor már mindent elért az életben, amit akart. A köztisztviselői munkakörbe kerülés igen éles és idegen váltás volt tőle, de ebben is megtalálta saját magát: rendkívül sokat tett az autizmussal és a mélyszegénységben élőkért, amely támogató munkát a Mélymerülés Művészeti Magazin révén továbbra is űzi, a problémákkal szemtől szembe való találkozást azonban lelkileg nehezen bírta, ezért ismét váltani kényszerült. Lényegében azonban továbbra is ugyanazt teszi: stratégiai tanácsadóként a dolga, hogy kevés pénzből jó ellátást biztosítsanak a lakosságnak; ami mellett természetesen az írásnak is megvan a helye és ideje, amit jól bizonyítanak napi, heti facebookos történetei, valamint az újabb és újabb nevéhez fűződő kötetek. Bővebben