Találkozások

A nyári szünet előtti utolsó Találkozások pódiumbeszélgetésre június 25-én került sor könyvtárunkban, melynek vendégei ismét egy-egy művészeti ágból kerültek ki. A társalgást vezető Kriskó János kulturális szakújságíró mellett elsőként Ba Éva súgó, a Kecskeméti Katona József Nemzeti Színház örökös tagja foglalt helyet. A meghívott elárulta, hogy szülei ragaszkodtak egy anyagi biztonságot jelentő szakma kitanulásához, melyhez akkoriban két biztos út vezetett: a közgazdasági és a ruhaipari szakközépiskola. Ba Éva hozzátette, csak később, színházi dolgozóként döbbent rá, mennyit nyert volna az utóbbival, hiszen akkor akár jelmeztervezőként is dolgozhatott volna. Legnagyobb sajnálatára azonban a másik helyre vették fel, melyhez elmondása szerint nem volt különösebb érzéke.

Az első színházzal kapcsolatos élményei iskolás korára datálhatók: a Liliomfi egyik előadása valósággal elvarázsolta, középiskolásként pedig már rendszeresen látogatta a Madách Színház előadásait. Noha jelentkezett a színművészetire, a felvételi és a színpadon való munka közben ébredt rá, hogy neki kínszenvedést jelent mások előtt szerepelni. Ennek dacára a kaposvári színház néhány darabjában még vállalt kisebb szerepeket, de mikor a Budapesti Gyermekszínházhoz került, kellékesként kezdett dolgozni, a harmadik évtől pedig már súgóként próbálhatta ki magát. Színházváltásaikor (saját bevallása szerint némi túlzással) így már magát rutinos súgóként bemutatva mindenhol képes volt meggyőzni a vezetést alkalmasságáról ahhoz, hogy fel is vegyék. Kriskó János kérdésére válaszolva Ba Éva elárulta, szakmájához elengedhetetlen a tiszta, érthető beszéd, valamint a sok türelem és empátia a színészekkel való közös munka során, akikkel az emlékezőpróbától kezdődően aktívan együtt dolgozik egy-egy darab szövegének elsajátításakor. A súgó hosszan sorolta azokat a nagy neveket, akikkel élete során együtt dolgozhatott, többek között Ruttkai Évával, Tordy Gézával vagy éppen Darvas Ivánnal.

A színpadon másodikként helyet foglaló Palotás Gábor ütőhangszeres művész, tanár háromévesen ült először dob mögé, amit egy, a beszélgetéskor levetített fotóval igazolt. Annak idején édesanyja először magánórákra járatta, hogy kiderüljön, az ütőhangszerek iránti szenvedély részéről valódi elhivatottság-e vagy csupán pillanatnyi fellángolás, a visszajelzés alapján viszont egyenes út vezetett a zeneiskolába. Kiskunfélegyházán Takó Lajos ütőhangszeres mestertanárnál kezdett zenélni tanulni, akinek már az első órája után azt mondta, ő ezzel akar foglalkozni. A most már szintén zenét tanító Palotás Gábor mindössze 14-15 éves volt, amikor tanáraival és más diákokkal egyetemben részt vehetett egy stúdióalbum felvételén, akkor még a Son Tropic Band tagjaként. A Debreceni Egyetem Zeneművészeti Karán már Prof. Dr. Szabó István tanította tovább, tanulmányai során pedig olyan neves művésszel is lehetősége volt találkozni, mint Keiko Abe japán zeneszerző, akinek két szerzeményét is eljátszhatta a művész előtt.

Még tanulmányai alatt, 2008-ban kezdett el tanítani Kecskeméten ütőhangszeres tanárként, amellyel párhuzamosan előadóművészi karrierjét is építette, építi. A sok teendőre és a családjára való tekintettel 6 év munka után most köszön el a Kecskeméti Katona József Nemzeti Színház zenekarától, aminek kapcsán néhány feledhetetlen élményéről is beszámolt közönségének. Kriskó János kérésére a komponálás is szóba került: 2022-ben 9 dallal jelent meg Palotás Gábor Shadows in the Forest című lemeze, melyen 8 neki írott és egy saját szerzeménye hallható. Az ütőhangszeres művész beszélt arról az amúgy 6 tételes darabjáról is, melynek egyik tételét egy amerikai versenyen a kötelező műve közé válogatták be. Zárásként, a közönség legnagyobb örömére, ezt játszotta el a meghívott extra produkcióként.

A Találkozások című beszélgetéssorozat két hónapnyi nyári szünet után várhatóan szeptember végén folytatódik. Bővebben