- Ez az esemény elmúlt.
Krízis és katarzis – a válságok lenyomatai a képzőművészetben: A hőssé válástól a trauma-feldolgozásig
január 13. 17:00 - 18:30
Ismeretterjesztő művészetszociológiai sorozat.
Az ötrészes, havi rendszerességgel jelentkező sorozat azt vizsgálja, miként tükrözik a képzőművészet alkotásai az emberiség válsághelyzeteit – a járványokat és a halált, a háborúkat, a gazdasági kríziseket, a lakókörnyezet átalakulását vagy az ökológiai katasztrófákat. A beszélgetések során arra keressük a választ, hogyan határozza meg a társadalmi és intézményi környezet – a politika, a gazdaság, a vallás, és a média – a művek létrejöttét és befogadását. Milyen funkciót tölt be a művészet a közösség életében? Hogyan változott a műalkotások jelentése és státusza a történelem során? A sorozat célja, hogy a válságok művészeti reprezentációin keresztül új nézőpontot kínáljon a művészet és a társadalom összefüggéseinek megértéséhez. A művészet nemcsak tükör, hanem tanú: segít megérteni, hogyan éltük túl a múlt válságait – és mit tanulhatunk belőlük ma.
A 2. előadás ajánlója: „Hogyan változott a háború ábrázolása a művészetben a klasszikus hősiességtől a 20. század kollektív traumáiig? A sorozat második részében a konfliktusokhoz való kollektív viszonyunkat vizsgáljuk a vizualitás tükrében – a hősi reprezentációktól a test pusztulásán át egészen a feldolgozás és emlékezet kortárs formáiig.Az ókori világban a háború a hatalom és rend látványos megjelenítése volt (Halikarnasszoszi mauzóleum, Kr.e. 4.sz.). A 19. század romantikája a szabadságharcot emeli allegóriává (Delacroix: A Szabadság vezeti a népet, 1830). A 20. század elejére a test szétszakad – nemcsak fizikailag, hanem morálisan is. A háború után már nem lehet ugyanazt festeni: Otto Dix lövészárkai és sebhelyes katonaportréi a test pusztulását és a lélek torzulását jelenítik meg (A háború, 1929-1932). A fotográfia (Joe Rosenthal: Az Iwo Jima-i zászlókitűzés, 1945) a dokumentálás, heroizálás és megrendülés új médiumává válik. A kortárs művészetben a háború már nemcsak esemény, hanem személyes és kollektív tapasztalat: Mona Hatoum a test távolságairól (A távolság mértékei, 1988), Kara Walker a történelmi erőszak emlékezetéről beszél (Néger jelenetek bemutatása, 1997). Anselm Kiefer (Irak-sorozat 2000-es évek) a háború közvetlen következményeit mutatja be – a trauma nyelvét keresik egy feldarabolt világban. A kortárs művészetben a konfliktusok nem pusztán események, hanem belénk íródott tapasztalatok. A trauma gyakran nem ábrázolható, csak sejtethető: árnyékokban, montázsokban, archív anyagok újrakomponálásában, vagy a csend képeiben.
A háború művészi ábrázolása így nemcsak esztétikai kérdés, hanem társadalmi emlékezet, etikai állásfoglalás – és végső soron az emberi szenvedés reprezentációjáért folytatott küzdelem.„
Előadó: Dr. Virág Ágnes művészettörténész, az Eszterházy Károly Katolikus Egyetem adjunktusa, tudományos kutató.
Facebook-esemény: https://www.facebook.com/events/1344860600724356/
