Kodály-díjasok öröksége

A Kodály-díj Kecskemét városának legrangosabb zenei elismerése, amely nemcsak kivételes szakmai teljesítményeket ismer el, hanem egy szellemi és erkölcsi örökséget is. Azok közül a díjazottak közül, akik már nincsenek közöttünk, életük során többen a magyar zenei és zenepedagógiai élet meghatározó alakjai voltak. Emlékük előtt tisztelegve indította útjára a Magyar Kodály Társaság Kecskeméti Tagcsoportja a Kodály-díjasok öröksége című sorozatot.

A korábbi alkalmakon, 2024 őszén Pejtsikné Párdányi Juditra, 2025 tavaszán Palotás Józsefre emlékeztek. A sorozat legutóbbi eseményére 2025. november 29-én, szombaton került sor a Katona József Könyvtárban, ahol a Magyar Kodály Társaság egykori elnöke, Dr. Ittzés Mihály életműve és személyisége állt a középpontban.

Az emlékező beszélgetés vendégei Ittzésné Kövendi Kata, Dr. Kéri Laura Zita és Erdei Péter voltak, a beszélgetést Jámbor Zsolt vezette. A megszólalók személyes élményeiken, közös munkáikon és szakmai tapasztalataikon keresztül rajzolták meg Ittzés Mihály sokrétű portréját.

A beszélgetés a gyermekkor és a tanulóévek felidézésével indult. Meghatározó hatásként esett szó a győri konzervatóriumról, ahol Lendvai Ernő zenetörténeti órái és szemináriumai életre szóló inspirációt jelentettek számára. Zenei fejlődésében fontos szerepet játszott Barsi Ernő, aki hegedűre tanította, valamint Szabó Miklós, aki kórusmunkával és elméleti tudással segítette pályáját.

A Zeneakadémián olyan mesterektől tanulhatott, mint Bárdos Lajos, Bartha Dénes, Gárdonyi Zoltán és Szabolcsi Bence, akik tovább erősítették elhivatottságát a magyar zenei hagyomány és Kodály szellemisége iránt. Pályája a győri évek után Kecskeméten teljesedett ki: a Kodály Iskola, majd a Kodály Intézet meghatározó színtere lett pedagógiai, kutatói és nemzetközi tevékenységének. Külföldi előadásai, tanításai során világszerte képviselte a kodályi eszméket, miközben aktív szerepet vállalt a Nemzetközi Kodály Társaság munkájában is.

Tanárként, karvezetőként, kutatóként és szerzőként egyaránt Kodály Zoltán életművének megértését, továbbadását és élővé tételét szolgálta. Publikációi, tanmenetei, szakkönyvei máig alapvető hivatkozási pontok. Kutatói munkásságában a magyar zenetörténet, a kecskeméti zenei múlt és a népzene egyaránt hangsúlyos szerepet kapott.

A megszólalók kiemelték rendkívüli sokoldalúságát és önzetlenségét: mindig ott segített, ahol szükség volt rá, miközben saját egyéni karrierjét soha nem helyezte előtérbe. A Magyar Kodály Társaságban betöltött szerepei – társelnök, elnök, zenei menedzser, műsorszerkesztő, pályázatíró, pénzügyi elszámoló – jól mutatják azt a háttérben végzett, mégis nélkülözhetetlen munkát, amely a közösség működését biztosította. Precizitása, legendás memóriája és fanyar humora sokak számára maradt emlékezetes. Mély, szinte felfoghatatlan műveltsége és tudása pótolhatatlan veszteség mindannyiunk számára.

A beszélgetés személyesebb hangvételű pillanataiban a családdal, különösen fiával, Ádámmal való kapcsolata került előtérbe. Végül a hagyaték kérdése zárta a beszélgetést: a hatalmas életmű feldolgozása, rendszerezése komoly feladat, amelyet a zenetörténész özvegye, valamint a LFZE Kodály Zoltán Zenepedagógiai Intézet és a Katona József Könyvtár munkatársai végeznek. Bővebben