A színi cenzúra alapelveit Franz Karl Hägelin bécsi színházi cenzor 1794-ben készült memoranduma tartalmazza, ezt latinra fordítva leküldték Budára a Helytartótanácshoz is. Lényeges kikötése, hogy a színi cenzúrának szigorúbbnak kell lennie, mint a könyvcenzúrának, mivel a színpadi hatás közvetlenebb és erősebb, mint az olvasásé, s a színházi közönség vegyesebb, mint az olvasók. Részletes utasításai közül, amelyek a drámai tárgy, morál és dikció szabályozását tartalmazzák vallási, politikai és erkölcsi szempontból, a Bánk bán főként a következőkkel ütközött össze: tilos tárgy királyi személy meggyilkolása, uralkodócsalád ellen való lázadás, különösen súlyos eset, ha királyi személy alacsony színben tűnik fel. Katona úgy vélte, Bánk gyilkosságát menti a cenzúra szemében, hogy nádorként, a király helyetteseként mint a királynéval egyenrangú személy követte el: a cenzor azonban utasítása szellemében járt el, amikor éppen ezt, az alattvaló túlságosan magasra való emelését tartotta megengedhetetlennek. A dráma előadását nem engedélyezte, csak a kinyomtatását.
Forrás: Bánk bán : (Kritikai kiadás) / Katona József ; [sajtó alá rend.] Orosz László. – Budapest : Akadémiai Kiadó, 1983. – p.367.
Lásd a katalógusban >>
A cenzorok és a Bánk bán / Galasi Zsuzsanna
Tovább a teljes cikkhez >>
