40 éves a Kecskeméti Városvédő és Városszépítő Egyesület – kerekasztal-beszélgetés

Fennállásának 40. évéről megemlékezendő, egy kerekasztal-beszélgetésen vettek részt a Kecskeméti Városvédő és Városszépítő Egyesület képviselői február 6-án könyvtárunkban. Az eseményen jelen volt többek között Dr. Farkas Gábor építész is, aki újraindította a szervezetet, mely korábban több formában, más-más néven működve látott el hasonló funkciót, mint a ma együtt dolgozó csapat. Az egyesület alelnöke, Hahn-Tapodi Zsuzsanna fő feladatukként jelölte meg, hogy a komoly, mérnökök által alkotott terveket mintegy átültessék a közemberek nyelvére, valamint fórumok révén biztosítják a lehetőséget, hogy a lakosságnak is legyen beleszólása a folyamatosan épülő, szépülő, formálódó városképbe. Mondhatni kapocsként vannak jelen a mérnökök, a lakosok és a városháza közötti rendszerben. Így volt lehetséges többek között az is, hogy a forró, megosztó témának számító ügyekben is képesek voltak változást, változtatást előidézni.

Kriskó János kérdésére került terítékre a felújításra szoruló nagyszínház épülete, amely kapcsán máig nagyon megoszlanak a vélemények. Hahn-Tapodi Zsuzsanna hangsúlyozta, bár ő a modernitás oldalát képviseli, sokan erős védelmükbe vették az intézményt körülölelő zöldterületet, ami miatt végül egy A és B terv helyett, a polgármester közbenjárásával, egy harmadik megoldás született. Dr. Farkas Gábor építész a téma kapcsán hozzátette, véleménye szerint a felújítás esetén a legfontosabb, hogy amit lehet, azt meg kell őrizni, hogy az új épület is tükrözze a hely szellemét, viszont bizonyos (pl. műszaki) kérdésekben elkerülhetetlen a modernizáció, ami nem képezheti vita tárgyát. Ellenkező esetben, ha nincsenek tekintettel újratervezéskor felmenőink eredeti szándékára, előfordulhat, hogy a lakosok nem fogják szeretni új formájában, hiába korszerű és XXI. századi szemmel nézve esztétikus.

Király József elnök beszélt többek között a Dobó körútra tervezett parkolóház kérdéséről, amiben egy közlekedési mérnök véleményét is kikérték, hogy a problémát most orvosló fejlesztés valójában milyen hosszú távú, 50 év távlatában mérhető következményekkel járhat. Hiszen lehet, hogy a parkoló autóknak most helyet tudnak vele biztosítani, de az csak még nagyobb forgalmat, még nagyobb szállópor koncentrációt generálna, ami az ott lakók kárára lenne. Nem is volt kérdés, hogy ezek miatt egyesületi szinten tiltakoznak ellene.

Dr. Farkas Gábor építész beszélt továbbá az általa alapított Mende Valér-díjról, amivel az építészekre igyekszik ráirányítani a köz és a média figyelmét, hiszen korábban szomorúan tapasztalta, hogy egy-egy beruházás átadásakor a legkevesebb szó a munka oroszlánrészét végző építészről esik. Ez, mint mondta, sikeres kezdeményezésnek bizonyult, hiszen egy általuk kitüntetett építészt már szakértőként is kérdezett a helyi média. Nem utolsó sorban pedig a díj nevével egy olyan fiatal, az 1800-as években alkotó szakemberre is felhívhatják a figyelmet, akinek köszönhető Kecskeméten többek között a Luther udvar és palota, a Hajdú-villa, vagy éppen az Újkollégium épülete.

Zárásként Kriskó János arra kérte a jelenlévőket, emeljenek ki egy kudarcként és egy sikerként megélt történetet a sok közül. Hahn-Tapodi Zsuzsanna egyértelműen a Kerényi József tervezte, úgynevezett virágablakos épületet említett bukásként, aminek sorsa már-már megpecsételődött, holott az egész építész társadalmat a hátuk mögött tudhatják. És bár a legtöbb ügyet mindent vegyes érzelmekkel telve éli meg, a szecesszió életben tartását és jelentőségét egyértelmű sikernek könyveli el. Király József a belvárosi társasházak térhódítását említette meg negatívumként, hiszen ezekkel szerinte elveszik a hely korábbi hangulata, szelleme. Ami viszont egyértelmű dicsőségként könyvelhetnek el, az a barack „felvirágoztatása”, a szecesszió, a Rákóczi út rehabilitálása, valamint a Dr. Farkas Gábor építésszel folytatott együttműködésük. Bővebben