95. Ünnepi Könyvhét: Buda & Pest könyvbemutató

Noha a 95.Ünnepi Könyvhét kecskeméti programjainak megnyitójára csak június 12-én került sor, mi már egy nappal korábban is egy író-olvasó találkozóval készültünk látogatóinknak. Ezúttal hét vendég látogatott el hozzánk, a Történelmiregény-írók Társaságanak tagjai, akik fennállásuk 10. évfordulója, valamint Pest és Buda egyesülésének 120. évfordulója alkalmából egy nagyszabású tervvel álltak elő: több szerző bevonásával írták meg a főváros többszáz éves történetét. A köteten dolgozók szerint hasonló vállalkozás nincs még egy világon, és bár sok kétség és szkepticizmus övezte a társaság elnökének, Kapa Mátyásnak fejéből kipattanó ötletet, végül a nagy vállalást hatalmas siker övezte. De ne is szaladjunk ennyire előre…

Az írókkal könyvtárosunk, Vámos Tibor beszélgetett, aki kezdésként arra kérte a megjelenteket, beszéljenek magukról, az íráshoz fűződő viszonyukról, valamint az első reakciójukról, amikor meghallották a Buda & Pest könyv felvetését. Bányai D. Ilona mintegy kakukktojásként mutatkozott be abban az értelemben, hogy gyermekkorában meg se fordult a fejében, hogy író legyen, inkább csak olvasni szeretett, aztán mikor sok történet gyűlt össze a fejében, mások biztatására ragadott pennát a kezébe, 3. novellája pedig már meg is jelenhetett. Ő tipikusan az a szerző, aki az egyedül alkotásban hisz, viccesen meg is jegyezte, ez még a grafológiai elemzésében is szerepel.

Cselenyák Imre már az általános iskola udvarán is olvasmányélményeit mesélte a többi gyereknek, amikor pedig kifogyott belőlük, saját történeteket talált ki (mintha azok létező szerzőktől származtak volna) és jött rá egyidejűleg, hogy nemcsak a meséléshez van tehetsége, hanem a világalkotáshoz is. Noha pályáját vegyészmérnökként kezdte, illetve a rockzenészi életbe is belekóstolt, végül visszatért az alkotáshoz, és mire egy egész szobát teleírt, meg is jelent az első könyve, ma pedig már a 40.-en is túl van.

Fábián Janka már visszatérő vendégként beszélt közönségének arról a gyerekkori vágyáról, hogy íróvá válhasson, de mint mondta, a felnőttek kinevették ezért, mintha valami nem tisztességes foglalkozásra vágyott volna. Így választotta magának a tanári hivatást, mellyel a koronavírus idején hagyott fel, immáron teljes napjait az alkotásnak szentelve. Jómaga az elsők között volt, akik azonnal lecsaptak a Buda & Pest ötletére, megjelölve azt a korszakot is, amit meg szeretnének írni.

Schmöltz Margit elárulta, körülbelül 9 hónap telt el időben, amíg az ötlettől eljutottak a kötet megalkotásáig, és bár ebben ő a török korról írt, amely kedvenc témája, furcsa mód még nincs olyan önálló műve, amely ebben a korban játszódik.

Soós Tibor viccesen jegyezte meg, hogy ő úgy lett a társaság tagja, hogy addig még egyetlen történelmi regényt írt; ezt a tartozását nemrégiben viszont sikerült lerónia. Műfajiságát tekintve tipikus amerikai kalandregényeket ír, mindemellett pedig szerkesztőként dolgozik az Álomgyár Kiadónak, és olyan szerzőket juttatott országos hírnévhez, mint Budai Lotti, Karády Anna vagy R. Kelényi Angelika.

Gál Vilmosnak szoros kötődése van mind a társasághoz, mind pedig a könyvhöz, lévén történelmi szakember, viszont az íráshoz csak viszonylag későn, 41 éves korában került közel, ekkor jelent meg ugyanis első regénye.

Novák Andor grafikusként került a csapathoz, így kezdetben nem is akart írni, csak a borítót megtervezni. Azonban, mivel több, a társaság által megjelentetett kötetbe volt alkalma szépirodalmi szöveget írni, ez esetben pedig a kötet epilógusát alkothatta meg, utólag már egyáltalán nem bánja, hogy szerzőként is bevonódott a közös munkába.

Arra a kérdésre, ki hogyan viszonyult a felkéréshez, egészen eltérő válaszokat adtak a vendégek. Bányai D. Ilona első gondolata azt volt, hogy „ezt nem lehet megcsinálni”, és bár kezdetben nem is akart benne részt venni, Mátyás kora és az első nyomda története végül mégis meggyőzték a csatlakozásról. Cselenyák Imre már az elején látta, hogy nagy kihívás lesz véghez vinni az ötletet, viszont azt koránt sem gondolta volna, hogy végül ennyire sikeres lesz a vállalkozás, amit ő szíve szerint Guinness rekordnak is felterjesztene. Fábián Janka elárulta, az elnökben nem véletlenül egy ilyen kötet gondolata merült fel, hogy megünnepeljék a kerek évfordulókat, hiszen Kapa Mátyás több városregényt írt már korábban. Schmöltz Margit a közös gondolkodás inspiráló élményét emelte ki, és hogy meglepő módon már az elejétől kezdve egy rugóra járt a köteten dolgozó mind a 16 szerző agya. Soós Tibor a kötet szerkesztőjeként tartott attól, hogy lévén az írók önhitt, egoista emberek, nehezen fogják igába hajtani a fejüket, de végül meglepően konfliktusmentesen sikerült egy történetté simítani a 16 önálló elbeszélést. Gál Vilmos hozzátette, az elején még vitatkozott a társaság elnökével, hogy regény helyett inkább novellafűzért alkossanak, amit egy ponton feladott, utóbb pedig már ő maga is belátja, mennyire jó gondolat volt az eredeti felvetés, vagyis egy romantikus kalandregény megalkotása. Novák Andor életszemléletéhez hűen egyáltalán nem volt szkeptikus, úgy vélte, mint más, ez is „majd csak lesz valahogy”, így a munkafolyamatot fantasztikus élményként könyvelte el.

A megjelentek elárulták, hogy a folyamat során az előre megírt szinopszis ellenére minden szerző csak a korban közvetlen előtte lévővel és utána következővel kommunikált, így gyakorlatilag a teljes munkát mindenki csak a megjelenést követően vagy nem sokkal előtte olvashatta egybe. Külön kiemelték, hogy semmilyen támogatást nem kaptak, így mindent önerőből kellett megoldaniuk és szó szerint a piacból élnek, amely igazolta vállalkozásukat, hiszen bekerültek az év tíz legsikeresebb könyve közé. A közös munkából fakadó nyereségként egy emberként említették a vendégek az így kialakult baráti közösséget, amihez hasonló kevés vagy egy sem akad Magyarországon, már ami az íróbarátságokat illeti. Schmöltz Margit kiemelte, minden tekintetben nagyon sokfélék az alkotók, így példát tudnak mutatni, hogy békében és szeretetben is lehet együtt dolgozni. Bővebben