Bősze Ádám: Haydnnal Londonban

Közös énekléssel, 18. századi legénybúcsús londoni legények utcai énekével kezdődött Bősze Ádám nyári Haydn-előadása a könyvtárban. A zeneszerző naplójában jegyezte fel a dallamot azzal a megjegyzéssel, hogy nem tud tőle aludni. Haydn életét a Bécs – Kismarton – Eszterháza háromszögben élte, 1791. január 1-jén azonban hajóra szállt és Johann Peter Salomon társaságában a szigetországba utazott. Kevés utazása ellenére, a kottakiadók terjesztő munkájának köszönhetően, ő volt a leghíresebb a klasszika három nagy zeneszerzője közül. Londonban már nagyon várták, erről cikkek is jelentek meg, de Haydn azt mondta, amíg Fényes Miklós herceg él, ő kitart mellette és nem megy sehova. Mikor a herceg meghalt, Johann Peter Salomon rögtön Haydnért ment és nagy összegű szerződést tett le elé. Az anekdota szerint Mozart idős kora és nem létező angol nyelvtudása miatt kérte Haydnt, hogy ne menjen, de ő azt válaszolta: „Az én zeném nyelvét mindenütt megértik.”

Londonban a zenei élet ekkoriban iparszerűen működött. A 17. század végéről Angliából ered a belépőjegy bevezetése – eleinte nem is szólójegyeket, hanem bérleteket árultak. A koncertszervezők, mint Salomon, vállalkozók voltak. Egy másik koncertszervező Haydn tanítványát, Ignaz Pleyelt szerződtette le és kijátszotta őket egymás ellen, pedig ők elismerték egymást. Londonban a hangverseny műfajának népszerűvé válása az „Éljen minden bájos, szép nő” c. madrigált komponáló Felice Giardininek volt köszönhető. Giardini egyik hegedűkoncertje után Haydn megjegyezte, hogy „úgy játszott, mint egy disznó”.

Bősze Ádám beszélt arról is, hogy kifejezetten hangversenyezés céljára csak a 19. század legvégétől kezdtek épületeket emelni, korábban a koncerthelyszínek multifunkciós terek voltak rettenetes akusztikával, ahol az emberek közösségi életet éltek. Koncert közben ki-be mászkálnak, beszélgettek, a Hanover Square Rooms-ban pedig még kártyatermek is voltak. Egy koncertre ciki volt pontosan érkezni, sikk volt késni. Haydn egy levelében azt kérte Salomontól, hogy az ő szimfóniái a koncert második felében legyenek, mert addigra odaérnek azok, akik számítanak.

Londoni útjai ráébresztették a zeneszerzőt arra, hogy ő világsztár és a német nyelvterületen nem éri akkora megbecsülés mint máshol. Haydn második angliai útja után megszűnt a pezsgő koncertélet Londonban és a 19. század elejére át is tevődött az európai zenei központ Párizsba. Bővebben