Budapesti Fesztiválzenekar

ELŐADÓK: Budapesti Fesztiválzenekar Szűcs Máté – brácsa vezényel: Takács-Nagy Gábor MŰSOR: Mozart: F-dúr Divertimento, K. 138 Mozart: A-dúr klarinétverseny, K. 622 (Brácsa verzió) Mozart: Esz-dúr divertimento, K. 287

„Úgy érzem, ha Haydnt és Mozartot játszom a Fesztiválzenekarral, megfiatalodom” – mondja Takács-Nagy Gábor, aki a spirituális gyógyszernek tekintett két szerző közül most csak az egyik orvosságot veszi és adja be, de azt tripla dózisban. A koncert műsora a tizenhat éves Mozart zsenge zsenialitásától az érett szerző utolsó befejezett művén át egy egész félidőt kitöltő divertimentóig ível. A csak vonóskaron megszólaló nyitódarab után a klarinétverseny jól ismert dallamai csendülnek fel, ezúttal brácsán. A szólót a Berlini Filharmonikusok korábbi első szólóbrácsása, a genfi zeneakadémia professzora, Szűcs Máté szólaltatja meg. A hangversenyt olyan kompozíció zárja, amelyre maximálisan igazak a karmester szavai: „fantasztikus életenergia és életerő van benne”. A koncertet indító fiatalkori divertimento lassútétele a zenetörténet egy különleges pontja: a szekundsúrlódás mint az egyik legkellemetlenebb disszonancia úgy jelenik meg itt Mozart zenéjében, mint a legnagyobb gyönyörűség, így nemcsak örülünk neki, hanem még hálásak is vagyunk az ismétlőjelért, hogy újra hallhatjuk. Ugyanígy hálásak lehetünk Anton Stadler klarinétjátékosnak, hogy megihlette Mozartot, aki neki komponálta a Kegelstatt triót, a klarinétötöst és a klarinétversenyt. Utóbbit eredetileg basszetkürtre álmodta meg a szerző, ám végül arra a speciális, mély regiszterrel rendelkező hangszerre írta meg, amelynek Stadler a virtuóza volt. A halála előtt alig két hónappal elkészült mű bemutatóját Mozart már nem hallhatta. A mű ezúttal egy 1802-ben készült brácsaátiratban hallható. A ritkán szólózó hangszer ezt a jól ismert művet is más fénytörésbe helyezi. 1777-ben nem akármilyen névnapi partit tartottak Salzburgban. A Mozart család barátja, Maria Antonia Lodron grófné több zeneművet is kapott Wolfgangtól e jeles alkalomra. Az ünnepi szerzemények között szerepelt egy háromzongorás versenymű a grófné és két Mozart-növendék lánya számára, valamint két divertimento, amelyeket gyakran Londronszerenádokként is emlegetnek. Talán nem szükséges hangsúlyoznunk, hogy jókedvért és az életerőért érdemes felkeresni ezt a koncertet…