Deme Tamás: Miért nem nevelheti az értelmiség az ifjúságot?

Vendégünk előadását egy Karácsony Sándorhoz kötődő gondolattal kezdte, mely szerint az a baj a pedagógiával, hogy nincs filozófiája, mely Deme Tamás szerint sajnos máig igaz kijelentés. Ennek bizonyítására sorolt fel néhány, véleménye szerint javításra szoruló területet, mint például az énekórákon háttérbe szorított közös éneklést, a közintézményi keretek közt már-már kihalófélben lévő néptáncoktatást, a mindennapos testnevelés máig nem megoldottságát, illetőleg a tanítók és óvodapedagógusok megbecsültségének hiányát. Szerinte ugyanis egy alapvetően nevelési feladatokat (is) ellátó ember sokkal több, mint egy szakértő, mely kifejezést leginkább a szakmák képviselőire használjuk (például vízvezeték-szerelő, szobafestő-mázoló), akik élettelen dolgokkal, tárgyakkal dolgoznak, szemben egy óvodai vagy iskolai munkatárssal, akik aktívan egy ember formálásában vesznek részt.

Deme Tamás szerint a lehető legrosszabb, ha valaki az „idomítás” elvét követi, és aktív gondolkodásra való sarkallás helyet csak és kizárólag azt kéri vissza, amit tananyagként leadott a diákoknak. Ennél a pontnál emelte ki a rendkívül érzékletes magyar képes beszédet, hiszen a felsőoktatási berkekben a diákokra már pusztán hallgatókként hivatkozunk, amely jól tükrözi a szerinte rossz iskolai nevelés hagyományát. Ehelyett Karácsony Sándor a kölcsönös társas lelki reláció fontosságára hívta fel a figyelmet, mely valódi párbeszédet épít ki a tanító/tanár és a diák között, e társas viszonyulásban pedig már tényleges iskolai nevelésről beszélhetünk. Igaz, ezt a kütyükkel terhelt XXI. században rendkívül nehéz megvalósítani, de minden jelen idejű erőfeszítésből hosszú távon a jövő generációja fog profitálni. Bővebben

A Hiros.hu összefoglalóját az alábbi linken olvashatja: https://hiros.hu/miert-nem-nevelheti-az-ertelmiseg-az…/