Dr. Pánya István: A Duna-Tisza köze középkori településhálózata

Június 24-én, a Múzeumok Éjszakáján érdekfeszítő előadással örvendeztette meg közönségét Dr. Pánya István, a Kecskeméti Katona József Múzeum földrajzkutatója. Prezentációjában egy, az általa képviselt intézmény és a Magyar Nemzeti Levéltárral közösen végzett kutatást tárt a hallgatóság elé, melyet később egy vagy több enciklopédiaszerű kötetben szeretne dokumentálni, pótolván azt, hogy Bács-Kiskun vármegyének nincs megyemonográfiai előzménye. E témát kutatván derült ki, hogy megye vagy vármegye helyett a középkorban székek léteztek, utalván ezzel a vármegyei bíróságok helyére, mint például Kecskemét szék, Halas szék, Mizse szék stb. Ráadásul a ma használatos Bács-Kiskun sem igazán értelmezhető történetileg, hiszen a Bácska javarésze Szerbiához tartozik, a Bács előtag pedig csak az 1950. évi megyerendezéskor került előtagként az elnevezéshez. Ezt megelőzően, az 1500-as évek elején Solt vármegyeként hivatkoztak a területre, mely 1618-tól Pest-Pilis-Soltra módosult, amely az 1867. évi megyerendezéskor már a terjedelmes Pest-Pilis-Solt-Kiskunra bővült. Érdekességként Dr. Pánya István elárulta, ha egy, a területi elnevezésekhez hű, úgymond „Frankenstein” középkori nevet szeretnénk fabrikálni a vármegyének, a leghelyesebb talán a Bodrog-Solt-Kiskun lehetett volna.
Ezen a területen, sok más vármegyéhez hasonlóan is, jelentősen változott a népes települések száma. A 15. sázad végén, 16. század elején még 261 falu, 9 mezőváros és 85 puszta (mely nem lakatlan legelőt takart, hanem egy valakihez tartozó birtoktestet) tartozott ide, a Duna mentén egy igazi méhkasszerűen zsongó sűrűséggel. Ez mára 119 településre redukálódott, melynek oka a sok elpusztult település, melyek többsége egysoros, egyszerű szerkezetű, 150-250 méter(!) hosszú utcácskából állt, mint például Vaskút-Arany vagy Dusnak-Nadka. Ehhez képest egy 250-700 méter hosszú utca már közepes méretű településnek számított, a mezővárosok pedig 700 métertől 1,5-2 kilométeres hosszt öleltek fel. Fontos, hogy a teleknagyság ekkoriban még egészen más méreteket öltött, lévén több ezres nagyságrendben (kb. 8400 négyzetméter) gondolkodtak, szemben a mai párszáz négyzetméteres kertes házakkal. Vitathatatlanul az egyes helységek legjelentősebb épülete a templom volt, melyekből a legtöbb, a falvakhoz hasonlóan, elpusztult, ám vannak máig megtekinthető, látványos romtemplomok (érintetlenek és felújítottak egyaránt) például Soltszentimrén vagy Dunapatajon. Bővebben