Emberek, sorsok, díjak

A 25. Könyves Vasárnapot és egyben az Országos Könyvtári Napokat az Emberek, sorsok, díjak című beszélgetéssorozattal zártuk, ahol ezúttal is Kriskó János kulturális szakújságíró beszélgetett az aktuális évben kitüntetett kecskeméti szakemberekkel hivatásukról, eddigi életútjukról és jövőbeli terveikről. A program elején és végén Kállai Erzsébet énekművész, kollégánk adott elő egy-egy dalt, melyekkel nevezett és nyert a Regnum Marianum énekversenyen, ezekkel mintegy keretbe foglalva az eseményt.

Elsőként Barta Dóra táncművész, koreográfus, a Hírös Agóra ügyvezetője foglalt helyet a színpadon, aki noha végül nagy sikereket ért el a tánc műfajában, gyerekkorában senki sem ambicionálta, hogy balett babérokra kellene törnie. 11 éves korában egy hirdetés láttán édesapja vetette fel neki, hogy jelentkeznie kellene a balettintézetbe, de a gyermek Barta Dóra hamar hárította ezt a lehetőséget. A vendég hangsúlyozta, habár manapság nemigen változtatja meg véleményét, mikor gyerekkori barátnője örömmel újságolta neki, hogy felvételizik az intézetbe, mégis úgy döntött, hogy megmásítja a korábban mondottakat. A sors különös fintora, hogy a 3200 jelentkező közül felvett 13 személy közt barátnője nem szerepelt, Barta Dóra azonban igen. Viszonylag hamar került gyerekszínészként az operaház színpadára, a címszerepek is szép számmal érkeztek életébe, de mindig is úgy érezte, hogy az alkotás folyamata a megvalósításnál őt sokkal jobban érdekli, így idővel műfajt váltott, és átült a koreográfusi székbe. A szoros időbeosztás táncos múltja óta sem sokat változott (egy táncos szólószerep napi 10-12 munkaórát követel meg), de Barta Dóra hangsúlyozta, ő szeret sok területet egyszerre látva dolgozni, ahol ha olyanokkal együtt munkálkodhat, akikkel sikerül egymásra hangolódniuk, nagyon jó eredményt és sikereket érhetnek el.

Másodikként Bella Rózsa, a Bányai Júlia Gimnázium nyugalmazott tanára, grafikusművész ült le Kriskó János mellé, akinek felmenői közt akad földműves, csizmadia, kántor, de ugyanúgy festőművész, grafikus és költő is. Gyomaendrődről vezette az útja először az orosházi Táncsics iskolába, majd onnan a ’80-as években Kecskemétre, ahol vagy félszáz díjazott diákot nevelt ki tanítói ideje alatt. Vendégünk, idézve Móricz Zsigmondot, elárulta, számára a legfontosabb, hogy azt, amit tud, át tudja adni az ifjúságnak, így talán ennek, semmint annak köszönhető ez az eredmény, hogy versenyistállót szeretett volna létrehozni egykori munkahelyén. Az egyik lehető leghosszadalmasabb művészeti ág, a rézkarc tudományát a tokaji művésztáborban sajátította el, ahol, mint említette, szerelem volt első látásra ez az alkotói válfaj. Alkotásaiban gyakran köszönnek vissza szakrális jegyek, köszönhetően református édesanyjának és vallásos nagymamájának, utóbbi rendszeresen olvasott fel neki a Bibliából és járt vele a templomba. Kriskó János kérdésére válaszolva örömmel beszélt arról a gyöngyösi kiállításról is, ahol unokájával közös tárlatot rendeztek neki, így mondhatni van rá esély, hogy más is továbbviszi a családban a művészi hivatást.

Harmadikként dr. Fogarasi Zsuzsa, a Ráday Múzeum igazgatója lépett a színpadra, aki 40 éve igazgatja az egyházi múzeum ügyeit, holott fiatalon még kifejezetten gimnáziumi tanárként képzelte el az életét. Magyar-történelem szakosként végzett, és noha Kiskunmajsán volt lehetősége megélni a gimnáziumi tanító pályáját, végül csak-csak sikerült átcsábítani őt 1985-ben a múzeumhoz, időközben pedig még művészettörténészi és jogi kart is végzett. Kriskó János kérésére kifejtette, noha Budapesten és Győrben is gyökeret verhetett volna egy-egy munka miatt, valamiért nagyon kötődik Kecskemét városához, így számára nem is volt kérdés, hogy itt telepedik le nyelvész férjével. Már nyílt titok, hiszen bejelentette, hogy 2025-ben nyugdíjba vonul, melyet, hangsúlyozandó, a férjével egyszerre tesznek meg. Dr. Fogarasi Zsuzsa hozzátette, azt szeretnék, ha ez a folyamat egyszerre mehetne végbe, és így közösen alakítanák ki új életstílusukat, amiben még bőven vannak valóra váltásra váró tervek.

Negyedikként Károly Katalin énekművész, művészeti vezető járult a közönség elé, akinek pályája a pécsi konzervatóriumból indult. 17 éves volt még csak, mikor egy fellépését követően Dobra János karmester azt mondta neki, ha egyszer Budapesten jár, szóljon neki, mert szívesen dolgozna vele. Így alakult, hogy mikor vendégünk a fővárosba érkezett, rögtön egy együttesben kezdett el dolgozni, köszönhetően a korábbi ajánlattevőnek, majd végül korrepetitorként és zenei vezetőként helyezkedett el neves színházakban. Kriskó János kérdésére kifejtette, 19 évesen hangjának túlerőltetése miatt hangszalagbénulást kapott, így egy időre teljesen abba kellett hagynia, majd újra is kellett tanulnia az éneklést. Mint elárulta, azóta sem sikerült legyőznie abbéli félelmét, hogy újra elveszítheti a hangját, ezért sosem működik teljes lángon, ha éneklésről van szó. Ellenben az esetből profitált is, hiszen ehhez köti, hogy korrepetitorként „bárkit” meg tud tanítani énekelni. Kecskemétre 2019-ben vezette az útja Cseke Péter, a Kecskeméti Katona József Nemzeti Színház igazgatójának hívására, de azóta is sokat dolgozik a fővárosban. Károly Katalin kérdésre válaszolva elárulta, nagyon jól érzi magát Kecskeméten, mivel egy remek szakmai családra, alkotóközösségre lelt, így eszébe sincs máshová menni.

A közönség meglepetésére a négy hölgyet követően intézményünk igazgatója, Bujdosóné Dr. Dani Erzsébet jelentette be, hogy az ötödik beszélgetés főszereplője maga a kérdező, Kriskó János lesz, aki meglepetten vette tudomásul, hogy kimozdítják addigi pozíciójából. Kérdésre válaszolva a kulturális szakújságíró felidézte, mikor biztosnak hitt állását a kecskeméti tanítóképzőbe egy káderfeleség miatt elveszítette, a biztos megélhetés megteremtése miatt végül a megyei könyvtárban kezdett dolgozni tájékoztató könyvtárosként. A Széchenyivárosi Fiókkönyvtár „felépítése” nemcsak szakmailag, de mondhatni fizikailag is feladata volt, már abban az értelemben, hogy az állomány javarészét maga cipelte fel az emeletre, ahol végül 2 évig dolgozott. 2000 olvasójuk volt, akiket, büszkén árulta el, név szerint ismert. A munkahelyváltás végül ismét a biztos megélhetés miatti kényszer szülte, így bár egy könyvtárost veszített a szakma, egy tanárral és később pedig egy televíziós szerkesztővel lett gazdagabb két másik. Kriskó János kérdésre válaszolva kifejtette, felkészültségének és a jó kérdéseinek titka talán pont abban rejlik, hogy mindig őszintén érdekli az, akivel beszélget, illetve van egy olyan képessége, hogy gyorsan képes kapcsolatot teremteni egy addig ismeretlen emberrel, ha mindkét fél képes bizalmat szavazni a másiknak. Az pedig már csak hab a tortán, hogy jó memóriájának köszönhetően papír helyett hagyatkozhat a puszta emlékezetére is, ha adatokról és kérdésekről van szó. Újdonságként árulta el, hogy nemrégiben egy darabig még Erdei Péter Liszt- és Bartók–Pásztory-díjas karnagy kórusában is énekelt, valamint tiszteletbeli tagjai közé választotta a Magyar Kodály Társaság, noha zenei téren nem rendelkezik szakképesítéssel, de szívesen ír zenei ajánlókat. Noha a 18 éve töretlenül sikeres pályázatok folytán nem tudja, meddig vezeti még a Múzsa kulturális magazinműsorát, azért akkor sem esik kétségbe, ha ténylegesen beköszöntenek azok a bizonyos nyugdíjas évek, hiszen tervei, azok bőven vannak. Bővebben