Fodorné Dr. Ablonczy Margit: Családvédelem

Hagyományainkhoz hűen idén is egy egyházi személy előadásával színesítettük a Házasság hete programjait. Február 16-án Fodorné Dr. Ablonczy Margit családpasztorációért felelős lelkész családvédelemről szóló szavait hallgathatta meg a közönség, akinek előadása elsősorban a lelki védelemre és erőforrásokra helyezte a hangsúlyt. Vendégünk felidézte a bibliai családfogalmat, mely az évezredek során fokozatosan formálódott át, ami mostanra, a XXI. századra erősen megrendült. Sokan érezzük sajátunkénak az érzést, miszerint egyre több család hullik szét, annak értékei sérülnek, vagy éppen megvalósíthatatlanok. Éppen ezért a családvédelemben a legfontosabb, hogy e fogalomban rejlő belső értékeket védjük meg, mely folyamatnak belülről, a család egyes tagjaiból kell kiindulnia. Valljuk be, ez manapság egyre nehezebb, hiszen az egymásra fordított minőségi idő megtalálása is igazi kihívás.

A család mint fészek példáján keresztül érzékeltette Fodorné Dr. Ablonczy Margit e közösség megtartó erejét. A ragadozó madarak is a fészek- és családalapítás kezdetén teszik próbára kapcsolatuk erejét, majd miután megalapítják közösségüket, utódaik számára egy kényelmes, puha közeget teremtenek, melyben a későbbi generációk kényelmesen nevelkedhetnek. Ahogy azonban kicsinyeik cseperednek, úgy teszik fejlettségi szintjükhöz mérten újabb és újabb kihívások elé gyermekeiket, vigyázva, hogyha még túl gyengék valamihez, rögtön ott teremnek segíteni. Egy idő elteltével azonban az oltalmazó fészekből kicsipkedik a kényelmi elemeket, hogy az durvává váljon, érzékeltetvén a leválás fontosságát. Ehhez hasonlóan egy család feladatai is fokozatosan változnak, viszont fontos, hogy sosem szűnnek meg egy egység lenni.

Egy újabb analógia, a tűzhely hasonlatát beemelve beszélt a családpasztorációért felelős lelkész a közösen őrzött értékek szerepéről, melyek csak a szűk közösség megtartó erejével maradhatnak életben, legyen szó hagyományokról, szokásokról vagy bármi másról. Értelmezhető a család egyfajta rendszerként is, melynek minden eleme ugyanúgy számít, azonban fontos, hogy egyénként csak a saját viselkedésünkre tudunk hatással lenni. Így például nem mindegy, hogyan hordozzuk magunkban a múlt fájdalmait és a jelen nehézségeit, vagy éppen mennyire fókuszálunk a jövőre, hogy hogyan tudjuk megőrizni, ápolni még meglévő értékeinket.

De adaptálhatjuk egy japán művészet, a kintsugi jelentését is családi közösségünkre, akik az összetört edényt arannyal „forrasztják” össze, melytől a csorbát szenvedett darab csak még értékesebbé válik. Vendégünk hangsúlyozta, ha valami sérül, azt nem kell egyből eldobni és helyette újat beszerezni, hiszen azt, a fenti példánál maradva, sokkal értékesebbé is tehetjük. Példa erre a bibliai József története, aki meg tudott bocsátani másoknak, vagy éppen Jézus, aki saját testi szenvedéseivel vezekelt az emberek bűneiért, így oldozva fel a halandókat Isten haragja alól.

Utolsóként hangsúlyozta ki Fodorné Dr. Ablonczy Margit a belső erőforrások megerősítésének fontosságát. Tekinthetünk az előre meghatározottságra teherként is, egy új szempontból, szemszögből közelítve azonban még előnyt is képesek lehetünk kovácsolni belőle. Hiszen a legfontosabb az én erejének felfedezése, hogy megtaláljuk saját magunk feladatát, hogy mi min tudunk változtatni, ha kell, sokadszorra is ahelyett, hogy közben másokra mutogatnánk. Mindezt egy felsőbb cél, a család fennmaradása érdekében. Hiszen ez az a közeg, ahol valódi elfogadásra lelhetünk, míg mindenhol máshol csak megfelelni tudunk. Bővebben