KAFF – Tudatos médiahasználat: az animációk világa – konferencia

A Kecskemétfilm és a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH) közös szervezésében május 29-én a Tudatos médiahasználat – az animációk világa című konferencia várta az érdeklődőket könyvtárunk Nagytermében, melynek kezdetén Dr. Kollarik Tamás, a konferencia elnöke és Mikulás Ferenc fesztiváligazgató köszöntötte a jelenlévőket. Elsőként Dr. Papp János Tamás, az NMHH kutatási szakértője lépett a pódiumra, hogy a médiatudatosság online térbeli újraértelmezéséről beszéljen. A legújabb felmérések szerint az idősebb generáció körében még mindig a televízió a meghatározó médium; emellett a rádió (ideértendő a podcastműsorok) is stabil tartja magát az összes korosztály tekintetében. Össztársadalmi szinten 5 órányi képernyőidővel számolhatunk személyenként, ami kapcsán a szakértő hangsúlyozta, ez sokszor az egymás mellett végzett tevékenységekből (például vezetés közbeni rádióhallgatás) adódik össze. Az online térben érvényesülő buborékhatás egyértelműen nem jó hatással van a kritikus gondolkodásra, hiszen az algoritmus azokat a tartalmakat gyűjti össze a felhasználóknak, ami őket a leginkább érdekli. Ez pedig azzal jár, hogy plusz energiát kell beletennünk, hogy valóban tudatosnak mondhassuk magunkat.

Varsányi Ferenc producer, Balázs Béla- és Emmy-díjas rendező, forgatókönyvíró az animációs figurák halhatatlanságának kérdését vizsgálta nézői-pszichológiai szempontból a Roger nyúl a pácban című film segítségével. Az előadó szerint a nem élőszereplős alkotásoknál kétely nélkül fogadjuk el a halhatatlanságot mint tényt, mivel az nem kötődik a fizikai világ törvényeihez, ezáltal a sérthetetlenséget nem kíséri hitetlenség, és semmilyen realisztikus elvárás nincs a néző részéről. A vizsgált alkotás azonban vegyíti az animált és a valós szereplőket a vásznon, így a két rendszer törvényei látszólag egymásnak feszülnek. Mindezek ellenére azonban egy idő után a néző képes elfogadni, hogy az animált szereplőkre érvényes szabályrendszer az összes, még a valós karakterekre is kiterjed, így azokat egyaránt reális téren és időn kívüliként kezdi el kezelni. Ezen pedig, ahogy az előadás címe is utalt rá, még az AI sem képes változtatni.

Dr. Mayer Endre, az NMHH Gyermekvédelmi Főosztályának főosztályvezető-helyettese előadásában a tudatos tartalomfogyasztás kihívásait taglalta a mesterséges intelligencia vonatkozásában. Olyan léptékben fejlődnek a képgeneráló MI-szoftverek, hogy a végtermékről rövid időn belül egy szakértő sem tudja majd eldönteni, az valós vagy kreált tartalom. A ChatGPT térhódítása miatt egyáltalán nem meglepő, hogy a 13–16 évesek 77%-a már használt MI-t, mellyel kapcsolatban alapvetően pozitív érzéseket táplálnak. Elrettentő azonban, hogy 51%-uk hitt már valódinak MI-generált képet, egy felmérésben pedig mindössze 6%-uk ismerte fel az összes MI-generálta tartalmat. A probléma orvoslásában egyértelműen a kritikai gondolkodás jelenti a megoldást, melynek része a forrásellenőrzés, a visszakereshetőség/hivatkozás, a gyanús részletek keresése, végső esetben pedig a technológiai segítség, amelyet az AI-szűrő szoftverek jelentenek.

Gelley Bálint producer, rendező előadásának címe A célközönség figyelembevétele az animációs tervezés során volt. Az előadó hangsúlyozta, ahhoz, hogy meg lehessen élni a szakmából, ismerni kell és meg kell tudni határozni a célközönséget, valamint tudatosítani kell, hogy a film az alkotáson túl termék is egyben. Ennek alapján a rendező öt fő kategóriába sorolta a fiataloknak készült animációs alkotásokat. Az óvodásoknak (3–5 év) készülő tartalmakra az egyszerű formák, színek jellemzők, ahol rendszerint az óvodában megszokott események jelennek meg, humor tekintetében pedig csakis a fizikai világra építenek. A kisiskolások (6–8 év) esetében ennél már jóval komplexebb a látványvilág, a humor vonatkozásában megjelenik a nyelvi vetület is, valamint az elkészítésénél már az edukáció is fő szempont. Az iskolások (9–12 év) látványvilága már igen kidolgozott, megjelennek benne a komolyabb témák és a mélyebb összefüggések. Külön, mintegy bónusz, ám sokak által vitatott, kategória a család (3–90 év), ahol több rétegű történettel tudják szórakoztatni a fiatal és az idősebb generációkat, melyek jellemzően családi események a közösség életében, hiszen utólag lehet róla egymással beszélgetni. A kamaszoknak (13–16 év) készülő tartalmak pedig már gyakran élőszereplősek, melyekben olyan témák kerülnek a fókuszba, mint a szerelem, az identitás és a közösség.

Utolsóként Dr. Nyakas Levente, az NMHH Médiatudományi Intézet intézetvezetője a szabályozás megváltozott médiakörnyezetre adott reakciójáról beszélt a jelenlévőknek. Az állam alapvető célja, hogy biztonságos médiakörnyezetet biztosítson, az online platformok esetében azonban nem működik a televíziók esetében már kidolgozott és jól bejáratott gyakorlat. Ez nem is véletlen, hiszen a web már egyértelműen a figyelemgazdaságra és személyre szabott tartalmakra épít. Ebben az új környezetben az állam hol kisebb, hol nagyobb sikerrel próbálja új szabályozók bevezetésével ellátni feladatát, mely az alábbi szempontok figyelembevételével lehetséges: életkor meghatározása, szolgáltatások szétválasztása, életkorellenőrzés, szülői felügyelet/felelősség erősítése, tartalommoderálás, panaszkezelés és -jelentések mechanizmusai, kockázatkezelés és -ellenőrzés. Noha az egyes pontok önmagukban is megérnének egy-egy mélyebb értékezést, idő hiányában ezek mintegy csak gondolatébresztő szempontokként hangzottak el az előadás során. Bővebben