Ketten az úton – beszélgetés Somogyvári Ágnessel és Füzi Lászlóval

Február 13-án folytattuk néhány éve megkezdett hagyományunkat, a Házasság hetén tartott Ketten az úton című beszélgetést, amelyre olyan, a város prominens, magas szakmai munkát végző személyeket hívjuk meg, akikről köztudott, hogy régóta harmonikus házasságban élnek. Ez alkalommal Somogyvári Ágnes régészt és Füzi László irodalomtörténészt kérdezte a város kulturális szakújságírója, Kriskó János, vagyis a tavalyi évhez képest most felcserélődtek a szerepek. (Ha kíváncsi a Kriskó házaspárral folytatott társalgásra, az erről készült felvételt megtalálja YouTube-csatornánkon.)

Noha a régészként tevékenykedő Ágnes és az irodalomtörténészi munkát végző László is az egykori Pannónia provincia területéről származnak, lévén egyikük Pécsett, másikuk pedig Petőháza határában nevelkedett, útjuk csak később, tanulmányaik során keresztezte egymást. Már találkozásuk előtt is mindketten szerettek olvasni, melyben egy-egy, a munkáját kiválóan végző magyartanár játszott szerepet; míg Somogyvári Ágnes a francia irodalmat, addig Füzi László a hazai és határon túli magyar folyóiratokat falta előszeretettel.

Noha Ágnes egy egyetemvárosban nevelkedett, László pedig igen messze lakott Szegedtől, végül mindkettejük útja a valamikori JATE-hoz vezetett. Somogyvári Ágnest a Tutanhamon sírjának feltárásáról szóló könyv terelte a régészet felé, és miután kigyógyult az egyiptológia iránti bűvöletből, a Csongrád-Csanád vármegyei intézmény régészeti specializációs képzésére esett a választása. Addig Füzi László a Tiszatáj című folyóiratot szerkesztő Ilia Mihály professzor úr miatt jelölte meg a szegedi kampuszt, hiszen tudta, ott határon túli magyar irodalomról is hallhat. Így alakult, hogy évfolyamtársakká lettek, és a közös iskola mellett a Somogyi-könyvtár iránti szeretetükben is osztoztak, lévén mindketten előszeretettel tanultak, kutattak és olvastak az ódon könyvtár falai közt. Kapcsolatukat még az egyetemi évek alatt házassággal koronázták meg, az iskola elvégzését követően azonban nem maradtak sokáig a városban, hiszen Somogyvári Ágnesnek az egri múzeumban állást ajánlottak.

Az új pozícióban azonban nem volt alkalom rögtön elmélyülni, hiszen már útban is volt első gyermekük, Zsófia. Az ott munkában eltöltött évek végül mégis meghatározóak lettek Ágnes számára. Olyannyira, hogy mikor Lászlót hivatása 1982-ben Kecskemétre szólította, a múzeumi kollégák azzal bátorították, ha a Bács-Kiskun vármegyei megyeszékhelyen nem sikerül állást találnia, szívből visszavárják. A történet azonban nem így alakult. Megszületett második gyermekük, Ágnes, és míg Füzi László bekerült egy folyóirat szerkesztőségébe, addig Somogyvári Ágnes a GYES évei után a kiskunfélegyházi múzeumban tudott régészként elhelyezkedni. Harmadik gyermekük, Péter pedig csak ezt követően tette teljessé családjukat.

Az eltérő foglalkozások miatt hol László járt gyermekeivel együtt régészeti feltárásokra, hol pedig Ágnes utazta be férjével keresztül-kasul az egész országot irodalmi rendezvények miatt, ami, ahogy fogalmaztak, számukra így természetes. Így fordulhatott meg a hajlékukban Kányádi Sándor, Eszterházy Péter, Zelei Miklós vagy éppen Benes József is. Kölcsönösen hatottak egymásra, inspirálták és inspirálják máig a másikat, beszédükből pedig sem Kriskó János, sem pedig a közönség nem tudott mást kiolvasni, mint egy harmonikus, szerető kapcsolatot. Bővebben