Középpontban a katedra – Guld Ádám: A munkahely, ahol biztosan minden generáció találkozik. Az iskola mint kommunikációs környezet jellemzői generációs szempontból

Középpontban a katedra nem csak pedagógusoknak szóló előadás-sorozatunk január 27-i vendége Dr. Guld Ádám médiakutató, kommunikációs szakember és tanácsadó, a PTE BTK Kommunikáció- és Médiatudományi Tanszék habilitált egyetemi docense, tanszékvezető-helyettese volt, aki az iskoláról mint kommunikációs környezet jellemzőiről tartott előadást az érdeklődőknek. Noha meghívottunk maga nem generációkutató, a generációs elmélet felől közelítve építette fel előadását, mely szerint 4 csoport képviselői aktívak a mai oktatási közegekben, ami több fronton is problémát okoz. Ilyen kihívás lehet a formális és informális kommunikáció, a digitális eszközhasználat, az eltérő motivációs mintázatok, valamint az információról mint tudásról való gondolkodás.

Az elöregedő pedagógustársadalom miatt a boomerek (61–80 év) máig biztos pontjai az oktatási közegnek, akiknek mottója akár az is lehetne: azért él, hogy dolgozzon. Hisznek a kemény munka hozta eredményekben; számukra a pozíciójuk erősen egybeforrt az identitásukkal. Leginkább a jelenben, valós időben és térben komfortosak, de a telefonnal, e-maillel is elboldogulnak. A videochattől és a rövid üzenetektől azonban erősen ódzkodnak.

Az X-generáció tagjainak (46–60 év) motivációja már erősen különbözik, azért dolgoznak, hogy éljenek. Ők az utolsók, aki akkor is hajlandók túlórázni, ha azt nem fizetik ki. A kommunikációjuk már sokkal inkább az e-mailre és a telefonra hagyatkozik, a legújabb technológiáktól és a túl hosszú képernyőidőtől viszont erősen elhatárolódnak. Őket követik az Y-generációsok (31–45 év), akiknek a mottója a változatosság, függetlenség, kreativitás. Szeretnek dolgozni, de csak akkor, ha az adott munka a saját érdekeiket szolgálják. Szívesen támaszkodnak a mobiltelefonra és a közösségi médiára. Ki nem állhatják a hivatalos, távolságtartó stílust, valamint az úgynevezett „hideg hívásokat”, vagyis a kéretlen (telefonos) megkereséseket, mert nagyon aktívan védik a privát szférájukat.

Az oktatásban pedagógusként megjelenő legfiatalabb, Z-generáció tagjai (16–30 év) már a bennszülött digitális médiageneráció része, akik mottójuk szerint mindent gyorsan, hatékonyan és otthonról szeretnének megoldani, hiszen hozzászoktak ahhoz, hogy egy-két kattintással kielégíthetők az igényeik. A mesterséges intelligencia nyújtotta lehetőségekkel rendszeresen élnek, ahogy az okostelefon is gyermekkoruk óta az életük szerves része. Számukra egyértelmű no-go zónát jelentenek a hosszú, írott szövegek, valamint a hierarchikus „lefelé” kommunikáció.

Dr. Guld Ádám előadásának végén külön hangsúlyt szentelt annak, hogyan érdemes motiválni az érzelmileg és idegrendszerileg kiégett Z- és alfa generációt. Az információs túlterheltség miatt ezek a fiatalok nehezen találnak maguknak célt és küldetést, ezért jelentős támogatásra szorulnak. Mivel mondhatni a kütyükkel a kezükben születtek, a játékosítás eszközével jelentősen növelhető munkájuk hatékonysága, illetve érdemes hangsúlyozni egyéni munkavégzésük jelentőségét. A technológiai megoldások alkalmazásában jeleskednek, ezért az ilyen típusú feladatok előnyösek a számukra. Nagyon fontos azonban, hogy nem szabad erősíteni a velük szemben megfogalmazott negatív sztereotípiákat, valamint megértéssel és elfogadással kell feléjük fordulni, mert, ahogy azt Steigervald Krisztián generációkutató is szokta mondani: ők nem rosszak, hanem egyszerűen mások, mint az előző generációk. Bővebben