Középpontban a katedra – Prof. Dr. Bagdy Emőke: Családmodellek, kapcsolati kultúra, generációs feszültségek napjainkban

November 16-án Prof. Dr. Bagdy Emőke klinikai szakpszichológus, professor emerita volt a vendégünk Középpontban a katedra nem csak pedagógusoknak szóló előadássorozatunk keretében, aki a kapcsolati kultúráról, generációs feszültségekről beszélt a Nagytermet színültig megtöltő közönségének. A szakember előadásában hangsúlyozta, a családi szerepek több ezeréves hagyományra tekintenek vissza, így már az ősemberek közt kialakult az a fajta, nemi alapú munkamegosztás, miszerint a férfi vadászik (dolgozik), míg a nő neveli a gyermekeket. Prof. Dr. Bagdy Emőke megjegyezte, noha vannak rémhírek, melyek azt hangoztatják, hogy a család ¬ mint elsődleges közösség ¬ meg fog szűnni, hozzátette, ha ez tényleg igaz lenne, az magának az emberiségnek a végét jelentené. Erre viszont nincs aggodalom, hiszen család volt, van és lesz is, nyugtatta meg a jelenlévő hallgatóságot a szakember.

Mindazonáltal valóban vannak olyan események, amelyek megbonthatják a család szerkezetét, aminek következtében új modellek alakulnak ki; ezekben már azonban nincs meg az a férfi-női harmónia, ami úgy aránylik egymáshoz, mint a yin és yang szimbólum. Mindez történhet azért, mert noha ez hivatott megadni nekünk a biztonságot nyújtó hátországot, ahová bármikor visszavonulhatunk, azonban nem választható le a külvilágról és annak hatásaitól, elég csak a munka-magánélet kényes egyensúlyára gondolnunk. Prof. Dr. Bagdy Emőke kiemelte, senkitől sem elvárható, hogy mindig mindenhol tökéletesen teljesítsen, pláne nem most, amikor életünk számtalan szereppel terhelt. Erre ember nem, csak egy gép lenne képes.

Az utóbbi évtizedekben jelentősen lecsökkent a tényleges nagycsaládok száma, amikor akár több generáció is egy fedél alatt éli mindennapos életét. Vendégünk szerint ez azért van negatív hatással ránk, mert a gyerekeknek sokkal kevesebb lehetőségük van megtanulni az alapvető generációs különbségeket, így az idősek iránti természetes tisztelet meglétének kialakulására is jóval kevesebb az esély. Mindemellett a biológiai érés felgyorsult, amivel viszont az érzelmi fejlődés nem tud lépést tartani; így hiába ért valaki már jó egy évtizede nemzőképes korba, ha még képtelen felelősséget vállalni a tetteiért és tartósan elköteleződni, családot alapítani.

Ugyancsak árnyalja a képet a gyermekkorban látott negatív családi minta, amely követendővel nem, csak elkerülendő, elrettentő útravalóval látja el a későbbi felnőttet, így az híján van annak, amire igazán építhetne. A kettős munkavállalási nyomás úgyszintén veszélyezteti a klasszikus szerepmegosztási modellt, lévén az anya jóval kevesebb időt tud együtt tölteni gyermekével, sőt a megélhetés miatt még a másodállás vállalása sem ritka. A nevelési elvek radikális átformálódása is problémákat okozhat, hiszen, ha a fiatal nem tapasztalja meg a biztos határokat, amik aztán majd természetesen lázadhat, úgy fogja hinni, hogy neki az éleben minden alanyi jogon jár, nem kell érte megdolgoznia.

Prof. Dr. Bagdy Emőke előadásában az epigenetika tudományát is segítségül hívta, mely életkor szerint különíti el, mikor milyen szükségleteit kell feltétlen kielégíteni az utódnak a biztos, jó irányú fejlődéshez. Így az első életévben a kötődés, a hűség és a feltétlen szeretet megtapasztalása kiemelt, melyet az anya minden egyes szoptatás alkalmával gyakorolhat a gyermekével fenntartott szemkontaktus révén. A második életévben az apával történő „vadabb” játék életbátorságot és biztonságot alakít ki a gyermekben, gondoljunk csak a pörgetésre, dobálásra, lóbálásra, mely egyszerre kelt félelmet és örömteli izgatottságot a lurkóban. 3-6 éves kor között, érintve már a másodlagos szociális közegeket is, szintén a játékoknak van nagy szerepe, melyek öntudatlanul is a nemi szerepekkel történő azonosulást segítik, akár utánzás révén is (például a kislány felveszi anyja gyöngysorát, vagy éppen a magas sarkú cipőjében próbál meg tipegni). Ha akarjuk, ha nem, a gyermekeknek nagyon éles „radarjai” vannak, így mind a szülők magatartását, mind az anya és az apa közti dinamikát lekopírozzák és tapasztalatként, mintaként viszik magukkal tovább. Bővebben