- Ez az esemény elmúlt.
Ligeti György és Kurtág György zenéje
április 28. 17:00 - 18:30
2026. április 28-án Kerékfy Márton zenetörténész, zeneszerző tartott előadást Ligeti György és az idén 100. születésnapját ünneplő Kurtág György zenéjéről a Muzsikáló évszázadok című sorozatunk záróestjén.
A zeneirodalomban gyakran találkozunk olyan zeneszerzőpárosokkal, akik kortársak voltak, és egymást kiegészítve alkottak. Gondolhatunk például az Itáliában működő, főként egyházi műveket író Palestrina és a világi zenében jeleskedő, Európát bejáró Lassus párosára, vagy a 18. századból Bach és Händel, illetve a 20. századból Kodály Zoltán és Bartók Béla kettősére. Hasonlóan szoros kapcsolat jellemezte Ligeti és Kurtág barátságát is: azonos nemzedékhez tartoztak, életre szóló barátság kötötte őket össze. Egyszerre felvételiztek a Zeneakadémiára, mindketten Románia magyar területeiről érkeztek, asszimilált zsidó családból. Mestereik között ott találjuk Veress Sándort és Farkas Ferencet is.
Kerékfy Márton előadása négy nagy témakör mentén mutatta be a két komponista életművének párhuzamait:
1. Újrakezdés
Az 1956-os forradalom mindkettejük életében radikális törést hozott. Ligeti a feleségével Bécsbe, majd Kölnbe emigrált, ahol a nyugat-európai avantgárd közegben, Karlheinz Stockhausen hatására fordult az elektronikus zene felé. Ennek egyik emblematikus darabja az Artikulation (1958), amely analóg eszközökkel létrehozott, úttörő jelentőségű elektronikus kompozíció.
Kurtág György súlyos belső válságon ment keresztül, majd párizsi ösztöndíja során – Messiaen tanítványaként és Stein Marianne segítségével – újra rátalált önmagára. Ennek eredménye az Op. 1-es Vonósnégyes, egy rendkívül tömör, koncentrált, hat tételes kompozíció.
2. Játék
A játékosság mindkét szerzőnél kulcsszerepet kap. Kurtág György Játékok című zongoradarab-sorozatát 1973-ban felkérésre kezdte komponálni és a ciklus máig bővül; eddig 11 kötet látott napvilágot. A darabok középpontjában a mozgás, a billentés, a játék és a formai felfedezés öröme áll – mintegy visszavezetve a zenélést a gyermeki kísérletezés szabadságához.
A Prelúdium és valcer C-ben című darab egyetlen hanggal játszik. Ezzel párhuzamba állítható Ligeti korai ciklusa, a Musica ricercata (1951–53), amelynek első darabja – a záróhang kivételével – szintén egyetlen hang különböző oktávokban való megszólaltatására épül.
A játékosság és a kísérletezés a hangszerkezelésben is megjelenik: Kurtág Perpetuum mobile című brácsadarabja a hangszer négy üres húrján mozog, aszimmetrikus ritmikával. Ligeti Szóló brácsaszonátájának 4. tétele (Prestissimo con sordino) ennek mintegy párdarabja: szédítő tempójú, folyamatos mozgás, amely a hangszer határait feszegeti.
3. Zenetörténeti és népzenei hagyomány
Mindkét komponista művészetében hangsúlyosan jelen van a hagyományhoz való viszony – nem egyszerű idézésként, hanem kreatív újraértelmezésként. Közös toposzaik közé tartozik a korál, a hoquetus („csuklás”, amikor egy dallam hangjai szólamok között oszlanak meg), a búcsúzás motívuma (Les Adieux) és a sirató.
Kerékfy Márton bemutatta, miként formálta át a két szerző Beethoven Esz-dúr („Les Adieux”) szonátájának nyitótételét, illetve hogyan jelenik meg a siratás gesztusa műveikben. Ligeti Kürttriójának (1982) negyedik tétele édesanyjának állít zenei emléket, míg Kurtág Mint az mezei virágoc… című darabját (Játékok V., 1982) szintén Ligeti Ilona tiszteletére írta. A lehajló dallamívek, a „sírás” zenei gesztusai személyes és egyetemes jelentést egyaránt hordoznak.
4. Énekhang
Kurtág életművében kiemelkedő jelentőségű a Kafka-töredékek (1985–87), amely 40 rövid tételben, szoprán hangra és hegedűre íródott. A közel egyórás ciklus rendkívüli sűrűséggel és érzékenységgel mutatja meg az emberi lét kiszolgáltatottságát, töredezettségét.
Ligeti György késői korszakában szintén fontos szerepet kap az énekhang: 2000-ben Weöres Sándor verseire komponálta a Síppal, dobbal, nádihegedűvel című ciklust, amelyet Károlyi Katalinnak és az Amadinda Ütőegyüttesnek ajánlott.
Az előadás korunk két megkerülhetetlen, világszerte meghatározó magyar zeneszerzőjének munkásságát hozta közelebb a közönséghez. Bár a kortárs komolyzene sokszor réteg műfajnak tűnik, az ilyen ismeretterjesztő alkalmak segítenek abban, hogy értő füllel közelítsünk felé.
Ne feledjük: minden korszak zeneszerzői a saját jelenükre reflektáltak, saját közönségüknek. Ahogyan ma természetes számunkra, hogy évszázadok zenéjét hallgatjuk, úgy érdemes nyitottan fordulni a ma születő alkotások felé is. Ligeti, Kurtág és az őket követő nemzedékek zenéje nekünk szól. Bővebben