„Nem középiskolás fokon…” – „Átfestették a tűzfalat és megkoptak a jelszavak” – Identitászavarok, útkeresések és nemzedékváltás a 70-es, 80-as években

„Nem középiskolás fokon…” ismeretterjesztő sorozatunk keretében Magyar Ernő, a Volt egyszer egy beatkorszak blog szerzője, a HANGŐR Egyesület külső munkatársa tartott előadást, aki a II. világháborútól egészen a rendszerváltásig tekintette át a magyarországi szubkulturális közeg változásait és jellegzetességeit. Előadásában rámutatott arra, hogy a fényes szelek nemzedéke rögtön a második nagy világégést követően bukkant fel, akiknek tagjai kezdték el az ország újjáépítését. A csalódást és kiábrándulást jelentő 1948-as év után őket váltotta a pesti srácok nemzedéke, akik már radikális változásra vágytak, azonban politikailag kissé „zavaros” elképzelésekkel rendelkeztek, az 1956-os megmozdulásokat követően pedig apátiába süllyedve tűntek el. Az ezt követő Kádár-rendszeri „kiegyezés” közös amnéziára késztette a társadalmat, amikor bár látszólag viszonylagos béke uralkodott, politizálni tilos volt, és az embereknek be kellett érniük azzal, hogy volt hol lakniuk, volt mit enniük és volt szórakozási lehetőségük.

Ebben az időszakban jelent meg a beatnemzedék, akiknek még igencsak behatárolt szórakozási lehetőségeik voltak, például a Budapesti Ifjúsági Park, ami igen sajátos szabályzattal rendelkezett mind az öltözködésre, mind a viselkedésre vonatkozóan. Talán éppen ezért aratott nagy sikert a fiatalok körében az ekkor felbukkanó Piramis együttes. A rendszer természetesen ezt nem nézte jó szemmel, ezért a KISZ bevonásával igyekeztek csökkenteni a banda népszerűségét; sikerrel, hiszen a fesztiválokon fellépő és albumokat publikáló formáció, lévén már nem minősült tiltottnak, érdektelenné vált a fiatalok számára. Az így hátramaradó Piramis-árvák új együttesekben találták meg magukat, mint amilyen a P. Mobile, a Hobo Blues Band, a Beatrice és az Edda volt.

Magyar Ernő előadásában kitért a szubkultúrát képező társadalmi csoportokra is: a csövesek még a Piramis együttes fénykorában jelentek meg, akik a passzivitást, kóborlást és zenehallgatásba feledkezést jelképezték. Megnevezésük eredete homályba vész, de valószínűsíthetően a trapéznadrág ellenében megjelenő csőnadrág miatt hívhatták őket így. Öltözködésük elengedhetetlen része volt a flaneling, az alföldi papucs, a szimatszatyor. A másik végletet a digók képviselték, akik a rendszer megítélése szerint jól öltözöttek voltak, elfogadhatóan viselkedtek, és akik a rock helyett a diszkózenét részesítették előnyben. Őket követte az új hullám, ami már egy nehezen behatárolható, széles spektrumú szubkultúrát írt le, melynek két véglete volt a popper és a punk.

Ennek a szubkulturális sokszínűségnek vetett véget a rendszerváltás, ami megteremtette a fogyasztói társadalmat, ez pedig szép lassan uniformizálta az embereket. Magyar Ernő előadását egy mind a fiatalok, mind a felnőttek számára megszívlelendő gondolattal zárta: „Legyetek ott mindenhol, ne hagyjatok ki semmit!” Bővebben