Nyugdíjas Könyvbarátok Klubja

A Nyugdíjas Könyvbarátok Klubjának tagjai július elsején, a Semmelweis-napon az anyák megmentőjének életéről és munkásságáról hallgathattak meg egy előadást a klubot vezető kollégánktól, Kálvinné Jenei Ágnestől.

Semmelweis Ignác 1818. július 1-én egy budai sváb család ötödik gyerekeként született. Bár otthon németül beszéltek, a család magyar elköteleződését jól mutatja, hogy négy fivér is a magyar szabadságharc oldalán harcolt. Semmelweis az orvosi diploma megszerzése után a nagy hírű bécsi egyetemi közkórház szülészetén helyezkedett el, ahol áldatlan állapotok uralkodtak. Ekkoriban még világszerte rengeteg nő halt bele a szülésbe a gyermekágyi láz következtében, de ez az arány a bécsi szülészet I-es klinikáján kiugróan magas, 10-12%, egyes hónapokban 30% körüli volt. Semmelweis, a többi orvossal ellentétben, ebbe nem tudott belenyugodni, személyes felelősséget érzett minden, a szülészetre érkező anyáért, ezért életét a probléma megoldásának szentelte.

Gyakorló orvosként nem kísérleti úton kereste a betegség okát, hanem a halálozások statisztikai adatainak összegyűjtésével és elemzésével. Rengeteg boncolást végzett, amik során mindvégig a szélesebb összefüggéseket kereste, hogy a tüneteket vissza tudja vezetni a kiindulópontig. A megoldásra egy baleset kapcsán jött rá: mikor egy orvos kollégáját boncolás közben véletlenül megvágták, az illető hullamérgezésben halt meg. Semmelweisnek feltűnt, hogy a szerencsétlenül járt orvosnál bonctanilag ugyanazt találták, mint a gyermekágyi lázban meghalt nőknél. Ekkor döbbent rá, hogy a betegséget a bomló szerves anyag felszívódása okozza, a mérgező anyagot pedig maguk a boncolást is végző orvosok viszik át kezükön a szülő nők testébe. Következtetése szerint ezt a valamit (amiről nem tudta, micsoda) kellett eltávolítaniuk a kezükről ahhoz, hogy elejét vegyék a gyermekágyi láznak. Rövid kísérletezés után talált rá a megfelelő ellenszerre, a klórmeszes kézmosásra.

Óriási csalódására az orvostársadalom nem fogadta örömmel és egyetértéssel a felfedezését, és sok küzdelmébe került, hogy legalább azokon a szülészeteken alkalmazzák a módszert, ahol ő dolgozott. A viták hevében nem volt tekintettel semmilyen érzékenységre, tekintélyre, amivel sok ellenséget szerzett magának, az örökös harc pedig felőrölte az idegeit. 1865-ben orvosai elmebajt állapítottak meg nála, ám máig vitatott, helyes volt-e ez a diagnózis, és ha igen, mi állhatott a hátterében. Felesége a döblingi elmegyógyintézetbe vitte, ahol azonban az ápolók olyan súlyosan bántalmazták, hogy augusztus 13-án belehalt sérüléseibe.

1870-ben Louis Pasteur bizonyította be a baktériumok létezését, ezzel tudományosan támasztva alá Semmelweis elméletét. 2013-ban az UNESCO A világ emlékezete program részének nyilvánította Semmelweis Ignác gyermekágyi lázzal kapcsolatos felfedezéseit és azok dokumentumait, így ismerve el posztumusz az orvosdoktor munkájának jelentőségét. Bővebben