Nyugdíjas Könyvbarátok Klubja

A Nyugdíjas Könyvbarátok Klubja augusztus 5-i találkozóján az Akarjatok szabadok lenni! című Táncsics-emlékkönyvet mutatta be a két szerző, Stancsics Erzsébet író, költő, Táncsics Mihály testvérének ükunokája és Udvarhelyi András publicista, valamint az előszót író dr. Madarász Imre irodalomtörténész.

Udvarhelyi András elmesélte, hogy Táncsics Mihály születésének 225. évfordulóján eredetileg Táncsics fő művét, az utoljára 1947-ben megjelent Summáriumot akarta újból kiadni. Ezt a jobb megértés érdekében tematikus részekre szedte, betűrendbe rendezte, és kiegészítette a Táncsicstól – Táncsicsról fejezettel. Udvarhelyi régóta jó barátságot ápol a másik két meghívottal, akiknek jól ismeri írásaikat, és végül ez adta az ötletet ahhoz, hogy a könyvbe bekerüljenek Stancsics Erzsébet és Madarász Imre Táncsicsról szóló esszéi is.

Dr. Madarász Imre az előszó megírására irányuló kérdésre válaszolva Táncsics Mihály életművének értékét és szellemi örökségének időszerűségét hangsúlyozta. Azt minden kisiskolás tudja, hogy 1848. március 15-én szabadították ki Táncsicsot börtönéből, de ennek miértjét már jóval kevesebben ismerik. Márpedig a márciusi forradalom – legalábbis akkor úgy tűnt – egyik vívmánya, a 12 pont első helyén éppen a sajtó szabadsága, a cenzúra eltörlése szerepelt. Táncsics egész életében éppen ezért, a szabadságért, nemzete felemeléséért harcolt, úgymond nemzete nevelője volt, ám a nép nemcsak életében, halála után is hálátlan volt hozzá.

Stancsics Erzsébet Táncsics Mihály nehéz, kudarcokkal és családi tragédiákkal teli életét ismertette. A szegény, jobbágyszármazású Táncsics a maga erejéből tanult, és ugyan a jogi végzettséget nem tudta megszerezni, egész életében a jogtalanság ellen küzdött írásaival. Élete nagy részét rabságban töltötte, a szabadságharc bukása után pedig csak a mellette végig kitartó feleségének köszönhette, hogy életben maradt. A hosszú börtönévek nem csak az egészségét kezdték ki, mindeközben az események a nézeteit is meghaladták. Könyveit nem vették, lassan elfeledték. Temetésén ezrek gyűltek össze, s jelenlétük néma tüntetéssé, a hatalom elleni csendes tiltakozás jelképévé vált. Bővebben