Nyugdíjas Könyvbarátok Klubja

A Nyugdíjas Könyvbarátok Klubja vendége május 5-én Mátisné Szabó Erzsébet, a „Nagyvázsonytól Kecskemétig” című könyv egyik szerzője volt, aki a Mátis Kálmán életéről, művészetéről szóló kötetét mutatta be.

A Mátis ősök Hargita megye területéről jöttek Magyarországra, akik evangélikus tanítók, kézművesek, ezermesterek voltak. A festő szintén Kálmán nevű édesapja tehetséges műszaki szakember és feltaláló volt, aki miután Bécsben és Amerikában is dolgozott, végül Nagyvázsonyban telepedett le. Ifjabb Mátis Kálmán profitált a család állandó utazásából, felnőttkorában hat nyelven beszélt, angolul és németül anyanyelvi szinten. Iskoláit nagyon jó eredménnyel végezte, és már ekkor megmutatkozott rajztehetsége. 7. osztályos korában egy pályázatra beadott munkáiról ezt írták: „(…) a rajzokat eleven fantázia, egészséges humor, ötletekben való gazdagság jellemzi.” A cserkészeknél aktívan közreműködött, az ő rajzaival illusztrálták a szervezet folyóiratát és levelezőlapjait. Utóbbiak még manapság is fellelhetők az online piactereken. Tanulmányait az Országos Magyar Királyi Képzőművészeti Főiskolán folytatta, ahol Révész Imre tanítványa volt. Révész jelentős szerepet vállalt a Kecskeméti Művésztelep újraindításában, az ő hívására költözött Mátis Kálmán Kecskemétre.

A művésztelepen a festés és rajzolás mellett új szenvedélyt talált, a rajzfilmkészítést, emellett fényképezett is. 1930-ban egy fényképpályázaton második helyezést ért el, az 1929-ben készített „A kiscserkész álma” című rajzfilmje pedig az 1936-os londoni rajzfilmfesztiválon első díjat kapott. Megbízásra készített reklámfilmet, később rövid, hangos beszámolókat a helyi gazdálkodásról; a Bács-Kiskun Megyei Filmhíradó létrejöttét is neki tulajdonítják. A művészetek mellett rengeteg más is érdekelte, méltó utódja volt ezermester őseinek. A háború előtt rádióamatőrként versenyzett is, vitorlázó és modellező repülőket is épített. A háború alatt feleségével hazatért Nagyvázsonyba, a háború után azonban újra Kecskemétre költöztek. 1946-ban pedagógusátképző tanfolyamon vett részt, és szeptembertől az Ipari Iskolában tanított. Utolsó éveiben már nem festett sokat, de azt tervezte, hogy nyugdíjas éveiben pótolni fogja a kimaradt éveket. Erre sajnos nem volt lehetősége, mert 1960-ban hirtelen rosszul lett, és a kórházban meghalt. Bővebben