Nyugdíjas Könyvbarátok Klubja

Előadással bővített tárlatvezetést tartott március 5-én Ács Imre mesterpedagógus a Nyugdíjas Könyvbarátok Klubja tagjainak. A Helyismereti gyűjteményben január óta megtekinthető kiállításon előadónk régi szakácskönyvgyűjteményének legszebb darabjait mutatja be, az előadáson pedig alkalma volt egy kis áttekintést adni e műfaj történetéről, megjelenéséről, főbb jellegzetességeiről.

Az első, még kézírásos szakácskönyvek az ősi nagy kultúrákból (India, Kína, zsidó királyságok) maradtak ránk. Európában, azonban belül is Katalóniában a XV. században jelentek meg az első nyomtatott szakácskönyvek. Magyar nyelven Misztótfalusi Kis Miklós adta ki elsőként a Szakáts mesterségnek könyvetskéjét, egész pontosan 1698-ban, amit rövidesen sok más hazai gasztrokönyv követett. A szerzők, kiadók lehettek háziasszonyok (Rézi néni), urasági főszakácsok, szállodák mesterszakácsai (Dobos C. József), híres emberek (Móra Ferencné), de a különböző vallási felekezetek is. Nyelvük kezdetben Magyarországon is latin, később német volt, majd nagyon elterjedt a francia, ez lett a gasztronómia hivatalos nyelve is. (Ugye mindenki ismeri pl. a passzíroz vagy a paníroz szavakat? Hiszen ezeket is utóbbi náció szókincséből ültettük át a magyarba.)

Az elméleti bevezető után tekintették meg a klubtagok a tárlatot, ahol az előadó egy-egy könyvet kiemelve szemléltetni is tudta az elmondottakat. Itt szembesült vele a hallgatóság több tagja, hogy bizony egyik-másik szakácskönyvet még édesanyjuk, vagy ők maguk is használtak. Bővebben