Schmöltz Margit: Nincs semmi baj – könyvbemutató

Január 31-én találkozhattak az olvasók Schmöltz Margit írói oldalaval, akinek legújabb, Nincs semmi baj című regényéről tudhattak meg többet kollégánk, Vámos Tibor könyvtáros kérdéseire adott válaszok segítségével. Az ötödik éve könyvtárvezető (Helischer József Városi Könyvtár, Esztergom) pozícióban is dolgozó vendégünk elárulta, noha gyerekként szülei az orvosi pálya irányába bátorították, ő nagyon eltökélten készült a gyógypedagógusi hivatásra. A felvételi vizsgán mindössze egy ponton múlt, hogy nem vették fel, ezért rögtön keresett egy alternatívát, így jutva el az esztergomi Tanítóképző Intézet könyvtáros-könyvterjesztő szakkollégiumába. Utólag belátta, hogy a napi szintű gyermekekkel való foglalkozáshoz nem lett volna elég türelme, a könyvtárosi szakmában azonban kibontakozhat a személyisége, mert mindig van valami kihívás és a maga „ötletgyárosságát” is tudja kamatoztatni. Könyvtárosként úgy látja, hogy újra reneszánszát éli az olvasás, a Covid óta ismét szárnyal a kölcsönzési kedv, így azt érzi, nem hiába dolgoznak.

Az alkotás iránti vonzalma először a versek, majd a novellák írásában mutatkozott meg, majd miután egy főiskolai tanárnője a kutatás irányába fordította, rájött, hogy az abból fakadó eredményt is fel lehet használni, hiszen lehet egy érdekes, történelmi korban játszódó regény alapja. Így jutott el gyermekei születését követően az íráshoz és a Történelmiregény-írók Társaságához, akik közösen jelentették meg 2023-ban a Buda & Pest című kötetüket, melyet a tavalyi Ünnepi Könyvhét alkalmával ismerhetett meg könyvtárunkban a kecskeméti közönség. A beszélgetés során az is elhangzott, hogy a pozitív visszajelzések bátorításának köszönhetően már elkezdtek dolgozni ennek előzménykötetén is.

Legutóbbi látogatásának apropója a Nincs semmi baj című kötet megismertetése volt, melynek címét vendégünk nem tagadta, Fodor Ákos haikuja miatt választotta. Három önmagában rendkívül negatív szóról van szó, Schmöltz Margit azonban úgy érzi, hogy ezek együtt egyfajta olyan vigasszá állnak össze, melyet a vészterhes időkben gyakran mondogattak egymásnak az emberek, sőt talán ma is mondogatunk még a másoknak. Noha Jókai egy novellában már megírta az esztergomi tatárjárás történetét, az írónő ráébredt, lehet még erről újat mondani, ha nemcsak a magyar, hanem a mongol oldal motivációit egyszerre jeleníti meg, hiszen egyik és másik oldalon is emberek állnak a saját maga igazságukkal.

A magyar és mongol színek egymást váltják a könyvben, melyek rendre egy-egy idézettel kezdődnek: előbbinél bibliai citátummal, melyekben a tél motívuma jelenik meg, míg utóbbinál egy-egy közmondással, mert a szerző szerint ezek és a mesék alapján lehet leginkább megismerni egy nép hiedelemvilágát. Sok párhuzamosság fedezhető fel a motívumokban, ez azonban olykor teljesen más jelentéssel bír a két oldal számára: például míg a magyarok a kőből várfalat építenek, hogy az védelmet adjon, addig a mongolok szentként tisztelik ezeket a képződményeket, és igyekeznek nem mozdítani őket. Kollégánk kérdésére válaszolva vendégünk elmondta, a remény és a vigasz miatt kapott helyet a szerelem a regényben, de ő maga úgy véli, az embereknek erre egyszerűen szükségük van, ezért soha nem hagyja ki a könyveiből.

Schmöltz Margit elárulta, a Mohács-évforduló kapcsán már dolgoznak Cs. Szabó Sándorral egy közösen megírt köteten, de sosem kell félni, hogy kifogy a témából, hiszen sokkal több ötlete van annál, mint amit képes lenne megírni. Munkatempója alapján ugyanis évi egy regényt tud kiadni, viszont abba minden energiáját beleteszi, magához képest pedig mindig valami jobbat szeretne adni olvasóinak. Bővebben