Találkozások

November 26-án folytatódott Kriskó János kulturális szakújságíró beszélgetéssorozata, a Találkozások. A színpadon ismét a város két prominens személyisége foglalt helyet, előbb a Kecskeméti Kodály Iskola zenetanára, Radványi Mária zongoraművész, majd a Kecskeméti Katona József Nemzeti Színház tagja, Kovács Lehel színművész.

A televíziós műsorvezető kérdésére Radványi Mária kifejtette, már gyermekkorában feltűnt a zene iránti elköteleződése. Azt mesélte, mikor a rádióban szimfonikus zenét játszottak, szó szerint könnyekig hatódott a muzsikaszó hallatán, így a családi házban található zongora is hamar érdeklődése középpontjába került. Már gyerekként több száz fős közönség előtt lépett fel idehaza és külföldön is, az iskola elvégzését követően azonban mégis egyből zenetanárnak állt ahelyett, hogy szólista vált volna belőle. A zongoraművész hosszan indokolta döntését: a világjárás rendkívül nagy teherbírást igényel, egy igazi profi pedig egyszerűen nem engedheti meg magának, hogy hibázzon, különben ízekre szedik. Neve azonban pedagógusként is ismertté vált, hiszen rendkívül sok tehetséges diákot tanított több mint negyvenéves pályafutása során, akik közt akadt olyan is, aki magánál Dmitrij Baskirovnál folytatta tanulmányait. Noha Radványi Mária a fővárosban született, mindig is vonzotta a természet közelsége, ami itt meg is valósulhatott, ezért örömmel lett belőle kecskeméti lakos.

A színpadon másodikként helyet foglaló Kovács Lehel vajdasági magyar családba született, ahonnan éppen a színház, a hivatása vitte el előbb a szentesi gimnázium drámatagozatára, majd a színművészetire. Diplomáját követően rögtön a fővárosi Katona József Színházban kezdett el dolgozni, mert tudta, hogy így nagy eséllyel filmes szerepekben is része lehet. Kérdésre válaszolva a színművész elárulta, kifejezetten szereti a terhet érezni a vállán, mert szakmája sok szempontból a várakozásról szól: forgatások idején a jelenetek közti szünetekről, színházi fellépésekkor pedig a takarásban való ácsorgásból. Utóbb a rendezésekben is bőven volt alkalma kiteljesedni (pl.: Lilaakác, A tehetséges Mr. Ripley, Felhangolva, Százkarácsony), Cseke Péter színházigazgató leköszönésével pedig az sem kizárt, hogy a színház vezetése jelenti majd számára a jövő kihívásait. Bővebben