Találkozások

Április 29-én ismét két Kecskeméthez kötődő személlyel folytatódott Kriskó János kulturális szakújságíró pódiumsorozata, a Találkozások. Elsőként a kiskunhalasi születésű dr. Mácsai Anikó ügyvéd foglalt helyet a színpadon, aki immáron 50 éve mondhatja magát kecskemétinek. Noha erősen kötődik gyökereihez, hamar búcsút tudott mondani szülővárosának, hiszen sem ő, sem a férje nem szerettek volna szüleik árnyékában élni. Az ügyvédnő elárulta, noha eredetileg diplomatának készült, a matematika kitüntetett szerepe miatt rögvest a jogi pálya irányába mozdult. Karrierje során több területen is kipróbálta magát; felettesei az első pillanattól azon dolgoztak, hogy megutálja az ügyészi szakmát, a bírói pozíciója ellen a férje valósággal tiltakozott, 1994-ben még a politika szele is megérintette, de mivel elmondása szerint sosem szerette, ha mások utasítják és korlátozzák, a lehető legjobb döntés volt a részéről, hogy önálló praxist hozott létre, ahol egészen a mai napig társ nélkül dolgozott. A múlt idő pedig nem véletlen, a szakmát április 30-ával végleg maga mögött hagyja.

Noha a városban sok hölgy egy-egy turkáló révén kötött vele ismertséget, ez nem került szóba az est során, annál inkább emlékezetes ügyei és ügyfelei. Az ő nevéhez fűződik a Vörös és Fekete kiállítás, melyhez érdekes adalékként szolgált, mikor az ügyvédnő elmondta, rajztanára, Diószegi Balázs 13 évesen egy vörös háttér előtti fekete alakként festette le. Kriskó János kérdései nyomán dr. Mácsai Anikó örömmel mesélt unokáiról, a színházhoz fűződő kapcsolatáról, valamint arról, mit tervez az ügyvédi pálya utáni évekre.

Az est második vendége az Aranytoll Életmű-díjas újságíró, Ballai József volt, aki noha nagykőrösi lakos, a Petőfi Népe szerkesztősége révén ezer szállal kötődik a városhoz. Az irodalom szeretetébe nagypapája vezette be, ő tanította meg őt, valamint ikertestvérét olvasni, aki előszeretettel szavalt is nekik. Mindössze 16,5 éves volt, mikor az első cikke megjelent, amikor egy életre elkötelezte magát az írás mellett. A Petőfi Népe szerkesztőségéből főszerkesztő-helyettesként állt fel a rendszerváltást követően, de az ott töltött évekre a mai napig úgy gondol vissza, hogy egy csoda csapat voltak, hiszen a csúcson 80 ezer példányszámban megjelenő újság volt a második, ha nem a legjobb napilap az egész országban.

A privatizáció következtében került át jó 10 évre a Világgazdasághoz, ahol megírta élete legnagyobb cikkét, a Stadler-ügyet. Szintén emlékezetes volt számára az a 7 év, amit az Amerika Hangjánál töltött rádiós tudósítóként, ennek köszönhetően az ország legnevesebb politikusaival készíthetett interjút. Hogy utolsó szerkesztőségétől is búcsút vett, nem jelenti azt, hogy az írás ne lenne azóta is az élete szerves része. 2024-ben jelent meg Karcos diafilmek című kötete, melyben azokat a családi élményeit gyűjtötte egybe, melyeket örömmel adott közre közösségi oldalán. Bővebben