Török Ági: Alkonyuló alkonyidő – könyvbemutató

Május 30-án egy helyi költő, Török Ági (mivel az Ágnes nevet nem szereti, ezért lett ez a művészneve) mutatkozott be első kötetével a szép számú közönségnek, akivel a szintén lírikus, irodalomtörténész Dr. Turai Laura beszélgetett. A beszélgetőtárs elárulta, a Kecskeméti Médiacentrum mutathatta be elsőként az alkotót az olvasóknak, akit ő három éve ismert meg a Váltóáram irodalmi rovat révén, és akinél úgy érzi, a vérében van a költészet. A könyv, melynek címe Alkonyuló alkonyidő, nyomokban tartalmaz az elmúlásról szóló költeményeket; azok frissessége miatt Turai Laura első olvasatra úgy érezte, mintha egy tízen-, huszonéves műveit olvasta volna. Ritka és kivételes kegyben részesítette a szerzőt a sors, hiszen műveivel nem kellett házalnia. Maga Szondi György, a Cédrus Művészeti Alapítvány képviselője kereste meg a kiadással kapcsolatban, amivel egy sok-sok éves, nem is remélt álom válhatott valóra.

Török Ági arról beszélt közönségének, régen úgy gondolta, csak az igazán nagy dolgokról lehet maradandót alkotni, de ilyenek egyáltalán nem történtek. Kezdetben még novellákat alkotott, majd később a versek felé fordult, de ezek a korai alkotásai nem maradtak fent. Élénken idézte fel azt a 6. osztályos feladatot, amikor a Pató Pál úrról szóló verset kellett átalakítaniuk Pató Pannira, és bár tudvalevő volt, hogy mindenkinek segítenek otthon a szüleik, vendégünk mégis szégyellte magát, mikor kiderült, az ő műve sikerült a legjobban. Noha ezt követően is alkotott, azt az asztalfióknak tette, és csak barátnője bátorítására merte ismét másoknak is megmutatni a műveket. Később, a munkahelyén már volt olyan kollégája, aki minden nap elején kérte tőle az újabb és újabb verseket. Ez talán túlzásnak tűnik, mégsem az, hiszen Török Ági termékeny költőnek számít, csak fennmaradt verseinek száma eléri a 1400-at is (nem számolva bele a kötetbe beválogatottakat.)

Turai Laura kérdésére kifejtette, szíve szerint magyar-történelem szakon tanult volna tovább, de ezt édesanyja nem engedte, így közgazdaságot hallgatott, majd lett belőle végül képesített könyvelő és gépíró. A költészetben szinte minden megihleti, így nem is tud előre tervezni témákat, és más költőkhöz hasonlóan ciklusokról sem beszélhetünk az ő esetében. A kötet borítóját ő álmodta meg, melyet végül unokája valósított meg, valamint a gyűjteményben szereplő többi rajz is az ő keze munkáját dicséri. Mivel eddig több pozitív visszajelzést is kapott, az írást biztos, hogy nem hagyja abba, hátha újra valóra válhat egy álom egy második kötet képében. Bővebben