Utazás novellákon át – író-olvasó találkozó Fehér Szilviával

November 19-én egy nagykőrösi szerzővel, Fehér Szilvia íróval találkozhatott az olvasóközönség, akivel kollégánk, Vámos Tibor beszélgetett. Kérdésre válaszolva vendégünk kifejtette, még a szegedi főiskolás évei alatt kezdett el írni, ami duplán jó volt, hiszen a publikáció ténye mellett az újságba leadott írásokért még fizettek is neki. Egy negatív kritikának köszönhetően (melyről utólag már nagyon jól látja, hogy jogos volt) aztán jó időre, pontosan 25 évre „félretette a tollat”, életét pedig a tanításnak és a családnak szentelte. Egészen addig, míg fel nem figyelt egy írótanfolyam hirdetésére, ahol ráébresztették, hogy a korábban hitt gondolata, miszerint írónak születni kell, hibás, mivel az írástechnika egy tanulható és fejleszthető terület, míg a kreativitás és ötletek hiánya már kevésbé.

Az íráshoz való visszatérését azonban nehezítette, hogy első novelláskötete, a Két állomás között pont a Covid kellős közepén kerülhetett volna a boltok polcaira, ha a kiadók nem lettek volna túl óvatosak. Így alakult, hogy a főként a főiskolás évek alatt született, de írástechnikailag átdolgozott írások magánkiadás formájában látták meg a napvilágot, és így értelemszerű volt, hogy az ezt követő Mielőtt mind megérkezünk is ebben a formában fog megszületni. Noha a szakma szerint a novella az egyik legnehezebb műfaj, Fehér Szilvia mégis ebben érzi magát komfortosnak, hiába gondolkodott már korábban is regény méretű távlatokban.

Fehér Szilvia kérdésére elárulta, íróként inspirációként szolgált számára Thomas Mann, Gogol, Kafka és Gabriel García Márquez munkássága, noha az utánzás sosem volt célja, inkább a saját hangját és stílusát igyekezett megtalálni, melynek kapcsán beszélgetőtársa visszajelezte, ez maximálisan sikerült is neki. Egy-egy történet üzenetének megfogalmazásánál mindig fontos volt számára, hogy az adott szöveg ne legyen didaktikus, egy-egy novella befejezése pedig előfordul, hogy az olvasók fantáziájára van bízva. Vendégünk elmondta, jelenleg nem könyvkiadásban gondolkozik, mert úgy érzi, a különböző folyóiratokban megjelenő novellái talán több olvasóhoz érhetnek el, mintha azokat egy kötetbe rendezve adná ki. Mindazonáltal vannak további tervei mind egy mesekönyvre, mind pedig Nagykőrös történetének regényes elbeszélésére is, de hogy ezekből mi lát majd napvilágot, az még egyelőre a jövő kérdése.

A közönség érdeklődésére kifejtette, minden fiatal és/vagy elsőkönyves szerzőnek azt ajánlja, legyenek nagyon tisztában azzal, hogy miről akarnak alkotni. Szokás mondani, hogy egy történet, egy könyv mindenkiben van, így, ha valaki ezen az egyen túl nem tudja, mi másról is írhatna, jó még időben elgondolkoznia azon, valóban ez-e az ő igazi útja. Bármilyen jó visszajelzést is kap valaki a környezetétől, érdemes mindezt fenntartásokkal kezelni (gondoljunk csak a család, barátok elfogultságára) és a már meglévő írástudást egy jó íróiskolában tovább pallérozni. Fehér Szilvia hangsúlyozta, egy hivatásos szakértő/szerkesztő megfizetése és/vagy béta olvasók bevetése sokat segíthet abban, hogy valós olvasói visszajelzéseket kapjunk egy szövegről, amely véleményeket tudni kell alázattal fogadni. Hiszen hiába tudja a szerző, hogy ő mit akart elmondani, ha abba az olvasók mást látnak bele, azt el kell tudni fogadni, tömeges visszajelzésnél pedig el kell rajta gondolkodni, hogy valamin esetleg változtatni kell. A kiadás előtt állva pedig fontos az információgyűjtés, melyik kiadási forma a legjobb az adott írónak, a szerződést pedig alaposan át kell olvasni, nehogy kicsalják az összes jogot a szerzőtől, amit később már sehogy sem lehet visszacsinálni. Bővebben