Utazók a könyvtárban – Luxemburg

Március 28-án Dr. Csontosné Dr. Buzás Zsuzsa tartott előadást Luxemburgról, ahol 2008 és 2023 között összesen 13-szor járt, többnyire zenepedagógiával kapcsolatos projektek keretében.

Luxemburg területe 2.586 km², tehát körülbelül akkora, mint egy kisebb magyarországi megye, ennek ellenére rendkívüli természeti adottságokkal rendelkezik. A kellemes, óceáni éghajlat kedvez a mezőgazdaságnak, a bőségesen bányászható vasércére kohászat települt. Lakosainak száma 660.000 fő, akik 95 %-a katolikus. A miniállam hasonlóan Magyarországhoz több mint ezeréves történelemmel büszkélkedhet. 963-ban Siegfried, az Ardennek grófja megszerezte a Lucilinburhuc nevű kis erődítményt, ahol megalakította grófsága székhelyét, amiről 1353-tól beszélhetünk mint Luxemburgi Hercegségről. A későbbiekben több évszázados idegen elnyomás alá került az ország, az 1839-es londoni szerződés pedig a nagyhercegség vallonok lakta nyugati felét, azaz teljes területének 2/3-át Belgiumhoz csatolta. Talán ebből is következik, hogy Luxemburg népe számára rendkívül fontos a függetlenség, erős a nemzeti tudat.

A 19. században a még elmaradott mezőgazdasági ország a második világháború után gyors fejlődésnek indult. 2017-ben Luxemburg produkálta a világ hatodik legmagasabb egy főre eső GDP-jét, fővárosa, Luxembourg Európa egyik fontos pénzügyi központja. A korrupció rendkívül kicsi, a minimálbér átszámolva 1 millió Ft körüli. Itt várható az egyik legmagasabb élettartam Európában, és ma ez a világ 9. legboldogabb országa. Csak „hab a tortán”: 30 nap fizetett ünnepük van egy évben.

Természetesen az előadás az ország természeti és épített szépségeire fókuszált. Gyönyörű fotókon mutatta be Luxembourg főváros óvárosát, mely az UNESCO világörökség része, „Európa legszebb erkélyét”, az Alzette folyó völgyét a rengeteg híddal (köztük az Adolphe hidat, mely felavatásakor, 1903-ban a világ legnagyobb íves kőhídja volt). A város bejárását megkönnyíti, hogy a tömegközlekedés mindenki, a külföldiek számára is ingyenes. Magyar turistáknak „illik” megnézni a Polgári Kaszinót, melyet 1882-ben Liszt Ferenc tiszteletére építettek, és ahol Liszt utolsó nyilvános, jótékonysági zongoraestjét adta 1886-ban. A fővárosból „kilépve” a közönség megcsodálhatott néhányat Luxemburg kb. 100 kastélyából és az ősi Echternach város apátságát.

Különleges színt hoztak az előadásba a zenei bejátszások. A közönség „betekinthetett” néhány ének-zene órába, ahol – az egyébként nem zene szakos – diákok magas szinten végeznek ritmikus gyakorlatokat. Zárásként pedig meghallgathatott egy jubileumi alkalomra írt nagyzenekari művet, mely a luxemburgi nemzeti himnusz motívumát dolgozta fel. Maga a himnusz már az előadás elején felhangzott, és a közönség meglepődve fedezte fel, hogy hangulatában mennyire hasonlít a mi nemzeti himnuszunkra. Bővebben