Utazók a könyvtárban – Velence

Az Utazók a könyvtárban január 29-i előadója Mikulás Gábor pr- és információs tanácsadó volt, aki Velencéről mesélt a közönségnek. A vendég két éve az Adria Interkulturális Egyesület meghívására töltött több hetet Olaszországban, ekkor látogatott el egy napra Velencébe. Ez éppen húshagyó keddre esett, amikor is a karneváli hangulat a tetőfokára hág. A velencei karneválról szóló első feljegyzés 1094-re datálható, hivatalos, „piros betűs” ünnepé viszont csak a XIII. században nyilvánították. A XVIII. századtól kezdett igazán divatba jönni, amikor messze földről látogattak el ide az emberek. Egyszer még Ferenc József is részt vett egy ilyen látványosságon, persze inkognitóban. Az 1980-as évektől újraéledt a hagyomány, ami annyi látogatót vonz, hogy a város már korlátozásokat volt kénytelen bevezetni a túlzsúfoltság ellen.

A karnevál egy fordított világ, „legális túlcsordulás”, amikor a megszokott rend felborul, a normákat nem kell betartani, és az emberek máshogy viselkednek, mint a hétköznapokon. Mikulás Gábor sem akart szokásos turistaként viselkedni. Nem az ismert és megnézésre ajánlott nevezetességeket kereste fel, hanem tetszőlegesen kezdett bóklászni az utcákon. Hagyta, hogy a véletlen vezesse, egy felfedező izgalmával, nyitott szemmel és nyitott lélekkel minden szépségre, benyomásra, gondolatra, hiszen ennek a többezer éves városnak minden köve történelem.

Mindenki tudja, hogy az „igazi” Sóhajok hídja Velencében található, azt viszont talán már kevesen, hogy elnevezése Lord Byrontól származik, a hozzá kapcsolódó rémtörténetek pedig Victor Hugo fejéből pattantak ki. Ami azért is méltánytalan, mert a börtön, ahová a híd vezetett, a kor leghumánusabb fogdája volt, 1660-ban a világon először itt szüntették meg a kínzásokat. Az előadás során elhangzott még az is, hogy a Szent Márk-bazilika ereklyéjét egy alexandriai kolostorból csalták ki, hogy a gondola orrán lévő acéldíszítés, a ferro a dózse süvegét, a város kerületeit és szigetei jelképezi, és hogy a velencei hajógyárban, az Arzenálban képesek voltak akár egy nap alatt összeszerelni egy gályát. Bővebben