juratus (latin): joggyakornok, ügyvédbojtár megjelölése Magyarországon a 18-19. században. A jogi szakvizsga megjelenésétől a joggyakornok az esküt tett, de jogi szakvizsgával még nem rendelkező, jogvégzett személy. Zömmel joggyakornokokból állt a reformkor országgyűlési ifjúsága.
Egyetemi tanulmányai után Katona József 1813. augusztus 28-án királyi táblai jegyző (jurátus) lett, Dabasi Halász Bálint pesti ügyvéd irodájában dolgozott, majd 1815. december 21-én ügyvédi vizsgát tett.
