Életének tanúi zárkózottságát emelik ki. Déryné így jellemezte: „Ez igen különös egyéniség volt. Nagy különc, szörnyen komoly mindig s igen rövid beszédű. Egy-egy szóval végzett mindent.”
Társadalmi helyzete inkább erősíthette gátlásosságát. Alulról jött emberként a nemesek uralta társadalomban nem érezhette magát egyenrangúnak. Erőteljesen figyelmeztette erre az a nyilvános feddés, amelyben 1818-ban Pest megye gyűlésén azért részesült, mert egyik ügyfele nevében írt, egyébként jogos beadványának hangneme miatt a nyitrai alispán megsértődött.
Az introvertált személyiség visszahúzódik az emberektől, de szenvedélyesen ragaszkodik az eszmékhez s ezek tárgyiasulásaihoz is. Így érthetjük Katona többször rajongó szavakkal kifejezett ragaszkodását városához.
Nemcsak a tartós barátság, hanem a beteljesült szerelem is hiányzik Katona életéből. Úgy tetszik, ezt eleve reménytelennek tartotta, a viszonzás igényléséig sem merészkedett. Érzelmeinek megvallásában bátortalan volt, csalódását leplezte.
