Katona-kutatók – Katona József Könyvtár
Ugrás a tartalomra

Katona-kutatók

Beke József  (Cegléd, 1934. jún. 6 – ) Nyugalmazott magyar szakos tanár, nyelvtudós. A Szegedi Tudományegyetemen magyar nyelv és irodalom szakos tanári oklevelet szerzett 1956-ban. 1956-tól 1964-ig a kunszentmártoni József Attila Gimnázium tanára, majd 1964-től 1995-ig a kecskeméti Bányai Júlia Gimnáziumban magyar nyelvet és irodalmat tanított. 1966 és 1988 között a gimnázium igazgatóhelyettese volt. A Katona József Társaság jegyzője volt 1973-tól 1991-ig. Jelentősek Katona József Bánk bán  c. drámájának, valamint Zrinyi Miklós  műveinek nyelvével kapcsolatos kutatásai.
Elismerései: 1992.  Toldy Ferenc-díj, 1994.  Kecskemét Városért Oktatási Díj, 2001.  Pilinszky János-díj,   2004. Év embere díj
Forrás : Petőfi népe .- 56. évf. 300. sz. (2001. dec. 27.), p. 4., Révai Új Lexikona .- 2 .- 634. p. , Petőfi népe .- 49. évf. 130. sz. (1994. jún. 4.), p. 4.

Művei a katalógusban>>

Horváth János (Margitta, 1878. jún. 24. – Bp., 1961. márc. 9.): irodalomtörténész, egyetemi tanár, az MTA tagja (l. 1919, r. 1931), Kossuth-díjas (1948). Az egy.-et mint az Eötvös-kollégium tagja 1897-től Bp.-en végezte. 1901-ben bölcsészdoktori; 1904-ben magyar-francia szakos tanári oklevelet szerzett. 1901–02-ben a párizsi École Normale Supérieure ösztöndíjas hallgatója. 1903-tól az Eötvös-kollégium h., 1909-től szakvezető tanára, 1904–08 között egyúttal budapesti reáliskolai tanár. 1914-ben Olaszországban járt tanulmányúton. Közel három évig frontszolgálatot teljesített. 1923 –48-ban a bp.-i egy.-en a m. irodalomtörténet ny. r. tanára. 1911-ben részt vett a Magyar Irodalomtörténeti Társaság megalapításában, 1923 –26-ban a Napkelet c. folyóirat kritikai rovatának szerkesztője, 1923-tól a Kisfaludy Társ., 1942-től a Petőfi Társaság tagja. A m. irodalomtörténetírás egyik legkiválóbb művelője, Kutatásai kiterjedtek a m. irodalom minden korszakára, elsősorban irodalmunk kialakulásának kérdéseit oldotta meg eredményesen. Munkásságának jellemzője gazdag anyagismeret, a feldolgozás alapossága, mesteri szerkesztés és csiszolt előadásmód. Vörösmarty-antológiát állított össze a Zalán futása százados ünnepére (Bp., 1925).

Forrás: Magyar Életrajzi Lexikon>>

Művei a katalógusban>>
 

Joós Ferenc; 1934-ig Joszt (Bp., 1890. febr. 7.—Kecskemét, 1980. dec. 24.) tanító, író, helytörténeti kutató. Menekült tanítóként 1920-ban került Kecskemétre. 1927-től a községi népiskolák felügyelő igazgatója. Működése alatt épült Kecskeméten a legtöbb tanyai iskola. 1933-49 között a Katona József Társaság alelnöke volt. Versei, elbeszélései, meséi, cikkei helyi lapokban, naptárakban és tanügyi lapokban jelentek meg. Több önálló kötetét is kiadták, színdarabjait bemutatták. 1958-tól a megyei könyvtár munkatársaként helytörténeti kutatással foglalkozott.

Forrás: Kecskeméti életrajzi lexikon / Péterné Fehér Mária, Szabó Tamás, Székelyné Kőrösi Ilona ;  [Kieg. Orosz László, Markó László]. – Kecskemét : Kecskeméti Lapok Kft, 1992. – p.139-140. Lásd a katalógusban>>

Művei a katalógusban >>


Kerényi Ferenc (Bp., 1944. márc. 7 – Bp., 2008. október) irodalomtörténész, színháztörténész. 1968-ban az ELTE magyar-történelem szakán szerzett diplomát.1968-tól középiskolai tanár, 1976-tól a Petőfi Irodalmi Múzeumban dolgozott. 1982-től a Magyar Színházi Intézet munkatársa, 1983-tól igazgatója. 1992-től az MTA Irodalomtudományi Intézetének munkatársa. 1984 – 1990 között az MTA Színháztudományi Bizottságának titkára. Szakterülete a 18-19. századi magyar színház története és elmélete, a Nemzeti Színház története. Kandidátus (1977), 1982-ben Móricz-díjat, majd két alkalommal Madách-díjat kapott.
Forrás: Új magyar irodalmi lexikon / főszerk. Péter László ; [szerk. Gajdó Tamás et al.] – 2. jav., bőv. kiad. – Budapest : Akadémiai Kiadó, 2000. – 2. kötet, p.1104.

Művei a katalógusban >>

Nekrológ a Forrás folyóiratban >>

Lisztes László (Berettyóújfalu, 1929. szept. 3 – Kecskemét, 2001. jún. 10.) Könyvtáros, bibliográfus.
Az ELTE Bölcsészettudományi Karán szerzett könyvtáros oklevelet 1954-ben.  Néhány évig Budapesten dolgozott, majd 1957 és 1972 között Szegeden, először a Somogyi Könyvtárban, majd a József Attila Tudományegyetem Központi Könyvtárában volt könyvtáros. A szakma minden munkaterületét megismerte. 1968-tól 1972-ig a JATE Központi Könyvtárának  igazgatóhelyettese volt. 1972-ben került családjával Kecskemétre, amikor a megyei könyvtár igazgatója lett. Az évek során a bibliográfusi ismereteit, valamint a könyvtáros szakma egyéb területén szerzett tapasztalatait számos publikációkban tette közzé. Igazgatósága alatt az általa írt és szerkesztett kiadványok, szakmai jelentések fémjelzik a saját és a megyei könyvtár tevékenységét. Vezetése alatt a könyvtárszakmai munka újjászervezése, korszerűsítése  megtörtént. 1985-ben lemondott könyvtárigazgatói megbízatásáról, és tudományos főmunkatársként dolgozott tovább az intézményben 1990-ig, nyugdíjazásáig. A könyvtárak gyűjteményszervezése, a sajtótörténet és a bibliográfiai tevékenység gyakorlati kérdései foglalkoztatták élete végéig. Országos hírű szakemberré vált ezeken a területeken. A bibliográfusok országos szakmai szervezetének több évtizedig volt elnöke. A megye helytörténeti kutatóinak ma is legfontosabb kutatási segédletei az általa szerkesztett bibliográfiák, repertóriumok. Nyugdíjasként az Alföldi Tudományos Intézet több kutatási programjában dolgozott. Élete végén a „Kecskemét város 100 éve” c. történeti kronológián munkálkodott.
Kitüntetés: Szabó Ervin Díj (1979), MKE – emlékérem (1991)
Forrás : Kecskeméti Lapok .- 97. évf. 23. sz. (2001. jún. 14.), p. 3., Könyvtári Figyelő .- 2000. különszám, p. 74.

Művei a katalógusban >>

Miletz János (Tápiógyörgye, 1841. szept. 8. – Rákospalota, 1903. febr, 15.): tanár, történész, régész. Édesanyja révén rokonságban volta Katona családdal, és kecskeméti diákoskodása alatt náluk is lakott. Tanulmányait Egerben, valamint bencés papnövendékként Győrött végezte, történelem-földrajz szakos tanári képesítését már gyakorló tanárként szerezte. 1863-1870-ig a kiskunfélegyházi városi katolikus gimnázium, 1870-1871-ig a verseci városi reálgimnázium, 1871-1879-ig a temesvári kir. főreáliskola, 1879-1880-ig a budapesti II. ker. római katolikus egyetemi főgimnázium és a budai állami főreáliskola tanára. Kiskunfélegyházán az iskolai régiségtár gondozója. A régiségtárból fejlődött ki a Kiskun Múzeum. Értékes, 4000 db pénzből és éremből, 600 db tárgyból, 500 kötet könyvből, pecsétből, oklevelekből és kéziratokból álló gyűjteményét a Kiskun Múzeumra hagyományozta. A Délmagyarországi Történelmi és Régészeti Társulat alapító tagja, az első vezetőségi tanács résztvevője, a társulat titkára 1874-től. Múzeumőr, az érmek és régészeti leletek leltározója. A társulat közlönyének, a Történelmi és Régészeti Értesítőnek a szerkesztője 1875 – 1876 között. 1876-tól szervezte a múzeum kiállításait. Nevéhez fűződik a társulat 7 évig gyűjtött és vásárolt anyagának első leltárösszeírása. Budapestre távozása után nem szakította meg a kapcsolatot a társulattal. Több cikket jelentetett meg Katona Józsefről, akihez anyai ágon rokonság fűzte.
Forrás: Kecskeméti életrajzi lexikon .- 183. p. , Kiskunfélegyháza helyismereti könyve .- 1998. ,Új magyar irodalmi lexikon .- 2 .- 1383. p. , Múzeumőr .- 1. évf. 2. sz. (2003. aug. 15.), p. 13., Múzeumőr .- 3. évf. 1. sz. (2005. márc. 15.), p. 12.
 

Művei a katalógusban >>

Orosz László (Csépa, 1925., júl. 13 – Kecskemét, 2016. febr. 9.) Tanár, irodalomtörténész, nyugalmazott gimnáziumi tanár, kandidátus, a szegedi egyetem címzetes docense. A gimnáziumot Kecskeméten és Beregszászon, az egyetemet 1943-tól az Eötvös Kollégium tagjaként Budapesten végezte. 1948-tól Kecskeméten tanított. 1957-ben letartóztatták, 1958-tól állástalan. 1961-től ismét tanár és könyvtárosként dolgozik. 1976-tól a kecskeméti Katona József Múzeum főmunkatársa. 1986-ban nyugalomba vonult. 1991-től a szegedi egyetem címzetes docense. 1992-től az irodalomtudományok kandidátusa. Fő kutatási területe : a felvilágosodás és a reformkor irodalma, Katona József élete és munkássága.
Elismerései: 1981: Toldy Ferenc-emlékérem, 1985: Ady Endre-jutalomdíj, 1986: Apáczai Csere János-díj, 1988: Déry-jutalom, 1993: Bács-Kiskun Megyéért Díj, 1994: Kecskemét Város Díszpolgára cím, 1995: Pilinszky János-díj, 2003: Katona József-díj, 2008: Füzéki István-emlékérem
Forrás : Új magyar irodalmi lexikon .- 2 .- 1520. p., Petőfi népe .- 50. évf. 215. sz. (1995. szept. 13.), p. 2.
Petőfi népe .- 48. évf. 267. sz. (1993. nov. 16.), p. 3., Könyv, könyvtár, könyvtáros. – 11. sz. (2008. nov.), p. 60.
 

Művei a katalógusban >>

Pándi Pál, Kardos Pál (Debrecen, 1926. aug. 2. – Bp., 1987. jan. 19.): irodalomtörténész, kritikus, szerkesztő, József Attila-díjas (1954, 1962), Kossuth-díjas (1970), egyetemi tanár, az MTA tagja (l. 1973, r. 1985). Kardos László irodalomtörténész fia. Középisk.-it Debrecenben végezte, 1944-ben a németek a laxenburgi koncentrációs táborba hurcolták. 1945-ben az Eötvös Kollégium tagjaként a bp.-i tudományegy. bölcsészeti karának hallgatója lett, 1946-tól publikált kritikákat az Újhold, Magyarok, Válasz, később főként a Csillag és a Szabad Nép hasábjain. 1949-ben kezdte meg oktatói pályafutását az ELTE (Eötvös Loránd Tudományegy.) bölcsészkarán, 1967-től tanszékvezető egy. tanár; 1983-ban a tanszék vezetéséről lemondott. Szerkesztői tevékenységét 1955. dec.-ben a Szabad Nép kulturális rovatvezetőjeként kezdte; ő írta a lap 1956. okt. 23-án megjelent, a tüntetést üdvözlő Új tavaszi seregszemle c. vezércikkét. A forradalom és szabadságharc leverése után az MSZMP reformokra hajló, konszolidációért munkálkodó teoretikusai közé tartozott. Ezt az álláspontot képviselte 1961 és 1963 között mint az Új Írás c. folyóirat szellemi irányítója (hivatalosan szerkesztőbizottsági tagja), majd 1967-től 1971-ig a Népszabadság kulturális rovatvezetőjeként. 1972-ben alapító felelős szerkesztője lett az újjáalakított Kritikának, ahol vitafórumot teremtett és a fiatal tehetségek egész sorának pályakezdését tette lehetővé. 1983-ban vált meg a laptól, s a Népszabadság kulturális-tudományos rovatokért felelős szerkesztőbizottsági tagjaként tevékenykedett lemondásáig, 1985 nyaráig. Az 1960-as és 1970-es években az MSZMP vezető művelődéspolitikusai egyikének számított. Irodalomtörténészként a m. reformkor irodalmával foglalkozott (fő műve e témakörben 1961-ben megjelent Petőfi c., a költő életútját 1844-ig nyomon követő nagymonográfiája), s a szocialista tendenciájú m. írók feledésbe merült életműveit kutatta fel.

Forrás: Magyar Életrajzi Lexikon>>

Művei a katalógusban >>

Rigó Béla (Kolozsvár, 1942. aug. 19 – ) Író, költő. Édesanyjával a front elől 1944-ben Kiskunhalasra menekült. Ott járt iskolába, ott is érettségizett. Szegeden, a József Attila Tudományegyetemen tanult tovább. Magyar-orosz szakos tanárként végzett 1965-ben. Öt évig általános iskolában tanított Mórahalmon. 14 éven át a Móra Ferenc Kiadó szerkesztője. Sokat ír gyermekek és az ifjúság számára. Ő írta a Pannónia Filmstúdióban készült Macskafogó című rajzfilm szövegét, a Vuk és a Szaffi filmszövegét is. Évkönyveket, szépirodalmi antológiákat szerkeszt. 1999-ben a költői versenyen ő nyerte el az aranykoszorút. 2002-ben Kiskunhalas városért kitüntetésben részesült. Az IBBY (Ifjúsági Könyvek Nemzetközi Tanácsa) magyar szekciója kétszer ítélte oda neki az Év Könyve díjat (Zengő ABC, 1989., Így élt Katona József, 1991.)
Forrás: Rigó Béla : Válogatott bibliográfia .- 2. bőv. kiad.- Kiskunhalas: Kiskunhalasi Városi Könyvtár, 1998.- (Kiskunhalasi Városi Könyvtár kiadványai .- Magyar írók-költők  57.), Kiskunhalas almanach .- 2002 .- 148. p.

Művei a katalógusban >>

 

Waldapfel József (Bp., 1904. okt. 28. – Bp., 1968. febr. 15.): irodalomtörténész, egyetemi tanár, az MTA tagja. 1918–19-ben tagja volt az Ifjúmunkások, majd a Kommunista Ifjúmunkások szervezetének. 1921-ben beiratkozott a budapesti tudományegyetem bölcsészkarára s itt doktori és tanári oklevelet nyert. Tanára volt Horváth János, aki érdeklődését a régi magyar irodalom felé fordította. 1945-ig a budapesti zsidó gimnázium tanára. 1946-ban kinevezték a Középiskolai Tanárképző Intézet tanárává. 1948-ban a budapesti tudományegyetemen helyettes tanár, 1949-től haláláig az I. sz. Magyar Irodalomtörténeti Tanszék vezetője és a Magyar Irodalomtörténeti Intézet igazgatója. Szerkesztette az Irodalomtörténetet (1949–50), majd az MTA Nyelv- és Irodalomtudományok Osztálya Közleményeit, 1949–53 között az MTA I. osztályának titkára. Sokat tett a klasszikusok népszerűsítéséért. Jelentős szerepet vállalt 1951-től a Magyar Klasszikusok sorozat kiadásában, valamint az új Petőfi- és József Attila-kutatások megindításában. Sajtó alá rendezte és bevezetésekkel látta el Katona J., Vörösmarty, Madách és József Attila műveit. Szerkesztette a Magyar irodalmi szöveggyűjtemény (Bp., 1951–52) két kötetét és részt vett a Szöveggyűjtemény a reformkorszak irodalmából (Bp., 1955) szerkesztésében. Katona Józseffel foglalkozó kutatásai eredményeit Katona József (Bp., 1942) c.  monográfiájában foglalta össze. Marxista irodalomszemléletét mutatják nagy tanulmánykötetei.

Forrás: Magyar Életrajzi Lexikon >> 

Művei a katalógusban >>