Magyar népdalok a Kárpát-medencéből

2. Szeretném én aztat tudni,
   Szabad-e másét szeretni.
   Ha én azt az egyet tudnám,
   Búval sose élnék mint más.

2. Hosszú útról visszatérni nem lehet,
   A szerelmet eltitkolni nem lehet
   A szerelem szélesebb a tenger vizénél,
   Árvább vagyok a lehúlló levélnél.

2. Törött ágról messze röpül a madár.
   Szívem gyöngye, de örökre elhattál!
   Úgy elhattál, mint kis madár az ágot,
   Mit a villám darabokra szétvágott.
3. Árok, árok, de méll árokba estem,
   Abban estem, kiben nem reméllettem.
   Kívül estem az árkodon, nem belül,
   Véled estem szerelembe egyedül.

2. Ha Dunáról nem fújna,
   Illen hideg sem volna,
   Dunáról fúj a szél,
   Haj, Dunáról fúj a szél,
   Feküdj mellém, maj’ nem ér,
   Dunáról fúj a szél.

2. Szépen illik a sült kappan a cintál-bahha-rahha-rahaha,
   Jó bort mérnek Füreden és Kaposvár-bahha-rahha-rahaha,
   Igyál, jó barátom, tőled nem sajnálom,
   sokáig éhhé-réhhé-réhéhélj!
3. Addig kell a vasat verni, amíg tü-zehhe-rehhe-rehehes.
   Semmit sem ér olyan hordó, amely ü-rehhe-rehhe-rehehes.
   Köll hát bele tenni, ki köll aztán venni,
   ha szüksé-gehhe-rehhe-rehhehes.

2. Mondtam babám, ne rakd meg a sej, haj, szekeret.
   Feltöri a villanyél a kezedet.
   Fábul van a villanyele, nem másbul,
   Feltöri a tenyeredet sej, haj csunyául.

2. Káposzta, káposzta, téli, nyári káposzta,
   Édesanyám háza nálam nélkül de árva.
   Az volt a káposzta csipkés levelére ráírva:
   Érted vagyok rózsám három évig katona.

Komáromi kisleány

2. Ha átviszel a Dunán,
   Megcsókollak a partján,
   A Dunán, a Dunán,
   Megcsókollak a partján.
3. Elhajtanám a libát,
   Komáromig mezítláb,
   Libaláb, libaláb,
   Komáromig mezítláb.
4. Télen nagyon hideg van,
   Nyáron nagyon meleg van,
   Soha nincs jó idő,
   Mindig esik az eső.
5. Erre kakas, erre tyúk,
   Erre van a gyalogút,
   Erre te, arra te,
   Anyád is olyan mint te.

Virágos kenderem

2. Elejtem az orsóm,
   Nincs, aki feladja,
   Bánatos szivemet
   Ki megvígasztalja.
3. Virágos kertemnek
   Más szedi virágát:
   Mert az én édesem
   Máshoz adta magát.
4. Ugy maradtam immár,
   Mint mezőben tarló,
   Kinek ékességét
   Elvitte a sarló.

Serkenj fel kegyes nép

2. Ingó-bingó zöld fűszál
   Szépen felöltözik,
   Liliom rózsával
   Meg is törülközik.
3. Amennyi fűszál van
   A tarka mezőbe’,
   Annyi áldás szálljon
   (Szent János) fejére.

Este van, este van

2. Bemegy a szobába,
   Leül a vaságyra,
   Búra hajtja a fejét, Hullajtja a könnyeit
   A komisz ruhára.
3. Este van, este van,
   Megy a nap lefelé,
   Ballagnak az öregek, Ballagnak az öregek
   A kaszárnya felé.
4. Bemegy a szobába,
   Kiált a zupásnak;
   Írja meg a levelem, Szabadságos kis könyvem,
   Megyek szabadságra.

regruta: újonc katona
öregek: hamarosan leszerelő katonák
zupás: továbbszolgáló katona

Piros kancsó, piros bor

2. Nincsen pénzem, de majd lesz.
   Ha Cluj Napocából Kolozsvár lesz.
   Eladom a feleségem szoknyáját,
   Még az éjjel elmulatom az árát.

A rátóti legények

2. A rátóti legények
   Jaj, de nagyon szegények!
   Pénzért nyúl a zsebébe, zsebébe, sej, a zsebébe,
   Tökmag akad a kezébe.
3. A rátóti csárdában,
   Lesz-e fény a lámpában.
   Jaj, de nagyon lassan ég, lassan ég, csuda lassan ég.
   Hogy mulasson a vendég.

Kolozsváros olyan város

2. Kordován csizma lábába,
   Sárga sarkantyú van rajta.
   Összeveri legénymódra,
   Hull a csokros szegfű róla.
3. Kapum előtt összeveri,
   Víg szívemet keseríti.
   Kapum előtt ne veregesd,
   Víg szívemet ne kesergesd.

(kardován: finom bőr elnevezése)

Hej, halászok, halászok

2. Hej, halászok, halászok,
   Mit fogott a hálótok?
   Nem fogott az egyebet,
   Vörös szárnyú keszeget.
3. Hát a keszeg mit eszik,
   Ha a bárkába teszik?
   Nem eszik az egyebet,
   Csak szerelem gyökeret.

Csordapásztorok

2. Isten angyali
   Jövének melléjök,
   Nagy félelemmel
   Telék meg ő szívök.
3. Örömet mondok,
   Néktek, ne féljetek,
   Mert ma született
   A ti üdvösségtek.
4. Menjetek el még
   Gyorsan a városba,
   Ott találjátok
   Jézust a jászolban.
5. Elindulának
   És el bé jutának,
   Szűz Máriának
   Jó estét mondának.
6. Nem találták őt
   Fényes palotában,
   Hanem istálló
   Szegény jászolába’.
7. Aki az ég s föld
   Sarkait fenntartja,
   Nem lel más helyet,
   Hol fejét lehajtsa.

A Csordapásztorok a legrégebbi eredetű magyar karácsonyi ének.

Nagyváradi kikötőben

Felszántom a császár udvarát

2. Bánat terem abba’, búvetés,
   A magyar élete szenvedés.
   Áldd meg, Isten, császár fölségét,
   Ne sanyargassa magyar népét!

A girhai rongyos pince

2. A bírónak nincs csizmája,
   Mer’ beitta a kocsmába.
   Egye meg fenye a lábát,
   Mér’ itta be a csizmáját.
3. Az aradi hegyek alatt
   Van egy forrás titok alatt,
   Aki abból egyszer iszik,
   Babájától elbúcsúzik.
4. Én is abból egyszer ittam,
   A babámtól elbúcsúztam.
   Elbúcsúztam én szegénytől,
   Mint az elmúlt esztendőtől.

Megöltek egy legényt

2. Tisza bé nem vette,
   Partjára kitette,
   Arra ment egy halászlegény.
   Hajójába tette.
3. Odament az anyja.
   Költi, de nem hallja:
   Kelj föl, kelj föl, édes fiam,
   Gyere vélem haza!
4. Odament az apja,
   Költi, de nem hallja:
   Kelj föl, kelj föl, édes fiam,
   Gyere vélem haza!
5. Odament babája,
   Költi, meg is hallja,
   Kelj föl, kelj föl, édes rózsám,
   Borulj a vállamra!
6. – Csináltatsz-e nékem
   Diófa koporsót?
   Csináltatok, csináltatok
   Márványkő koporsót.
7. – Megsiratsz-e engem
   Apád, anyád előtt?
   Megsiratlak, megsiratlak
   Egész világ előtt!

Este felé, ha lefekszem kilenckor

2. Fújja a szél a ló fülén a kendőt,
    Hát mi rózsám, mikor tartunk menyekzőt?
    – Ha az ősszel megforr a bor, szüretkor,
    Férjhez viszlek (megyek) édes rózsám majd akkor.

Erdő mellett estvéledtem

2. Én Istenem, adjál szállást,
   Már meguntam a járkálást,
   A járkálást, a bujdosást,
   Az idegen földön lakást.
3. Adjon Isten jó éjszakát,
   Küldje hozzám szent angyalát,
   Bátorítsa szívünk álmát,
   Adjon Isten jó éjszakát.

Madárka, madárka

2. Ha kérdi, ki küldte,
   Mondjad, hogy az küldte,
   Kinek bánatában, szíve fájdalmában,
   Meghasad a szíve!

Aki szép lányt

2. Édesanyám, gyüjjön csak ki,
   Az ajtóját nyissa csak ki!
   Itt hozzák a legszebb menyit,
   Boldog Apol kökény szemit.

Édesanyám, minek adott férjhez

2. Édesanyám, kend ennek az oka,
   Nem szerettem, minek adott oda?
   A szerelem kínoz engem
   Gyászba borult az életem a babámért.
3. A gőzösnek harminchat kereke,
   Bé van festve tiszta feketére;
   Bárcsak össze-összevissza törne,
   Hogy engemet el ne vinne a babámtól!
4. Én vagyok a hortobácsi gulyás,
   Én őrzöm a hortobágyi gulyát.
   Van bojtárom kettő-három,
   Én vagyok a tollas ágyon a babámmal.
5. Rászállott a fecske a vasútra,
   Jártam hozzád, az Isten is tudja.
   Jártam hozzád, de nem fogok járni
   Álnok szívű meg akartad csalni a szívemet.

Jászkunsági gyerek vagyok

2. Kilenc zsandár kísér engem
   Jászkunsági főutcán,
   Véletlenül betekintek
   A kisangyalom ablakán.
3. Még onnan is azt kiáltja:
   Kedves babám, gyere be!
   Adj egy csókot, egy utolsót,
   Kacsintsál a szemembe!

Királyfalvi nagy hegy alatt

2. Aki jabból vizet iszik,
   Aki jabból vizet iszik,
   Babájától elbucsuzik,
   Babájától elbucsuzik.
3. Én is abból vizet ittam,
   Én is abból vizet ittam,
   A bánattól elbucsuztam,
   A babámtól elbucsuztam.
4. Úgy elbúcsúztam szegénytől,
   Úgy elbúcsúztam szegénytől,
   Mint egy szálfa levelétől,
   Mint egy szálfa levelétől.

Körösfői kertek alatt

2. Mond meg babám, vagy üzend meg,
   Mért haragudtál rám úgy meg.
   Sej, haj, nem üzenem, nem is mondom,
   Mer’ én terád nem haragszom.

Az Árgyélus kismadár

2. Az én vetett nyoszolyám csak egy marék szalma,
   Az én kedves vacsorám csak egy piros alma.
   Szállj el, szállj el, gyönge kismadárka,
   Szánj meg, bánj meg, gyönge kismadárka.

Pénteken este, szombaton este

Tizenkettő meg kettő

2. Megvettem én a rózsámat nagy áron,
   Által vittem harminchárom határon.
   Sem erdőben, sem mezőben, sem pallón,
   El nem hagyom míg élek a világon.

Enni, inni van csak kedved

Szeretnék szántani

2. Szeretnék szántani,
   Hatökröt hajtani.
   Minden fordulásba,
   Egypár csókot kapni.
3. Én immár szántottam,
   Hat ökröt hajtottam.
   Minden fordulásba,
   Egypár csókot kaptam.
4. Én immár szántottam,
   Hat ökröt hajtottam.
   Minden fordulásba,
   Egypár csókot kaptam.
5. Szeretnék szántani,
   Hat ökröt hajtani.
   Ha jönne a rózsám,
   Az ekét tartani.
6. Hat ökör a földet,
   Nem magának szántja.
   Az anya a lányát,
   Nem magának tartja.
7. Szépen fel neveli,
   Szárnyára ereszti.
   Köszönje meg néki,
   Hogy másik neveli.
8. Az Isten ne verje,
   Mert nem maga nevelte.
   Piros pünkösd napján,
   A gólya költötte.

Erdő, erdő, erdő

2. Búza, búza, búza, de szép tábla búza,
   Annak közepébe kinyílott a rózsa.
   Tüskés annak minden ága, nem állja a madár lába.
   Kedves kisangyalom, katonahíredet hallom.

Fiumei kikötőben

2. A nagy bécsi kaszárnyára rászállott egy gólya,
   Vizet hozott a szájában regruták számára,
   Mosdjatok, regruták, mert porosak vagytok,
   Azt csak a jó Isten tudja, mikor szabadultok.
3. Mikor megyek abfürolni, fegyver lesz az első,
   Hull a könnye a bundásnak, mint a záporeső.
   Ne sírj, bundás, ne sírj, kitelik az idő,
   Nékem is volt, de már elmúlt a három esztendő!

Fiume: tengerparti kikötő, ma Rijeka
negyvenhatos bakák: a szám a katonaezred száma
baka: gyalogos közkatona
abfürolni: leszerelni a katonaságtól
bundás: újonc

Aki dudás akar lenni

2. Három a tánc mindhalálig,
   Kivilágos kivirradtik
   Kicsiny nékem ez a ház,
   Berúgom az oldalát.

Elindult Mária

2. – Jó estét, bő kovács,
   adjál nekünk szállást!
   • Szállást néktek nem adhatok,
     mert sok vendégem van.
3. Volt bő kovácsnak
   egy szép vak leánya,
   elvezette Szűzanyánkat
   barmok jászolához.
4. Tizenkét órakor
   megszületett Jézus,
   tizenkét szép őrzőangyal
   fonja a koszorút.
5. Arra járt Szent József,
   befogta szamarát,
   elvezette Szűzanyánkat
   a gazdag kovácshoz.
6. – Jó reggelt, bő kovács!
   Mért nem adtál szállást,
   mért nem adtál Máriának
   eggy éjjelre szállást?
7. Ó, ha tudtam volna,
   hogy ő volt Mária,
   aranyból és ezüstből is,
   ágyat adtam volna,
   én pedig a hideg földre
   lefeküdtem volna.*
8. Süllyedjen el házad,
   barmod és jószágod,
   csak a te szép vak leányod
   legyen holtig boldog.

• A dallam második fele ismételendő a szöveggel.

Hej, rozmaring, rozmaring

2. Hej, rezeda, rezeda,
   Karcsú a lány dereka.
   Ha karcsú is, illeti,
   Barna legény szereti.
3. Hej, kendermag, kendermag,
   Jaj, de büszke legény vagy.
   Mit ér a büszkeséged,
   Ha nincs szép feleséged!
4. Hej, szegfűszeg, szegfűszeg,
   A legénynek nem hiszek,
   Mert a legény lánycsaló,
   Akasztófára való.
5. Hej, kis katlan, kis katlan,
   Benne a sok mosatlan.
   Mosd el, kislány, az edényt,
   Úgy öleld meg a legényt!

A csitári hegyek alatt

2. Amott látok az ég alatt egy madarat repülni,
   De szeretnék a rózsámnak egy levelet küldeni.
   Repülj, madár, ha lehet, vidd el ezt a levelet,
   Mondd meg az én galambomnak, ne sirasson engemet.
3. Arra alá van egy erdő, jaj, de nagyon messze van,
   Kerek erdő közepében két rozmaring bokor van.
   Egyik hajlik a vállamra, másik a babáméra,
   így hát kedves kisangyalom, tiéd leszek valaha.

Megkötöm lovamat

2. Lehajtom fejemet
   A babám ölébe.
   Hullajtom könnyeim
   Rózsás kötényébe.

Sej, Nagyabonyban

Majland: Milano

Szíves gazda

2. Drága kicsi Jézusunk, mi Megváltónk, mi Urunk,
   Áldj meg, kérünk, bennünket, vígasztald meg lelkünket.
   Zengedezzünk, örvendezzünk, ének szárnyán útrakeljünk,
   Szépen énekeljünk, s vígan útrakeljünk!

Röpülj páva, röpülj

2. Leszállott a páva
   Vármegye házára,
   De nem ám a rabok
   Szabadulására.
3. Igyatok, ti foglyok,
   Ne szomorkodjatok,
   Kérjétek az Istent,
   Majd megszabadultok.
4. Hallottad-e hírét
   A Duna vizének,
   Hát annak a híres
   Budai börtönnek?
5. Hallottam, hallottam,
   Szenvedtem is benne,
   Verje meg az Isten,
   Aki építette.

E régi rabének Ady Endre: Fölszállott a páva c. versének ihletője lett.

Mély a Tiszának a széle

2. Által akar rajta menni,
   Piros rózsát szakajtani.
   Piros rózsa, jajaja, csokrosodjál,
   Barna legény, házasodjál.
3. Házasodj meg, ha meg akarsz,
   Végy el engem, ha el akarsz.
   Mer’ ha engem, jajaja, elszalajtol,
   Ilyen rózsát nem szakajtol.

Felülről fúj

2. – Már két este el nem jöttél,
   Talán a verembe estél?
   Nem estem én a verembe,
   Véled estem szerelembe.

Nem vagyok én

2. Szép vagyok én csak a szemem fekete, fekete,
   Nem vagyok én az erdőben remete, remete, …
3. Még azt mondja ez a kislány, vegyem el, vegyem el,
   Meg se kérdi, hogy majd mivel tartom el, tartom el. …
4. Eltartom hétköznap búzakenyérrel, kenyérrel,
   Vasárnap – ha más nem jut már – veréssel, veréssel. …

Télen nagyon hideg van

2. Esik eső, fúj a szél,
   Hull a fáról a levél,
   Káromkodik a juhász,
   Hogy a nyája széjjelmász.
3. Erre kakas, erre tyúk,
   Erre van a gyalogút.
   Erre te, arra te,
   Anyád is olyan, mint te.

Cigány, cigány, mért vagy cigány?

2. Eléltem az éltem javát, Sárgarigó, rozmaringom, galambom.
   Elvettem egy cigány leányt, Sárgarigó, rozmaringom, galambom.
   Szól a zene, lakodalom! Valamennyi cigány mind sógorom!
   Cigány, cigány, mért vagy cigány? Sárgarigó, rozmaringom, galambom.

Már megmondtam bús gerlice

2. Azt gondolod, mindig így lesz,
   Hogy szeretőm soha nem lesz.
   Dehogy nem lesz, hisz már van is,
   Náladnál szebb virágszál is.
3. Azt gondolod, hogy én bánom,
   Hogy tetőled el kell válnom.
   Énelőttem az csak álom,
   Nem magad vagy a világon.
4. Azt gondolod, hogy szeretlek,
   Ha egy kicsit megölellek,
   Még százszor is megölellek,
   Mégsem igazán szeretlek.

Széna van az ólba’

2. Ha nem szeretnélek,
   Fel se keresnélek,
   Azt a hosszú sáros utcát
   Sohase tapodnám érted.
3. Szeretlek, szeretlek,
   Csak ne mondd senkinek,
   Míg a templom közepében,
   Sej, össze nem esketnek.
4. Akkor se mondd másnak,
   Csak a jó anyádnak.
   Annak is csak szép csendesen,
   Sej, ne hallja senki sem.

Paradicsom közepibe’

2. Rengő bölcső reátéve,
   Benne fekszik az Úr Jézus.
3. Az Úr Jézus Isten Fia,
   Jobb kezében aranyalma.
4. Bal kezében aranyvessző,
   Föl-fölhajtja, megzúdítja.
5. Zúg az erdő, cseng a mező,
   A madarak fütyeregnek,
6. Az angyalok énekelnek,
   A magyarok ünnepelnek.
7. Nem láttam én szebb gyümölcsfát,
   Mint a Jézus keresztfáját:
8. Piros vérrel virágozik,
   Szentlélekkel gyümölcsözik.

Nyilnak, nyilnak a mezei virágok

2. Rég lehullott az akácfa virága,
   Régen jártam, kisangyalom, utánad.
   Mit ér nékem, hogy én téged szeretlek,
   Hogyha most már el kell váljunk örökre.

Tiszán innen, Dunán túl

2. Tiszán innen, Dunán túl,
   Túl a Tiszán van egy juhász nyájastul.
   Ott főzik a jó paprikást,
   Meg is eszik kis vellával, fakalánnyal, bográcsbul!
3. Tiszán innen, Dunán túl,
   Túl a Tiszán kicsi kunyhó nyárfástul.
   Mindig azon jár az eszem,
   Oda vágyik az én szívem párostul.

Fehér fuszulykavirág

2. Ott sem ülök sokáig
   Csak tizenkét óráig,
   Az a tizenkét óra,
   Ica te, annyi mint egy félóra.
3. A sarkantyúm taréjja
   Elveszett az éjszaka.
   Gyere, rózsám, keresd meg,
   Ica te, ha megkapod, pengesd meg!
4. Sarjút eszik az ökröm,
   Ha jól lakik, bekötöm,
   Úgy megyek a babámhoz,
   Ica te, tudom elvár magához!

A gőzösnek hat kereke

2. A gőzösnek vasrostélya, de nem bánom.
   Nyújtsd ki babám karod rajta, de nem bánom!
   Nyújtsd ki babám mind a kettőt rajta,
   Hogy búcsúzzunk el utoljára, csak azt bánom!

Csipkés a szőlő levele

2. Csipkés a szőlő levele,
   Most jött a rózsám levele.
   Mit ér nekem a levele,
   Ha ő maga nem jön vele.

A Turócnak lementiben

2. Megérdemli okossága,
   S tapasztalt hazafisága,
   Hogy szálljon reá a kormány,
   Ő legyen első vicispán.
3. Szívesen lát a házánál
   Minket, s borral untig kínál;
   Éljen hát a mi jó atyánk,
   Ki mindig is kegyes hozzánk.
4. Választásunk megmutatja,
   Hogy (XY.) hazánkfia
   Vicispán lesz nemsokára,
   Gömör megye közhasznára.

vicispán: alispán

Kitrákotty-mese

2. Csirkét vettem…
   Csirkém mondja: csip, csip, csip,
3. Kakast vettem…
   Kakas mondja: bokréta,
4. Récét vettem…
   Récém mondja: rip hajnal,
5. Pulykát vettem…
   Pulykám mondja: dandaru,
6. Ludat vettem…
   Ludam mondja: gigágá,
7. Disznót vettem…
   Disznóm mondja: röf, röf, röf,
8. Juhot vettem…
   Juhom mondja: behehe,
9. Kecskét vettem…
   Kecském mondja: mek, mek, mek,
10. Csikót vettem…
    Csikóm mondja: nyihaha.

Szól a figemadár

2. Hajnaljon, hajnaljon,
   Csak meg ne virradjon.
   Hogy az én édesem,
   Jó utat haladjon.
3. Elmegyek, elmegyek,
   Nincsen maradásom.
   Isten véled kedves,
   Gyönyörű virágom.

Este későn ragyognak a csillagok

2. Tizenkettő, tizenhárom, tizennégy.
   Barna legény, ilyen későn hová mégy?
   Elmegyek én hű szeretőt keresni,
   Ily csalfával nem érdemes beszélni.
3. Ne menjél Te hű szeretőt keresni.
   Majd én foglak Téged holtig szeretni.
   Mit ér nékem a holtig tartó szerelem,
   Ha a Tied nem lehetek sohasem.

Duna parton

őrlnek: őrölnek

Ágas-bogas sűrű tölgyfa

2. Most értünk be a faluba,
   Állj ki rózsám kiskapudba.
   Gyújtsd meg a gyertyavilágot
   Még az éjjel veled hálok.
3. Virágozik már a tölgyfa,
   Nem láttalak rózsám még ma.
   Nem is volt még ma víg napom,
   Homályba borult csillagom.
4. Gyújtsd meg a gyertyavilágot
   Még az éjjel veled hálok.
   A te neved piros rózsa
   Bús szívem vígasztalója.

Huszárgyerek, huszárgyerek

2. Falu végén, falu végén szépen muzsikálnak
   Odahívnak engemet is magyar katonának.
   Be is állok a verbunkba, ha már verbuválnak,
   Elmegyek a pajtásimmal vitéz regrutának.
3. Szép a huszár, szép a huszár, felül a lovára,
   Aranymente a hátára, kard az oldalára
   Virágcsokor a csákóján, úgy megy a csatába:
   Ne sírj rózsám, megtérek még a szabad hazába.

A zágrábi kaszárnya

2. A zágrábi temető, Eszti-baka sírja benne legelső,
   A zágrábi temető, Eszti-baka sírja benne legelső.
   Őrzi aztat tizenhat kislány, szűk szoknyája jaj de fessen jár.
   Köztük van az én babám, három arany gyűrű ragyog az ujján.

Csillagok, csillagok

2. Istenem, Istenem, édes jó Istenem,
   Mikor lesz énnékem szép szabad életem?
   Akkor lesz énnékem szép szabad életem,
   Mikor a babámat kedvemre ölelem.

Bécs várában sír a német

2. Bécs várában sír a német, jaj!
   Bécs várában vígan lenni baj!
   Mer a Lajta, Lajta Lajtán évek óta
   Áthallik a Kossuth-nóta.
3. Zöld asztalon ég a gyertya, haj!
   Barna kislány koppantgatja, jaj!
   Hol eloltja, oltogatja, hol meggyújtja,
   Csak a szívem szomorítja.

Ütemenkénti belépéssel háromszólamú kánonban is énekelhető.

Csütörtökön virradóra

2. Elvitte a víz a szappant,
   Utánaküldték a kappant.
   Míg a kappan mászott a szappan elázott
   A folyóba.