The International Kodály Society – Nemzetközi Kodály Társaság
Kodályról elnevezett intézmények itthon
Kodályról elnevezett intézmények külföldön
Kodályról elnevezett kórusok és zenekarok
„Kodály Zoltán emlékére” szakalapítvány
Kodály Zoltán Emlékmúzeum és Archívum
kórusművei hangszer kísérettel
szólóénekre írt művei hangszerkísérettel
Kodály műveinek irodalmi forrásai / Körber Tivadar
In: Forrás. – 105 éve született Kodály Zoltán 39. évf. 12. sz. (2007. december), p. 22-33. – Teljes szöveg >>
Kodály tudós volt, kutató és humanista, ugyanakkor, amikor szerzeményeivel új utakat vágott kora zenei termésében. De ezt a sokoldalúságát épp annak az országnak, a kultúrának helyzete indokolta, sőt követelte, amelyben Kodály Zoltán élt és alkotott.
Mert a huszadik század magyar zeneszerzőjének lenni azt jelentette: egy ígéreteiben teljes, de megvalósulásában töredékes kultúrát folytatni és betetőzni, évszázados hiányokat pótolni, évszázados sebeket gyógyítani. És ezzel már elmondottuk azt is, hogy e programban szorosan beletartozott az irodalommal való kapcsolat, sőt az irodalommal való szövetség.
Az irodalommal, és pedig kezdettől fogva kettős irányban: a magyar költészettel és a világirodalom javával.
Ugyanabban az időben, amikor Kodály felfedezte, és új életre keltette Berzsenyi, Kölcsey, Csokonai verseit, amikor felidézte a viharos magyar XVI. századot, Kecskeméti Vég Mihályt és Balassi Bálintot, amikor zenei szárnyakat adott Petőfi, Vörösmarty, Arany és Ady lírájának, amikor megírta „Megkésett melódiáit” a klasszikus magyar költészet felfedezéseként: ugyanakkor – idéztük – elmondhatta egyik legszebb daláról, a Nausikaáról, hogy „ezt a hangot Homérosztól tanultam.”
Valóban, világirodalmi műveltsége is párját ritkította.
Ennek jegyében talált rá versben, prózában, zenében az egyesítő költői eszenciára sok lényeges közül a lényegre. Így találta meg irodalom és zene, költészet és zene, kultúra és zene végső egységét.
Kodály Zoltán érdeme, hogy dalaival, kórusaival- szinte úttörőként- régi és új költészetünk számos gyöngyszemét tette a világkultúra közkincsévé. Képes volt rá, mert vokális ihletű komponista s egyúttal biztos irodalmi ízlésű nyelvtudós is volt.
Ez utóbbi azért elengedhetetlen feltétel, mert a magyar szépirodalom zenétlensége közismert. A megzenésítésre alkalmas művek kiválasztása tehát korántsem könnyű feladat.
Forrás: Örökségünk Kodály : Válogatott tanulmányok / Eősze László. – Bp.: Osiris, 2000. – p. 103-122.
