The International Kodály Society – Nemzetközi Kodály Társaság
Kodályról elnevezett intézmények itthon
Kodályról elnevezett intézmények külföldön
Kodályról elnevezett kórusok és zenekarok
„Kodály Zoltán emlékére” szakalapítvány
Kodály Zoltán Emlékmúzeum és Archívum
kórusművei hangszer kísérettel
szólóénekre írt művei hangszerkísérettel
Két zoborvidéki népdal (1908)
1. Meghalok, meghalok
2.. Piros alma mosolyog
Hegyi éjszakák (1923) ♫♫ Meghallgatás ♫♫
Négy olasz madrigál (1932) ♫♫ Meghallgatás ♫♫
1. Chi voul veder… (Frescobaldi)
2. Fior scoloritti… (Boiardo)
3. Chi D’amor sente… (Fiorentino)
4. Fuor de le bella caiba… (14. századi ismeretlen)
Ave Maria (1935) ♫♫ Meghallgatás ♫♫
Harmatozzatok (1935)
A 150. genfi zsoltár (1936) ♫♫ Meghallgatás ♫♫
A csikó (1937)
Ének Szent István királyhoz (1938)
Semmit ne bánkódjál (1939)
Szent Ágnes ünnepére (1945)
A szabadság himnusza (1948, La Marseillaise, Jankovich Ferenc ford.)
Békedal (1952, Weöres Sándor)
Ürgeöntés (1954, Gazdag Erzsi)
Hegyi éjszakák II-IV (1955-56, szöveg nélkül)
Arany szabadság (1957, Jankovich Ferenc)
Meghalok, meghalok (1957, népdal) [az 1908-ban írt mű átdolgozása]
Házasodik a vakond (1958, Gazdag Erzsi)
Méz, méz, méz (1958)
Bordal (1959, Kistétényi Melinda)
Fancy (1959, Shakespeare: Merchant of Venice, act III)
Epigramma (Kistétényi Melinda, 1959)
Harasztosi legénynek (Almási S., 1961)
Az éneklő ifjusághoz (Vargha Károly, 1962)
Hegyi éjszakák V. (szöveg nélkül, 1962)
Női karainak szépsége és bája, érzékenysége és ezoterikus szeretet-sugárzása szinte páratlan az európai kórusművészetben. Közülük is talán a Hegyi éjszakák a legkülönösebb, ahol a természet és a lélek találkozásának hangokká lényegülő metamorfózisa jelenik meg, ahol már nincsenek mérhető arányok az éjszakák és hajnalok, az alkonyok és esték között, ahol már megszűnik a hangok anyagisága, megszűnik a határ a lét és nemlét világa között, ahol a formák végleg elveszítik jelentőségüket, ahol felsejlik és megzendül a menny, ahol eltűnik a tér és az idő… Egyetlen dimenzió létezik: az út lélektől lélekig. A másik ilyen csoda: a Négy olasz madrigál 3. darabja, a Chi d’amore sente, amelyről tudjuk, hogy a világhírű itáliai karmester, Arturo Toscanini leánya Budapesten tartott esküvőjére íródott, melynek hangjaiban, harmóniáiban az égi és a földi szerelem szimbiózisának ethosza szól, s bár a madrigál szövege a XIV. századból Giovanni Fiorentinótól származik, Kodály zenéjében elveszíti időbeli és nemzeti jellegét – egyetemessé válik.
Forrás:
Kodály Zoltán és a magyarság sorskérdései / Tóthpál József
In: Forrás. – 105 éve született Kodály Zoltán 39. évf. 12. sz. (2007. dec.), p. 5-11. Tovább a teljes cikkhez >>
Ajánlott irodalom:
